A világ legigazságtalanabb dolga kapusnak lenni?
Oh, persze!

Arra gondolok, hogy a foci azért mégiscsak a gólról szól, végül is a te munkád is, csak épp annak elkerüléséről.
A feleségem mesélte, hogy amikor az 1. FC Köln ellen gólpasszt adtam Timónak (Timo Werner csatár – a szerk.), beírta a nevemet a Twitterre, és nem tudott a lap aljáig görgetni, annyian említettek meg. „Mi lett volna, ha gólt lősz?” Én tudom a szerepemet a csapaton belül, és ezt a fajta figyelmet senkitől sem irigylem, a feladatommal vagyok elfoglalva.

És az nem igazságtalan, hogy olyan klubok vannak ott rendre a Bajnokok Ligájában (BL), akik számolatlan költik a – sokszor megkérdőjelezhető forrásból származó – pénzt a focira? A lobbierejük akkora, hogy gyakorlatilag bebetonozták magukat a sorozatba a kvalifikációs szabályok megváltoztatásával.
Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? A BL top csapatai miatt is nézik ennyien a sorozatot, és ők részt kérnek maguknak, hogy minél többször ott lehessenek. A végén, akárhogy is, de a pályán dől el a meccs. Összevásárolhatják a legjobb játékosokat, de nem csak huszonkét vagy harminc jó játékos van a világon. Ez az, ami a futballban a legszebb: hiába adottak az erőviszonyok, bármi megtörténhet.

Augusztusban a foci elitjét jelentő BL egy nyolccsapatos tornával zárul, ahol érdekelt az RB Leipzig is. Azt kijelenthetjük, hogy most pályafutásod legfontosabb meccsei jönnek?
Igen is, meg nem is. Ha visszatekintek, fontosságban nekem majdnem ezen a szinten van a német kupadöntő, amit tavaly játszottunk, mert ott kézzel fogható közelségben volt egy fontos trófea. A most következő mérkőzések fontosságán nem változtat, de mégis sokat elvesz az egészből a jelenlegi helyzet, üres stadionban fogunk játszani. Ha már ilyen messze eljutottunk, jó lett volna ezt az egészet mindenestül átélni, a BL miliőjével, amihez a szurkolók és a hangulat is hozzátartozik.

A figyelem persze így is óriási lesz, augusztusban top szinten csak ezek a meccsek lesznek majd. Hatalmas lehetőség előtt állunk és hatalmas meccset fogunk játszani az Atlético ellen a legjobb négyért. Tudjuk milyen esélyesebb ellen pályára lépni. A klubnál elvárás volt, hogy a csoportból tovább kell jutni, de a ­Tottenham még úgy is esélyesebbnek számított az első kieséses körben, hogy sok sérültjük volt, és hullámzó a szezonjuk.

Miért ilyen fontos a BL? Az átigazolási piac, a becsvágy vagy a figyelem miatt?
Mindegyik egy kicsit. Hiába volt az ezt megelőző szezonom kimagasló a Bundesligában, az igazi figyelmet egy játékos a BL-ben tudja magára vonni. Azzal, hogy idén meneteltünk a BL-ben, sokkal több figyelmet kapott az egész csapat, ez egyszerűen érezhető – a közösségi médiától a megjelent cikkek számáig sok mindenben. Ha az ember jól véd egy Bayern vagy egy Dortmund ellen, csak az kap akkora visszhangot, mint egy BL-meccs.

Ez komoly presztízs is, nekem személy szerint is. Jó lenne majd azt mondani, hogy én jutottam a magyarok közül a legtovább a BL-ben. Szeretném még magamat az európai futball kirakatában látni. Már most egy olyan pályafutás van mögöttem, ami húsz–huszonöt éve magyar játékosnak nem nagyon adatott meg: jó ideje ott lenni egy top bajnokság élcsapatában, ami négyből három alkalommal ott volt a BL-ben is. Nem is tudom, ki volt utoljára ilyen hosszú távon a tűz közelében. Ez engem mind motivál. Persze van anyagi vonzata is, ha egy klub jól szerepel a nemzetközi porondon, az a klubnak és a játékosoknak is komoly pluszt jelent.

Kívülről nem látszik, de miközben a csapatok között is nagy a verseny, a legnagyobb konkurenciaharc azért csapaton belül van. A kiindulópont eleve: mindenki játszani akar.

