A tiny house mozgalom és az úgynevezett cabinporn az elmúlt évtizedben végigsöpört az ökotudatos életfilozófia táborán: mindenki cuki kis faházban akar minimalista életmódot folytatni. A kabinkultúráról szóló könyveket úgy veszik, mint a cukrot, és milliók követik a közösségi oldalakat. De ahogy az lenni szokott, a fényfüzérekkel feldíszített kis házakat és bennük sugárzó arcokat ábrázoló fotók csak az érem egyik oldalát mutatják be.
Clara és Edwin Bobrycki és Whiskey, a labrador Észak-Kaliforniában élnek egy kerekeken álló saját tervezésű faházacskában. Clara 27, Edwin 32 éves. A kerekek mindenekelőtt azért kellettek rá, mert a szabályok szerint így nem kellett építési engedély, szóval olyannak álmodhatták meg házukat, amilyennek akarták. San Deigóban éltek, egyetemre jártak, és esélyük sem volt arra, hogy az ottani ingatlanárak mellett vészes eladósodás nélkül házuk legyen.
A Timber Frame-re sokan vágyakoznak Fotók: Tinyhomewildadventures.com
„Diákhitelünk is volt, meg szenvedtünk is a városi léttől, és sokat beszélgettünk, építsünk-e egy kis fakunyhót magunknak. 2015-ben jártunk, és éppen hatalmas erdőtűz pusztított a környéken. Az egyik barátunk háza is odaveszett, a környező erdővel együtt. Ez a barátunk elhatározta, hogy újra felépíti a házát. És itt jöttünk mi a képbe – meséli videobeszélgetésben Edwin. – Felajánlottuk, hogy segítünk neki a munkálatokban, cserébe segített nekünk a kis faházunkat megtervezni, és a szerszámait is használhattuk. Továbbá fel tudtuk használni a tűzben elpusztult erdőben még fellelhető ép fákat is, és ez nagyon sokat segített, mert a faanyag nagyon drága errefelé.” Beszéd közben büszkén mutatja az úgynevezett Timber Frame-et, azaz azt az Észak-Amerikában született fakeretes szerkezetet, ami hamarosan világszerte népszerű lett, ahogy terjedt a faházak divatja.
Egy évig tartott, mire felépítették a barátjuk házát, és Edwinék ez alatt kitanulták a faszerkezetes építés titkait is. Harminc négyzetméteres házukat aztán valóban Edwin tervezte meg. A ház teljesen „off-grid” működik, azaz nem vesz igénybe hálózati áramot, sem gázt, sem vizet. Az esővizet szűrik, az energia napelemekből származik, és komposztáló WC-t építettek mellé. „Amikor hideg van, elég kellemetlen kimenni, meg aztán karban is kell tartani, szóval meg kellett tanulnunk és szoknunk ezt az új életformát. Igaz, volt időnk rá bőven, mert ahogy beköltöztünk, elkezdődött a karantén a koronavírus-járvány miatt” – nevet Clara.
A Futureal divatmárka története szerelmi sztorival kezdődött valamikor a 90-es években – jobban mondva valószínűleg kellett hozzá egy ilyen sztori is. Somodi Gyöngyvér és Birtalan Péter ebben az időben rakta le a ma 345 milliós árbevételt termelő cégcsoport alapjait – szakmai tapasztalat formájában.
Biztos, hogy meg volt írva – ez az első mondata Somodi Gyöngyvérnek, majd rögtön nosztalgiázni kezd. A Futureal (csak névrokona a nagy ingatlanfejlesztőnek) budaörsi boltjának irodájában ülünk, mellettünk egy állványon sorakoznak a következő kollekció mintadarabjai. Emiatt éppen csak elférünk, főleg miután Birtalan Péter, az ügyvezető, Gyöngyvér férje is befut.
„Bár Péter már a gimi első napján megtetszett – mondja Gyöngyvér –, sokáig csak barátság volt köztünk. Húszéves voltam, amikor többféle vargabetű után végre összejöttünk. Ez 1997-ben történt. Peti inspirált, hogy csináljunk egy ruhamárkát, mert úgy éreztük (a baráti körünkkel együtt), hogy egyszerű utcai viseletből nagy hiány van.” Kettőjük között Péter jött vállalkozó családból, és jól rajzolt, Gyöngyvér pedig – amellett, hogy rengeteg ötlete volt a divatról – üzleti képzést végzett. Ez segített eldönteni a kérdést. Belevágtak.
