Még negyvenéves sem volt, amikor nekiállhatott a Müpa megvalósításának. Azóta tervezett egy hatalmas kulturális központot a kínai Sencsenben, természetbe simuló irodaházat Budapest határában és több, nagy visszhangot kapott urbanisztikai koncepció is fűződik a nevéhez. Zoboki Gábor építésszel, a ZDA-Zoboki Építésziroda lelkével mestereiről, operáról, Ybl Miklós örökségéről és Budapestről beszélgettünk.
Nem mondok semmi meglepőt azzal, hogy zenerajongó vagy. Véletlen, hogy az irodád az Operaház és a Zeneakadémia között, gyakorlatilag a mértani középen van?
Felkészültél. Igen, ez szempont volt. Akkor még ez nagyon fontos szempont volt. Most ez az egyensúly megbomlott.
Fehér Gyula cápaként egy futóappra harapott rá a legerősebben, de levonja a tanulságokat abból is, hogy pénzügyi befektetőként működik a nyalókagyárban. És egyáltalán nem éli meg rosszul a válságot.
Amikor Kiss Melinda és Kindl Gábor, az Enduraid applikáció kitalálói futóruhában bekocogtak a cápák elé a műsor első évadjában, a befektetők arcán az a fajta mosoly futott át, ami az igazi csodabogaraknak jár. Pár perccel később kiderült, hogy a cápák egyikének se volt halvány dunsztja se arról, hogy mennyit adhat hozzá a futók teljesítményéhez a tűpontosan belőtt frissítés, mégis megvették az ötletet. Ebben a műsorban a lúzer kategóriába azzal a legkönnyebb bekerülni, amikor valaki irreálisan túlértékeli az ötletét, termékét. De hiába kértek Melindáék is sokat, százmillió forintot, a két tech cápa, Fehér Gyula és Balogh Petya lecsapott rájuk – tíz-tíz millió forinttal. Mert látták a jó ötletet, az elhivatott és szakmailag kiváló vállalkozókat. Azt, hogy ők nem annyira a pénzzel, hanem a szakmai támogatással tudnak annyit segíteni, hogy berúgják az Enduraid szekerét.
Gyulát nem volt könnyű meggyőzni a műsorban. Három cégre mondott igent, de ma már csak az Enduraid az, amivel sokat foglalkozik. A jópofa tekercsfagyis N’icerollba négyen is beszálltak volna, de végül abban maradtak a műsor után a tulajdonos Böröcz Zsófival, hogy „sok lenne ennyi szakács a konyhában”, nem folytatják a közös munkát. A Nauty Lollipop nyalókabizniszben pedig Gyula a háttérben marad, kvázi pénzügyi befektetőként viselkedik, de azt mondja, számára ez is nagyon tanulságos.
„Az, hogy egy adott területen sikert értem el, és magabiztosan mozgok, nem jelenti azt, hogy mindenhez értek. A nyalókagyár működését például fel tudom fogni, de sokat hozzátenni néhány értékes kapcsolaton túl nem tudtam, magát a napi üzletmenetet nem tudom segíteni. Szerencsére Andrással és Levivel közös ez a befektetés, ami szerencsés, mert ők ebben is tudnak segíteni.
“Jól lejön ebből, hogy ha nem is kell mindig a suszternek a kaptafánál maradnia, de arra igenis oda kell figyeljek, hogy a pénzemen kívül mi lesz részemről a hozzáadott érték.”
Milyen jó, hogy ez a Cápák második évadjában már egybevág a jelentkezők elvárásaival. Annyit ugyanis Gyula bátran elspojlerez, hogy jóval kevesebben jöttek csak pénzért, többen elmondák, hogy jól jön a friss tőke is, de a kapcsolatok és a szakmai segítség is legalább olyan fontos.
