Az Arcanum a 90-es években a Bibliával robbant be, ma már több mint negyvenmillió digitalizált oldalnál tart. A családi kézben lévő cég az elmúlt harminc évben szinte mindent beszkennelt, amit csak érdekesnek talált az országhatáron belül. Adatbázisait nemcsak kutatók használják, az évek során komoly Arcanum-függő réteg alakult ki.
A Facebookon rákeresni arra, hogy Facebook vagy a Google-ön arra, hogy Google – nagyjából hasonlóan szürreális érzés volt begépelni az Arcanum szót az Arcanum Digitális Tudománytár (ADT) keresőjébe, hogy utánajárjak, mit érdemes tudni a budai központú, harmincéves családi cégről, aminek adatbázisát szerkesztőségünk heti szinten használja – sőt olyan is van, hogy kicsit tolakodnunk kell a forbesos fiókért.
Az Arcanum nélkül szinte lehetetlen lett volna otthonról az Arcanum után kutakodni. Nehezebb lett volna kideríteni például, hogy az első említés a cégről 1992-ben történt, nem ugrottam át volna pár perccel később az 1998. szeptember 5-i Magyar Nemzetre, hogy aztán kíváncsiságból ne csak az Arcanumról szóló cikket olvassam el, hanem mellette a New York-i Püski-Corvin Magyar Könyvesház bezárásáról szólót is; sőt nem tűnt volna fel az sem, hogy szinte az összes róluk szóló cikk címében benne van a múlt, történelem és a digitális szavak egyike. Az ADT-n elvesztem az időérzékem: az egyik pillanatban még céltudatosan keresgélek, aztán a lap szélén találok egy hírt, hogy elloptak egy sivatagi rókát az állatkert rágcsálóházából (Népszabadság, 1965). Mire észbe kapok, el is telt negyedóra: átlagosan épp ennyi időt töltenek a felhasználók az ADT-n.
Az ADT nem az egyetlen adatbázis, amit a Biszak család – az alapítóval, Sándorral az élen – szinte a semmiből épített fel. Gyűjtéseikkel felbecsülhetetlenül sok munkát megspórolnak levéltáraknak és könyvtáraknak, hiszen nem kell előhalászni az iratokat, és attól sem kell tartaniuk, hogy elrongyosodnak, vagy kár éri őket a sok használat során. Közel 75 ezer regisztrálójuk és hétezer előfizetőjük között vannak egyetemisták, kutatók, történészek, a számítógéphasználatot könyvből tanuló nyugdíjasok, térképrajongók, családfakutató civilek, sőt honlapjuk tanúsága szerint egyszerű Arcanum-függők is.
Néha jólesik egy nyugalmas erdőbe menekülni, kicsit lefáradni és végül a túrát egy leves-sör menüvel zárni. Egy könnyen megközelíthető, de mégsem túl forgalmas távot jártam végig, ahol az út változatos, néha sűrű erdőben, máskor hegyi legelőkön át vezetett, és még az egyik legszebb kilátót is útba ejtettem a Dunakanyarban.
8:52 Lelakatolom a biciklim a budapesti Eiffel térnél. A vonatjegyet érdemes megvenni online, így egyből a vágányok felé vehetjük az irányt, és még tíz százalék kedvezményt is kapunk (így 1008 forintba kerül). 9:07 Kigördül a vonat a Nyugati pályaudvarról. A kocsiban wifi is van, de inkább azt figyelem az ablakból, ahogy a rozsdazónát földszintes házak, gyümölcsösök és zöldellő legelők váltják a Dunakanyarban. Bal kéz felől feltűnik a folyó, a visegrádi sípálya, majd a fellegvár is. 9:48 A vonat megérkezik Nagymaros-Visegrád állomásra. A peronról lelépcsőzve máris az Országos Kéktúra nyomvonalán találom magam, de mielőtt a hegyek felé venném az irányt, még teszek egy kis kitérőt (bal kéz felé indulva). 9:53 Először is beszerzem a kéktúrázók drogját (a pecsétet). Az állomás épülete szemben, a főváros felé tartó oldalon áll. A pecsételőhelyet alaposan sikerült elrejteni: „A női mosdó előtti oszlopon” – válaszolja a pénztáros hölgy. A legudvariasabb arcomat vettem elő, mégsem sikerült mosolyt csalnom az arcára, valószínűleg nem én vagyok az első, aki feltette ezt a kérdést. 9:58 Vizet szerzek a zöldség-gyümölcs bolt előtt, a kék nyomóskútból. 10:01 Nem mondhatnám, hogy a citrusos-juzus-mascarponés mousse (800 forint) tipikus eledel a túrázók körében, de nem tudok ellenállni, mielőtt nekivágok a túrának, még egy kis kitérőt teszek a Sakura Cukrászdába. A rózsaszínen virágzó fák alatt egy kávé (400 forint) és egy vajas croissant (300 forint) is maradásra csábít, de véget vetek a gourmet-reggelinek. 