Az is extra most, hogy a BL-végjáték úgy megy le, hogy már zajlik az átigazolási szezon is. Ez is ott van a motivációk között?
Ha megnézzük most az egész európai top mezőnyt, akkor van tíz–tizenöt olyan csapat, ahova előrelépés lenne a Lipcséből elmenni. Annak ellenére, hogy most egy top csapatban játszom, erről a lehetőségről nem mondtam le.Ha ez benne van a karrieremben, akkor szeretném kimaxolni. Mi lenne hozzá jobb porond, mint a BL?

A Lipcse-projekt most hogy áll? Ralf Rangnick rakta le az alapjait a klubfilozófiának, edzett téged is, ami akkor, mikor ide igazoltál, vonzó lehetett, volt benne perspektíva. A Lipcse nem egy Bayern, nem is egy tehetségeket kiárusító Ajax. A csapattársad, Timo Werner például eligazolt a Chelsea-be, ez be is árazta, hol tart most a RB Leipzig?
Az első félévben hullámzó teljesítményt nyújtottak a riválisaink, a második félévben azért már kirajzolódott, hogy nem vagyunk még az ő szintjükön. Szakmailag, presztízsben, anyagilag megtenni azt a kis lépést, hogy egy-két hellyel előrelépve megelőzzük őket, van akkora munka és erőfeszítés, mint a másodosztályból feljutva megszerezni egy második helyet a Bundesligában. Sőt, ezt a kis lépést megtenni talán nehezebb, mint az előtte lévőket volt.

És ez a trend igaz a nemzetközi szintérre is, nemcsak a Bundesligára. A futball világának is megvan a maga hierarchiája, és ezt nagyon nehéz felborítani. A nagy csapatok az alattuk lévőkből veszik meg a legjobbakat, mi a pályán elértük az ő szintjüket, de presztízsben még nem – épp ezt mutatja Timo eligazolása is. A Chelsea-ben ott a potenciál, hogy visszakerüljön a klubok élvonalába. De ahhoz, hogy ezt elérd, rengeteg összetevőnek a helyén kell lennie. A Lipcse e mögött a vonal mögött van most, de a klub jó úton jár.

Ennek a lépésnek a megtétele mennyire múlik a pénzen? Ha már Timo: ő például pont a pénz miatt ment a Chelsea-be, miközben már majdnem bejelentették a friss angol bajnoknál, a Liverpoolnál.
Hogy mennyire fontos a pénz, azt pont azok a klubok mutatják meg, ahol ezeket a lépéseket nagyon gyorsan megtették: Manchester City, PSG. Eszméletlen pénzeket invesztáltak a csapat összevásárlásába és összetartásába, fejlesztésébe. A Red Bull ehhez képest sokkal kevesebbet költött, nálunk inkább a tudatosság és az építkezés dominált. A csapat magja még mindig az, aki a másodosztályból feljutott. A mi rekordigazolásunk a harmincmillió eurót se éri el, ennyiért az említett csapatok a kispadra igazolnak.

Elérni a top szintet anyagi kérdés, egy-egy jó szezon kifuthat, mint tavaly az Ajax, vagy idén mi és az Atalanta. Csakhogy egy-egy ilyen kiugró siker láthatóvá tesz játékosokat, akiket nagyon nehéz lesz megtartani, mert jönnek a nagycsapatok, és érvényesül a futball hierarchiája. Ha a Lipcse évről évre ott tudna lenni a BL-csoportkörben, az már szakmailag, anyagilag és presztízsben is komoly előrelépés lenne.

A koronavírus-válság azt is megmutatta, hogy az elit mögötti „középosztályhoz” sorolt klubok, amiket év végén a gazdagok rendre szét is vásárolnak, mennyire ingatag lábon állnak. A korábbi szlovák bajnok Zilina csődbe is ment.
Ez mindenhol éreztette a hatását, a Juventusnál vagy a Barcelonánál is komoly gondok vannak a bevételkiesés miatt. Nálunk egy tőkeerős főszponzor van, a Red Bull, de a financial fair play (FFP) szabályok betartása miatt nem lehet csak úgy önteni a pénzt a klubba. A nadrágszíjat nekünk is meg kellett húzni.

Ott valami történt, elhittem, és akartam is a legjobb lenni úgy, hogy ezt el is ismerik, ki is mondják. Nem volt elég egyszerűen csak a legjobbnak lenni.

Lemondtatok a fizetésetek egy részéről is?
Igen. Már az elején megbeszéltük a klubbal, és a játékosoknak ez teljesen egyértelmű volt. Ezt meg kellett lépni a klub felé, de sokkal inkább a társadalomnak kellett erős üzenetet küldeni, hogy nem mi vagyunk egy ilyen helyzetben a legfontosabbak. Itt mindenki baromi jól keres, nem arról szólt a történet, hogy három hónapig anyagi gondjaink lettek volna. A cél az volt, hogy a klub továbbra is fizetni tudja a többi alkalmazottat anélkül, hogy mínuszba menne.

