A gyerekkönyvkiadás Magvetője, a gyerekkönyvesboltok Írók Boltja – így beszélnek a szakmában a Pagonyról. Tulajdonosai, három baráti házaspár először gyerekkönyvkiadónak álmodta meg, mégis mint gyerekkönyvesbolt nyitott meg 19 évvel ezelőtt a Pozsonyi úton. Később elkezdték kiadni Marék Veronika, Bartos Erika, Berg Judit, majd lényegében az összes menő kortárs hazai gyerekkönyvszerző mesekönyveit – némelyiket azóta is évi húszezer gyerek vagy szülő viszi haza. Mára milliárdos üzlet lett a Pagonyból, komoly bolthálózata van, és most ugyanezt játékokkal is eljátsszák a tulajok.
Kellene valami emblematikus díszletelem, gondolta a három alapító, Demény Eszter, Kovács Eszter és Sárdi Dóra a Pozsonyi Pagony gyerekkönyvesbolt megnyitása előtt, 2001 nyarán. Az utolsó simításokat végezték az ötven négyzetméteres újlipótvárosi üzleten, és Molnár Bea belsőépítész nagy örömükre egy hatalmas játékfát álmodott oda a Micimackóból ismert százholdas pagony szimbólumaként. A színes filccel bevont hungarocell fa alsó részében egy odú kapott helyet játszó- és búvóhelynek, olvasókuckónak.
„A teljes, kilencmilliós kezdeti befektetésből egymillióba került csak ez a fa, és persze hamar kiderült, hogy bizonyos szempontból hatalmas tévedés volt” – nevetnek ma már kezdeti ballépésükön. „A dizájnnak ugyan jót tett, a gyerekek tényleg imádták, de soha többé nem pompázott úgy, mint a megnyitó napján. Teljesen alkalmatlan volt ugyanis arra, hogy szépen fennmaradjon, hiszen mindenki fel akart rá mászni, az meg kimondottan rosszulesett nekünk, hogy rá kellett szólnunk a gyerekekre: vigyázzanak rá. Klasszikus színházi díszletelem volt, a férjem kollégája, Koloncsár Ferenc díszletfestő mester készítette el, csakhogy arra nem gondoltunk: amit egy színpadon évekig lehet kerülgetni, hiszen nem nyúlnak hozzá, egy gyerekkönyvesboltban nem ideális” – meséli Sárdi Dóra. (Férje, a szintén Pagony-résztulajdonos Gáspár Máté a Krétakör Színház ügyvezetője volt akkoriban.)
Tévedés ide vagy oda, ma is jellemző rájuk, hogy amiről azt gondolják, emblematikus, különleges lesz, és jót tesz a márkának, arra nem sajnálják a pénzt, és jócskán hagynak időt a megtérülésére. Néhány éve például harmincmillió forintot költöttek legnagyobb üzletükben, a Bartók Béla úti kétszáz négyzetméteres Pagonyban, a pincében kialakított Rumini kalandszobára, ahol szabadulós játékokat játszhatnak a gyerekek.
Trellay Levente az élet elrontójának a fast dolgokat tartja, szerinte a rövid távra szóló gyors és olcsó megoldások többet ártanak, mint használnak. Ruhaválasztásai is ezt tükrözik.
Karrier Építészcsaládba született, valószínűleg csak ezért nem lett belőle építész. Trellay Levente dacból más irányba indult: etológiát és tájépítészetet tanult. Bár tinédzserkorában elvágyódott itthonról (Németországban fejezte be a gimnáziumot, és kezdte el az egyetemet, majd egy rövidebb svájci kitérő után Bécsbe költözött), végül a budapesti élet egyik kikerülhetetlen alakjává vált.
A nevéhez kötődik – jobbára alapítóként – a Telep-Art Galéria, a Konyha étterem, a Budapest Bagel üzletek, az Iron & Wind, a 100 Szikra motoros társulás, az Einfach Berlin közösségi projekt, valamint az ország legpozitívabb kezdeményezéseit összegyűjtő Highlights of Hungary, utóbbinak több éve aktív kurátora.
Rengeteg dolgot csinál, és mindent maximális erőbedobással, de csak addig, amíg az nem megy valami más rovására. „Az időmet nem cserélem pénzre. Ha munkáról van szó, nekem fontosabb az egészséges egyensúly, mint az, hogy a lehető legtöbb pénzt keressem” – mondja, hozzátéve, hogy sosem egyedül állt, áll egy-egy projekt mögött, hanem mindig mindent többedmagával csinál. „Egy ember nem érthet mindenhez, viszont csapatban nagyon jó dolgokat lehet összehozni.”
Stílus Levente otthonról hozza a stílusérzékét. Szülei megjelenése is karakteres, a nagymamája pedig – akinek rendszeresen segít egy-egy fuvarral – már volt, hogy háromszor is megkérte rá, forduljanak vissza, mert az indulás után mégsem érezte a szettjét az igazinak. A család stílusérzéke valószínűleg nem véletlen, Levi szerint az építészet és a divat szorosan összefüggnek.
