Az elmúlt évtizedekben a válságokban volt a legkönnyebb befektetni, csak meg kellett venni minőségi cégek részvényeit. Most ez megdőlt, sok jó papír nagyon drága, miközben a magyar befektető számára már az ingatlanbefektetés is elvesztette vonzerejét. Mi folyik itt? Mi maradt még? Hova tegyük a pénzt? Befektetési helyzetkép és tippek kisbefektetőknek.
Járvány van, hirtelen beütött a válság. Jókora recesszió szinte mindenhol, bizonytalan kilábalási kilátások. Általában ilyen helyzetekben könnyű befektetni, mert aki mer, az nyer, a jóárasított részvények kínálják magukat, a para lenyomja az árakat. Most viszont fel sem merül a szokott recept. A para nem nyomja le az árakat, mert a pénzpumpa erősebb. Megbolondult a világ? Nagyon furcsa, ami történik, az biztos. De mi áll a háttérben?
A leglátványosabb eltérés a gazdasági helyzet és kilátások, valamint a tőzsdei reakció között az Egyesült Államokban alakult ki, ami viszont kihat a világ egészére és a többi eszközosztály teljesítményére is. Illetve már ez is következménye annak, hogy Amerika ma is a világ vezető hatalma, a dollár a fő deviza, amikor ijedelem van, az mindig a dollár és az amerikai kötvények felé tereli a pénzt.
A Wall Street is egy nagyon gyors zuhanásba szaladt bele február–márciusban, eddig tankönyvi volt a reakció arra, hogy a vírus átjött Európába, és nyilvánvaló lett, hogy globálissá válik a járvány. Ebből a helyzetből viszont rakétasebességgel vissza is pattant a tőzsde, és nem egy hétre, hanem fenn is maradt a trend egészen napjainkig. Miközben félrekezelték és tombol a járvány Amerikában, miközben a gazdaság újranyitása sokkal lassabb lesz a korábban vártnál, a technológiai cégekkel teli NASDAQ már több mint tízszázalékos emelkedésben van idén, és az 500 legnagyobb cég indexe, az S&P 500 is pluszos. Nyáron heteken keresztül úgy zajlott a kereskedés, hogy a gazdaságról és a vírushelyzetről aggasztó hírek jöttek, de mindig akadt egy cég, amelynek koronavírus elleni gyógyszeréről ígéretesnek tűnő adatok jelentek meg. És ennyi pont elég volt a vég nélküli emelkedéshez.
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva. Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem […]
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva.
Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.
Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadás piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre. A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.
A legtöbb diszruptív technológiát – teremtő rombolást – alkalmazó vállalat piacán kiforratlan az új megoldások szabályozása, és az új cégek régóta fennálló, sokszor már elavult üzleti modellekkel működő piaci szereplőket szorítanak ki. Önmagában ez a folyamat értéket teremthet a fogyasztók számára, versenyre ösztönözheti a szereplőket, és amennyiben fehéríti a gazdaságot, az államnak is előnyös, éppen ezért kell a szabályozónak a reguláció tökéletesítésén, nem a szigorításán, végképp nem az ellehetetlenítésen dolgoznia.
Ebben az az elkeserítő, hogy nem az új innováció szabályozói környezetét tökéletesítjük, hanem a régi, idejétmúlt üzleti modelleken alapuló vállalkozásokat segítjük ki reménytelen helyzetükből ahelyett, hogy a piacra bíznánk a megtisztulást. A taxisok esetében ez teljesen egyértelmű volt, de a szállodaiparban is számos olyan szereplő fog emiatt túlélni, akik az elmúlt években, minden idők legjobb turisztikai éveiben is éppen elérték a fedezeti szintet.
Csak félve gondolok bele, mi lesz a következő innováció, amit megbéklyóznak. Lehet, hogy a Netflix túlságosan elnyomja a reklámoktól nézhetetlenné vált klasszikus TV-adókat? Vagy az online webáruházak, élükön az Amazonnal, nyomás alá helyezik a plázákat? Vannak pozitív példák is, amikor az állam nem avatkozik be, mint a Malév kezének elengedése. Régiónkban egyedülálló módon nem öntöttük a feneketlen kútba az adófizetők pénzét egy olyan vállalkozást megsegítve, aminek ideje már rég lejárt, ezzel szemben előnyben részesítjük a fapadosokat, amelyek sokkal nagyobb értéket teremtenek a fogyasztók számára.
Fontos legalább magunknak beismerni: ha az innovatív technológiákkal szemben a régi modelleket részesítjük előnyben, az ország lemarad a visegrádi országokhoz mérve is. A vírus okozta sokk újból rámutatott, milyen sebezhetők recessziós környezetben a kis nyitott gazdaságok, milyen hamar leállnak a gépjármű-összeszerelő üzemek, és mennyi munkahely forog kockán egyik napról a másikra. Nem véletlen, hogy a régió több országa – élen a csehekkel – régóta igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, aminek egyik markáns eszköze az innováció támogatása. Nekünk is ezt az irányt kell előnyben részesítenünk az elavult modellekkel szemben.
A szerző az Accorde Alapkezelő (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.
Tokaj-Hegyalján egy nagy presztízsű borászat alkalmazott főborásza, szülőhelyén, Badacsonyban a családi minibirtok szakmai vezetője. Ujvári Vivien a borok kedvéért ingázik az ország két vidéke között, pedig eredetileg nem is erre a pályára készült.
Csapody Balázs nemcsak a vidéki krémhez tartozó balatonszemesi Kistücsköt viszi majdnem harminc éve, de az újítóbb szándékú éttermeket tömörítő Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke is. Vendéglőjének vegán menüjéről és a budapesti vendéglátók Covid-tépázta esélyeiről is kérdeztük.
Kiran Mazumdar-Shaw sörfőzőmesternek tanult, 1978-ban mégis egy enzimtechnológiai cégnek lett társalapítója. Első irodája a garázsa volt, a Biocon ma már 4,4 milliárd dollárt ér, Mazumdar-Shaw pedig ezzel India leggazdagabb üzletasszonya lett. Idén ő nyerte az EY World Entrepreneur Of The Year díját, ennek apropóján exkluzív interjút adott a Forbes.hu-n.