10:38 Nagymaros középkori eredetű település, de a 18. században elnéptelenedett, és német telepesek vették birtokba. Napjainkban is rendezett, macskaköves utcáin sok apró kis kincset lehet találni: szerencsére itt nem divat leverni az ereszek alatti fecskefészkeket, a Magyar utca végén pár percig nézegetem az általános iskola szecessziós kerámiadíszeit, a baglyokat, növényi díszeket. Az egyik háznál mézet is kapni (Rákóczi Ferenc utca 3.), a Fő téren pedig érdemes egy kört tenni a termelői piacon. Megnézem a középkori eredetű templomot, majd a kék jelzést követve tényleg nekivágok a vadonnak. 11:35 Elérem a Julianus barát tornyot. A bástyaszerű kilátótorony 1939 óta áll itt a két világháború közötti természetjáró egyesület, az Encián Turisták keze nyomán. A csigalépcsőn felkapaszkodva az egyik legszebb panorámában lehet részünk a Dunakanyarból. A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsáról egészen különleges a perspektíva, egyszerre látszik a folyó kanyarulata, a Visegrádi-hegység, a Szentendrei-sziget csúcsa és a Börzsöny tömbje is. 11:59 A Köves-mezőn balra kanyarodik az út. Ez a túra egyik legszebb része, a környező erdők közötti széles, gyepes területen, az úgynevezett csapásréteken hajtották régen az állatokat – a Duna-parti utat némileg levágva – a német marhavásárokra. A tölgy- és vadkörtefák, a gyepes terület közepén álló úgynevezett hagyásfák védelmet nyújtottak, a gyümölcsök pedig táplálékul szolgáltak a csordások, gulyások számára. 12:07 A kék jelzést egyébként nehéz eltéveszteni, de a réteken figyelni kell, az egyik kanyart a magas fű miatt először sikerül is benéznem. Semmi vész, ha száz, kétszáz méter után nincs jelzés, érdemes visszasétálni az utolsóig és körülnézni, merre megy tovább az út. 12:38 A Törökmező Turistaház kalandparkját és miniállatkertjét kihagyom, de egy Borsodi–Nógrádi sör-ropi kombó (530 forint) idejére maradok. A TörökmeZoo egyébként ingyen látogatható, és olyan börzsönyi ritkaságokat is megtekinthetünk, mint a hullámos papagájok, zöld agutik, szurikáták és kacagójancsik (nem vicc, létezik ilyen ausztrál madár). 13:45 Hatalmas réten vezet az út. Kényelmes tempóban megyek, fotózgatok, majd az út egy balkanyar után ismét a bükkös-tölgyes erdő sűrűjébe visz. 15:02 A sportpálya mellett elérem Kóspallagot. A hegyekkel körülvett falu a 20. század elején még a dohánytermesztésről volt ismert, ma már inkább favágók, erdészek lakják. Templomát 1804-ben avatták fel. 15:12 A Mini Coop előtt megeszek egy almát néhány helybeli favágó társaságában, ők is gyümölcsnapot tartanak talán, a bolttal majdnem szemben vízhez is juthatunk a kék nyomóskútból. A Fő utcán elindulok a katolikus templom irányába, majd a kálváriadombon át a kisinóci turistaházhoz. Hétköznap csak a faluból van busz, így a túra akár itt, Kóspallagon is befejezhető. 15:17 Lefotózok egy hunyorgó macskát, egy kombi Trabant tetején nyújtózik. 16:08 Befutok a Kisinóci Turistaházhoz. A sörterasz mindig jó választás. 17:37 Elindul a busz a kismarosi vasútállomásra. A jegy 310 forint, az út 22 perc. Csak hétvégén közlekedik, és nem jó lekésni, mert ezután már csak a faluból van busz. (De ez sem tragédia, két kilométer gyalogtávolságra van.) 18:16 A vonat pontosan indul, és mindössze 38 perc elteltével be is gördül a Nyugati pályaudvarra. A vonatjegy az online kedvezménnyel 837 forint.
Az áprilisi nagy szakadás után lassú kilábalás kezdődött májusban a világgazdaságban, és júniusban sem állt le. De a folytatás teljesen bizonytalan. Magyarország a koronaválságot is unortodox módon kezeli, az eredmény hamarosan magáért beszél majd. A Forbes negyedéves makroösszefoglalója.
Süle Kati elmúlt ötven, öltözködésében mégis annyi kísérletezőkedv és bátorság van, ami a fiatalabbakra is ritkán jellemző. Szerinte nem ő az, aki különösebben bátor lenne, inkább a többség bátortalan.
Ahogy vegetáriánus szülei étrendjükkel valószínűleg újítónak számítottak a 80-as évek Magyarországán, úgy később Tihanyi Tamás a vegán táplálékkiegészítők piacán lett trendformáló. Elsők között kezdett saját márkanév alatt növényi alapú fehérjeport árulni. A Naturize kezdettől nyereséges.