Miután felvették a kapcsolatot egy modellezővel, elkészítették életük első streetwear kollekcióját. Minikollekció volt, mindenből egy darab készült. Deszkás ismerősök segítségével kiakaszthatták a menőnek számító Kálvin téri US101 nevű boltban, ahol a deszkás cuccokon kívül többféle világmárkát tartottak, és olyan kiegészítőket (például napszemüvegeket), amiket akkoriban máshol nem igazán lehetett beszerezni.
„Reggel bevittük és délután már hívott a tulaj, hogy mindent megvettek, vihetjük az árut. De hát nekünk nincs több árunk – mondtam. – Akkor legyen – válaszolt. Így, lépésről lépésre kezdtünk el dolgozni. Streetwear, vagyis utcán hordható, hétköznapi ruhákat terveztünk. Már akkor is igényes, kidolgozottabb darabok voltak, talán csak színesebbek, mint manapság” – meséli Gyöngyvér.
„Ebben az időben pezsgett a hazai gyártás, az emberek szerettek volna divatosan öltözködni. Sorra alakultak a butikok, és a kiskereskedőknek árura volt szükségük” – ezt már Csaba Anna-Mária, a DivatMarketing szaklap kiadója és főszerkesztője mondja. A rendszerváltás után feldarabolódott cégek már nem szovjet exportra termeltek, hanem nyugatra bérgyártottak. A másik jellemző az volt, hogy a gyártók és a kiskereskedők elvesztették egymást, ezért is alakult ki a fővárosban, a VI. kerületben egy nagykeres butikvilág. A Szondi, a Szinyei Merse Pál utcában, a Podmaniczkyben egymást érték a nagykerek. Aki gyártott, annak szinte kötelező volt ide bekerülni, ha el is szerette volna adni az árut.
Bérgyártással tanulták meg a szakmát Gyöngyvér és Péter szívós és kitartó munkával a varráson kívül minden folyamatot elsajátított. Meglátták az üzleti lehetőséget a bérgyártásban, így átnyergeltek erre a területre, a saját márka a fiókban maradt. Egy csepeli és egy érdi műhelyben férfi és női felsőruházatot készítettek. Közben az éppen alakuló kisebb brandeket is támogatták az indulásban azzal, hogy szabásmintákat, modelleket adtak el nekik, vagy a gyártásban segédkeztek.
„Egyfajta inkubátorszerepünk volt ez a szakmai hátterünkkel, saját szabászatunkkal, modellező stúdiónkkal és ütőképes varrónőcsapatunkkal. A Retro, az Egoist és a Nanushka elindulásában is szerepünk volt” – mondja Gyöngyvér. A 2000-es évek elején már közel negyven varrónő dolgozott nekik. Olaszországi kapcsolataik jó pár évig sok munkát adtak nekik: a legnagyobb multinacionális cégeknek készítettek olyan nullszériás darabokat, amelyek alapján a disztribútorok a rendeléseket nemzetközi terepen felvették.
Aztán jött a törés: az olaszok keletebbre vitték a gyártást, bebukóban volt a magyar ipar. A saját márka megálmodása, megtervezése, elindítása ekkor vált aktuálissá. A házaspár újra hozott egy nagyon bátor és taktikus döntést. „2007-ben gondoltunk egyet, és mindent eladtunk: a varrodákat és a szabászatot is – mondja Péter. – Szusszantunk körülbelül két hetet, aztán úgy éreztük, eljött az idő, hogy az évekig dédelgetett márkánkat most teljes erőbedobással útjára indítsuk.”
Ahogy sokan mások, ők is a Szondi utcában találtak főhadiszállást. Akkoriban a Futureal egy húsz termékből álló sportkollekció volt utcai viseletnek is alkalmas darabokkal. Gyöngyvér és Péter szép lassan szélesítették a választékot. Ma már férfiruha- és kismamaruha-kollekciójuk is van, emellett kiegészítőket, órát, táskát is gyártanak, és nemsokára talán jön a Futureal cipő is.
Eleinte nekik is gondot jelentett, hogy nem ismerték annyira a márkát a kereskedők. 2010-ben a Futureal is fontos stratégiai döntést hozott: a budaörsi nagykereskedelmi Trend2 központban megnyitották legújabb kis- és nagykereskedésüket. „Ekkor kéthónaposak voltak az ikreink, emlékszem, betoltuk őket az leendő üzletbe és csak álltam, néztem Petit, hogy okés, de hogyan fogjuk ezt megcsinálni” – meséli Gyöngyvér.