„Mindkettőben ugyanazok az alapszabályok érvényesek. Vannak korszakok és stílusok, de a harmonikus, örökérvényű széphez mindkét területen megfelelő arányok kellenek. Persze, vannak dolgok, amik attól izgalmasok, hogy eltérnek a szabályoktól, de ezek rövid életűek, és a végén mindig visszatérünk az alapokhoz.”
A lakásrenoválás minden folyamatát saját kezűleg végezte
Példaként az extra széles trapéznadrágot hozza fel, ami a 70-es években új és izgalmas volt, de később nevetségessé vált. Ahogy trapéznadrágot, úgy lábra cuppanó skinny farmert sem venne fel soha. A straight farmerben hisz, ami korszaktól függetlenül mindig jól állt a férfiaknak. „Az aktuális divat nem mindenkinek szól” – indokolja, és mint kiderül, ez a gondolat a nagyitól van. Gardróbjában csak időtálló, jó minőségű és szükséges holmik sorakoznak.
„Fiatalabb koromban egyszer Németországban stoppoltam, és felvett egy diplomata pasas – vagy legalábbis valaki egy Mercivel, aki diplomatának mondta magát –, és felajánlotta, hogy elvisz, ha nem gond, hogy útközben megáll egy üzletsornál. Amikor kiderült, hogy a pasi minden évben megáll ugyanott, és megvesz egy adott fazonú nadrágot, pár inget és cipőt, hogy ezzel letudja az egész éves ruhavásárlást, nagyon furán néztem rá. Azt mondta, higgyem el, idősebb koromra bennem is le fog tisztulni, hogy mire van szükségem, és mire nincs. Így lett.”
Levinél ez néhány klasszikus szabású farmert, pólót, inget, zakót, sport- és bőrcipőt jelent, ha ezek megvannak, minden élethelyzetre felkészültnek érzi magát. Ruháit sokszor másodkézből szerzi be, mert egyrészt a ruhaipar gazdasági és etikai hátterét problémásnak, másrészt a régen gyártott ruhákat a maiaknál jobb minőségűnek tartja.
„Egy dolgot utálok, az a gagyi. Értem, hogy a gazdaságot mozgatja, ha két hétre csinálnak dolgokat, de nem tudom megérteni, miért gyártunk bóvlit, miközben ugyanannyi idővel és energiával minőséget is elő lehetne állítani. Aki nem így gondolkodik, az pazarol” – mondja, és ennek szellemében, ha valamije mégis szétmegy, tűt és cérnát vesz a kezébe. Ez is a családból jön, a nagypapája még a zoknikat is megstoppolta.
Relax Városi arcnak tartja magát, szereti a nyüzsgést, de ha teheti, szabad idejében túrázik, hegyet mászik, snowboardozik, úszik vagy motorozik. Ha csak ki akarja szellőztetni a fejét, egy sima aszfaltút is megteszi, ha adrenalinra vágyik, a motokrosszpálya felé veszi az irányt. A mozgás mellett a kultúra a másik szenvedélye: képzőművészet, színház, könyvek. Három évvel ezelőtt búcsút intett az okostelefonjának és az otthoni internetnek, azóta még hangsúlyosabbá vált életében az offline kikapcsolódás.
Trellay Levente KEDVENCEI 1. Jegyzetfüzet és ceruza: Moleskin és Stabilo. Minden projektje papírról indul, mindig magánál hordja, és jegyzeteket készít vagy rajzol. 2. Telefon: Samsung. Akkor intett búcsút az okostelefonjának, amikor észrevette, hogy túl sokat nyomkodja. Nem bánta meg a döntést. 3. Parfüm: Montblanc. Régóta ezt az illatot használja. 4. Mérőszalag és bicska: Stanley és Victorinox. Mindig nála vannak, sok problémát meg tud velük oldani. 5. Napszemüveg: Ray Ban. Szívesebben venne Tiptont, de úgy érzi, még nem érett meg rá, fél, hogy bármikor ráülhet. 6. Kesztyű: Icon. A motorozás egyik elengedhetetlen kelléke.
1,17 millió ember. Ennyien iratkoztak fel Dancsó Péter Videómánia című Youtube-csatornájára, ami elsőként lépte át a bűvös egymilliós számot a magyar nyelvű tartalmat előállító videós piacon. A harsány, gunyoros youtuberről úgy hírlik, bizalmatlan, határozott ember, mindig övé az utolsó szó. Az interjún másfél hetet gondolkodott, de csak belement, és élőben prezentálta, milyen is egy Dancsó-videó.
Soós Zoltán pilótának készült, aztán a maga által összerakott gépekkel elkezdett tésztát gyártani a hátsó udvarban. Első vevőit a Bosnyák téri piacon szerezte. Most ötvenfős cégét készül átadni lányainak, ha a tésztagyárörökösök kétéves próbaidejük alatt sikeresen vizsgáznak cégvezetésből.
Valószínűleg mindenkivel előfordult már, hogy úgy érezte, valamilyen módon megkárosították, vagy hogy hiába volt biztos saját igazában, mégsem tudta érvényesíteni a jogait. Az emberek ilyenkor sokszor végül nagyot sóhajtva beletörődnek a dologba. Pedig nem kéne, és ha a D.A.S. ügyfelei lennének, nem is tennének ilyet.
