A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
„A kérdés, hogy mire emlékszünk. Nincsenek világos válaszok, nincs fekete és fehér, egymás mellett érvényesül a szürke valamennyi árnyalata. A történész feladata, hogy a maga bonyolultságában mutassa be a helyzetet, minősítés nélkül.” Ez a fajta hideg intellektus fanyar humorral párosul Rácz Árpádban. A középiskolai történelemtanár a rendszerváltás forgatagában hatalmas tudással, alázattal, némi rendszerkritikával és elegendő szerencsével megteremtette a hazai történelemtudomány és a kollektív emlékezet egyik legfontosabb hivatkozási pontját, a Rubicon folyóiratot. Harminc évvel később családi házuk (egyben a Rubicon-szerkesztőség) teraszán ülve vezet végig a lap történetén fia, Gábor társaságában, aki a családi vállalkozás második generációjának képviselője. Gábor türelmesen hallgatja apját, egyszer sem vág közbe.
Rácz Árpád, Potencsik Erika és Rácz Gábor
A pápa akkor volt itt, ha elmegy, onnantól nem érdekes, tehát alternatív módon, olcsóbban kinyomtattuk fekete-fehéren a lapot.
A 80-as években a történelmi témák hirtelen kelendők lettek, a tudományos megalapozottságú História magazin és a tabutémákkal jelentkező kiadványok ötven–százezres példányszámmal pörögtek. A felpezsdülő közélet piaci lehetőségére már a kiadók is felkapták a fejüket. Az akkoriban több lapot is alapító Ötlet Kiadó pályázatot hirdetett egy ismeretterjesztő folyóirat létrehozására, amire a szakma nagy öregjei mellett egy fiatal történelemtanár is beadta a tervezetét. Iskoláról iskolára járva már egy ideje szembesült a történelemtanítás fehér foltjaival.
Axanne Jelasity, a Butopêa.hu alapítója szerint a visszafogottság izgalmasabb, mint a hivalkodás: a franciáktól a neutrális színeket, klasszikus fazonokat hozta, Berlinben a trendérzékenység ragadt rá. Ruhatárát és vállalkozását azonos alapgondolatra építi: minőséget akar racionális áron.
Karrier Mindig érdekelte a lakberendezés, de szülői tanácsra más irányba indult, közgazdaságtant tanult neves párizsi egyetemeken, majd marketingvezetőként helyezkedett el Berlinben, a világ egyik legnagyobb online multiplayer platformjánál, a GameDuellnél.
A gondolatai viszont máshol jártak: miközben az ottani albérletét könnyedén berendezhette online vásárolt dolgokkal, rádöbbent, hogy a hazai bútorpiacon ez az opció még nem létezik. 2014-ben indította el bútorwebshopját – akkor még butoraim.hu néven –, négy évvel később a Butopêa.hu már háromszázmilliós árbevételnél járt. A cég azóta is növekszik, a járvány miatt kialakult helyzet pedig még inkább bebizonyította, mekkora piaci rést fedezett fel: az eltelt év mérlege szerint bevételük megközelíti az egymilliárd forintot.
Otthonát is a cége termékeivel rendezte be
Stílus A legnagyobb hatással a franciák voltak rá, hiszen édesanyja francia, és ő is élt Párizsban. „Amikor odaköltöztem, még kilógtam a sorból a színes ruháimmal, de hat év után már látszott rajtam az ott töltött idő hatása.” Akkor tanulta meg, hogy a kevesebb több: a neutrális színek, a klasszikus, időtálló fazonok és a minőség ruhatára alappillérei lettek.
A szépségápolásban is a kifinomultságra törekszik, hiszi, hogy a természetesség a legfontosabb. Nem megváltoztatni akarja az adottságait, hanem kihangsúlyozni őket. A haját sosem festetné az eredetitől eltérő árnyalatúra, ahogy művi frizurát sem vágatna soha, sminkeléskor is a visszafogott árnyalatok kerülnek elő.
Párizs mellett Berlin is hatással volt rá. „A franciáknál elvárás, hogy ne lógj ki a sorból, és ugyanazt gondold a stílusról, mint ők. A berliniek ezzel szemben nagyon szabadok, ők azt hirdetik, hogy érezd jól magad a bőrödben és bátorítanak, hogy merd felvállalni a stílusodat” – magyarázza, és hozzáteszi, ez felszabadítóan hatott rá. Nyitottabbá vált a trendekre, és újra elkezdett színeket hordani, igaz, ma már inkább a pasztellek vonzzák.
A minőséget kardinális kérdésnek tartja, de a high street márkáknál megálljt parancsol magának, ugyanis nem hisz a luxus kategóriában. Akkor sem hordana Chanelt vagy Louis Vuittont, ha a pénz nem számítana. „Fontos a minőség, de ugyanolyan fontos az észszerűség. Van az a pont, amin túl már nem tud annyival jobb lenni valami, mint amennyivel többet kérnek érte. Csak a márkanevet fizettetik meg az emberrel.” Részben azért indította el vállalkozását, mert a lakberendezésről is ugyanezt gondolja.
Relax Leginkább az alkotás kapcsolja ki. Előszeretettel visz haza egy-egy lomtalanításon talált régi bútordarabot, hogy aztán saját kezűleg felújítsa vagy átalakítsa, de olykor önállóan is tervez és készít darabokat. A festés a másik szenvedélye: az otthonát is akvarelljei díszítik, igaz, a keretekbe kerülő alkotások meglehetősen gyakran cserélődnek. Az olvasás és a filmnézés is meghatározó az életében, az orosz irodalom és a francia filmek nagy rajongója, utóbbiakat már csak azért is nézi, mert néha hiányzik neki a nyelv és a kultúra.
Axanne Jelasity KEDVENCEI 1. Nyaklánc: Ajándékba kapta, szereti bizsukkal feldobni a szettjeit. 2. Parfüm: Miss Dior Blooming Bouquet. Szezonfüggő, hogy mit használ, ez az őszi-téli időszak kedvenc illata. 3. Szemüvegkeret: Ray Ban – Letisztult, visszafogott darab. 4. Óra: Armani. Mindennap viseli. 5. Rúzs: Pupa. Egy természetes, visszafogott árnyalat. 6. Powerbank: A hétköznapok elengedhetetlen kelléke, hiszen folyton használja a telefonját. 7. Colstok: Mindig magánál hordja, nincs nap, hogy ne használná.
Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
A második világháború utáni évtizedekben is alkottak nagyszerű magyar építészek, és nemzetközi viszonylatban is megállták a helyüket. Egyedi, helyspecifikus építészeti örökséget hagytak ránk, arról nem ők tehetnek, hogy melyik korba születtek. Szocmodern épületeiken meglátszik az idő múlása, de házaik merészek, gondolatgazdagok, és általában véve szerethetők. Egy olyan kor termékei, amit könnyebb nem szeretni, mint megérteni.
Tíz mikulás, a rendszerváltás szele és Amerika is kellett, hogy a Sápi család medencebiznisze hetven fővel és két külföldi leányvállalattal ünnepelhesse jövőre a harmincadik születésnapját. Az első medencét még Sápi Miklós, az alapító építette egy grófnő udvarán, ma már kizárólag kereskedéssel foglalkozik az Aqualing, méghozzá nyáron medencéket, télen karácsonyi dekort árul.
