„Viccelsz? Nem beszélsz félre, ugye? Ez egy darab rongy, szívem! Te idejöttél egy darab ronggyal, a fejedre húztad, és mondtál egy olyan számot, amitől még Levente is kitér a hitéből, pedig a garázsában sokkal több áll!” Egy pitchelő startuppernek, méghozzá egy fiatal divattervező nőnek mondta ezeket a kíméletlen mondatokat Moldován András az RTL Klub Cápák között című gazdasági valóságshow-jának első évadában. Nem csoda, hogy csak szókimondó sertésmogulként mutatják be a műsor második évadjának beharangozójában és felvezető szövegében is.

Az 55 éves nagyvállalkozó keményen kritikus hangja persze korántsem azt jelenti, hogy nem élvezi a show-t, sőt láthatóan lubickol a megmondóember szerepében. Ragaszkodott hozzá, hogy írjam le: a műsorért nem kap gázsit, azt a maga örömére vállalta be, élvezi, hogy évente tíz napon át nem ugyanaz az élete, mint a többin, és hogy fiatalokat hallgat meg. „Miért lennék kíméletes? A pénzemet akarják! Ennél már csak az lenne több, ha a feleségemet akarnák!” – horkan fel, amikor a stílusát hozom szóba. 

Telefonon beszélünk persze, a járvány miatt a személyes interjút most én nem vállaltam, pedig ő forszírozta. Amikor felkértem, első reakciója az volt: meghív a Somogy megyei Kapolyra, ahol lakik és gazdálkodik, és elmegyünk fogathajtani. „Ja, nem jó, akkor egymás mellé kell ülnünk!” – mondja, miután rájön, hogy ez nálam nem fog működni.

„Nem tudom, milyen a »gazdagemberség«, én nem vagyok gazdag a szónak abban az értelmében, ahogyan például Roman Abramovics vagy Tim Cook gazdag. Utóbbinak csak az éves bónusza annyi, mint egy magamfajta magyar vállalkozó vagyona, nekik a mellényzsebükben elférnénk mi mindannyian.

Jómódban, boldogan élek a csodálatos családommal, van rendes autóm, házam, telefonom. Minden jó” – kezdi András a sztoriját. 

A gazdagemberség úgy kerül szóba, hogy 23 éves fiát, Marcit dicséri, aki már az üzlettársa, és szinte egyedül vitte az utóbbi időben a Jack’s Burger étteremláncot. „Gazdag embernek is lehet jó fej fia” – mondja jó adag öniróniával, én pedig arra kérem, mesélje el, hogyan lett – vagyis ahogy ő ragaszkodik hozzá, hogyan nem lett – gazdag ember. Először reggel hétkor kezdünk beszélgetni, amikor elindul budapesti irodájába, aztán másodszor este, amikor újabb bő egy óra alatt hazavezet. 

Egy haver csempészte, én meg eladtam

„Mindig újságíró akartam lenni, de közben meg gazdag is” – mondja. A média iránti lelkesedését édesapjától örökölte. Moldován Tamás aranytollas újságíró volt, majd a 80-as években egy ideig az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalatot igazgatta, így volt érdeme például a Budapesti Tavaszi Fesztivál létrejöttében és a Forma–1 magyarországi futamainak lebonyolításában. 

Fia előbb a Képes Sport, utána a Magyar Rádió, majd a Magyar Ifjúság újságírója lett, aztán Gyárfás Tamás Sport Plusz című lapjának gyakornoka, később újságírója. Igaz, mire utóbbiig jutott, addigra már szert tett több cipőboltra, és belevágott az első építkezésbe is. Aztán a 90-es években éttermet, használtruha- és ékszerüzletet nyitott – vagyis az újságírásnak végleg búcsút intett. 

