Széll Tamás és Szulló Szabina a modern magyar gasztronómia két meghatározó alakja. Olyan sikereket értek el, amilyeneket a hazai séfek közül korábban még senki: megnyerték a Bocuse d’Or európai döntőjét, két étteremmel kaptak Michelin-csillagot, az egyiket mindössze nyolc hónappal a nyitás után. Merész húzásokért sem mennek a szomszéd konyhába, étlapra tették a rakott krumplit, csillagos séfekként egy piacon nyitottak bisztrót – de közben azt sem felejtik el, hogy az étterem elsősorban üzlet, nem pedig művészet. A gasztrokádárizmus töltött-rántott időszakába születtek, és sokat tettek azért, hogy ma már ne erről legyen ismert a magyar konyha.
„Mondd, te teljesen meghülyültél?” – a mindig hűvös Rasmus Kofoed csupán ennyit kérdezett, amikor megtudta, hogy Széll Tamás nem erőltetné a gulyáslevest a Bocuse d’Or közelgő döntőjében. A kérdés ezzel el is dőlt, a világ egyik leghíresebb séfje, a ma már háromcsillagos dán meggyőzte az általa mentorált magyar csapatot: hiába érzik cikinek a pusztaromantikát, a gulyásnál jobbat nehezen tudnának kitalálni a versenyre. A műfajon belül elérni a tökéletes verziót, na, az a nagy művészet.
Párhuzamos gyerekkorok A kis Szabina nem volt válogatós gyerek. Nem csoda, mivel édesanyja egészen kiválóan főzött, és főz még ma is. A Novotel szakácsa lévén jól keresett, de a gyerekekre már nem volt túl sok ideje. A két lánytestvér sokat lógott együtt: járták a várost, lubickoltak a Gellértben, és ha beszabadultak a hotel konyhájába, segítettek kicsit, aztán boldogan lapátolták a somlóit.
Budaörsön nőttek fel, de a nyári szüneteket egy kis bihari faluban, Szerepen töltötték. A nagymama nemhogy „boltit” nem, de még banánt sem evett soha, cserébe viszont egyszerű, tiszta ízekkel főzött, és hatalmas kertet gondozott, amiben megtermett a paradicsom, a sütőtök, a besztercei szilva és a szőlő. „Minden nyaramat ott töltöttem, fantasztikus volt. Ő nekem nagyon nagy inspirációt jelentett” – mondja Szabina, majd telefonján mutat egy olyan pörköltfotót, amit filterek nélkül is megirigyelhet minden gasztroinfluenszer. Saját tyúk, gyönyörű, mély színű pörköltszaft, szaggatott galuska.
A bakonyi dinoszaurusztojás kicsiségében gigantikus, mert bár mindössze néhány centis, a korábban gekkótojásoknak hitt héjtöredékek alapján bizonyítottan madárszerű dinoszaurusztól származik, csakúgy, mint megannyi korábbi lelet, amiket eddig félreértelmezett a tudomány.
Közreműködött: Prondvai Edina, a University of Birmingham posztdoktori ösztöndíjas kutatója
A tojás most három centiméter hosszú, és egy centiméter széles, a kutatók becslése szerint viszont eredetileg inkább három–négy centi hosszú lehetett. A tojás héjának vastagsága szokott segíteni a tojás eredeti méretének megbecslésében: minél nagyobb egy kemény héjú tojás, annál vastagabb a héja. Itt mindössze 0,15–0,2 milliméter vastag töredékekről van szó, így már a tojás megtalálása előtt is tudható volt, hogy nem strucctojás méretű tojásokat kell keresni.
Az is biztos, hogy a tojásokat a felszín alá ásta az állat – ezt a héjtöredékek pórusszerkezete és vastagsága bizonyítja. Mivel sűrű, tág pórusok és mindössze 0,2 milliméteres vastagság jellemzik a héjtöredékeket, biztos, hogy elásott fészekről van szó. Ebben az esetben ugyanis nem kell annyira tartani a tojás kiszáradásától, sem attól, hogy a tojásrakó állat súlya alatt összeroppan. A héj tehát lehet vékony, ellenben a természetes gázcsere miatt nagy pórusokra van szükség. A szabad ég alá rakott tojásoknak ugyanakkor vastag a héjuk, és aprók a pórusaik.
