„A mi filozófiánk a fenntarthatóságot képviseli. A globalizált világban egyre kevesebb a termőterület, egyre fontosabb, hogy az emberek azt fogyasszák, ami a közvetlen környezetükben megterem, ne azt, amit több ezer kilométerről importálnak. Ha itt megterem a kert végében a rebarbara, akkor azzal fogok főzni, és nem trópusi növényekkel. Vagy kimegyek az erdőbe vagy a házam mögé, és szedek egy kis mohát. Nagyon jó kis levest főzök belőle erdei gombával” – mondja Ana Roš. A világszerte ismert séf sosem járt szakácsiskolába, ma mégis több hónapra előre tele van az étterme. Mert autentikus.
Az emberiség történetének mindig szerves része volt a gyűjtögetés. Ennek eleinte evolúciós okai voltak, mára azonban a slow life mozgalom egyik szimbólumává vált. A vadonban gyűjtögetés egyre népszerűbb, és nem csupán az ingyen elérhető élelmiszer miatt, hanem mint szabadidős és fenntartható tevékenység is, a világ vezető éttermeinek pedig autenticitást ad.
Az angolul foragingnek nevezett aktivitásnak írott és íratlan szabályai is vannak. A legfontosabb: a lakóhely 10–50 kilométeres környezetétől nem illik messzebb menni, és fejenként két kilónál többet nem szabad hazavinni a terményekből. A különleges szerzemények feldolgozásának lehetséges módjai már külön könyvtárat érdemelnek.
Meredek sziklafalon kapaszkodunk fel, szaporán veszem a levegőt Miha Rustja nyomában. Átvágjuk magunkat a bozóton – most már értem, miért szakadt mindenhol a kabátja –, és megérkezünk a titkosnál is titkosabb erdei zugokba. Miha szinte megesket, hogy senkinek sem árulom el, hol jártunk. Biztos mozdulatokkal nyúl az avarba, ahonnan egy jólmegtermett vargánya vagy egy őzláb, vagy egy fekete trombitagomba kerül elő. Szlovénia északnyugati csücskében járunk. Az étterem a Kobaridból Olaszország felé vezető platánsor végén áll a smaragdzöld Soča folyó völgyében. Olaszul Isonzónak hívják a folyót, így hívták katonáink is, akik több mint száz éve keserves éveket töltöttek a völgyében reménytelen hadakozással. A hegyeken már ott a hósapka, de a völgyben még éledezik a természet. A gombák a júniusban két Michelin-csillaggal jutalmazott Hiša Franko konyhájára kerülnek.
Nem kell teljesen múzeum nélkül maradni akkor sem, ha bezárt az egész világ. Néhány – vállaltan szubjektíven szelektált – megoldás karanténban is megadja a kiállításélményt, és olyan is van, ami hosszabb távon is velünk maradhat.
Kicsiny Balázs: Időhúzás Modem, Debrecen / 46 perc Akár a Covid-helyzetre való utalás is lehetne a debreceni Modemben november közepén megnyílt kiállítás címe (nem az), aminek már a megnyitója is online volt. Mivel a tervek szerint áprilisig látogatható, még van rá esély, hogy fizikai közelségbe kerüljünk az egyik legizgalmasabb élő magyar művész munkáival, de egy virtuális tárlatvezetést addig is kaphatunk. A tárgyak között sétálva Bódi Kinga kurátor és Kicsiny Balázs beszélgetése segít értelmezni a szokatlan, inkább abszurd helyzetekbe dermedő, életnagyságú vagy annál is nagyobb figurák furcsa világát, harminc év művészetének irodalmi, művészettörténeti és filozófiai utalásait.
Matisse: Comme un roman Centre Pompidou, Párizs /13 perc Mint egy regény címmel eredetileg Henri Matisse születésének 150. évfordulójára tervezték azt a nagyszabású kiállítást, ami végül 151 évvel a 20. század egyik legnagyobb hatású francia festőjének születése után nyílt meg idén október 21-én a párizsi Pompidou Központban. Matisse emléke előtt 230 festménnyel, 70 dokumentummal és archív felvételekkel tiszteleg a múzeum, amely október 30-án egyébként bezárt, és december 1-jéig biztosan zárva is marad. Egy virtuális sétát így is tehetünk a kiállítás kurátorával, aki 13 perc alatt végigsétál a termeken, és – ahogy az élőben is lenni szokott – mesél az izgalmasabb képekről és a művész regényes életéről. A Pompidou nem törekedett kimondottan high tech megoldásra, de a tárlatvezetés (franciául, angol felirattal a múzeum honlapjáról) így is abszolút élvezhető, a művek pedig a képernyőn is csodálatosak.
