A Netflixtől a Yeezy-cipőkig – avagy hogyan duzzasztották az idei év legjobban kereső világsztárjai 6,1 milliárd dolláros biznisszé a celebséget, alig kétszáz millióval maradva el a tavalyi értéktől.
Minden idők egyik legnagyobb celebüzlete volt, amikor tavaly novemberben Kylie Jenner eladta a Kylie Costmetics 51 százalékát a szépségipari óriásnak, a Cotynak. Az amerikai Forbes becslései szerint 540 millió dollár ütötte a markát (adózás előtt). Ez több, mint amennyit a cég a Wall Street szerint ért, és több mint elég ahhoz, hogy Kylie elnyerje az év legjobban kereső sztárja címet. A lista második helyén a sógora áll: Kanye West 170 millió dollárra becsült adózás előtti bevételét – 10 millió híján – Yeezy néven futó luxuscipőmárkájával hozta össze.
A pénzcsináló klán szívesebben áradozik milliárdokról, mint milliókról. „Minden, amit a Kardashian–Jenner család tesz, túl van méretezve. Hogy megtartsák az imidzsüket, mindennek nagyobbnak kell tűnnie, mint amekkora valójában” – mondja Stephanie Wissink, a Jefferies pénzügyi tanácsadó vállalat fogyasztásicikk-elemzője. Kanye nem hiába tárta fel a pénzügyeit az amerikai Forbesnak még áprilisban: be akarta bizonyítani, hogy milliárdos. Az elküldött dokumentumokban a hip-hop zseni felvázolta az Adidastól származó hatalmas jogdíjbevételét, valamint vagyonának összes részletét, egészen egy 297 ezer dollár értékű állatállományig Wyoming állambeli tanyáján. A Forbes ekkor 1,3 milliárd dollárra becsülte vagyonát. Kanye azt állítja, hogy ennek a duplájánál is többet ér.
De minek erőltetni a papírmunkát? Nos, az ilyen megalomán kijelentésnek jobb utánajárni. A Cotyval kötött üzlet alátámasztotta a Forbes becslését, hogy a Kylie Cosmetics értéke alapján Kylie Jenner volt a világ legfiatalabb self made milliárdosa. (Vagyona már egymilliárd dollár alatt járt, amikor a Forbes a pandémia közepette újraértékelte üzleti tevékenységét.) De a Coty legújabb bejelentései leleplezték a család egyik legjobban őrzött titkát: a cég jóval kisebb, mint ahogy ő mondta. Kylie és anyja, Kris Jenner, aki segít az üzletvezetésben, váltig állították, hogy a Kylie Cosmetics 2016 óta minden évben 300 millió dollár fölötti bevételt generál. Ezt bizonyítandó, még az aláírt adóbevallásukat is elküldték a Forbesnak azzal, hogy benyújtották az Amerikai Szövetségi Adóhivatalhoz (IRS). Nem lehet egyértelműen bizonyítani, hogy ezek a dokumentumok hamisak volnának, de nyilvánvaló, hogy Kylie és csapata nem mondtak igazat. Az iratok szerint a cégnek 2018-ban csak 125 millió dollár bevétele volt, nem pedig 360 millió dollár, ahogyan képviselői korábban állították. És akkor ott van még Kylie bőrápolási termékvonala, ami szerintük tavaly alig két hónap alatt százmillió dollár bevételt generált. A legújabb adatok szerint viszont éppen csak „jó úton haladt”, hogy az évet 25 millió dolláros bevétellel zárja.
Lukács József és Lukács Réka mindig is vállalkoztak, és ami nem jött össze a csoda ablakmosó szerkezettel és a garázsbolttal, azt sikerre vitték a játszótéri elemekkel. A Nádland cégcsoport egymilliárdos bevételével ma a piac meghatározó szereplője, a házaspár nemrég mégis úgy döntött, hogy átadja a vezetést.
Nem gondolom, hogy egy diplomás teológus ne tudna felépíteni egy több mint egymilliárd forint árbevételű cégcsoportot, de ahhoz sem kell statisztikusnak lenni, hogy belássuk, a magyar vállalkozók között nem tolonganak a hittudósok. Pedig a Nádlandnél rögtön kettő is van: az alapító-tulajdonosok, Lukács József és Lukács Réka mindketten teológia szakon diplomáztak, noha első közös vállalkozásuk kudarca után József elvégezte a vállalatirányítás szakot is a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Ezzel valószínűleg ő az egyetlen ember Magyarországon, akinek a diplomájába a következő van írva: MBA szakos teológus. „Ez sok mindent el is mond rólunk” – mondja.