Hogy pontosan milyen állaté lehetett a tojás, képtelenség megállapítani – és nemcsak ebben az esetben, hisz világszinten alig akad olyan tojásmaradvány, amiről tudható, hogy pontosan melyik faj rakta. A magyarországi leletről még az sem teljesen biztos, hogy a madarakhoz vezető evolúciós út melyik állomását képviselte: még inkább dinoszaurusz rakta, vagy már inkább madár? Az biztos, hogy kisméretű, tollas állaté volt, és mivel a héjtöredékek mennyisége nagyobb, mint a legtöbb hasonló lelőhelyen, bizonyára több állat is ugyanarra a helyre fészkelt.
A tojást és az évek óta nagy tömegben feltárt, azonos típusba tartozó tojáshéjmaradványokat több, egymáshoz közel rakott fészekből sodorhatta egy helyre az áradás, így alakult ki a mostani feltárási terület. A héjak egyébként cirka 15–20 méter mélyen vannak a föld alatt, és a kutatók szerint Magyarországon van ezekből a töredéktípusokból egy helyen a legtöbb.
Bár a köznyelvben dinoszaurusztojásként hivatkoznak az iharkúti leletre – a Forbesban is így nevezzük –, tudományos szempontból ez csak részleges tojás, egészen pontosan a tojás üledékes kitöltését borító héjtöredékei származnak egy 85 millió éve élt állattól. Embrionális maradványnak nyoma sincs benne.
Nyugalom, a megkövülés folyamatában egy kisdinoszaurusz sem pusztult el! Legalábbis a héj belső felszínén található kalciumkristály-kúpocskák meglehetősen ellaposodtak, azaz a tojáshéj már eléggé „elhasználódott”, mielőtt megkövült. A mai tojásrakó állatok embriói is részben a tojáshéjból vonják ki a fejlődéshez szükséges kalciumot, ez elvékonyítja a tojáshéjat, így könnyebben is kelnek ki a kicsik. Itt is ez történhetett, a kutatók nem is várnak embrionális maradványokat a lelőhelyről.
A tojás héjtöredékei miatt olyan nagy a lelet jelentősége: korábban is találtak már efféle héjakat, de a tudomány akkortájt még gekkószerű állatok tojásmaradványaiként azonosította őket. A magyar lelettel kapcsolatban viszont Prondvai Edina és csapata egy 2017-ben megjelent publikációban felvetették, hogy ezek a leletek madárszerű dinoszauruszoktól származnak. Bár a tudományos közélet megosztott volt a kérdésben, egy dél-koreai és európai nemzetközi együttműködés keretében ez év januárjában megerősítették a 2017-es publikáció eredményeit.
A hagyományos kultúrával, a néptánccal is lehet beszélni olyan aktuális témákról, mint a nők elleni erőszak vagy a politika rátelepedése a művészetre – Hégli Dusan, Szlovákia egyetlen hivatásos magyar táncszínházának művészeti vezetője ezt szeretné bebizonyítani. Vezetése alatt a pozsonyi Ifjú Szivek nemzetközi szinten is jegyzett tánctársulat lett.
Egy amerikai út, valamint egy séf és egy étteremvezető találkozása kellett ahhoz, hogy egyre több magyar ismerje meg a gofritölcsérbe töltött csirkét. A bulinegyedben található Tölcsibe alapítói kezdettől a magyar vendégekre építettek, így eddig a vírusválság akadályait is sikeresen vették.
Van, aki édesapjával ült először a gép elé, mást az iskolai informatika-szakkör (és nem a tanóra!) húzta be a szakmába. Valakit viszont leginkább a nagymamája inspirálja. Sokan jártak programozóiskolába, és vannak karrierváltók is. Kik a magyar programozónők? De ami talán ennél is fontosabb, és itt a bizonyíték rá: vannak magyar programozónők!
