A 2008-as pénzügyi válság után a négy Bányai testvér sikeresen kivezette a gödörből a szülőktől frissen átvett családi céget, a Bányai Bútorokat. Részben talán emiatt is magabiztosak a mostani válsággal kapcsolatban, bár az is kapóra jön nekik, hogy az elmúlt évtizedekben több külföldi piacon is megvetették a lábukat.
Az 1989. szeptemberi Budapesti Nemzetközi Vásár kapott hideget-meleget a korabeli sajtótól, a Bányai család méretre gyártott konyhabútorairól azonban több lap is úgy írt, mint a bútorbemutató szenzációjáról. A Népszabadság „konyhabútorokra kiéhezett látogatók rohamáról”, a Vas Népe pedig akkora tolongásról számolt be, hogy még a lap újságírója is csak néhány percre tudta elcsípni a családfőt, Bányai Józsefet.
A kiállításra József négy gyereke, az akkor tizen-, huszonéves József, Péter, Zita és Balázs is úgy emlékszik vissza, mint fontos mérföldkőre a pilisvörösvári családi cég életében. „Akkoriban még mindent elkordonoztak. Mi voltunk azok, akik odaengedték a közönséget a bútorokhoz” – mondja a legidősebb testvér, József, majd Péter veszi át a szót: „A BNV minden tekintetben óriási lökést adott, rengeteg megrendelés érkezett, és ekkor kaptuk Pilisvörösvártól azt a támogatást, aminek segítségével telekhez jutottunk.”
Épp fordított sorrendben álltak be a fotózásra, mint ahogyan születtek
Valamivel több mint harminc évvel később a Bányai Bútorok iránti érdeklődés töretlen, bár a koronavírus-járvány természetesen az ő működésükre is kihat. A termelés egyelőre zavartalan, de már most látják, hogy az európai gyárak leállása miatt a későbbiekben alapanyaghiánnyal kell számolniuk. „Most az elsődleges feladatunk a termelés megőrzése és a rendelésállomány csökkenésének mérséklése. Pillanatnyilag körülbelül kéthavi termelést biztosan látunk előre” – mondja (a fiatalabbik) József.
„Elővettük anyukám lecsóját, és az ötlet még ott, a konyhaasztalnál megszületett.” Így indult két gépészmérnök, Kertész Éva és Tóth Gábor adalékmenteskészétel-üzlete.
Szakácsokat és konyhákat kerestünk. Nagyon sokáig néztek ránk nagyon értetlenül. Ennyire nem ismertük az élelmiszerpiacot – meséli Gábor az indulásról, amikor még nem tudták, hogy nem a konyhák, hanem a konzervtechnológia és a bérgyártás a jó irány.
Kertész Éva és Tóth Gábor még a BME gépészmérnöki karán ismerkedtek meg. Első közös vállalkozásukban ingatlanokat újítottak fel és adtak el. Egy rohanós napon lekapták a polcról Éva édesanyjának lecsóját ebédre, innen jött később a márkanév is. A boltokban is adalékmentes készételeket kezdtek keresni. Nem találtak. Hét–nyolcmillió forint saját megtakarításból elkezdték a pilotprojektet.
„Ekkor még mindig azt gondoltuk, hogy akkor lesznek nagyon finomak az ételek, ha szakácsokat keresünk, de ebből soha nem az sült ki, amit mi szerettünk volna” – mondja Éva, aki végül az első recepteket édesanyjával dolgozta ki több hónapnyi munkával. Most már egy munkatársa segít neki ebben.
Az Adalékmentesen Kft. 2017 végén indult kilencmillió forintos Hiventures-befektetéssel, fél év múlva a második körben harmincmilliót kaptak. A harmadik, 250 millió forintos befektetéssel a Hiventuresnek már 35 százalékos tulajdonrésze van a cégükben, Éváék idén a bérgyártás megőrzése mellett üzemet is nyitnak. Először csak webshopjukban értékesítettek, ma már több mint négyszáz viszonteladói együttműködésük van. Az Interspar és a Müller polcain is árulnak adalék-, tartósítószer-, tej- és hozzáadottcukor-
mentes Polczot.
A tizenkét, közte négy vegán ételhez az alapanyagokat 25 különböző beszállítótól szerzik be, amit csak lehet, Magyarországról. Néhány alapanyag adalékmentes változatáért sokat kellett kutatniuk: a kézműves mustárt egy őrségi házaspártól veszik, a füstölt tarját csak az ő kedvükért készítik csomósodásgátló nélküli sóval.
A havonta átlagosan 65 ezer legyártott üveg iránti kereslet most több, mint a duplájára nőtt. A hirtelen megjelent ételfelhamozási hullámok miatt március volt eddig a rekordhónapjuk. A webshopban és a boltokban is megnőtt a kereslet. A tíz állandó csapattag mellé több ideiglenes munkatársat is felvettek. „Nem is tudtuk gyártással lekövetni. Volt, hogy egy hétig nem lehetett kapni nálunk semmit.”
Az ételek vecsési bérgyártásban készülnek, egy üveg adalékmentes tartósítása – a hermetikus lezárás és a hőkezelés – körülbelül öt órát vesz igénybe. Arra számítanak, hogy a mostani dömping szépen lassan visszaesik, de azt remélik, hogy sok olyan vásárlót meg tudnak tartani, akik ebben az időszakban próbálták ki a polczos bolognai marhát, zöldséges lencseragut vagy füstölt tarjás babragut.
A határzárak és a kijárási korlátozások előtt kezdtek a külföldi terjeszkedésen gondolkodni. A címkéket már több nyelvre lefordították, de az exportegyüttműködések 2021-re tolódnak.
A Lab5 tervezett már szinte extrém, modern élelmiszerboltot a MOM-ba és Tatabányára, növényektől zöldellő irodákat Budapestre, kormányablakot a Keletibe, és záróépületet a Corvin sétányra. Bár építészek, nemcsak kívülről nézik a falakat, hanem azzal egy időben mint a belsőépítészek, belülről is, sőt várostervezési szempontból is gondolkodnak, hiszen mindegyikre volt már projektjük – a 2008-as válsággal indultak, meg kellett tanulniuk alkalmazkodni.
A magyar tulajdonú, második generációs családi vállalkozás itthon nemzetközi márkák, külföldön pedig világsikerre törő hazai megbízók kiállítási és rendezvénymegjelenésein dolgozik, s emellett még saját rendezvényes innovációs fejlesztésekre is marad idejük.
A budapesti Idősek Barátai Program elszigetelten élő nyugdíjasoknak kínál beszélgetőpartnert, sokszor bizony az ő korosztályukból. Persze a bevásárlás és a parkbeli séta sem tabu. A személyes találkozásra épülő modellt ugyan megtépázta a járvány, az önkéntesek azonban nem adják fel.
