Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
15 oldal a magánegészségügyről.
2020 minden korábbinál jobban megmutatta, mit jelent a piaci logika, és miért virágzik a magánegészségügy Magyarországon. Amikor a koronavírus-járvány első tavaszi hulláma lecsapott, és hirtelen mindenki csak kapkodta a fejét a gyorstesztek, PCR-vizsgálatok, antitestek és antigének világában, magánrendelők és magánlaborok már az első szállítmányok beszerzésén és árazásán dolgoztak. A nehezen átlátható központi protokollok és a vonakodó állami koronatesztelések közepette tapintható volt a növekvő privát kereslet, amire azonnal rákapcsolódott a magánszektor – egymást húzva egy hónap alatt legalább tucatnyi intézményben kiépült egy komplett új üzletág a legolcsóbb gyorstesztektől a házhoz menő PCR-vizsgálatokig.
Mivel minden körülmények között gyógyítani és keresni akar – akkor is, amikor az állami egészségügy műtéti stopot rendel el –, rugalmasan és gyorsan reagál.
A nyár végére a legnagyobb magánszolgáltatók kétharmada már úgy végezte a teszteléseket, mintha mindig ezt csinálta volna – finomodtak az eljárások, a verseny hatására bizonyos típusoknál kezdtek csökkenni az árak, és ahogy az egyik fővárosi egészségközpont tulajdonosa egy háttérbeszélgetésen megjegyezte, ha arra lett volna igény, a fűszoknyás mintavételt is percek alatt bevezetik.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Az első magyarországi MRI-készülék 1986-os üzembehelyezését a Semmelweis Egyetem szív- és érsebészeti klinikáján még a Wikipédia is számon tartja, de a második megérkezése sem volt kisebb szakmai szenzáció. Újabb öt évet kellett várni rá, no, meg a pillanatot, hogy közben eljöjjön a rendszerváltás, alakulhassanak vegyes tulajdonú magáncégek, jöhessen a külföldi tőke és technológia a magyar gazdaságba, és benne a különösen forráshiányos egészségügybe.
Az izraeli–magyar alapítású International Medical Center (IMC) tulajdonosai izraeli bankkölcsönből vásárolták meg tehát az ország második – a test szerkezetét minden addiginál pontosabban feltérképező – mágnesesrezonancia-berendezését, beállították a MÁV-kórházban létrehozott központjukba, és ezzel lehetővé tették, hogy a magyar radiológia apraja-nagyja ezen a gépen tanulhassa ki az MR-ezést.
Egy jó főnök alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Az IMC egykori jelenlétéről ma már csak egy muzeális tábla árulkodik a Dózsa György úti kórház falán, holott a cég nem tűnt el, csak átalakult és akkorára nőtt, hogy alapítói sem ismernének rá. Többszöri tulajdonos- és névváltás, pénzügyi befektetők jövés-menése után most egy egészségügyi befektetésekben régóta jeleskedő svájci csoport, a Waypoint Capital tulajdonában van, és lett a magyarországi bázisra építve Európa 16 országában a képalkotó diagnosztika megkerülhetetlen vállalata.
Idehaza az Affidea ráadásul a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók teljes rangsorában évek óta az első helyen áll, ami még úgy is nagy szó, ha tudjuk, hogy tizenkétmilliárd forintos éves forgalmának a felét közfinanszírozott ellátásban, kvázi az állami egészségügy alvállalkozójaként nyújtja. A másik évi hatmilliárdot tisztán magánforrásokból jövő bevételként számolja el – ha csak ezt a szeletet néznénk, azzal is a legnagyobbak között volna a piacon.
