A hazai piacot megelőzve ismerte fel a véleményvezérek növekvő erejében rejlő lehetőségeket a Post For Rent. A cég hiánypótló platformmal és integrált, all-in-one szolgáltatási palettával biztosít influenszer marketing támogatást mindenkinek, a startupoktól a Fortune 500 vállalatokig.
Hat éve figyelt fel rá Csiszár Gergő, hogy a nemzetközi influenszerek lelkesen jelentkeznek be helyekre vagy jelölnek be termékeket a követőikkel megosztott tartalmakban – ám ezt akkor még teljesen ingyen tették. „Egyértelműen a brandek profitáltak ebből, mivel akkor még nem léteztek olyan elterjedt rendszerek, amik szponzorált tartalomhoz segítették volna a véleményvezéreket. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy ezekért a márkázott tartalmakért előbb-utóbb biztosan fizetni fognak” – idézi fel a Post For Rent CEO-ja a kezdeteket. Alapítótársával, Kardos Norberttel a válaszuk egy automatizált megoldás volt, amely összeköti az influenszereket a márkákkal egy komplex szolgáltatásokat kínáló, globálisan elérhető weboldalon, amelyet hasonlóképp lehet menedzselni, mint a Facebook vagy Google hirdetéseket.
Míg 2016-ban kávé mellett győzködték a hazai mikroinfluenszereket arról, hogy regisztráljanak, mára a Post For Rent nemzetközi ügyfelekkel és komplex tech szolgáltatási palettával rendelkező, integrált ügynökséggé, sőt, médiacéggé nőtte ki magát. Platformjukon keresztül világszerte 155 ezer influenszer érhető el, világszinten több mint 900 millió felhasználóhoz képesek eljutni. Jelenleg 9 piacon vannak jelen, de további nemzetközi terjeszkedésben gondolkodnak, és olyan világmárkák választják szolgáltatásaikat, mint a Huawei, a Burn, az ABSOLUT vagy a Braun.
Trellay Levente az élet elrontójának a fast dolgokat tartja, szerinte a rövid távra szóló gyors és olcsó megoldások többet ártanak, mint használnak. Ruhaválasztásai is ezt tükrözik.
Karrier Építészcsaládba született, valószínűleg csak ezért nem lett belőle építész. Trellay Levente dacból más irányba indult: etológiát és tájépítészetet tanult. Bár tinédzserkorában elvágyódott itthonról (Németországban fejezte be a gimnáziumot, és kezdte el az egyetemet, majd egy rövidebb svájci kitérő után Bécsbe költözött), végül a budapesti élet egyik kikerülhetetlen alakjává vált.
A nevéhez kötődik – jobbára alapítóként – a Telep-Art Galéria, a Konyha étterem, a Budapest Bagel üzletek, az Iron & Wind, a 100 Szikra motoros társulás, az Einfach Berlin közösségi projekt, valamint az ország legpozitívabb kezdeményezéseit összegyűjtő Highlights of Hungary, utóbbinak több éve aktív kurátora.
Rengeteg dolgot csinál, és mindent maximális erőbedobással, de csak addig, amíg az nem megy valami más rovására. „Az időmet nem cserélem pénzre. Ha munkáról van szó, nekem fontosabb az egészséges egyensúly, mint az, hogy a lehető legtöbb pénzt keressem” – mondja, hozzátéve, hogy sosem egyedül állt, áll egy-egy projekt mögött, hanem mindig mindent többedmagával csinál. „Egy ember nem érthet mindenhez, viszont csapatban nagyon jó dolgokat lehet összehozni.”
Stílus Levente otthonról hozza a stílusérzékét. Szülei megjelenése is karakteres, a nagymamája pedig – akinek rendszeresen segít egy-egy fuvarral – már volt, hogy háromszor is megkérte rá, forduljanak vissza, mert az indulás után mégsem érezte a szettjét az igazinak. A család stílusérzéke valószínűleg nem véletlen, Levi szerint az építészet és a divat szorosan összefüggnek.
„Mindkettőben ugyanazok az alapszabályok érvényesek. Vannak korszakok és stílusok, de a harmonikus, örökérvényű széphez mindkét területen megfelelő arányok kellenek. Persze, vannak dolgok, amik attól izgalmasok, hogy eltérnek a szabályoktól, de ezek rövid életűek, és a végén mindig visszatérünk az alapokhoz.”