Mercedes-Benz Múzeum, Stuttgart Élőben lehet csak igazán fantasztikus élmény a Mercedes-Benz kilencemeletes múzeuma, ami legalább annyi néznivalót ad az építészet iránt fogékonyaknak, mint az autózás rajongóinak. A Daimler-gyár mellett 2006-ban felépített majdnem ötven méter magas beton és üveg házat – egy elnyújtott stadionra vagy bizonyos szögből óceánjáró hajóra emlékeztető íves formájával, szoborszerű élményével és csigavonalban végigfutó spirális szerkezetével – a holland Ben van Berkel tervezte. 16 500 négyzetméteren körülbelül 160 autó van benne az 1886-ban szabadalmazott Patent Motorwagentől a Kecskeméten is gyártott példányokig, közöttük Diana hercegnő sokat bírált (értsd: nem brit) Mercedesével, egy pápamobillal, Forma–1-es gépekkel és utcára sosem került tanulmányautókkal. Mindezt történelmi kontextusba ágyazva, és elképesztő látványosan kiállítva. A 3D kiállítást annak is érdemes megnéznie, aki már szívesen gondolkozik, merre induljon, ha újra mehet.
VOMA – Virtual Museum of Art 2020 elhozta azt, ami eddig tényleg nem volt, egy minden elemében virtuális múzeumot. Sehol és mindenhol, mondják a múzeum létezéséről a projekt kezdeményezői: Stuart Semple brit művész, Emily Mann építész és Lee Cavaliere, a London Art Fair korábbi kurátora. A hat hónap alatt – építészekkel, videojáték-tervezőkkel és programozókkal – szeptemberre megvalósult múzeum épülete is csak a számítógépen létezik, de az igencsak élethű. Vízparton áll, van egy szép kertje kültéri szobrokkal, a belső termek ablakain napszakonként és az időjárás függvényében máshogy esik be a fény, és ahogy a látogató halad előre, igazi remekművek digitalizált, 3D reprodukcióit látja a falakon. Hieronymus Bosch, Manet, Matisse, Toulouse-Lautrec és más világklasszisok egy-egy kiemelt képe alkotja a körülbelül húszdarabos állandó gyűjteményt, ami mellett időszaki kiállítások váltják egymást. Természetesen ingyen, mert a koncepciót legalább annyira mozgatta a járvány miatti izoláltság, mint az, hogy a művészet a világon bárhol, bárkinek egyenlő esélyekkel elérhetővé váljon.
Gerhard Richter: Painting after all Metropolitan Museum of Art, New York / 7 perc Az egyik – ha nem a – legismertebb és legnépszerűbb német kortárs festő eddigi legnagyobb amerikai kiállítását roppant szerencsétlenül elsodorta a koronavírus. Mindössze kilenc napot ért meg márciusban a New York-i Metropolitan Museum of Art Met Breuer épületében, amikor is a múzeum vezetése a járvány első hulláma miatt teljes bezárásra kényszerült. Azóta a Met újra látogatható, de mivel a Richter-tárlat csak júliusig lett volna nyitva, és közben a Metnek is lejárt a bérleti joga erre az épületre, a teljes kiállítás hosszabbításáról nem lehetett szó. A Birkenau festményeket (egy 2014-ben készült négydarabos sorozatot) ugyanakkor átvitték a Met főépületébe, ezek január közepéig még láthatók. A múzeum hirtelen ötven főre duzzasztott virtuális csapata közben villámgyorsan létrehozott egy Met 3600 nevű projektet, áttette a virtuális térbe Richter tavasszal bemutatott mintegy száz kiállított művét is, így azokat most is meg lehet nézni. Persze nem akkora élmény, mintha élőben sétálnánk a termekben, de azért a kurzorokkal lehet forgolódni, és kicsit oda is lépni a képekhez.
