A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
„A kérdés, hogy mire emlékszünk. Nincsenek világos válaszok, nincs fekete és fehér, egymás mellett érvényesül a szürke valamennyi árnyalata. A történész feladata, hogy a maga bonyolultságában mutassa be a helyzetet, minősítés nélkül.” Ez a fajta hideg intellektus fanyar humorral párosul Rácz Árpádban. A középiskolai történelemtanár a rendszerváltás forgatagában hatalmas tudással, alázattal, némi rendszerkritikával és elegendő szerencsével megteremtette a hazai történelemtudomány és a kollektív emlékezet egyik legfontosabb hivatkozási pontját, a Rubicon folyóiratot. Harminc évvel később családi házuk (egyben a Rubicon-szerkesztőség) teraszán ülve vezet végig a lap történetén fia, Gábor társaságában, aki a családi vállalkozás második generációjának képviselője. Gábor türelmesen hallgatja apját, egyszer sem vág közbe.
Rácz Árpád, Potencsik Erika és Rácz Gábor
A pápa akkor volt itt, ha elmegy, onnantól nem érdekes, tehát alternatív módon, olcsóbban kinyomtattuk fekete-fehéren a lapot.
A 80-as években a történelmi témák hirtelen kelendők lettek, a tudományos megalapozottságú História magazin és a tabutémákkal jelentkező kiadványok ötven–százezres példányszámmal pörögtek. A felpezsdülő közélet piaci lehetőségére már a kiadók is felkapták a fejüket. Az akkoriban több lapot is alapító Ötlet Kiadó pályázatot hirdetett egy ismeretterjesztő folyóirat létrehozására, amire a szakma nagy öregjei mellett egy fiatal történelemtanár is beadta a tervezetét. Iskoláról iskolára járva már egy ideje szembesült a történelemtanítás fehér foltjaival.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Az első magyarországi MRI-készülék 1986-os üzembehelyezését a Semmelweis Egyetem szív- és érsebészeti klinikáján még a Wikipédia is számon tartja, de a második megérkezése sem volt kisebb szakmai szenzáció. Újabb öt évet kellett várni rá, no, meg a pillanatot, hogy közben eljöjjön a rendszerváltás, alakulhassanak vegyes tulajdonú magáncégek, jöhessen a külföldi tőke és technológia a magyar gazdaságba, és benne a különösen forráshiányos egészségügybe.
Az izraeli–magyar alapítású International Medical Center (IMC) tulajdonosai izraeli bankkölcsönből vásárolták meg tehát az ország második – a test szerkezetét minden addiginál pontosabban feltérképező – mágnesesrezonancia-berendezését, beállították a MÁV-kórházban létrehozott központjukba, és ezzel lehetővé tették, hogy a magyar radiológia apraja-nagyja ezen a gépen tanulhassa ki az MR-ezést.
Egy jó főnök alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Az IMC egykori jelenlétéről ma már csak egy muzeális tábla árulkodik a Dózsa György úti kórház falán, holott a cég nem tűnt el, csak átalakult és akkorára nőtt, hogy alapítói sem ismernének rá. Többszöri tulajdonos- és névváltás, pénzügyi befektetők jövés-menése után most egy egészségügyi befektetésekben régóta jeleskedő svájci csoport, a Waypoint Capital tulajdonában van, és lett a magyarországi bázisra építve Európa 16 országában a képalkotó diagnosztika megkerülhetetlen vállalata.
Idehaza az Affidea ráadásul a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók teljes rangsorában évek óta az első helyen áll, ami még úgy is nagy szó, ha tudjuk, hogy tizenkétmilliárd forintos éves forgalmának a felét közfinanszírozott ellátásban, kvázi az állami egészségügy alvállalkozójaként nyújtja. A másik évi hatmilliárdot tisztán magánforrásokból jövő bevételként számolja el – ha csak ezt a szeletet néznénk, azzal is a legnagyobbak között volna a piacon.