Ettől függetlenül most látszik csak igazán, mennyi klub táncol pengeélen. A Bundesligában a tévés jogokat kezelő Sky kifizette előre az utolsó negyedéves pénzeket, mert számos klub ezzel az összeggel számolva télen hitelt vett fel az új igazolásokra. Csakhogy az utolsó kilenc meccs veszélybe került a bajnokságban, a Sky meg nem akart eleinte fizetni. A klubok azt a pénzt költötték el, ami nem is volt az övék, mert akkora rohanás van a piacon, az árak meg egyre emelkednek, egyre nehezebb a pénzügyi egyensúlyt megtartani.

Ha valamit, akkor azt megtaníthatta a járványhelyzet a kluboknak: sokkal tudatosabban kell a pénzügyeket is kezelni. Mi, játékosok mondhatjuk, hogy ez pech, mert eddig eszméletlen átigazolási összegek voltak, de azt hiszem, az egész iparágnak jót tenne, ha ezek lejjebb mennének.

Nem ér meg százmillió eurót egy focista?
Az a vicces, hogy lehet, hogy egy éven belül más csatornákon keresztül ennek a fele visszajön, és akkor nem beszéltünk arról, mit csinál a pályán. Ahhoz viszont nem vagyok benne annyira a foci üzleti hátterében, hogy ezt pontosan megítéljem. Megér-e ennyit egy játékos? Nem vagyok benne biztos, hogy nem jár jobban egy klub, ha nem négy jóképességű játékost vesz inkább egy helyett. Ott egy Timo Werner, aki most hatvanmillió euróért váltott klubot – mi van, ha a fiatalabb kiadásából veszek inkább hármat. Később lehet, hogy jobban járok, nem?

Az átigazolási piacon már voltak bejelentések, a te telefonod sokat csörög?
Nem olyan sokat, de azért csörög! (Nevet.) A koronavírus-válság tönkre vágta azért ezt a piacot is. Ha minden a szokott menetrend szerint ment volna, már túllennénk a BL-szezonon, a Bundesliga jól sikerült (a csapat újra bronzérmes lett – a szerk.). Harmincévesen nyilván elgondolkodok, hogyan tovább?

A mi posztunk speciális: itt a legnagyobb a konkurenciaharc, és egy jó kapus nyakára nem igazolnak újat, minek? Ez eleve egy nehezített helyzet, közben sok bajnokság még tart, nem tudni, ki hol végez, milyen nemzetközi kupában indulnak majd, mekkora büdzsét állítsanak össze a következő szezonra stb. Áll a piac. Vannak lehetőségeim, az ügynököm dolgozik, az ember nyilván keresi a lehetőségét, hogyan tud még egy szinttel feljebb lépni.

Ez minden évben téma?
Majdnem. Az állóvíz nem jellemző a focira, itt csak előrefele lehet tekinteni. Kívülről nem látszik, de miközben a csapatok között is nagy a verseny, a legnagyobb konkurenciaharc azért csapaton belül van. A kiindulópont eleve: mindenki játszani akar. Ha a kapus letisztultan és jól látja el a feladatát, nagyon nehéz a másiknak kiszorítania. Az elmúlt négy és fél évben négy meccset hagytam ki. Tudatosan szervezzük az egész életünket, hogy folyamatosan a legmagasabb szinten tudjak játszani, sérülés nélkül.

Aki mögöttem van, az is azt nézi folyamatosan, mit tud tenni azért, hogy kiszorítson. Extra jól kell teljesíteni a mi posztunkon, hogy megtartsd a helyed, miközben te is azt nézed, hogy tudnál előrelépni, még feljebb. Egy játékosban benne kell lennie ennek az ambíciónak.

Feltűnt, hogy sokszor hivatkozol a korodra.
Látni kell a piac dinamikáját, a harminc–harmincegy éves kor az, amikor az emberben benne van még egy extra négy-öt éves szerződés, legyen szó Lipcséről vagy bármely más csapatról – és ezután jöhet egy következő fordulópont a karrieredben. Én relatíve későn érkeztem meg egy top bajnokságba, 26 évesen kezdtem el védeni a Bundesligában, 27 évesen debütáltam nemzetközi szinten. Négy-öt év van mögöttem ezen a szinten, amit akár az előnyömre is fordíthatok. A következő tíz évben szeretnék még a labdarúgás krémjéhez tartozni, a következő időszak nagy feladata lesz, hogy ebből a top csapatnál első számú kapusként töltött időszakot minél jobban megnyújtsam.

