Eric Yuan sok elismerést kap azért, hogy emberek millióinak ingyen adja Zoom nevű videokonferencia-alkalmazását. Milliárdos cége a járvány elmúltával valószínűleg erősebb lesz, mint valaha, de képes-e kiállni az alkalmazás egy világjárvány idején a szinte egy éjszaka alatt 610 százalékot ugró forgalom és az adatbiztonság kihívásait?
AZoom-vezérEric Yuan gyerekeit végre érdekli, mit dolgozik az apjuk. Persze, ott voltak azon a 2019 áprilisi reggelen, amikor a világ legnépszerűbb videokonferencia-cége becsengetett a NASDAQ-hoz, és a Zoom tőzsdei bemutatkozása dollármilliárdost csinált Ericből. De csak idén márciusban, egy hétfői napon történt meg először, hogy Yuan nyolcadikos lánya, aki a koronavírus miatt otthonról volt kénytelen tanulni, a munkájáról kérdezte az apját. „A lányom korábban sosem kérdezte meg, hogy mit csinálok – mondja sugárzó arccal Yuan. –Először jelent meg az ajtóban, és azt kérdezte: »Apa, hogyan kell jelentkezni a Zoomban?«”.
Yuan első éves egyetemista fia is vészhelyzeti Zoom-felhasználó lett. „Azt mondtam neki, végre rájöttem, miért dolgoztam olyan keményen – mondja. – Talán azért, hogy használhassa ezeket az eszközöket az online osztályában.” Az újonnan jött elismerés persze nem volt elég ahhoz, hogy a gyerekek ne vesszenek össze az apjukkal a családi wifi használatán, tréfálkozik az ötvenéves Yuan.
Ahogy a koronavírus végigsöpör a világon, és városok kerülnek karantén alá, az államok lakhelyelhagyási tilalmat rendelnek el, bezárnak az iskolák, egyetemek, a Zoom lett az üzleti élet fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, ezen a platformon tanulnak a diákok, ünnepelnek virtuális születésnapokat, és vesznek jógaórákat az emberek.
A koronajárvány miatt most bevezetett mentőintézkedéseket hagyni kell kifutni a hatályukból, vagy el kell törölni őket, és újra deregulációra kellene törekedni.
Az előttünk álló kérdés, hogy mit tegyünk majd, amikor a koronavírus okozta veszélyhelyzet alábbhagy, és a kormányok gazdasági mentőcsomagjainak hatása is elhalványul.
A válaszért figyelmünket az 1920–21-es depresszió tanulságaira kellene fordítanunk, mégsem tesszük. Az első világháborút az Amerikai Egyesült Államokban heves felívelés követte, vágtázó inflációval. De a lufi kipukkant, főleg azután, hogy a Fed (az amerikai jegybank) meredeken megemelte a kamatszintet. A gazdaság beszakadt, a munkanélküliség húsz százalék környékére ugrott (azokban az időkben az adatgyűjtés elég esetleges volt még).
Hogyan reagált akkor a kormányzat? Annak alapján, ahogy James Grant megírta a válság történetét a The Forgotten Depression – 1921: The Crash That Cured Itself című könyvében, pontosan az ellentétét annak, amit a közgazdászok ma tanácsolnak. Az állami költekezést visszavágták a háborús szintekről, az adókat csökkentették, a háború idején túlburjánzó szabályozást megnyirbálták, az államosított vállalatokat – főleg vasúttársaságokat és telekommunikációs cégeket – visszajuttatták jogos tulajdonosaikhoz. A dollárt nem értékelték le. A gazdaság gyorsan visszapattant. Hamarosan újra teljes volt a foglalkoztatottság, és következtek a nekivadult 20-as évek, a Roaring Twenties. Az Egyesült Államok történelmének egyik leginnovatívabb korszakát élte.
Egy évtizeddel később, a nagy világválságra adott kormányzati reakció ennek a teljesen az ellentéte volt. Az állami költekezés élesen megnőtt, az adókat megemelték, a bürokratikus terheket növelték, a vállalkozásokat a hatóságok állandó zaklatása közepette új szabályozásokkal árasztották el. A nehéz időszak folytatódott, az igazi felépülés egészen a második világháború végéig váratott magára.
Valójában az egész katasztrófát a túlterjeszkedő kormányzat hibái okozták. 1929-ben az új elnök, Herbert Hoover tenni akart valamit a szorongatott helyzetbe került gazdákért, és úgy vélte, ha megemeli a mezőgazdasági importtermékek vámját, az megteszi a hatását. A Kongresszus úgy viselkedett, mint a disznók a vályúnál, és óriási adóemeléseket hajtott végre importcikkek ezrein. A törvényhozási nyomulás hatására a – várakozásokat beárazó – tőzsde összeomlott. Amikor az elnök aláírta a büntetővámokról szóló törvényt, több ország is visszavágott, és nemzetközi kereskedelmi háború robbant ki. A gazdaságok, tengeren innen és túl, zsugorodni kezdtek. Hoover elnök erre példátlan kormányzati intervencióval válaszolt. Utóda, Franklin Roosevelt, tovább növelte a beavatkozás mértékét. A válság folytatódott.
A második világháború után, újabb gazdasági visszaeséstől félelve, sokan könyörögtek még több állami beavatkozásért. Ehelyett az ellenkezője történt: a költségvetést könyörtelenül megvágták, a házaspárok személyi jövedelemadóját gyakorlatilag megfelezték, gyorsan eltörölték a háborús irányítást, megváltoztatták a New Deal kereskedelemkorlátozó munkatörvényét, és az aranyhoz rögzítették a dollár árfolyamát. Annak ellenére, hogy háborús veteránok milliói tértek vissza a munkaerőpiacra, a munkanélküliség alacsony maradt.
Meg kell szívlelnünk ezeket a tapasztalatokat! Nagyszabású, átfogó adócsökkentést kell végrehajtani, és egykulcsosra kellene cserélni a progresszív adórendszert. Stabilizálni kell a dollár értékét, és akár az alapítóatya, Alexander Hamilton bölcsességét felidézve az aranyhoz lehetne rögzíteni. A koronajárvány miatt most bevezetett mentőintézkedéseket hagyni kell kifutni a hatályukból, vagy el kell törölni őket, és újra deregulációra kellene törekedni.
Egyszerű a képlet. Ahogy Nathan Lewis is megmutatta The Magic Formula című könyvében: azok a gazdaságok, ahol alacsonyak az adók, és stabil az árfolyam, jobban prosperálnak, mint azok, ahol nem. Mindig.
„Elővettük anyukám lecsóját, és az ötlet még ott, a konyhaasztalnál megszületett.” Így indult két gépészmérnök, Kertész Éva és Tóth Gábor adalékmenteskészétel-üzlete.
A Palotanegyedben egymást érik villák és bérházak, de simán elmegy mellettük az ember, mert fogalma sincs, hogy mit találna bent. Itt egy Lotz-freskó, ott egy mozaikpadló, amott egy márványterasz. Mutatjuk, hova nézz, ha majd újra sétálgathatsz a városban. Addig is lefotóztuk és házhoz szállítottuk neked.
A második évad új cápája, Tomán Szabina öt év alatt félmilliárd feletti árbevételű céggé hozta fel a neve alatt futtatott vállalkozását. A Toman Diet Románia után Ausztriába is próbál betörni.