Amikor pozitív és negatív sztorit, élményt kérek Fehér Gyulától, azt mondja, a koronavírus „jóvoltából” az Enduraid mindkettőt biztosítja. Persze arról egyáltalán nem tehetnek, hogy a járvány miatt most nincsenek futóversenyek, sokkal nehezebb dió az app népszerűsítése. Mert itt pont az most a legnagyobb feladat.
„A műsor után természetesen azonnal utánuk kérdeztünk, és megnyugtató volt, hogy ismertek, elismertek, és a probléma, amit meg akarnak oldani, valós. Megnéztük az appot, nem volt jó, főleg a felhasználhatóság terén. Leültünk Petyával és az alapítókkal, összehoztuk őket a networkünkből olyanokkal, akik segítettek felhozni a mai idők szintjére” – így nézett ki az együttműködés első szakasza. Tavaly nyár végén kijött az új verzió, mindkét platformon 4,5 feletti az értékelése, ami kifejezetten jó. Már csak fel kell futtatni.
Nem mérvadó, hogy kocafutóként a Cápák előtt én nem ismertem őket, de Gyula szerint a hosszútávfutók többsége sem tud az Enduraid létezéséről. Aki kipróbálja, imádja, mert pontosan mutatják a számok, hogy mennyivel jobb időt tudnak elérni azzal, hogy az app a táv, a szint, a frissítőpontok helye alapján személyre szabottan megmondja, mit, hol, mikor és mennyit érdemes egy verseny alatt bevinni a szervezetbe. Ezért a fő feladat felépíteni a marketinget, az ismertséget. Edzésben is hasznos az app, de a versenyeken a legtutibb, amikor mindenki a maximumot hozza ki magából. Események hiányában viszont ez a szezon újratervezőssé vált. De legalább van csomó minden, amin a háttérben lehet dolgozni: finomítani a marketingüzeneteken és fejleszteni tovább, őszre várható az újabb verzió.
Az üzleti modell a jó öreg freemium, a funkciók egy része ingyen van, a komolyabbak a fizetősek. De az ingyenes használók is értékesek, velük lehet kritikus tömeget felépíteni, mert ha valami jó, az szájhagyomány útján is terjedni képes – ingyen. Addig fontos lenne eljutni, hogy a komolyabb versenyeken mindig legyen pár mérvadó ember, aki használja, mesél róla. Ezért se mindegy, meddig húzódik el a járvány okozta bénultság, meddig róják a futók magányosan a kilométereket, mikor lehetnek újra versenyek.
A semmiből jött koronaválság persze nem csak Fehér Gyula cápás befektetéseire hatott. Bő egy éve, tavaly áprilisi számunkban közöltük azt az interjút, amiben Gyula és partnere, Pistyur Vera az Oktogon Ventures megalapításának történetéről beszél. Gyula, miután 2016-ban eladta az általa alapított Ustream videóstreaming szolgáltatót az IBM-nek, három évig dolgozott a világcégnél vezetőként, megtartva csapatát. A váltást az interjúban azzal magyarázta, hogy ő vállalkozó típus, nem való alkalmazottnak, egy világcég részeként amúgy sem az alapítónak kell rohannia és vinni a zászlót. Amúgy meg közben elmúlt negyven. Ashton Kutcherrel közös befektetését, a mobilappfejlesztők munkáját segítő Bitrise-t bevitte az Oktogonba, és most is azt mondja, jól hasítanak. Járvány ide vagy oda, embereket vesznek fel. A szerverbiztonsági megoldásokra specializálódott Bitninjánál sem okozott visszaesést a várható világgazdasági recesszió.
A Recart e-kereskedőknek szolgáltat, hogy azok a Messenger és más csatornák segítségével a legnagyobb mértékben növeljék ügyfélbázisukat és értékesítésüket. Ez már egy olyan szektor a mostani válságban, amelyben vannak nagy nyertesek és vesztesek is. A Recart ügyfeleinek nagy része még növekszik is a járványhelyzetben, de nagy a bizonytalanság, vajon egyszeri felfutásról van-e szó, vajon a korlátozások végén mennyire maradnak majd az emberek az elektronikus csatornáknál.