Beszélgetésünk helyszíne a Nádland kőbányai telephelye. A távolságtartás jegyében abban maradunk, hogy a szabadban leszünk, és bár egy szóval sem tiltakoztam volna, ha a mászókáknál vagy a hintáknál verünk tábort, végül az irodaépület melletti, szintén saját gyártású szaletliben ülünk le. Egy közeli fán az interjú alatt végig egy poszáta mondja a magáét, legalább olyan hangosan, ahogy a házaspár is beszél. Az idilli csivitelés minket nem zavar, de az egyik alkalmazottnak már a mentális egészségét veszélyezteti a hetek óta tartó éles, ritmikus, bőven magas C feletti éles csipogás – az illető rá is kapott újabban a fülhallgatóra. „Ez a madarászat sötét oldala” – mondja nevetve József.
A telephely ugyanis hiába van egy forgalmas út és egy zajos vasútvonal mellett, a madarak jelenléte mindennapos. Persze nem a műfű és a csúszdák vonzzák őket, hanem a madárbarát környezet, amit az amatőr ornitológus házaspár az elmúlt években kialakított számukra. A Nádland ötezer négyzetméteres bázisát nem csak játszótéri kiegészítők, gumilapok és kertépítéshez szükséges elemek foglalják el: a járványmentes időszakban nem ritka látvány az sem, ahogy óvodás és iskolás csoportok a telek szélén kialakított tanösvényen bóklásznak, a mezítlábas ösvényen botladoznak, a magaságyásokban tesznek-vesznek, vagy a Forbes júniusi címlaposa, Máté Bence természetfotóssal együtt tervezett madárles-játszótoronyból sasolják a madarakat.
A házaspárral beszélgetve néhány perc után nyilvánvaló lesz, hogy a Nádland alapítóinak az oktatás legalább olyan fontos, mint az üzlet. Ennek ellenére a cég – pontosabban ma már cégcsoport – indulása óta hozza a számokat, ma pedig meghatározó szereplő a hazai piacon. Ezen egyelőre a mostani helyzet sem változtatott, sőt: ha a játszótereknek nem is, a Nádlandnek jót tett az országos lelassulás.
Az elmúlt hónapokban sok megfáradt szülő tért be hozzájuk azzal a tervvel, hogy minijátszóteret alakítson ki a kertjében, és a kertészkedési láznak köszönhetően nagy volt a kereslet a kertépítési elemekre (például magaságyásokra, ágyásszegélyekre, nádszövetre) is. Emiatt még arra is volt kapacitásuk, hogy új alkalmazottakat vegyenek fel, és a fizetéseket sem kellett csökkenteniük. Ha mégis erre kerülne a sor, azt már nem a Lukács házaspár fogja levezényelni. Réka és József ugyanis épp a járvány (hazai) kitörése előtt adták át a cégvezetést két tapasztalt kollégájuknak, hogy a jövőben valami egészen mással foglalkozzanak.
Túl sok mézespuszedli József és Réka a 80-as évek óta mindent együtt csinálnak: egy gimnáziumba jártak, ugyanazt a szakot végezték, és azóta, hogy 1994-ben összeházasodtak, néhány hónapnál többet sosem töltöttek különböző munkahelyen – igaz, szinte végig a saját cégeikben dolgoztak. A munkamegosztás a következő: József megállás nélkül dobálózik az újabb és újabb ötletekkel, Réka alkotja a fékek és ellensúlyok rendszerét, azaz nem hagyja, hogy fókuszt tévesszenek az áradatban. Márpedig Józsefre mindig ráfért, hogy visszafogják, meglátta a fantáziát a csoda ablakmosó szerkezetektől az ágyneműkig mindenben.
A Nádland előtt a leghosszabb életű vállalkozásuk egy klasszikus garázsbolt volt, ami megtanította őket arra, mit nem szabad elkövetni, ha az ember az üzletéből él. „Például nem szabad több mézespuszedlit megenni, mint amennyit eladunk” – viccelődik Réka.
A gumilapok gyakran a gyárak tartozékai is, mert kímélik a fizikai munkát végző alkalmazottak ízületeit – vásárlóik között van például a győri Audi is.
A garázsbolt épp lehúzta a rolót, amikor József nádszövetet keresett a családi ház kerítéséhez. Sem a felhozatal minőségével, sem az árával nem volt elégedett; rájött, hogy ez akár piaci rés is lehet. A csődbe ment bolt tartozásainak kifizetésére hitelt vettek fel, a megmaradt 250 ezer forintot pedig József megérzéseire hallgatva nádszövetbe fektették, és az akkori felhozatalhoz képest jóval alacsonyabb áron árulni kezdték óbudai házuk kocsibeállóján. Jól döntöttek: a befektetés fél év alatt megtérült.