Az a bizonyos 1991-es gépbeszerzés ma is meghatározza tehát a fő profilt, a cég magasan uralja az MRI- és CT-piacot, de már rég nem csak ezen a területen aktív. Az elmúlt években különösen nagy lendülettel terjeszkedett, felvásárolt egy foglalkozás-egészségügyben erős céget (Főnix-Med), és megvette a legnagyobb plázarendelőket felépítő MSB-t, hogy a járóbeteg-ellátásban is erősítsen (Forbes, 2019/12). A hazai magánegészségügyi szféra koncentrálódásának egyik legnagyobb motorjává vált, miközben zöldmezős beruházással alapított egy férfiegészségügyi központot, megnyitotta önálló gasztroenterológiai, illetve endoszkópos high tech klinikáját a budapesti Bankcenterben, és mellékesen néhány éve már a kisállatok diagnosztizálásával is foglalkozik.
Utóbbi eltörpül az Affidea portfóliójában, de jól mutatja, mi mindenre van ma már igény és lehetőség. A külön központban, csak kisállat-diagnosztikára létrehozott VetScan tipikus kuncsaftjai kutyák és macskák, de feküdt már hiúz, papagáj és házi malac is az MRI-ben. Egy jó főnök pedig alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Kis multi, nagy felelősség Abban, hogy az Affidea ma már egy több pilléren álló, járóbeteg-ellátást is nyújtó vállalat, kulcsszerepe van Leitner Györgynek, a cég öt évvel ezelőtt kinevezett vezérigazgatójának. Hivatalosan csak topmenedzser, de ahogy a Covid-járvány miatt egy Cserpes-tejivó nyitott teraszán ülve átvesszük a társaság történetét egy túrósbatyu felett, tulajdonosi szemlélettel beszél. És ez nem is véletlen, a csoport úgy épül fel, hogy az egyes leányvállalatok vezetőinek egy tipikus multifőnöknél jóval nagyobb önállósága, és persze nagyobb felelőssége is van.
„Az kimondott stratégia, hogy miután az Affidea a diagnosztikában egész Európában megkerülhetetlen, próbáljon más területeken is erősíteni. De hogy ez hogyan valósul meg, az országonként eltérő, és mindenhol alulról jövő javaslatok mentén történik. Pártolják a helyi innovációt, és viszonylag gyorsan is döntenek cégfelvásárlásokról vagy zöldmezős beruházásokról” – mondja, és ez az önállóság nyomós érv volt, amikor annak idején igent mondott a pozícióra.
Tizenhat ország összes ötletére persze soha nincs elég pénz, így aztán kemény verseny folyik az Affidea-leányvállalatok között a befektetők elkölthető tőkéjéért. Számít a korábbi projektek sikere és az általa szerzett hitelesség, az adott ötlet reprodukálhatósága, skálázhatósága és a célország befektetői megítélése. Leitner György is sokszor állt már az egyébként havonta összeülő befektetési bizottság előtt, hogy prezentáljon egy újabb üzleti lehetőséget, amit „kőkemény pénzügyi modellezés, nagyon komoly számítások” előznek meg. Egy-egy beruházás után pedig – mint ahogy a tavalyi MSB-akvizíciót követően – életbe lép a szigorú monitoring rendszer, és még évekig figyelik, hogy a befektetés miként térül meg.
Mi mennyi?
CT-vizsgálat: 20 000 – 190 000 Ft MRI-vizsgálat: 40 000 – 140 000 Ft CT-készülék: 100 – 150 millió Ft MR-készülék: 180 – 450 millió Ft
Leitner Györgyöt kívülről nézve mindez nem frusztrálja. Kiegyensúlyozott alkat, inkább látszik lendületes, befutott teniszedzőnek, semmint egy 750 embert foglalkoztató piacvezető egészségügyi vállalat nagyfőnökének. Persze nem is tegnap kezdte a cégvezetést, amikor öt évvel ezelőtt fejvadászok megtalálták az Affidea – akkor még Diagnoscan – élére, már húszévnyi csúcsmenedzseri gyakorlat volt mögötte. A gyógyszeripart hagyta ott az új terület és pozíció kedvéért, és ahogy Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója mondja, aligha van ember, aki az ágazatban vagy az egészségügyi döntéshozók körében ne ismerné őt.
