Hosszú a „nálunk világhíres” magyar emberek listája. Máté Bencetermészetfotós nincs rajta. Szakmájában a csúcsra ért, sokszorosan díjazott képeit még azok is ismerik, akiket csak mérsékelten érdekel az uráli baglyok vagy épp a leveleket cipelő erdei hangyák élete. Szüntelenül újít, trükkjeit mindig megosztja másokkal, de a fanatizmust nem lehet tanítani. A semmiből indult, mégis szívesen ad. Antiüzletember, aki jól bánik a pénzzel. Egyetemszökevény, aki ma már gyerekeket oktat. Egy szabad ember, aki tényleg csak azt csinálja, amit szeret.
Megkérdeztem a barátaimat, mondjanak két magazint, aminek soha nem fogok a címlapján szerepelni. Az első helyen mindig a Playboy szerepelt, a másodikon a Forbes. Mondom, ezt buktátok – meséli Máté Bence, miközben a tömörkényi halastavak határában az egyik leshelye felé tartunk, majd jót nevetünk a poénon. Mindkettőnkön gumicsizma, hátizsákunkban némi hideg élelem, a nádfolyosón keresztül hamarosan elérjük a titkos leshelyet. Egy idő után egyre halkabban beszélünk, a telefonokat is lehalkítjuk, a végén már csak suttogunk.
Ahhoz, hogy mi ketten a semmi közepén baktassunk, némi meggyőzésre is szükség volt. Nem értette, mit keresne ő a Forbes címlapján, mielőtt igent mondott, többször beszéltünk telefonon. Megígértem, hogy bárhová felmászok vele, kúszok a nádasban, besétálok a mocsárba, és ha kell, még csöndben is tudok maradni. Végül a reptérről hívott vissza, egy hosszabb külföldi útra indult. Azt hiszem, hezitálása közepette az győzte meg végül, amikor bedobtam, hogy ha csak egyetlen olvasót, egyetlen cégvezetőt és ezzel egyetlen vállalatot nyer meg a természetvédelem ügyének, akkor már megérte. „Na jó, hányas a lábad? Viszek neked egy gumicsizmát.”
Ha csak annyit tudunk róla, hogy 300 kiló fagyasztott hallal indul Görögországba (pelikánokat fotózni), 3000 lyukat fúr a kertjébe (ürgéket fotózni) és képes arra, hogy az őserdőben csipesszel rendezgessen leveleket az éjszaka közepén (hangyákat fotózni), könnyen gondolhatnánk, hogy ő egy kicsit furcsa. Végül, több nap alatt sok órát töltöttünk együtt és megbizonyosodtam róla, hogy nem hangyás, csak hangyákat fotóz.
Zsólyomi Norbert divatfotósként és magánemberként is követi a trendeket, ruhatárában sem a kortalan stílus híve, de van, amit biztosan nem venne fel.
Karrier
Az indulás nem volt egyszerű. Az első ügynökségi vezető, akinek megmutatta a portfólióját, azt javasolta, felejtse el a fényképezést, de pont ez kellett ahhoz, hogy Zsólyomi Norbertről ma azt mondhassuk, a hazai divatszakma egyik kikerülhetetlen alakja. „Amikor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, szakmai tapasztalatom még nem igazán volt, önbizalmam viszont annál inkább. Hálás vagyok érte, hogy rögtön lerombolták az egómat, mert ennek hatására nagyon komolyan kitanultam a szakmát.”
Ma már nincs olyan hazai divatlap, ahol ne jelent volna meg munkája, a legnagyobbak rendszeresen publikálják anyagait. Többször kapott külföldi állásajánlatot, de nem hagyná itt Budapestet, külföldi munkát csak projektalapon vállal. Élvezi, hogy a kreativitás a mindennapjai része, és büszke rá, hogy közel húsz éve jelen van a szakmában. „Teljesen mindegy, mekkora név vagy, mert az önmagában semmire sem garancia. Ha nem tudsz haladni a korral, hamar elfelejtenek.”