Azok alapján, amit mondasz, most kell nagyot dobbantanod.
Nyilván harmincévesen könnyebb, mint harmincegy évesen, de ezt a piac fogja megszabni. Két éve volt az a nyár, amikor Kepa (Chelsea), Leno (Arsenal), Alisson (Liverpool) is csapatot váltott, a helyükre is kellett valakit hozni, nagy mozgás volt. Ezek a fiatal kapusok aztán beváltak, azért kicsit meg is állt a piac. Ha szükség van rá (sérülés vagy bármilyen más ok miatt), harmincegy évesen is lehet még top csapathoz szerződni szerintem.

Ma már az is fontos adat, hogy nyomás alatt a kapus hogyan passzol. Miért?
Igen, egy tavaly bevezetett szabálymódosítás miatt is egyre fontosabb (a tizenhatoson belül is lehet passzolni játékosnak kirúgást), és emiatt sokkal kevesebb a hosszú indítás is. Amíg nálad van a labda, jól tudod kontrollálni a mérkőzést. Most kétfajta csapat van, az egyik beáll a bunkerfocira, és azt mondja, hozzátok csak fel a labdát a félpályáig, ez a kevésbé jellemző; sokkal több csapat vállalja fel a labdakihozatalt, amiben a kapusoknak is nagyobb szerep jut. Csakhogy az ellenfél védővonala feljebb tolódott, a rövid, kipasszolt labdákra ugyanis jobban tudnak reagálni, feljebb jönnek, és hamarabb letámadnak.

Gulácsi Péter budai otthonában. Előre néz, csúcsra tör. Fotók: Orbital Strangers

Komplexebb lett a szerepetek, sokkal.
Igen. Egy meccsen egy kapusnak száz döntést kell hoznia, akár arról, hogy lábbal hogyan ér hozzá, kijön-e, előrevágja-e a labdát. Én mindig azt mondom, hogy ebből a százból kilencven lehet, hogy csak arról szól, hogy maradsz a kapuban, vagy az alappasszt választod, vagyis semmi extrát nem csinálsz, de ezeket a döntéseket is jól kell meghoznod, mert ha egyet elrontasz, abból van a hiba meg a potyagól. Nekünk folyamatosan ott kell lennünk fejben, nemcsak egy meccsen, egy egész szezonban. Ezért mondom, hogy egy kapusnak a legfontosabb tulajdonsága a kiegyensúlyozottság.

Amikor a legmagasabb szintről beszélünk, akkor az arról is szól, hogy egy év alatt játszol negyven meccset, négy év alatt százhatvanat, az tizenhatezer döntés, amiből egy-kettő lehet rossz, több nem fér bele.

Ez az a pont, amit az üzleti világnak meg kell értenie, és át kell vennie a profi sportból: a gyors döntéshozatal nagy nyomás alatt és az a képesség, hogy egy hiba után azonnal az új döntéssel foglalkozz. Erre hogyan trenírozod magad?
A futballban nagyon fontosak az automatizmusok, nem véletlenül edzünk. A mi esetünkben nehéz a meccshelyzeteket előteremteni, de rengeteg olyan gyakorlatunk van, ahol szimuláljuk őket. A futball világát tisztelni kell: tudnod kell, hogyan működik a futball. Kapusként én a Lipcsétől kaptam egy lehetőséget, amit meg kellett ragadnom. De azt is tudom, hogy folyamatosan dolgoznom kell azért, hogy ezt a lehetőséget, ha már megragadtam, meg is tudjam tartani. Ezt sokan nem ismerik fel. A futball így működik: eszméletlen a konkurenciaharc, és nagyon gyorsan el tudod veszíteni a helyedet, ha ezzel nem vagy tisztában, az rossz irányba vihet egy egész karriert is.

Mi ennek alárendelve éljük az életünket is. Ebben a feleségem is nagyon tudatos: bármi, ami nekem a profi pályafutásomhoz kell, azt ­megkapom a családomtól. Ha nemcsak élsz bele a világba, hanem tudatosan kezeled, hogy minden egyes mérkőzés hozzátehet ahhoz, hogy a pályafutásodat a helyes irányba vidd. Minden egyes mérkőzés, minden egyes jelenet a pályán a legfontosabb, nincs és nem is lehet más akkor ott a fejedben. Az ember életében történnek dolgok, de ezt a pályán ki kell zárnod a fejedből, különben elhalaszthatsz egy lehetőséget. Ehhez hozzátartozik, hogy az esetleg elkövetett hibákat is ki kell tudnod zárni.