Az a bizonyos 1991-es gépbeszerzés ma is meghatározza tehát a fő profilt, a cég magasan uralja az MRI- és CT-piacot, de már rég nem csak ezen a területen aktív. Az elmúlt években különösen nagy lendülettel terjeszkedett, felvásárolt egy foglalkozás-egészségügyben erős céget (Főnix-Med), és megvette a legnagyobb plázarendelőket felépítő MSB-t, hogy a járóbeteg-ellátásban is erősítsen (Forbes, 2019/12). A hazai magánegészségügyi szféra koncentrálódásának egyik legnagyobb motorjává vált, miközben zöldmezős beruházással alapított egy férfiegészségügyi központot, megnyitotta önálló gasztroenterológiai, illetve endoszkópos high tech klinikáját a budapesti Bankcenterben, és mellékesen néhány éve már a kisállatok diagnosztizálásával is foglalkozik.
Utóbbi eltörpül az Affidea portfóliójában, de jól mutatja, mi mindenre van ma már igény és lehetőség. A külön központban, csak kisállat-diagnosztikára létrehozott VetScan tipikus kuncsaftjai kutyák és macskák, de feküdt már hiúz, papagáj és házi malac is az MRI-ben. Egy jó főnök pedig alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Kis multi, nagy felelősség Abban, hogy az Affidea ma már egy több pilléren álló, járóbeteg-ellátást is nyújtó vállalat, kulcsszerepe van Leitner Györgynek, a cég öt évvel ezelőtt kinevezett vezérigazgatójának. Hivatalosan csak topmenedzser, de ahogy a Covid-járvány miatt egy Cserpes-tejivó nyitott teraszán ülve átvesszük a társaság történetét egy túrósbatyu felett, tulajdonosi szemlélettel beszél. És ez nem is véletlen, a csoport úgy épül fel, hogy az egyes leányvállalatok vezetőinek egy tipikus multifőnöknél jóval nagyobb önállósága, és persze nagyobb felelőssége is van.
„Az kimondott stratégia, hogy miután az Affidea a diagnosztikában egész Európában megkerülhetetlen, próbáljon más területeken is erősíteni. De hogy ez hogyan valósul meg, az országonként eltérő, és mindenhol alulról jövő javaslatok mentén történik. Pártolják a helyi innovációt, és viszonylag gyorsan is döntenek cégfelvásárlásokról vagy zöldmezős beruházásokról” – mondja, és ez az önállóság nyomós érv volt, amikor annak idején igent mondott a pozícióra.
Tizenhat ország összes ötletére persze soha nincs elég pénz, így aztán kemény verseny folyik az Affidea-leányvállalatok között a befektetők elkölthető tőkéjéért. Számít a korábbi projektek sikere és az általa szerzett hitelesség, az adott ötlet reprodukálhatósága, skálázhatósága és a célország befektetői megítélése. Leitner György is sokszor állt már az egyébként havonta összeülő befektetési bizottság előtt, hogy prezentáljon egy újabb üzleti lehetőséget, amit „kőkemény pénzügyi modellezés, nagyon komoly számítások” előznek meg. Egy-egy beruházás után pedig – mint ahogy a tavalyi MSB-akvizíciót követően – életbe lép a szigorú monitoring rendszer, és még évekig figyelik, hogy a befektetés miként térül meg.
Mi mennyi?
CT-vizsgálat: 20 000 – 190 000 Ft MRI-vizsgálat: 40 000 – 140 000 Ft CT-készülék: 100 – 150 millió Ft MR-készülék: 180 – 450 millió Ft
Leitner Györgyöt kívülről nézve mindez nem frusztrálja. Kiegyensúlyozott alkat, inkább látszik lendületes, befutott teniszedzőnek, semmint egy 750 embert foglalkoztató piacvezető egészségügyi vállalat nagyfőnökének. Persze nem is tegnap kezdte a cégvezetést, amikor öt évvel ezelőtt fejvadászok megtalálták az Affidea – akkor még Diagnoscan – élére, már húszévnyi csúcsmenedzseri gyakorlat volt mögötte. A gyógyszeripart hagyta ott az új terület és pozíció kedvéért, és ahogy Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója mondja, aligha van ember, aki az ágazatban vagy az egészségügyi döntéshozók körében ne ismerné őt.