Stílus
Mivel Norbi a divatszakmában dolgozik, talán senkit sem lep meg a tény, hogy mindig érdekelte a divat, azonban az öltözködéssel, mint önkifejezési eszközzel sokáig nem élhetett szabadon. „Nyolc évvel ezelőtt még 130 kiló voltam. Ekkora súllyal az ember nem azt hordja, amit akar, hanem azt, amit tud. Ez az a helyzet, amikor nem te döntesz a stílusodról, hanem a kínálat. Sokáig nem tudtam úgy öltözni, ahogy szerettem volna, mert a 3XL méret csak az amerikai márkák kínálatában van, így akkoriban a ruhatáram gyakorlatilag csak Ralph Lauren ingekből állt…”
Aztán két év alatt megszabadult hatvan kilótól, és valahányszor cserélnie kellett a ruhatárát, mert épp egy mérettel kisebbre váltott, mindig könnyebb és élvezetesebb lett a ruhavásárlás. Ma már olyan ruhatára van, amilyenre mindig vágyott, és kifejezetten élvezi azt az öltözködésbeli szabadságot, amit a fogyás révén ért el, most egyszerűen csak felveszi, ami tetszik neki. Gardróbja finoman szólva is impozáns: száznál több farmernadrágja van, pedig még csak nem is ez a ruhadarab a kedvence. Leginkább a napszemüvegekért és a kalapokért rajong, utóbbiból minden külföldi utazásáról hazahoz egyet valamelyik helyi kalapkészítő műhelyéből. A márkák közül legjobban a Saint Laurent és a Celine hozza lázba, de a luxusmárkák mellett a turizást is megemlíti: a legjobb farmereket az Astorián szokta beszerezni egy kis turkálóban, darabját kétezer forintért, és rendszeresen jár a Retrockba is különlegességekre vadászni.
Elismeri a magyar tervezőket, de a kreációikat nem viseli, szerinte a hazai divat még mindig inkább csak a nőket szolgálja ki. Alig akad itthon olyan dizájner, aki férfiruhákra szakosodott – az a pár pedig, aki szóba jöhetne, nem az ő stílusát képviseli. Értékeli a kortalan stílust, de nem magán, neki fontosabb, hogy haladjon a korral, és kövesse a trendeket. Mivel nyitott az újra, sok minden tetszik neki, és néha még magát is meglepi azzal, hogy milyen irányba változik az ízlése.
„Szakmai ártalom, de ha valami, amit először teljes magabiztossággal elutasítottál, nagyon sokszor köszön rád vissza a divatanyagokban, akkor előbb-utóbb meg fog tetszeni. Rám abszolút jellemző, hogy amitől tavaly még a hideg rázott, azért idén már odáig vagyok.” Az ékszerekkel például pont ez történt. Sokáig vallotta, hogy egy férfi ne viseljen ékszereket, mostanra viszont az aranygyűrűk és nyakláncok nagy rajongója lett.
Nem tudja, milyen irányba változik majd a stílusa a jövőben, de egy dologban biztos: a rózsaszín piképóló nem tud vele annyiszor szembe jönni, hogy valaha is stílusosnak gondolja. „Ezt az egyet stabilan ki merem jelenteni: sohasem fog tetszeni. Az én fejemben ez a ruhadarab összeforrt azzal a réteggel, amelyiknek inkább pénze van, mint ízlése. Én nem akarok ilyen lenni.”
Relax
A nyolc évvel ezelőtti életmódváltása óta szabad idejével is tudatosabban gazdálkodik nem telhet el nap mozgás nélkül. Rendszeresen edz, de inkább kötelességből, mint hobbiból sportol. „Sokáig nem telhetett el nap tizenkét kilométer futás nélkül. Tavaly apa lettem, ezért a kilométerszám most valamivel kevesebb, de ugyanúgy a napi rutin része. Nem szerettem meg az edzést, inkább csak hozzászoktam, és elfogadtam, hogy az életem része kell, hogy legyen” – mondja.
A konyhában viszont kifejezetten szívesen tevékenykedik, mert az evés élvezetéről sosem mondana le. Szerinte izgalmas kihívás úgy finomat készíteni, hogy az egészséges is legyen. Egy időben még blogolt is, hogy másokkal is megoszthassa, ha készített valami különlegeset.
Az utazás mindig feltölti és inspirálja, Olaszország az abszolút kedvence. Szicíliában visszatérő vendég, az eredeti terv szerint a családjával idén kétszer is utaztak volna a szigetre. A másik nagy szerelme London, a város nyüzsgését nem tudja megunni. „Az egyetlen hely, ahol nem zavar a tömeg. A nagyvárosok összes negatívumát felülírja az a rengeteg impulzus, amit London ad.”
Ami másnak szemét, az neki alapanyag: Koralevics Rita papírhulladékból készíti lámpáit és lakáskiegészítőit. A Paper Up!-ot nemcsak itthon, hanem külföldön is imádják.
Amikor a videókazetta volt a menő, mindenki tőle vett, a DVD-forradalom elsöpörte, de a videójátékokra jókor érzett rá. Ma már drónokkal is üzletel. Nagy György üzleti karrierje az R-Go-tól Fenyő Jánoson át a Jóistenig.
Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.