Én három és fél éve egy mental coachcsal dolgozom együtt. Dolgozunk a személyiségemen is, és ha történik valami, akkor azt is megbeszéljük. Az agykontrolltanfolyamot is elvégeztem, egy kétnapos pihenőmet áldoztam rá. Meg akartam tanulni, hogyan tudom kontrollálni a gondolataimat, és hogyan tudok a legjobban felkészülni mentálisan a meccsekre. Erre invesztálni kell egy csomót. Ha heti két meccset is játszottunk, nekem egy estém akkor is arra ment, hogy mentálisan rendbe tegyem magam, ilyenkor beszélek is a mental coachommal. Van, hogy ez tíz perc, mert rendben vannak az érzéseim, vagy jól sikerült a meccs, de ha jön egy gondolat, lehet, hogy három órát beszélünk.
A család is tudja, hogy én azzal segítem őket és az életünket a legjobban, ha a következő meccsen a lehető legjobb teljesítményt nyújtom. A fociban rengeteg kiszámíthatatlan dolog történik, de amit tudsz, akkor is meg kell tudnod tenni, a kiszámítható, tervezhető dolgokon folyamatosan dolgozni kell.

Tudsz rá példát mondani, miben segített neked, hogy külső szakembert hívtál segítségül?
A szüleim sikeres emberek, de nem szeretik a feltűnést, a kiemelt figyelmet, és én is ezt hoztam magammal otthonról. Ez összeütközik azzal, ha az ember kapusként a csúcsra vágyik. Mindig kitűnő voltam, fontos volt a suli, otthon azt szoktam meg, hogy a maximumot kell nyújtani, bármit csinálok. Ettől függetlenül nem szerettem középpontban lenni. Nem azért akartam jó lenni, hogy mások felfigyeljenek rá. Ez egy furcsa kettősség. Az első Bundesliga-évem jól sikerült, hozzátettem a csapat eredményéhez, de nem voltam kiemelkedően jó.

A Lipcsénél úgy gondolták, hogy a nemzetközi szinthez nem jobb kapusra, hanem jobb teljesítményre van szükség, mellém hozták a svájci válogatott kapust. Azon kellett sokat dolgoznunk, hogy hogyan engedhetem meg magamnak, hogy a legjobb legyek, hogy figyelmet kapjak, hogy kitűnjek. Mélyre kellett leásni, olyan tényezőket kellett azonosítani, amik engem épp akkor azon a pályán, ahol haladni akartam, akadályoztak, és ezeket el kellett engedni.

Félévkor a Kicker már engem választott a legjobb kapusnak, év végén is, de a liga legjobb játékosának is megválasztottak. Ott valami történt, elhittem, és akartam is a legjobb lenni úgy, hogy ezt el is ismerik, ki is mondják. Nem volt elég egyszerűen csak a legjobbnak lenni.

De minél több a figyelem, annál nagyobb a nyomás.
A nyomás olyan dolog, amihez az ember folyamatosan hozzászokik. Nem titok, az első Bundesliga-meccsemen izgultam. A BL előtt is volt bennem drukk, de utána… Na, nem véletlenül mondtam, hogy nekem nagyon fontos, hogy ezen a színpadon is ott legyek. Liverpoolban azt láttam fiatal játékosként, hogy a játékosok annyira hozzászoktak a szerda-szombat meccsritmushoz, hogy ha kiestek a nemzetközi kupából, akkor kedd-szerdán (ekkor játszák a BL-meccseket – a szerk.) egyszerűen nem tudtak magukkal mit kezdeni, feszült lett a légkör is. Ehhez az adrenalinhoz könnyű hozzászokni, és nehéz tőle szabadulni. Én ezt a nyomást nem negatívumként kezelem, aki igen, az nem tud erre a szintre eljutni vagy itt megmaradni. Lehet ezt élvezni is.

Veled kapcsolatban mindig kiemelik, hogy jó tanuló voltál, matekversenyeket nyertél. Ez ezen a szinten is ilyen nagy dolog, vagy csak bennünk ragadt, hogy a focisták buták?
Amikor ott voltam a Liverpool öltözőjében, és beszélgettem Xabi Alonsóval, Torresszel vagy Steven Gerarddal, akkor azért hamar rájöttem, hogy lehet, hogy nem nyertek matekversenyt, de ezek eszméletlen intelligens, minden szempontból intelligens emberek. A buta focista egy sztereotípia, nyilván emiatt is hangzik jól, hogy én nyertem matekversenyt. Alapvetően a futballt és az intelligenciát nem tudod egymástól szétválasztani.