„Gyuri emblematikus alakja volt a gyógyszeriparnak, és nemcsak azért, mert az egyik legnagyobb szereplőt, a GlaxoSmithKline-t vezette évtizedeken át, hanem mert a multinacionális gyógyszercégek itteni leányvállalatait érintő érdekérvényesítésben is nagyon fontos szerepet vállalt.” És ahogy GSK-vezérként évekig az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke volt, most Affidea-főnökként is motorja az iparági összefogásnak, több éve ő a legnagyobb egészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Szereti, ha befolyásolhatja a folyamatokat, és a jelek szerint ehhez meg is kapja a bizalmat.
A leginkább azonban két esetben lubickol, ha új üzletfejlesztési irányokat lát maga előtt, vagy ha csapatot kell építenie. Ilyenkor kerüli a bólogató Jánosokat, és örül, ha különböző habitusú és képességű emberek alkotta csapatában összecsapnak a vélemények, sokszor tapasztalta már, hogy épp egy vitában alakul ki a jó megoldás. „Viták márpedig folyamatosan vannak – mondja Kardos Lilla orvosigazgató, aki 27 éve dolgozik a cégnél –, és sokszor Gyuri az, aki elengedi az álláspontját.”
Legkeményebb tanulóévei Lengyelországban, az ottani GSK elődjénél voltak, ahová húsz évvel ezelőtt direkt azzal küldték, hogy – miközben már Magyarországon is vezető volt – reformálja meg a szervezetet, tegyen rendet Varsóban. Sokat lendített rajta még rögtön a pályája elején egy MBA-képzés is, ahol – a rendszerváltás utáni magyar diákként az elsők között Amerikában tanulva – vérbeli üzleti képzést kapott. „Ott világosodtam meg” – mondja a pittsburgh-i hónapokról, pedig ezután még jött némi munkatapasztalat is egy gyógyászati segédeszközöket gyártó dél-karolinai cégnél. Onnan megint hazahozott valamit, ami azért a mai magyar egészségügy egészétől még elég távol van – nem rakétatudomány, egyszerű szemléletbeli dolog. „Minden nap volt egy óra, amikor mindenki összeült, és csak arról beszélt, hogy milyen vevői visszajelzéseket kaptunk.”
Affidea Magyarország (a Főnix-Med és az MSB számaival együtt, millió Ft)
Két ellentétes erő feszül egymásnak a gazdaságban a koronavírus után. Az egyik sarokban a teljes bizonytalanság, a másikban a brutális pénzbőség. Ki akar magyar cégeket venni? Megkérdeztünk három M&A-tanácsadót, mire számíthatnak az eladósorba kerülő magyar cégek a tavaszi sokk után.
Az egyik testvér pék, a másik cukrász, szakmájukban mindketten a hazai élvonalba tartoznak. A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség jól meglovagolta azt a média- és vásárlócsalogató hullámot, amit a kettős Ország Tortája-győzelem gerjesztett. A Szó testvérek áruiért ma már Salgótarján mellett Balatonkenesén és Gyöngyösön is sorok kígyóznak.
Encs régóta és több szempontból is a magyar vidéki éttermiség Napkorongja, és az Anyukám mondta 2017-ben kettőződött meg egy miskolci miniegységgel. Ideje volt már tehát, hogy újabb Pizza, Kávé, Világbéke nyíljon valahol, de azt a legoptimistább rajongó sem gondolta, hogy rögtön Egerbe és Debrecenbe is érkezik egy, budapesti kitérőkkel.
Kollár Béla oboaművész hobbiból kezdett oboanádakat faragni. Ma már hozzá, pontosabban Victoria Music nevű hangszerboltjába vándorol szaktanácsért, új hangszerért és hangszerjavításért a magyar komolyzene krémje – meg persze az oda vágyódó tanulók is. Akad, aki már harminc éve.
