A nagy bezárkózás előtti utolsó napon a Széll-Szulló-páros mindkét éttermében égtek a telefonvonalak. De ez nem zavart minket abban, hogy a békésszentandrási harcsapaprikásról
és a háromcsillagos dán séf gulyásleveséről beszélgessünk.
Az első interjúnál egy telt házas estére készülő étteremben, néhány nap múlva már egy vendégek nélkül működő helyen beszélgetünk. Hogyan készültök a következő időszakra? Széll Tamás: Most a világon nincs olyan közgazdász, aki fél évre vagy egy évre előre látna. Mi pedig szakácsok vagyunk.
Tartotok ettől az időszaktól? SZ. T.: Igen, nagyon. Úgy raktuk össze az egész koncepciónkat egy éve, hogy kétüzletes, két lábon álló vállalkozás, hatvan emberrel, akiknek mi munkát és fizetést adunk. Ez nagyon szépen elindult, működő modellé kezdett válni. Négy hónapunk volt ebbe belekóstolni, és utána összedőlt az egész. Komoly hitelállományunk van erre az üzletre, amit tíz év alatt ki kell tudnunk termelni. Szulló Szabina: Szerintem hamar vissza fog ez állni, ha lesz vakcina. SZ. T.: Ha ez fél éven belül történik, akkor nem megyünk tönkre. Ha utána, akkor igen. De valóban, az augusztus egész jó volt, szeptemberben már embereket akartunk fölvenni.
Mi az, ami ebből az időszakból megmarad veletek? SZ. T.: Az elvitel biztosan. Én régen elleneztem, mert kizökkent a szervizből, egyidőben kell elkészülnie az első, a második és a harmadik fogásnak is frissen. Degradáló is egy jól elkészített, míves ételhez. Lehet az egy pörkölt-galuska is, de az ötven perc múlva már nem olyan galuska lesz, mint amit kiraknék neked a tányérra a sercegő vajból. Nekem már az is egy elfajzott dolog, hogy pizzát házhoz rendelünk, holott rendszeresen tesszük mi is Szabinával. Gondolj csak bele. Hatszáz fokos a kemence, a pizza onnan kerül azonnal az asztalodra, hólyagosan, forrón. Ehelyett itt van egy kartondoboz, majd egy plasztik hőszigetelő láda, hogy míg hazaér, jól átgőzölődjön és elázzon. Ez minden ételre igaz.
2020 végére eljutottunk oda, hogy a különböző üzleti szektorok és gazdasági ágazatok fejlődését – legyen szó autóiparról, energiaiparról, környezetvédelemről, gasztronómiáról vagy egy olyan hétköznapi szokásunkról, mint a dohányzás – az ártalomcsökkentés iránti társadalmi igény mozgatja.
A világon jelenleg számos kutatás folyik, amelyek egy jelentős része az ártalomcsökkentést tűzte ki célul. Az autóiparban például egyre több törekvés van a levegőt szennyező károsanyag-kibocsátás csökkentésére, és más iparágakban is megfigyelhetők hasonló tendenciák, elég csak a hőszivattyús vagy az elektromos fűtési rendszerekre gondolni. Hasonló törekvés zajlik egy egészen más területen, a dohányiparban is, ahol a füst jelenléte vet fel kérdéseket, nem indokolatlanul!
Köztudott, hogy a cigarettázás káros, és számos betegség kialakulásáért felelős. Ennek ellenére a világon több mint 1 milliárdan dohányoznak, hazánkban jelenleg több mint 2 millióan gyújtanak rá naponta. Dohányzás közben pedig nem csak a dohányos szervezetét érik a füstben lévő káros anyagok, hanem a környezetükben lévőkét is. Egy szál cigaretta meggyújtását követően több ezer vegyi anyag keletkezik, amelyek jó része a füsttel jut be a szervezetünkbe. A nikotinról köztudomású, hogy függőséget okoz, és komoly mellékhatásokkal járhat, ugyanakkor ma már a vezető tudományos szervezetek is azon az állásponton vannak, hogy elsősorban nem a nikotin, hanem az égés és az égés során keletkező füst az, amely a dohányzással kapcsolatos betegségek kialakulásáért elsősorban felelős.
