„Mi lesz itt, urnatemető?” – nézett be tíz évvel ezelőtt a félkész Akácfa utcai üzletbe cekkerével egy hetven feletti bácsi. „Nem, sajnos csak fényképezőgépbolt” – ábrándította ki az urat összenevetve a két gyerekkori jóbarát, Váczi Kristóf és Kaposvári Anett.

  
Az először Rombolt néven futó üzletük 2013-ban új helyre költözött, és új nevet is kapott. „Az tényleg romos volt. Ha ezt a teljesen felújított üzletet is úgy hívjuk, azt senki sem értette volna” – mondja Kristóf, miért folytatták a Kazinczy utcában Café Analóg néven.

A szobányi üzletbe betérve olasz eszpresszó, fényképezőgépek és filmek várják azokat, akik szeretnék kiélni az analóg fotózással kapcsolatos mindenféle mániájukat. „Például volt, aki azzal hívott fel minket: rájött, hogy tud vörösborral és kávéval filmet előhívni.” A tanulni vágyóknak workshopokat kínálnak. Hívták már képzést tartani a Polaroid fényképezőgép-márka munkatársait, és jöttek hozzájuk tanulni norvég egyetemisták is. „Kicsi közösség ez, valahogy mindenki ránk talál” – mondja a közgazdász végzettségű Anett, aki főleg a Café Analóg marketingjét viszi, míg Kristóf a szakmai ügyekért felel. Bázisuk másik fele, a más fotósok által kibérelhető labor a Horánszky utcában van.

Kristóf hívott már elő mosószódás húslevesbe áztatott filmet, javított 1895-ben készült, zsebórának álcázott kémfényképezőgépet, amit aztán az Ausztráliából hazatért öregúr ajándékba adott neki. A zsebórát az asztalra kitéve mutatja a 125 éves szerkezettel idén nyáron egy családi születésnapon készült képeket.

A Café Analóg a Lomography fényképezőgép-márka egyetlen hivatalos magyarországi partnere. Kristóf még a Flashback Photónál töltött évek után örökölte az együttműködést. A Lomography gépek mellett különböző vintage fényképezőgépeket is lehet náluk kapni, körülbelül napi három-négy találja meg a gazdáját. Kezdetben azok a profik jártak hozzájuk, akik tudták, hogy pontosan hogyan kell filmre fotózni, és mire van szükségük – ma már tizenöttől hetvenöt éves korig jönnek hobbisták is a Café Analógba.
A Kazinczy utcát a vírus előtt általában flamingónak vagy hercegnőnek öltözött, rózsaszín tütüs legénybúcsús társaságok árasztották el, a fotósbolt az egyetlen hely az utcában, aminek nem a vendéglátás a fő profilja.

A vendégsereg negyven százalékát tették ki eddig a külföldiek, a magyarok nagy része visszajáró vendég. Miután márciusban az utolsó turista is leszegett orral elhúzta a bőröndjét a bolt előtt, úgy döntöttek, hogy napi háromórás ügyelettel várják az ajtóban azokat, akik filmet hoznának vagy vinnének. „Betyárbecsületből vállaltuk, és a vége az lett, hogy életünkben nem dolgoztunk annyit, mint abban a két hónapban” – mondja Kristóf.

Tavaly postázási rendszert is indítottak azoknak, akik nem tudnak Budapestre utazni, ez idén a webshop mellett még jobban felfutott. Jövőre a 30 négyzetméteres üzletet egy 200 négyzetméteresre szeretnék váltani, ahol a labor, a fotóstúdió, a bolt és egy kiállítótér is mind elfér egy helyen.