Fradi Múzeum, Budapest Egészen profi 3D élményt kap az ember, ha a Fradi.hu oldalán rábukkan a 2014 óta működő múzeum virtuális változatára, és valószínűleg az is kedvét leli benne, akinek amúgy nem ez a kezdőoldala, és nem ül ott minden bajnokin. A kép éles, minden feliratra, idővonalra, képaláírásra rá lehet zoomolni, a termek közötti navigálás egyszerű. Olvashatunk Kárpáti Györgyről, úszósikerekről, vízilabdáról és persze focieredményekről – és akárcsak egy igazi múzeumban, vagy végigloholunk a termeken, vagy hű szurkoló módjára lecövekelünk minden serlegnél.
Smartify Év végéig az összes meglévő audiotúráját ingyenessé tette a legtöbbször „a művészetek Shazamjaként” emlegetett Smartify. A mobilapplikáció alapötlete 2017-ben még az volt, hogy akkor a világ harminc nagy múzeumával összefogva segítsék a képzőművészetek kedvelőit egy-egy kép fel- és megismerésében (a telefon kamerájával a képet beszkennelve az alkalmazás kidobja a festő nevét, a kép keletkezésének időpontját és történetét). Mostanra egyrészt az alkalmazás mögötti kollekció jelentősen kibővült, másrészt európai, amerikai, ázsiai, közel-keleti, egyiptomi múzeumok virtuális tárlatvezetéseivel gazdagodott – 120 múzeum kétmillió alkotását lehet így a fotelből felfedezni. Arra is van mód, hogy legalább gondolatban kiugorjunk Bécsbe, és például járjunk egyet a Belvedere termeiben.
Ha „egy kis füleki zsidó srácot” élete derekán lovaggá üt a brit királynő, az nem olyan sztori, ami mellett elmegy az ember. De Sir Frank Lowy útja e nélkül is példátlanul kalandos: a Felvidékről a pesti gettón és az izraeli hadseregen át vitt Ausztráliába, ahol a semmiből szupergazdag vállalkozó, futballelnök és filantróp milliárdos lett. 2018-ban 32 milliárd dollárért adta el Westfield Corporation nevű plázacégét. A visszavonult szlovák–magyar–zsidó–ausztrál üzletember ma Tel-Avivban él, októberben múlt 90, és nemrég interjút adott a szlovák Forbesnak. A rövidített verziót közöljük.
Budapest Consulting
2020 December Támogatói tartalom Budapest Consulting
Sok cégvezető várhatja aggodalommal, milyen eredményeket hoz majd a 2020-as, rendkívüli év. A Budapest Consulting ügyfeleinek viszont nem kell még hónapokat várnia arra, hogy kiderüljön a valós helyzetük. A cégnek a kkv-k igényeire fejlesztett könyvelési rendszerében szinte valós időben követhetik eredményeik alakulását. Ügyfeleiknek a teljesen legális működést is garantálják, sőt, a könyvelésen túlmutató problémáik esetén is számíthatnak segítségre.
A magyar gazdasági sajtó bevett formulái közé tartoznak az „X-hez köthető társaság” vagy az „Y érdekköréhez sorolható cég” leírások, és ezek egyre cifrább változatai, úgy is mint „nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint a háttérben Z alakja sejlik fel”, hogy a – jobb híján általunk is használt – „régi”, esetleg „kipróbált harcostárs” toposzt, mint a stróman romanticizált szinonimáját ki ne hagyjuk. […]
Ha az embernek tizenhét évesen rajzolgatni támad kedve, nem feltétlenül úgy lát munkához, hogy évtizedekre szólót alkosson. Marék Veronika meséje mégis így alakult. Első könyve, a Boribon, a játékmackó annyira jól sikerült, hogy a Móra Kiadóban el sem hitték, hogy egy gimnazista ceruzája alól került ki. Később összerajzolt még jónéhány figurát, az egyik legismertebb, a Kockásfülű nyúl a világ kilencven országába propellerezett el. Veronikának most is ugyanannyi ötlete van, mint tizenhét éves korában, és biztos benne, hogy amíg él, írni fog.
