Nem tudom, mi az, hogy fine dining. Neked mi?

Az első interjúnál egy telt házas estére készülő étteremben, néhány nap múlva már egy vendégek nélkül működő helyen beszélgetünk. Hogyan készültök a következő időszakra?
Széll Tamás: Most a világon nincs olyan közgazdász, aki fél évre vagy egy évre előre látna. Mi pedig szakácsok vagyunk.


Tartotok ettől az időszaktól?
SZ. T.: Igen, nagyon. Úgy raktuk össze az egész koncepciónkat egy éve, hogy kétüzletes, két lábon álló vállalkozás, hatvan emberrel, akiknek mi munkát és fizetést adunk. Ez nagyon szépen elindult, működő modellé kezdett válni. Négy hónapunk volt ebbe belekóstolni, és utána összedőlt az egész. Komoly hitelállományunk van erre az üzletre, amit tíz év alatt ki kell tudnunk termelni.
Szulló Szabina: Szerintem hamar vissza fog ez állni, ha lesz vakcina.
SZ. T.: Ha ez fél éven belül történik, akkor nem megyünk tönkre. Ha utána, akkor igen. De valóban, az augusztus egész jó volt, szeptemberben már embereket akartunk fölvenni.


Mi az, ami ebből az időszakból megmarad veletek?
SZ. T.: Az elvitel biztosan. Én régen elleneztem, mert kizökkent a szervizből, egyidőben kell elkészülnie az első, a második és a harmadik fogásnak is frissen. Degradáló is egy jól elkészített, míves ételhez. Lehet az egy pörkölt-galuska is, de az ötven perc múlva már nem olyan galuska lesz, mint amit kiraknék neked a tányérra a sercegő vajból. Nekem már az is egy elfajzott dolog, hogy pizzát házhoz rendelünk, holott rendszeresen tesszük mi is Szabinával. Gondolj csak bele. Hatszáz fokos a kemence, a pizza onnan kerül azonnal az asztalodra, hólyagosan, forrón. Ehelyett itt van egy kartondoboz, majd egy plasztik hőszigetelő láda, hogy míg hazaér, jól átgőzölődjön és elázzon. Ez minden ételre igaz.