Sok cégvezető várhatja aggodalommal, milyen eredményeket hoz majd a 2020-as, rendkívüli év. A Budapest Consulting ügyfeleinek viszont nem kell még hónapokat várnia arra, hogy kiderüljön a valós helyzetük. A cégnek a kkv-k igényeire fejlesztett könyvelési rendszerében szinte valós időben követhetik eredményeik alakulását. Ügyfeleiknek a teljesen legális működést is garantálják, sőt, a könyvelésen túlmutató problémáik esetén is számíthatnak segítségre.
A könyvelést a legtöbb kis- és középvállalkozásnál szükséges rosszként kezelik. Ezt Varga Csaba, a komplex könyvelési, jogi és adózási szolgáltatásokat nyújtó Budapest Consulting Kft. ügyvezetője meg is érti, de úgy gondolja, sokan nem számolnak annak a következményeivel, ha ebből kiindulva nem megfelelő felkészültségű könyvelőre bízzák cégük pénzügyeit. „Ha egy könyvelő rosszul dolgozik, nem az a kérdés, hogy probléma lesz-e. Rövid és középtávon lehet, hogy minden rendben van, de hosszú távon biztos, hogy probléma lesz. Sokan arra sem gondolnak, hogy ez hozzátesz a cég későbbi megítéléséhez, ha mondjuk kap egy bírságot, az nyomot hagy a reputációján.”
Vállalni a felelősséget
A helyzet viszont az, hogy sok a nem megfelelően felkészült könyvelő. „Sajnos a szakma nagyon felhígult. Már OKJ-s képzésen is lehet könyvelői végzettséget szerezni, és ezzel a papírral sokan rögtön önállóan, otthonról dolgoznak, pedig már az elméleti alapok is hiányosak, a megfelelő gyakorlatot pedig csak asszisztensként lehetne megszerezni – mondja el Varga Csaba. – Amikor mi új munkatársat keresünk, azt látom, hogy húsz jelentkezőből egy alkalmas. De a másik 19 is megél. Az ügyfelek felé jól el tudják magukat adni.” Viszont amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, és egy adóhatósági vizsgálat vagy egy bírság réme fenyeget, akkor ezek a könyvelők hajlamosak eltűnni. A Budapest Consultingnak most is három olyan ügye van, ahol a bajba keveredett ügyfelek még a cégük papírjait sem tudják visszaszerezni a könyvelőiktől, mert azok egyszerűen nem veszik fel a telefont és nem nyitnak ajtót.
Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez […]
Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez volt az első moziélményem, de messze a legmeghatározóbb: nem csupán a dinókba szerettem bele, a film csodája és a sci-fi mint műfaj is beette magát az elmémbe, mindörökre.
Mert hát a Jurassic Park tudományos fantasztikus a javából, méghozzá a megvalósíthatatlan kategóriából – sajnos vagy sem, egyelőre nem úgy tűnik, hogy lehetséges lenne feltámasztani a 65 millió éve kipusztult királyi faunát. Pedig, ha sikerülne, talán nemcsak a méltán híres Tyrannosaurus rex – a valóságban egyébként minden bizonnyal színes tollazat borította – valójára csodálkozhatnánk rá, hanem a kizárólag a Bakonyban feltárt dinoszauruszok csapatára is.
Ősi Attila paleontológus és geológus nálam korábban született, a Jurassic Park-jelenség idején már gimnazistaként rótta a Bakonyt, hogy különféle ősállatok maradványai után kutasson. Ahogy Fekete Emese címlapi portréjából kiderül, nem is a műanyag állatfigurák, hanem az egykor valóban élt ammoniteszek (ősi tengeri fejlábúak) vázai korbácsolták fel érdeklődését. Az eredmény egy világszinten egyedülálló leletegyüttes, benne sok-sok magyar kötődésű, de persze latin névvel illetett ősállat lett. Na, meg egy méltán híres, kicsiségében hatalmas dinoszaurusztojás – amiről a tojással kapcsolatos publikációkat is szerző Prondvai Edina közbenjárásával minden fontosabb tudnivalót elárulunk. Sőt arról is szó lesz, hol, milyen magyar ősállatok éltek, és ennek ellenére miért is nem érdemes kislapáttal nekiesni a hátsó kertnek.
Mert ha így teszünk, dinót aligha, de mamutot még találhatunk, ami Kordos László geológus, a rudabányai ősmajmok felfedezője és kutatója szerint nem biztos, hogy örömre ad okot – az orchideáknak bizonyára árt, ha hirtelen egy csapat paleontológus lepi el a kiskertet, hogy brutális eszköztárukkal nekiessenek a kőzeteknek. Erről, illetve a Rudapithecus hungaricus jelentőségéről Melis Dóra cikke árul el részleteket (sőt még nyakkendőviselési tippekre is futja benne).
De persze nem csupán az a fontos, mi volt a régmúltban, hanem az is, mi vár ránk a jövőben: az informatika fejlődésével előhozakodni közhely, mégis mintha sokan elfelejtenék, hogy a szoftverfejlesztő mint olyan, nem homogén szakember. A szakállas, kövér, szemüveges kocka sztereotípiájával már rég leszámolt a terület, utat engedve a programozónőknek. Erre nincs is jobb bizonyíték, mint a Forbes Next 30/30-as összeállítása, amiben a magazin hagyományai mentén legfeljebb harmincadik életévüket betöltött szoftverfejlesztő nőket mutatunk be. Van, akit a családja inspirált, mást a gimnázium vagy a barátok. Akármi legyen is a háttérben viszont, ezek az emberek sokat tesznek érte, hogy az informatika világából is kihaljanak a dinoszauruszok.
Minden gyereknek alapvető joga és kötelessége, hogy tanuljon, azonban vannak helyzetek, amikor ez mégsem valósulhat meg. A Kórházsuli Alapítvány önkéntes gimnazistái tananyagokat fejlesztenek kórházban fekvő vagy tartósan beteg gyerekeknek, persze pedagógusokkal együttműködve; a tudás átadásában egyetemisták segítenek.
Évek óta szerettem volna kipróbálni a pancsakarmát, az ősi indiai gyógyászat, az ájurvéda sejtszintű tisztítókúráját. Az a lényege, hogy beindítja a szervezet természetes méregtelenítési folyamatait, és így a felhalmozódott toxikus anyagok a legkülönbözőbb irányokban távozhatnak. Mindig úgy képzeltem, hogy erre valahol Dél-Indiában kerül majd sor egy egzotikus jógaközpontban a tengerparton. A pandémia hatására egészen Siófokig jutottam, ahol a messze földön híres Calendula Klinikán orosz, ukrán és magyar orvosok, illetve indiai masszázsterapeuták és jógaoktatók ötvözik a nyugati modern orvoslást és a keleti tradicionális gyógyászatot, a lehető legmélyrehatóbb élmény reményében.
„A mi filozófiánk a fenntarthatóságot képviseli. A globalizált világban egyre kevesebb a termőterület, egyre fontosabb, hogy az emberek azt fogyasszák, ami a közvetlen környezetükben megterem, ne azt, amit több ezer kilométerről importálnak. Ha itt megterem a kert végében a rebarbara, akkor azzal fogok főzni, és nem trópusi növényekkel. Vagy kimegyek az erdőbe vagy a házam mögé, és szedek egy kis mohát. Nagyon jó kis levest főzök belőle erdei gombával” – mondja Ana Roš. A világszerte ismert séf sosem járt szakácsiskolába, ma mégis több hónapra előre tele van az étterme. Mert autentikus.