Itt az elsődleges cél a források okos beosztása, felkészülés akár elhúzódó válságra is úgy, hogy közben készen kell állni a gyors kilábalásra is. És itt a legfrissebb befektetés, amiről februárban írtunk a forbes.hu-n: a holografikus videochatet fejlesztő Matsuko. Amelynek szintén jót tehetne a válság, de még fejlesztés alatt áll. Ők természetesen próbálnak gyorsítani, a világ vezető cégeivel vannak tárgyalásaik, és több bevezető együttműködésük indul az idén.
Gyula befektetései is azt mutatják, hogy a tech világban relatíve kis problémákat okoz a válság, viszont sok dilemmát, valamint egy sor új lehetőséget is. „A kockázatitőke-iparban azt látom, hogy kevesebb befektetés születik, mindenki várja, mi lesz, ha elül a por, milyenek lesznek a cégértékelések. Az biztos, hogy most mindenki aktívabban menedzseli a portfólióját” – mondja. A bezártsággal sincs gondja, amúgy is szeretett otthonról dolgozni. Annak meg kifejezetten örül, hogy van ideje sokat olvasni.
Ahogy a cápaszerepet is nagyon élvezi. „Jó érzés, hogy ez alapvetően egy szórakoztató formátum, mégis sokat lehet belőle tanulni” – mondja a műsorról. Arról mesél, milyen látványos a fejlődés a második évadra. Az elsőre kis túlzással még lasszóval kellett fogni a vállalkozókat, most nem csak többen vannak, de sokkal felkészültebbek is.
„A legfeltűnőbb, hogy a pitchelők megnézték az első évadot, tanultak belőle, számítottak a kérdésekre, sokan előre hozták a válaszokat, nem várták meg, hogy mi piszkáljuk ki belőlük.”
És ott vannak azok, akik nem jelentkeztek a műsorba, de nézik, és felhasználják, amit látnak. Sokkal felkészültebbek lesznek, és Gyula szerint a képernyőn kívül is nő az esélyük, hogy üzlettel jöjjenek ki a következő pitchük után.
A Lab5 tervezett már szinte extrém, modern élelmiszerboltot a MOM-ba és Tatabányára, növényektől zöldellő irodákat Budapestre, kormányablakot a Keletibe, és záróépületet a Corvin sétányra. Bár építészek, nemcsak kívülről nézik a falakat, hanem azzal egy időben mint a belsőépítészek, belülről is, sőt várostervezési szempontból is gondolkodnak, hiszen mindegyikre volt már projektjük – a 2008-as válsággal indultak, meg kellett tanulniuk alkalmazkodni.
A koronavírus utáni világban a turizmus kómájából azok a helyek éledhetnek fel leghamarabb, ahova privát gépekkel érkeznek meg a felső tízezer tagjai, és akár az egész vakáció alatt nem találkoznak más vendéggel. Ez leginkább éppen ott lehetséges, ahol most a legégetőbb gazdasági probléma a turizmus kiesése: az afrikai szavannán. Vagy egy szigetországban, ahol az izoláció nyújtott valamelyest védelmet a vírustól. A járvány előtti időszámításban a legtrendibb útitervek ezeket az úti célokat ötvözték: a szafariról egyenesen a trópusi paradicsomba repítették az utazót.
„Anna az egész világot képes felfogni. Ez Juhász-örökség” – mondja Juhász Annáról Csányi Vilmos etológus, Anna esetében pótapa. Juhász Ferenc költő lánya úgy lépett ki híres édesapja árnyékából, hogy maga is az irodalom területén ért el szép sikereket. Írás helyett ő az írókkal és az életművekkel foglalkozik, irodalmi estjeivel pedig leporolta a hazai kávéházi kultúrát.