András végül is már a gimiben üzletelt: Levi Strauss farmereket árult iskolatársainak. Ez 1983-ban volt, nem is állhatott össze másképp az akció, mint úgy, hogy „egy haver csempészte, én meg eladtam. De különben sem voltam az iskola dísze! A tanulás helyett inkább a lázadáson járt az eszem. Például fityiszt varrtunk az iskolaköpenyünk hátuljára, mert az volt a Hobo Blues Band jele, és nyilván nagyon egyetértettem a dologgal, anyám és a igazgatóság nagy örömére. Ha nincs Gábos Adél tanárnő, aki negyedik félévben megmentett, és átvett az osztályába, biztos nem érettségizhettem volna a Radnóti Miklós Gimnáziumban.”

Néhány kereskedős év és némi készpénz felhalmozása után a Nemzetközi Bankárképzőben kitanulta a bankárságot, két lépésben megvásárolta a Dunaholding Brókerházat. „Ez volt az igazi szerelem! Minden kereskedési szekcióban van vizsgám, gyakorlatilag ma is köthetnék üzleteket a tőzsdén. És egyébként tőzsdei befektetéseim is vannak, ha tehettem volna, biztos mindig brókerházas maradtam volna.” Csakhogy 2002-ben, néhány válság után a gazdasági helyzetet és a lehetőségeit átlátva inkább eladta a brókerházát a Buda-Cashnek.

„Azt hittem, ezután már nyugdíjas leszek, Marci fiammal sportolhatok, de aztán beleszerettem a disznókba”

– nevet. És megjegyzi: „Ránézésre jobb fejek, mint az emberek.” 

„András ízig-vérig városi ember, formabontón, menedzserszemlélettel viszonyul a vidéki dolgokhoz, és ez a sikere titka.  Felismerte, hogy a pénzügyi világban szerzett ismereteivel helyzetelőnye lehet a dogmákkal teli posztkommunista agrárszektorban. A mangalicatenyésztésbe szentimentális alapon keveredett bele, és hamar kinőtte, a szó nemes értelmében” – mondja róla Tóth Péter, a Mangalicatenyésztők Országos Egyesületének elnöke (2019 júliusi címlaposunk). 

„Volt olyan időszak, hogy nekem volt a legtöbb mangalicakocám az országban” – mondja András, aki Mangold néven hústermékeket is készített, és egyre nagyobb lett a húsipari részesedése. Emellett több más márkanév alatt is szállított termékeket kiskereskedelmi láncoknak, és 2011-ben már négymilliárd forintért adott el, többségében nem mangalicából készült húskészítményeket, nagy hazai üzleteknek. „Egyszerűen belekeveredtem, és miközben a nekem gyártó húsipari cégek egymás után mentek tönkre alattam, én egyre nagyobb és nagyobb lettem.”

A mangalica love story vége

András és Péter ma már barátok, bár Tóth Péter szerint körülbelül 2006-ig üzleti vetélkedés zajlott kettejük között a szektor vezetéséért, ám szerencsére ketté tudták ezt a konfrontálódást választani a szakmai munkától. „András volt például a mangalicafesztiválok ötletgazdája. Picit mindketten kilógtunk az egyesületből, ami leginkább családi gazdák tömörülése volt. Éppen a vitákban kerültünk közel egymáshoz, és amikor rájöttünk, hogy több a közös érdek, így 2006–2007 tájékán már szövetségesként léptünk fel.”

A mangalica love story mintegy tíz év után véget ért. 2011-ben bezuhantak a mangalicaárak, nem lehetett eladni a portékát, és egy betegség 2012-ben elvitte a teljes mangalicaállományt, így a kapolyi hizlalda átállt a hagyományos sertésre, és ma már 110 ezer disznóval, ­
19 telepen, integrációban gazdálkodik a cég. A név viszont megmaradt, és a humoron túl némi nosztalgiát sugall: Mangal Ilona Sertéshizlalda Kft.

Bár a koronavírus-járvány az élelmiszeripar minden szegmensére nagy terhet ró, András szerint először a vendéglátóipar és a vágóhidak kerültek bajba, mert nem igaz, hogy amit a szállodában, étteremben elfogyasztanánk, azt megesszük otthon. A Mangal Ilona a járvány kitörése óta is a szerződés szerint szállít a partnereinek, a Kométának és a Mohácsi Vágóhídnak (mindkettő kiemelt stratégiai vállalat lett a járványban). 