A későbbi ötletek már a vevők igényei mentén alakultak: egyre nagyobb lett a kereslet a natúr anyagokra, például a bambuszra, gyékényre, fűzre, elefántfűre, később biobrikettet is árultak. A játszótéri vonal a 2000-es évek közepére alakult ki, ehhez persze kellett az is, hogy megjelenjen egy fizetőképes réteg: akik megengedhették maguknak, hogy több tízezer forintért hintaállvánnyal, csúszdával és homokozóval dobják fel kertjüket és gyerekeiket.
A játszótéri elemeket ma hetven százalékban magánszemélyek veszik (online vagy személyesen közvetlenül tőlük, vagy viszonteladóiknál), de árulnak közterületi játszótéri eszközöket is. Játszótér-kiegészítőket a nagyobb barkácsáruház-láncnál is lehet kapni, de Józsefék úgy látják, ezek alapvetően az önkiszolgálásra vannak berendezkedve. „Igyekszünk olyan termékválasztékot kínálni, amihez szakmai kiszolgálás szükséges. A nagy láncok nem erőltetik ezeket a termékeket” – mondja.
„Itthon nincs igazán nagy szereplő a játszótérikiegészítő-gyártásban, de ha a kereskedelmet nézzük, a Nádland a lakossági játszótereket tekintve a legmeghatározóbb. Kíváncsi lennék a nagy láncok forgalmára, de azt sem tartom kizártnak, hogy náluk is nagyobbak” – mondja Bálint Tibor, a Faberland Kft. ügyvezetője és tulajdonosa. (A Faberland játszótéri eszköztervező és -gyártó cégnek indult, ma főleg közterületi játszóterek, fitneszparkok, kutyafuttatók, gördeszkapályák kialakításával foglalkozik.) Ő úgy látja, a Nádlandhez és a Faberlandhez hasonló hazai vállalkozásoknak árban nehéz versenyezniük a barkácsáruházakkal, a minőség és a dizájn az, amiben ki tudnak tűnni.
A garázsbolttól a gumilapgyárig József az elmúlt években megtanult nemet mondani, kezdetben azonban mindenbe belevágott, amire volt kereslet. Volt időszak, amikor például tűzifával kereskedtek télen, hogy ellensúlyozzák a nádszövetbiznisz szezonalitását – Réka nosztalgikusan meg is jegyzi, mennyire élvezte a faaprítgatást. Férje még az ácsszakmába is beugrott két-három évre, ennek az volt az előzménye, hogy egy ács-fafaragó ismerősük rákérdezett, nem árulnák-e az által készített hintaágyakat és szaletliket, de később társa lebetegedett, és egyedül nem tudta volna teljesíteni a megrendeléseket.
A cégalapítás után nyolc évvel, 2010-ben aztán ugrottak egy nagyot, ekkor vették meg első gumilapgyártó gépsorukat. A gyártást eredetileg a Nógrád megyei Bátonyterenyén kezdték meg, három éve pedig egy újabb, körülbelül 250 millió forintos zöldmezős beruházással áthelyezték a gyártást a szomszédos Vizslásra, ahol ma 25 dolgozó és öt-hat gépsor állítja elő újrahasznosított gumiabroncsból az ütéscsillapító gumilapokat. Ezeket nem csak játszóterekre szállítják. A gumilapok gyakran a gyárak tartozékai is, mert kímélik a fizikai munkát végző alkalmazottak ízületeit (vásárlóik között van például a győri Audi is), de érkeznek megrendelések a mezőgazdaságból is, ahol lovak, tehenek alá teszik a lapokat. A gumilapok zöme, ötven–hatvan százaléka azonban külföldre megy, jelenleg huszonkét országba exportálják őket.
Az elmúlt hónapokban sok megfáradt szülő tért be hozzájuk azzal a tervvel, hogy minijátszóteret alakítson ki a kertjében, és a kertészkedési láznak köszönhetően is nagy volt a kereslet.
A „tavasztól őszig” probléma azonban továbbra is fennáll, ezt egy másik céggel, a 2016-ban létrehozott Nordinova Energy Kft.-vel ellensúlyozzák, ami elektromos fűtőpaneleket és napelemrendszereket importál, elsősorban Norvégiából. A fenntarthatóságra a maguk háza táján is odafigyelnek, a telephelyek fogyasztásának felét fedezik megújuló energiaforrásokból.
Az árbevétel ma nagyjából egyharmad-egyharmad arányban oszlik meg a játszótéri kiegészítők, a gumilapok és a fűtésrendszerek-napelemek között. A Nádland és a Nordinova árbevétele összesen 850 millió forint volt tavaly, a román és a szlovák leánycégek forgalmával együtt a cégcsoport teljes forgalma meghaladja az 1,1 milliárd forintot.