Ártalomcsökkentés
A dohányzásról tehát tudjuk, hogy függőséghez vezet és komoly megbetegedések egész sorát okozza. Egyértelmű, hogy a kormányoknak továbbra is folytatniuk kell a megelőzéssel és leszoktatással kapcsolatos munkát, hogy azok az emberek, akik nem dohányoznak, azok ne is kezdjenek el dohányozni, és azok, akik már dohányoznak, ösztönözve legyenek arra, hogy minél előbb leszokjanak. Fontos emellett, hogy azok a felnőtt dohányzók, akik valamiért nem szoknak le, hiteles forrásból tájékozódjanak az ártalomcsökkentés lehetőségeiről és a cigarettánál potenciálisan kevésbé káros alternatívákról. Az ártalomcsökkentés elvét ma már az élet számos területén alkalmazzuk – joggal adódik a kérdés, miért ne vennénk figyelembe akkor épp egy olyan káros és hétköznapi szokásunk kapcsán is, mint amilyen például a dohányzás?
Egy fenntartható, füstmentes jövő olyan értékek mentén jöhet csak létre, amelyek hosszú távon a társadalom javát szolgálják. A fenntarthatóság kulcsa az átalakulás, mely a dohányzás világában csak úgy tud megvalósulni, ha a cigaretta a múlt részévé tud válni, és azok a dohányzó felnőttek, akik nem szoknak le, olyan alternatívák közül tudnak választani, amelyek tudományosan igazoltan kevesebb károsanyagot bocsátanak ki, így potenciálisan kevésbé ártalmasak a cigarettázás folytatásánál.
Ma már szakemberek, tudósok és mérnökök kutatják ezeket a technológiákat, bízva abban, hogy a cigarettákat már a közeljövőben teljesen felválthatják ezek a füstmentes alternatívák. Iparági előrejelzések szerint a cigarettaértékesítésnek számos országban akár 10-15 éven belül vége lehet.
Fontos tudni azonban, hogy ezek a technológiák sem kockázatmentesek, és nem leszokást segítő vagy helyettesítő eszközök. Dohányzás esetén ezért az ártalomcsökkentés legeredményesebb módja továbbra is a teljes leszokás, az ártalmakat pedig kizárólag úgy kerülhetjük el, ha teljesen abbahagyjuk a dohány- és nikotintartalmú termékek fogyasztását.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, amely a Philip Morris Magyarország Kft. hozzájárulásával készült.
Kordos László, az egyik legismertebb magyar őslénykutató kutatta az ipolytarnóci ősállatok lábnyomait, őslényeket fedezett fel, és sokáig vezette a világszinten jelentős Rudapithecus hungaricus feltárását is. Nemcsak kutat, hanem oktat is, ismeretterjesztő munkáját egy csillagképpel is elismerték.
A digitális transzformáció a gazdaság bármely szektorában ma már nemcsak egy trend, egy egyszeri megoldandó projekt, hanem állandó elem az adott szervezet életében, ami egyúttal a vezetés, a munkavégzés és a kommunikáció szintjén is merőben új stílust igényel. A siker egyre inkább az emberi tényezőn múlik.
A festői békét sugárzó Bakony dombos erdei alatt különös lények maradványai rejteznek. A Hungarosaurus, az Ajkaceratops vagy épp a Bakonydraco nem csupán nevükben kötődnek Magyarországhoz, de kizárólag a mai Bakony helyén egykor csoportosuló szigetek ősállatai voltak, amik – vagy ahogy az ember egy idő után automatikusan hivatkozik rájuk: akik – 85 millió évvel ezelőtt születtek, éltek és pusztultak el. És bár úgy alakult, hogy leleteik magyarországi sajátságok lettek, talán azt sem tudjuk meg, hogy valaha léteztek, ha Ősi Attila és a magyar dinókutatók bele nem fognak álmaik megvalósításába, és el nem kezdenek szorgosan ásni. Az elmúlt húsz évben a Magyar Dinoszaurusz-kutató Expedíció világraszóló felfedezések egész sorát tette, vízi, szárazföldi és égi lényeket egyaránt a tudomány elé tárva. Idén bemutatták az első magyarországi dinoszaurusztojás-leletet is, ennek apropóján pedig ők lettek a decemberi Forbes Next főszereplői. Sisakot, csákányt, ecsetet elő – alámerülünk az elmúlt 85 millió év mocsarába!