„De azért elér majd ez hozzánk is. Én hagyományosan kockázatkerülő vagyok, ezért mindig éves szerződéseket kötök” – mondja András. És hamar jön egy kissé morbid végkövetkeztetés is: amennyivel kevesebb sertéshús fogy most az éttermek, szállodák bezárásával, előbb-utóbb éppen annyi fog kiesni a rendszerből az afrikai sertéspestis miatt.

Nagy általánosságban az a jellemző, hogy a kiskereskedelmi forgalom 120–130 százalékra nőtt, amióta az emberek nagy része karanténba vonult, miközben a nagykereskedelem forgalma bizonyos szegmensekben a tizedére esett, és csak nagyon véletlenszerű esetekben tudja átvenni a kisker szerepét. Tóth Péter szerint viszont ez a helyzet csak rövid távon marad így. „Aki a bélszínt szerette, az pár hétig hajlandó paprikás krumplit enni, de aztán meg fogja rendelni a házhoz szállító cégektől a bélszínt.” 

Nagyobb gond lesz, ha a nyári spanyol, olasz, francia tengerparti szezon teljesen elmarad, mert akkor a felhalmozódó spanyol húsáru lenyomja az árakat. „De ha csak az állattenyésztő cégek húsz százaléka éli túl, András akkor is köztük lesz, mert jó érzékkel ismeri fel a nemzetközi összefüggéseket és alkalmazkodik.”

Súlyosabb a koronavírus-járvány közvetlen hatása András étteremláncánál: a Jack’s Burger hamburgerezői hetek óta csökkentett nyitvatartással, csak elvitelre üzemelnek. „Az alkalmazottakat megtartottuk, és bár a pénz most kevesebb, remélem, hogy megpróbálják beosztani, és együtt tudunk maradni, amíg megint rendesen üzemelhetünk.” 

„Mint állattartó, én nem most látok először vírust, megtanultam együtt létezni vele. Vannak mentesítési programok, immunáthangolódás, zömmel az történik, hogy végigmegy az állatokon, de nem mind pusztulnak el, mert kialakul a nyájimmunitás. Nem lesz ez másképp velünk, emberekkel és a koronavírussal sem” – mondja meglehetősen optimistán, már az újraindulásra készülve. 

Nem illik az önképembe? De, mégis

„Először úgy értettem, Kriszta azt akarja, hogy jelentkezzek a műsorba valamilyen ötlettel” – meséli arról, hogyan került a cápák közé. Andrást sokéves barátság köti a Máté Krisztina – Bárdos András házaspárhoz, az egyik baráti beszélgetésen dobta be a producer, Kriszta, hogy szívesen látná őt a showban. „Mivel nagyon erős lábnyomot eddig sem hagytam magam után a médiában, úgy gondoltam, nem illik az önképembe, de aztán elmentem a castingra.” 

Úgy gondolja, aki eljön egy ilyen műsorba, különösen, miután már végignézett egy évadot, annak számolnia kell azzal, hogy őszintén megmondják neki a cápák a véleményüket. „Ez egy gazdasági valóságshow, olyan, mint a Survivor, csak nekünk nem kell tengeri sünt ennünk, de ugyanúgy szórakoztatónak kell lennünk.”

Közben éppen az előző széria végétől mostanáig tartó kemény munkával idén januárban András maga is befektetők elé állt: az Irinyi II. Tőkealap 800 ezer eurónak megfelelő forintösszeggel szállt be a Livestocker nevű, állattenyésztési szoftvert fejlesztő Animalsoft Kft.-be.

