Első irodájuk a Gát utcában volt, ahol József Attila is született, így jött az ötlet, hogy a műtermet a költő A hetedik című verséről nevezzék el. A történelem az iroda projektjeiben is fontos szerepet kap: Szabó Levente azokat a munkákat szereti leginkább, ahol a ma építészetével kell a már meglévő, történelmi múltú épített örökségre reflektálnia. A Hetedik Műterem alapítója Ybl-díját is részben a jelen és a múlt egységébe rendezett újraértelmezéséért kapta 2018-ban.
A rekonstrukciós munkáknál széles amplitúdóval dolgoznak. Az 1942-ben épült Móricz Zsigmond téri Gombánál egy kultikus helyszínt kellett újraértelmezniük, a feladat a műszaki kérdések mellett a modern építészeti örökséggel kapcsolatos elméleti kihívásokat is tartogatott. A soproni Várkerület revitalizációjával (amiért később megkapták a Pro Architectura díjat) visszaállították az egykori közösségi térszerkezetet azzal, hogy az autós forgalmat visszaszorították a gyalogosok javára. A budai Óvárosházánál azt tartották szem előtt, hogy a sok száz év építészeti korszakainak lenyomatát integrálják a ma építészetébe.
„Nem az a célunk, hogy direkt kontrasztot képezzünk a történeti épületrészekkel, hanem hogy mellé- vagy hozzátegyünk valamit, ami segíti a régi kibontakozását és megértését – mondja Levente. – Igyekszünk kortárs nyelven fogalmazni, de úgy, hogy az harmóniába kerüljön az emlékanyaggal vagy épülettesttel, ami évszázadok óta ott áll.” Őrfi József építész, építészkritikus szerint: „Amit tesznek, hitelesen képviseli az építészet lényegét: feladattól, léptéktől függetlenül jobbá tenni, amihez hozzányúlunk, magával hozva épített környezetünk felértékelődését.”
