Széll Tamás és Szulló Szabina a modern magyar gasztronómia két meghatározó alakja. Olyan sikereket értek el, amilyeneket a hazai séfek közül korábban még senki: megnyerték a Bocuse d’Or európai döntőjét, két étteremmel kaptak Michelin-csillagot, az egyiket mindössze nyolc hónappal a nyitás után. Merész húzásokért sem mennek a szomszéd konyhába, étlapra tették a rakott krumplit, csillagos séfekként egy piacon nyitottak bisztrót – de közben azt sem felejtik el, hogy az étterem elsősorban üzlet, nem pedig művészet. A gasztrokádárizmus töltött-rántott időszakába születtek, és sokat tettek azért, hogy ma már ne erről legyen ismert a magyar konyha.
„Mondd, te teljesen meghülyültél?” – a mindig hűvös Rasmus Kofoed csupán ennyit kérdezett, amikor megtudta, hogy Széll Tamás nem erőltetné a gulyáslevest a Bocuse d’Or közelgő döntőjében. A kérdés ezzel el is dőlt, a világ egyik leghíresebb séfje, a ma már háromcsillagos dán meggyőzte az általa mentorált magyar csapatot: hiába érzik cikinek a pusztaromantikát, a gulyásnál jobbat nehezen tudnának kitalálni a versenyre. A műfajon belül elérni a tökéletes verziót, na, az a nagy művészet.
Párhuzamos gyerekkorok A kis Szabina nem volt válogatós gyerek. Nem csoda, mivel édesanyja egészen kiválóan főzött, és főz még ma is. A Novotel szakácsa lévén jól keresett, de a gyerekekre már nem volt túl sok ideje. A két lánytestvér sokat lógott együtt: járták a várost, lubickoltak a Gellértben, és ha beszabadultak a hotel konyhájába, segítettek kicsit, aztán boldogan lapátolták a somlóit.
Budaörsön nőttek fel, de a nyári szüneteket egy kis bihari faluban, Szerepen töltötték. A nagymama nemhogy „boltit” nem, de még banánt sem evett soha, cserébe viszont egyszerű, tiszta ízekkel főzött, és hatalmas kertet gondozott, amiben megtermett a paradicsom, a sütőtök, a besztercei szilva és a szőlő. „Minden nyaramat ott töltöttem, fantasztikus volt. Ő nekem nagyon nagy inspirációt jelentett” – mondja Szabina, majd telefonján mutat egy olyan pörköltfotót, amit filterek nélkül is megirigyelhet minden gasztroinfluenszer. Saját tyúk, gyönyörű, mély színű pörköltszaft, szaggatott galuska.
Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez […]
Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez volt az első moziélményem, de messze a legmeghatározóbb: nem csupán a dinókba szerettem bele, a film csodája és a sci-fi mint műfaj is beette magát az elmémbe, mindörökre.
Mert hát a Jurassic Park tudományos fantasztikus a javából, méghozzá a megvalósíthatatlan kategóriából – sajnos vagy sem, egyelőre nem úgy tűnik, hogy lehetséges lenne feltámasztani a 65 millió éve kipusztult királyi faunát. Pedig, ha sikerülne, talán nemcsak a méltán híres Tyrannosaurus rex – a valóságban egyébként minden bizonnyal színes tollazat borította – valójára csodálkozhatnánk rá, hanem a kizárólag a Bakonyban feltárt dinoszauruszok csapatára is.
Ősi Attila paleontológus és geológus nálam korábban született, a Jurassic Park-jelenség idején már gimnazistaként rótta a Bakonyt, hogy különféle ősállatok maradványai után kutasson. Ahogy Fekete Emese címlapi portréjából kiderül, nem is a műanyag állatfigurák, hanem az egykor valóban élt ammoniteszek (ősi tengeri fejlábúak) vázai korbácsolták fel érdeklődését. Az eredmény egy világszinten egyedülálló leletegyüttes, benne sok-sok magyar kötődésű, de persze latin névvel illetett ősállat lett. Na, meg egy méltán híres, kicsiségében hatalmas dinoszaurusztojás – amiről a tojással kapcsolatos publikációkat is szerző Prondvai Edina közbenjárásával minden fontosabb tudnivalót elárulunk. Sőt arról is szó lesz, hol, milyen magyar ősállatok éltek, és ennek ellenére miért is nem érdemes kislapáttal nekiesni a hátsó kertnek.
Mert ha így teszünk, dinót aligha, de mamutot még találhatunk, ami Kordos László geológus, a rudabányai ősmajmok felfedezője és kutatója szerint nem biztos, hogy örömre ad okot – az orchideáknak bizonyára árt, ha hirtelen egy csapat paleontológus lepi el a kiskertet, hogy brutális eszköztárukkal nekiessenek a kőzeteknek. Erről, illetve a Rudapithecus hungaricus jelentőségéről Melis Dóra cikke árul el részleteket (sőt még nyakkendőviselési tippekre is futja benne).
De persze nem csupán az a fontos, mi volt a régmúltban, hanem az is, mi vár ránk a jövőben: az informatika fejlődésével előhozakodni közhely, mégis mintha sokan elfelejtenék, hogy a szoftverfejlesztő mint olyan, nem homogén szakember. A szakállas, kövér, szemüveges kocka sztereotípiájával már rég leszámolt a terület, utat engedve a programozónőknek. Erre nincs is jobb bizonyíték, mint a Forbes Next 30/30-as összeállítása, amiben a magazin hagyományai mentén legfeljebb harmincadik életévüket betöltött szoftverfejlesztő nőket mutatunk be. Van, akit a családja inspirált, mást a gimnázium vagy a barátok. Akármi legyen is a háttérben viszont, ezek az emberek sokat tesznek érte, hogy az informatika világából is kihaljanak a dinoszauruszok.
A hagyományos kultúrával, a néptánccal is lehet beszélni olyan aktuális témákról, mint a nők elleni erőszak vagy a politika rátelepedése a művészetre – Hégli Dusan, Szlovákia egyetlen hivatásos magyar táncszínházának művészeti vezetője ezt szeretné bebizonyítani. Vezetése alatt a pozsonyi Ifjú Szivek nemzetközi szinten is jegyzett tánctársulat lett.
Szerző: Szendrői Gábor A Concorde MB Partners – a Concorde Értékpapír és az Oriens vállalatcsoport közös tranzakciós tanácsadó cége – most ősszel ünnepelte megszületésének ötödik évfordulóját. Az elmúlt öt évben 51 sikeresen lezárt tranzakció körül bábáskodtunk, talán érdemes megnézni, milyen trendek láthatók, milyen következtetések vonhatók le az 51 ügylet alapján a hazai piacról. A tranzakciók összértéke 1,2 milliárd euró […]
A pandémia okozta válsághelyzetek és bizonytalanság minden olyan vonást előhív, amitől egy startup startup. Íme, három jó magyar példa, amit a Forbes.hu-n írtunk meg az elmúlt hetekben.