 „Nem olyan volt, mint valami tévés jópofáskodás, hanem felelős, felkészült befektetők előtt kellett állnom a sarat, akiket egyáltalán nem érdekelte, hogy ki vagyok, mit értem el eddig, csak egy startupper voltam a sok jelentkező közül. Harminchat slide-os pitchet adtam elő, közel egy órán át bombáztak kérdésekkel. Bizonyítanom kellett, hogy tényleg meg tudom csinálni – mondja, milyen egy valódi pitch. – És ide eljutni is nyolc hónap volt.” 

Vállalati nyalóka – a sikeres befektetés

Moldován Andrásnak végül egyetlen megvalósult befektetése volt az első évadban, a többiekkel, akikkel a műsorban megegyezett, végül különböző okokból meghiúsult az üzlet. A kézműves nyalókás F&F Kft.-be szállt be együtt három cápa (a műsorban Nauty Lollipop fantázianéven mutatkozott be a kishalpáros): Fehér Gyula 10, András és Balogh Levente pedig 20-20 milliót adtak 6, illetve 12-12 százalékos részesedésért. 

András havonta leül a Foltin András, Régi Tamás cégtulajduóval egyeztetni, Levente random szól bele az üzletbe, Gyula viszont inkább klasszikus pénzügyi befektetőként várja pénze megtérülését. Ami a válságig egészen közelinek tűnt: az F&F Kft. tavaly ősszel lényegében egyetlen nyalókabeszállítója lett a párizsi Eurodisney élményparknak. „Épp kezdtünk jó úton járni, tavaly év végére nyalókából 250 millió forint árbevételt produkáló cég lett a vállalkozásból, csakhogy aztán beütött a válság. De az irány jó, arra jöttünk rá, hogy alapvetően nem élelmiszer-kereskedelmi termék ez a nem mindennapi nyalóka, hanem az úgynevezett gift kategóriában, ajándékboltokban, speciális édességboltokban lesz inkább sikeres. Disneylandben sem azért veszik meg a Mickey egerest, hogy elnyalják, hanem hazaviszik szuvenírnak” – mondja Balogh Levente.

Foltin András és Régi Tamás cége András édesapjának vállalatbirodalmából vált ki, egy apró generációváltásos vita után. Már a 2019 márciusi Cápák-évad előtt is jól működött, és a duó azért keresett befektetőt, hogy meredek fejlődési pályára állítsa a céget. A párizsi Disney-parknak már a műsor előtt is szállítottak, de hatalmas lépés volt, hogy tavaly ősz óta a korábbi amerikai nyalókagyártó partner helyett az összes nyalókát tőlük vásárolja az élménypark: az F&F-nél bérgyártásban készülő, Disney-figurásoktól a The Lollipop Manufactory márkanevet viselő (a rózsaalakútól a klasszikus sétapálca formájúakig számos alakzatban létező) „magyar” nyalókákig. Tavaly már 70 százalék volt az export részaránya az árbevételben, de a hazai piacon is kapkodták a termékeket, és a csúcsidőben, tavaly ősszel negyvenre duzzadt a nagytarcsai üzem dolgozói létszáma. 

„Az üzem 800 milliós forgalmat is elbírna, de az utóbbi hetekben sajnos mindenkinek négyórásra csökkentettük a munkaidejét, és már csak húszan vagyunk” – mondja Foltin András. Az élményparkok bezárása miatt persze azonnal elkezdtek új értékesítési csatornákat keresni, és bekerültek például a Norbi Update üzletekbe az új, cukormentes nyalókájukkal. Aminek az ötlete Moldován András huszonéves fiának, Marcellnek a fejéből pattant ki, miután felhúzott szemöldökkel számon kérte édesapját: tényleg a „fehér halálba” fektet be? A járványra pedig C-vitaminos verzióval válaszol a nyalókamanufaktúra.

A legjobban jövedelmező ötletnek mindazonáltal Andrásé tűnik: mindenki készíthesse el a lollipoposokkal a saját nyalókáját! Így lényegében merchandising termékként funkcionál a „vállalati nyalóka”: logózható, ajándékba osztogatható például eseményeken, vásárlással egybekötve.