Magyar földbe  magyar dinót!

Emlékszem, hétéves voltam, mikor az általános iskolában kitört a dinóláz. Minden bizonnyal nem az első és messze nem is az utolsó, ám akkoriban Steven Spielberg korszakalkotó filmje, a Jurassic Park is borzolta a kedélyeket. Néhány osztálytársam szinte eufórikus transzban égve mesélt a gyermekaggyal felfoghatatlanul grandiózus filmről, amire végül – hosszas unszolás után – engem is elvittek a szüleim. Nem ez volt az első moziélményem, de messze a legmeghatározóbb: nem csupán a dinókba szerettem bele, a film csodája és a sci-fi mint műfaj is beette magát az elmémbe, mindörökre.


Mert hát a Jurassic Park tudományos fantasztikus a javából, méghozzá a megvalósíthatatlan kategóriából – sajnos vagy sem, egyelőre nem úgy tűnik, hogy lehetséges lenne feltámasztani a 65 millió éve kipusztult királyi faunát. Pedig, ha sikerülne, talán nemcsak a méltán híres Tyrannosaurus rex – a valóságban egyébként minden bizonnyal színes tollazat borította – valójára csodálkozhatnánk rá, hanem a kizárólag a Bakonyban feltárt dinoszauruszok csapatára is.


Ősi Attila paleontológus és geológus nálam korábban született, a Jurassic Park-jelenség idején már gimnazistaként rótta a Bakonyt, hogy különféle ősállatok maradványai után kutasson. Ahogy Fekete Emese címlapi portréjából kiderül, nem is a műanyag állatfigurák, hanem az egykor valóban élt ammoniteszek (ősi tengeri fejlábúak) vázai korbácsolták fel érdeklődését. Az eredmény egy világszinten egyedülálló leletegyüttes, benne sok-sok magyar kötődésű, de persze latin névvel illetett ősállat lett. Na, meg egy méltán híres, kicsiségében hatalmas dinoszaurusztojás – amiről a tojással kapcsolatos publikációkat is szerző Prondvai ­­Edina közbenjárásával minden fontosabb tudnivalót elárulunk. Sőt arról is szó lesz, hol, milyen magyar ősállatok éltek, és ennek ellenére miért is nem érdemes kislapáttal nekiesni a hátsó kertnek.