Péter hozzáteszi: „Úgy is mondhatnám, hogy vettünk egy nagy levegőt, és húztunk még egyet a tizenkilencre.” Ezzel a lépéssel a márka életében először kettészakadt a gyártás és a kereskedelem, és elindult az igazi növekedés. A stílus mindig is letisztult, egyszerű volt. Inkább a szabással, a varrással adnak egy kis plusz rafinériát a darabokhoz, és az egyes kollekciók mindig variálhatók egymással. Gyöngyvér a kezdetektől az egyedüli tervezője a brandnek és sokat inspirálódik Olaszországban.
Tizenkétszeres növekedés A Futureal következő nagy dobása a franchise üzletek felépítése volt. A márkaboltok megjelenésével a cég hirtelen nagyot nőtt, 2013-ról 2014-re majdnem megháromszorozták az árbevételt, és az így folytatódott a későbbiekben is. Kezdetben szerződés sem volt, ma már komoly szabályoknak kell megfelelni, ha valaki franchise Futureal boltot akar nyitni. Gyöngyvér amellett, hogy még ma is másodmagával irányítja a céget, nem egyszer beáll a boltokba, vagy ha nem is elad, kérdez, és a tapasztalatokat sokszor be is építi a modellekbe.
„A nagy világmárkák, a fast fashion boltok miatt félve léptünk be a plázákba, de hamar kiderült, hogy alaptalan volt a félelem” – folytatja Péter. Tavaly a webshop is elindult – mivel egy ideje már gondolkodtak a külföldi terjeszkedésen (Szlovákiában már vannak forgalmazók), itt volt az ideje. Ma nyolc márkaboltjuk van, a legnagyobb a pesti Bajcsy-Zsilinszky úton, az Andrássy sarkán.
Mára mindkettőjük számára egyértelmű, hogy muszáj néhány területet kiadni a kezükből, mert a leterheltség hosszútávon az üzletmenetet veszélyeztetheti. Egy viszont biztos: a kreatív vonalat megtartják maguknak.
All4baby Kft. Alapítás: 2006 Árbevétel (millió forint): 2018 235,3 2019 230,8 Adózott eredmény (millió forint): 2018 12,1 2019 11,5 Két plázabeli boltjukra külön cégeket alapítottak: a Futureal Store Kft. tavaly 61,5 millió, míg a Trend Manager Kft. 52,9 millió forint árbevételt produkált. Forrás: Bisnode, cégközlés
Évek óta szerettem volna kipróbálni a pancsakarmát, az ősi indiai gyógyászat, az ájurvéda sejtszintű tisztítókúráját. Az a lényege, hogy beindítja a szervezet természetes méregtelenítési folyamatait, és így a felhalmozódott toxikus anyagok a legkülönbözőbb irányokban távozhatnak. Mindig úgy képzeltem, hogy erre valahol Dél-Indiában kerül majd sor egy egzotikus jógaközpontban a tengerparton. A pandémia hatására egészen Siófokig jutottam, ahol a messze földön híres Calendula Klinikán orosz, ukrán és magyar orvosok, illetve indiai masszázsterapeuták és jógaoktatók ötvözik a nyugati modern orvoslást és a keleti tradicionális gyógyászatot, a lehető legmélyrehatóbb élmény reményében.
Néhány mobilról irányítható kütyütől még nem lesz okos az otthonunk. De attól sem, ha minden rezdülését mesterséges intelligencia vezérli, és még egy fényforrás-cseréhez is szakembert kell hívnunk. A legokosabb otthont a mindennapi igényekhez könnyen igazítható okos megoldások rendszeréből lehet kialakítani – mondja Károlyi László, a villamos szerelvények piacán vezető Legrand magyarországi vezérigazgatója, aki szerint nem „az okosotthonból” kellene kiindulni, hanem abból, hogy milyen okos megoldásokkal tudom a legjobbat tenni magamnak és a lakóhelyemnek.
2020-ban sincs tuti mondat, nem lehet előhúzni egyetlen általános kártyát, ami az embert kisegítené a bajból, mondja Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Könyveiben leginkább azt tanítja, miként lehet az online és az offline világ között megtalálni azt az egyensúlyt, ami segíthet abban, hogy érzelmileg jól éljünk.