Példaként az extra széles trapéznadrágot hozza fel, ami a 70-es években új és izgalmas volt, de később nevetségessé vált. Ahogy trapéznadrágot, úgy lábra cuppanó skinny farmert sem venne fel soha. A straight farmerben hisz, ami korszaktól függetlenül mindig jól állt a férfiaknak. „Az aktuális divat nem mindenkinek szól” – indokolja, és mint kiderül, ez a gondolat a nagyitól van. Gardróbjában csak időtálló, jó minőségű és szükséges holmik sorakoznak.
„Fiatalabb koromban egyszer Németországban stoppoltam, és felvett egy diplomata pasas – vagy legalábbis valaki egy Mercivel, aki diplomatának mondta magát –, és felajánlotta, hogy elvisz, ha nem gond, hogy útközben megáll egy üzletsornál. Amikor kiderült, hogy a pasi minden évben megáll ugyanott, és megvesz egy adott fazonú nadrágot, pár inget és cipőt, hogy ezzel letudja az egész éves ruhavásárlást, nagyon furán néztem rá. Azt mondta, higgyem el, idősebb koromra bennem is le fog tisztulni, hogy mire van szükségem, és mire nincs. Így lett.”
Levinél ez néhány klasszikus szabású farmert, pólót, inget, zakót, sport- és bőrcipőt jelent, ha ezek megvannak, minden élethelyzetre felkészültnek érzi magát. Ruháit sokszor másodkézből szerzi be, mert egyrészt a ruhaipar gazdasági és etikai hátterét problémásnak, másrészt a régen gyártott ruhákat a maiaknál jobb minőségűnek tartja.
„Egy dolgot utálok, az a gagyi. Értem, hogy a gazdaságot mozgatja, ha két hétre csinálnak dolgokat, de nem tudom megérteni, miért gyártunk bóvlit, miközben ugyanannyi idővel és energiával minőséget is elő lehetne állítani. Aki nem így gondolkodik, az pazarol” – mondja, és ennek szellemében, ha valamije mégis szétmegy, tűt és cérnát vesz a kezébe. Ez is a családból jön, a nagypapája még a zoknikat is megstoppolta.
Relax Városi arcnak tartja magát, szereti a nyüzsgést, de ha teheti, szabad idejében túrázik, hegyet mászik, snowboardozik, úszik vagy motorozik. Ha csak ki akarja szellőztetni a fejét, egy sima aszfaltút is megteszi, ha adrenalinra vágyik, a motokrosszpálya felé veszi az irányt. A mozgás mellett a kultúra a másik szenvedélye: képzőművészet, színház, könyvek. Három évvel ezelőtt búcsút intett az okostelefonjának és az otthoni internetnek, azóta még hangsúlyosabbá vált életében az offline kikapcsolódás.
A filmproducer halála után másfél évvel rendeződni látszik a Vajna-vagyon sorsa. Az ereklyék múzeum helyett gyűjtőkhöz, a fánkozó a levesbe, a kaszinók kormányközeli vállalkozókhoz, a befektetések pedig Amerikába vándoroltak.
A gyerekkönyvkiadás Magvetője, a gyerekkönyvesboltok Írók Boltja – így beszélnek a szakmában a Pagonyról. Tulajdonosai, három baráti házaspár először gyerekkönyvkiadónak álmodta meg, mégis mint gyerekkönyvesbolt nyitott meg 19 évvel ezelőtt a Pozsonyi úton. Később elkezdték kiadni Marék Veronika, Bartos Erika, Berg Judit, majd lényegében az összes menő kortárs hazai gyerekkönyvszerző mesekönyveit – némelyiket azóta is évi húszezer gyerek vagy szülő viszi haza. Mára milliárdos üzlet lett a Pagonyból, komoly bolthálózata van, és most ugyanezt játékokkal is eljátsszák a tulajok.
Jót is tett, de ártott is a koronavírus-járvány a gasztronómiában elinduló fenntarthatósági törekvéseknek. A hipermarketekbe zarándoklás helyett egyre többen kértek helyi termelőktől házhoz szállítást, másrészt viszont a járvány megroggyantotta a visszaváltható dobozok és poharak népszerűségét, mivel a vírus miatt a vendégek nem mernek mások után enni és inni. Még mindig túl sok húst eszünk, de jön fel a hajdina is.