Nem a profit az első Mi köti össze Máté Bencét, Bálint Györgyöt és Böjte Csabát, a Forbes-címlapon túl? Első ránézésre semmi, pedig többé-kevésbé mindhárman együttműködtek már a Nádlanddel. Máté Bence természetfotós madárles-játszótornyot tervezett velük, amiből aztán minden tizedik eladott példány után egy les Böjte Csaba alapítványának gyerekotthonaiba kerül; a június közepén elhunyt Bálint gazda pedig az iskolakertek kialakításán dolgozott velük. Az iskolakerteknek kettős funkciója van: egyrészt a gyakorlatban mutatják be a gyerekeknek, mit érdemes tudni a különböző növényekről, állatokról, biodiverzitásról és gondozásról, de közösségi térként is szolgálnak abban a negyven iskolában és oviban, ahol eddig megépítették őket.
Legalább ekkora szerelemprojekt a Mynest nevű madárles. Ennek kilátóját a Bence által feltalált detektívüveg fedi, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek úgy vizsgálják a madarakat, hogy azok előtt észrevétlenek maradnak. A természetfotós fűtést is tervezett bele, csaliként pedig egy egyszerű madáretető szolgál. A Mynestből eddig negyven darabot adtak el – van belőlük például a Füvészkertben és a Margitszigeti Kisállatkertben is –, és tartozik hozzá egy madárhatározó app is.
„Sok őrültséggel megkeresnek minket, ami közül nehéz választani, de Józsi esetében ez kitartással is párosult. Sokáig tartott, míg megértettem, hogy nála nem a profit az első” – mondja Józsefről Bence. Nagyon úgy tűnik, hogy igaza van. Az elmúlt években a Nádland folyamatosan nőtt, Rékáék azonban néhány hónapja mégis úgy döntöttek: energiájukat mostantól a nonprofit szférában hasznosítják. Mindketten tíz éve önkénteskednek a Várva Várt Alapítványnál, ami a válsághelyzetbe került vagy az örökbeadás előtt álló várandós nőknek és családjaiknak segít. József 2013 óta az alapítvány elnöke, Réka pedig a prevencióval foglalkozik majd, és a Nádlandnél csak a stratégiai döntésekbe folynak bele – azon túl, hogy továbbra is ők ketten a tulajdonosok. A cég vezetését két tapasztalt kollégájuk vette át: Kovács István, aki 13 évvel ezelőtt, még gyakornokként került a céghez és Vigh-Miklósdi Ramóna, aki két éve dolgozik náluk. „Komoly kihívás lesz nekik, de mindketten kipróbált munkatársaink. Talán még jobban is fogják vezetni a céget, mint mi.”
Nádland csoport (Nádland Kft., Nordinova Energy Kft., NORDINOVA SL (Románia), GARDENER SRO (SZLOVÁKIA)
Tulajdonosok: Lukács József, Lukács Réka
Árbevétel (milliárd forint): 2018: 0,95 2019: 1,1
Adózott eredmény (millió forint): 2018: 101 2019: 34
Csapody Balázs nemcsak a vidéki krémhez tartozó balatonszemesi Kistücsköt viszi majdnem harminc éve, de az újítóbb szándékú éttermeket tömörítő Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke is. Vendéglőjének vegán menüjéről és a budapesti vendéglátók Covid-tépázta esélyeiről is kérdeztük.
Tokaj-Hegyalján egy nagy presztízsű borászat alkalmazott főborásza, szülőhelyén, Badacsonyban a családi minibirtok szakmai vezetője. Ujvári Vivien a borok kedvéért ingázik az ország két vidéke között, pedig eredetileg nem is erre a pályára készült.
Az elmúlt évtizedekben a válságokban volt a legkönnyebb befektetni, csak meg kellett venni minőségi cégek részvényeit. Most ez megdőlt, sok jó papír nagyon drága, miközben a magyar befektető számára már az ingatlanbefektetés is elvesztette vonzerejét. Mi folyik itt? Mi maradt még? Hova tegyük a pénzt? Befektetési helyzetkép és tippek kisbefektetőknek.
Az Indiai-óceán néhány eldugott szigetére több foglalás futott be a szezonon kívüli augusztusra, mint várták. A saját szigetükön elterülő reszortok újraértelmezték a sokcsillagos vendéglátást, a fehér homokos intim öblök, a saját személyzet és a fine dining mellett egy-egy sziget már saját koronatesztlaborral várja a vendégeket. Luxuskörkép a Maldív-szigetektől a Seychelle-szigetekig.
