Egy hónappal azután, hogy az első magyarországi koronavírus-fertőzöttet regisztrálták, ráfordultak a hazai magánegészségügyi intézmények a vírustesztelésre, majd néhány hét alatt felpörgött egy addig nem létező piac. Április végére a vérből vizsgálható szerológiai gyorstesztet, vagyis az immunrendszer koronavírus-fertőzésre adott ellenanyagválaszát kimutató vizsgálatot csak Budapesten már körülbelül tucatnyi magánklinikán elvégzik (természetesen pénzért), és óriási is rá az igény. A koronatesztelés drágább, eszközigényesebb és nagyobb szaktudást igénylő ága, az orrból, garatból vagy a hörgőkből vett minták alapján végzett, az aktív fertőzöttséget kimutató úgynevezett PCR-vizsgálatok piaca lassabban bővül, de már itt is van rá mód, hogy bárki saját zsebből kérjen tesztelést. A privát piaci szereplők között több fronton is elindult a verseny: ez egyrészt az árakon látszik, másrészt azon, hogy ki milyen módszerrel dolgozik, milyen eljárás megbízhatóságában hisz.
A Forbes.hu-n folyamatosan követjük az újdonságokat a koronavírustesztek piacán, most a legnagyobb magánklinikák kínálatát mutatjuk.
Szerológiai vértesztelés
Mire jó? Kimutatja az immunrendszer koronavírus-fertőzésre adott válaszául termelődő antitesteket, így kiderülhet, ki az, aki már átesett a fertőzésen.
A koronajárvány miatt most bevezetett mentőintézkedéseket hagyni kell kifutni a hatályukból, vagy el kell törölni őket, és újra deregulációra kellene törekedni.
Az előttünk álló kérdés, hogy mit tegyünk majd, amikor a koronavírus okozta veszélyhelyzet alábbhagy, és a kormányok gazdasági mentőcsomagjainak hatása is elhalványul.
A válaszért figyelmünket az 1920–21-es depresszió tanulságaira kellene fordítanunk, mégsem tesszük. Az első világháborút az Amerikai Egyesült Államokban heves felívelés követte, vágtázó inflációval. De a lufi kipukkant, főleg azután, hogy a Fed (az amerikai jegybank) meredeken megemelte a kamatszintet. A gazdaság beszakadt, a munkanélküliség húsz százalék környékére ugrott (azokban az időkben az adatgyűjtés elég esetleges volt még).
Hogyan reagált akkor a kormányzat? Annak alapján, ahogy James Grant megírta a válság történetét a The Forgotten Depression – 1921: The Crash That Cured Itself című könyvében, pontosan az ellentétét annak, amit a közgazdászok ma tanácsolnak. Az állami költekezést visszavágták a háborús szintekről, az adókat csökkentették, a háború idején túlburjánzó szabályozást megnyirbálták, az államosított vállalatokat – főleg vasúttársaságokat és telekommunikációs cégeket – visszajuttatták jogos tulajdonosaikhoz. A dollárt nem értékelték le. A gazdaság gyorsan visszapattant. Hamarosan újra teljes volt a foglalkoztatottság, és következtek a nekivadult 20-as évek, a Roaring Twenties. Az Egyesült Államok történelmének egyik leginnovatívabb korszakát élte.
Egy évtizeddel később, a nagy világválságra adott kormányzati reakció ennek a teljesen az ellentéte volt. Az állami költekezés élesen megnőtt, az adókat megemelték, a bürokratikus terheket növelték, a vállalkozásokat a hatóságok állandó zaklatása közepette új szabályozásokkal árasztották el. A nehéz időszak folytatódott, az igazi felépülés egészen a második világháború végéig váratott magára.
Valójában az egész katasztrófát a túlterjeszkedő kormányzat hibái okozták. 1929-ben az új elnök, Herbert Hoover tenni akart valamit a szorongatott helyzetbe került gazdákért, és úgy vélte, ha megemeli a mezőgazdasági importtermékek vámját, az megteszi a hatását. A Kongresszus úgy viselkedett, mint a disznók a vályúnál, és óriási adóemeléseket hajtott végre importcikkek ezrein. A törvényhozási nyomulás hatására a – várakozásokat beárazó – tőzsde összeomlott. Amikor az elnök aláírta a büntetővámokról szóló törvényt, több ország is visszavágott, és nemzetközi kereskedelmi háború robbant ki. A gazdaságok, tengeren innen és túl, zsugorodni kezdtek. Hoover elnök erre példátlan kormányzati intervencióval válaszolt. Utóda, Franklin Roosevelt, tovább növelte a beavatkozás mértékét. A válság folytatódott.
A második világháború után, újabb gazdasági visszaeséstől félelve, sokan könyörögtek még több állami beavatkozásért. Ehelyett az ellenkezője történt: a költségvetést könyörtelenül megvágták, a házaspárok személyi jövedelemadóját gyakorlatilag megfelezték, gyorsan eltörölték a háborús irányítást, megváltoztatták a New Deal kereskedelemkorlátozó munkatörvényét, és az aranyhoz rögzítették a dollár árfolyamát. Annak ellenére, hogy háborús veteránok milliói tértek vissza a munkaerőpiacra, a munkanélküliség alacsony maradt.
Meg kell szívlelnünk ezeket a tapasztalatokat! Nagyszabású, átfogó adócsökkentést kell végrehajtani, és egykulcsosra kellene cserélni a progresszív adórendszert. Stabilizálni kell a dollár értékét, és akár az alapítóatya, Alexander Hamilton bölcsességét felidézve az aranyhoz lehetne rögzíteni. A koronajárvány miatt most bevezetett mentőintézkedéseket hagyni kell kifutni a hatályukból, vagy el kell törölni őket, és újra deregulációra kellene törekedni.
Egyszerű a képlet. Ahogy Nathan Lewis is megmutatta The Magic Formula című könyvében: azok a gazdaságok, ahol alacsonyak az adók, és stabil az árfolyam, jobban prosperálnak, mint azok, ahol nem. Mindig.
Újságíró is, és gazdag ember is akart lenni – némi viaskodás után végül utóbbi mellett döntött. Már a gimnáziumban üzletelt, aztán a sportriporterkedés után volt ékszerboltja, brókerháza, mígnem 2002-ben „az állatok ránézésre jobb fejek, mint az emberek” revelációval átnyergelt a sertéstenyésztésre. Nemrég maga is mint startupper pitchelt befektetők előtt az állattenyésztő-szoftverével. Moldován András a legkíméletlenebb cápa, nem válogatja meg a szavait a műsorban, ha egy „kishal” felkészületlenül áll ki a befektetők elé, vagy irreálisan sok pénzt kér.
A Lab5 tervezett már szinte extrém, modern élelmiszerboltot a MOM-ba és Tatabányára, növényektől zöldellő irodákat Budapestre, kormányablakot a Keletibe, és záróépületet a Corvin sétányra. Bár építészek, nemcsak kívülről nézik a falakat, hanem azzal egy időben mint a belsőépítészek, belülről is, sőt várostervezési szempontból is gondolkodnak, hiszen mindegyikre volt már projektjük – a 2008-as válsággal indultak, meg kellett tanulniuk alkalmazkodni.
Még sehol sem volt a világjárvány, amikor a Cápák között második évadára kishalakat toboroztak, és a műsort is koronavírus előtt vették fel. A második évadban kevesebb volt a szórakozott professzor és a flegma, blöffölő jelentkező, sértődések viszont jócskán akadtak. Pedig a show készítői esküsznek: senkit sem akartak nevetségessé tenni, megalázni.