„Gyuri emblematikus alakja volt a gyógyszeriparnak, és nemcsak azért, mert az egyik legnagyobb szereplőt, a GlaxoSmithKline-t vezette évtizedeken át, hanem mert a multinacionális gyógyszercégek itteni leányvállalatait érintő érdekérvényesítésben is nagyon fontos szerepet vállalt.” És ahogy GSK-vezérként évekig az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke volt, most Affidea-főnökként is motorja az iparági összefogásnak, több éve ő a legnagyobb egészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Szereti, ha befolyásolhatja a folyamatokat, és a jelek szerint ehhez meg is kapja a bizalmat.
A leginkább azonban két esetben lubickol, ha új üzletfejlesztési irányokat lát maga előtt, vagy ha csapatot kell építenie. Ilyenkor kerüli a bólogató Jánosokat, és örül, ha különböző habitusú és képességű emberek alkotta csapatában összecsapnak a vélemények, sokszor tapasztalta már, hogy épp egy vitában alakul ki a jó megoldás. „Viták márpedig folyamatosan vannak – mondja Kardos Lilla orvosigazgató, aki 27 éve dolgozik a cégnél –, és sokszor Gyuri az, aki elengedi az álláspontját.”
Legkeményebb tanulóévei Lengyelországban, az ottani GSK elődjénél voltak, ahová húsz évvel ezelőtt direkt azzal küldték, hogy – miközben már Magyarországon is vezető volt – reformálja meg a szervezetet, tegyen rendet Varsóban. Sokat lendített rajta még rögtön a pályája elején egy MBA-képzés is, ahol – a rendszerváltás utáni magyar diákként az elsők között Amerikában tanulva – vérbeli üzleti képzést kapott. „Ott világosodtam meg” – mondja a pittsburgh-i hónapokról, pedig ezután még jött némi munkatapasztalat is egy gyógyászati segédeszközöket gyártó dél-karolinai cégnél. Onnan megint hazahozott valamit, ami azért a mai magyar egészségügy egészétől még elég távol van – nem rakétatudomány, egyszerű szemléletbeli dolog. „Minden nap volt egy óra, amikor mindenki összeült, és csak arról beszélt, hogy milyen vevői visszajelzéseket kaptunk.”
Affidea Magyarország (a Főnix-Med és az MSB számaival együtt, millió Ft)
Fazekas Dóra, az angol Cambridge Econometrics magyar leányvállalatának vezetője minden bizonnyal akarva sem állhatna távolabb a fenntarthatóságért az utolsó csepp biomasszáig küzdő zöld hippi sztereotípiájától. Gazdaságösztönző szakemberként nem azzal fogja zöldebbé tenni a jövőt, hogy nem száll repülőre, hanem kőkemény számokkal győz meg kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy a nonstop pöfékelés pénzügyileg sem tartható fenn.
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
Az egyik testvér pék, a másik cukrász, szakmájukban mindketten a hazai élvonalba tartoznak. A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség jól meglovagolta azt a média- és vásárlócsalogató hullámot, amit a kettős Ország Tortája-győzelem gerjesztett. A Szó testvérek áruiért ma már Salgótarján mellett Balatonkenesén és Gyöngyösön is sorok kígyóznak.
Nem feltétlenül akart orvos lenni, a szocializmus, az urambátyám állami rendszer és a sokszor a hagyományokat a tudomány elé helyező szakma is kivetette magából. Nem csoda, hogy Csermely Gyula a legelsők között találta meg helyét a magánszektorban, és hogy aztán Amerikából, friss szemlélettel hazatért doktorok lettek társai a Rózsakert Medical Centerben.
