Small & Sweet a javából: a Csinta pici és édes, pedig semmi cukor nincs benne, csak gyümölcs. Abból viszont jó sok.
„Előfordult már, hogy a Csintát kolbásznak nézték: annyira újszerű volt, hogy nem tudtak vele mit kezdeni az emberek” – mondja Vámos Eszter, közben férje és alapítótársa, Redő Péter szaporán bólogat. Pedig a pomázi műhelyükben készülő nasi aligha elégítené ki a húsimádók fehérje- és zsírigényét, és aki kiveszi a csomagolásból, azonnal láthatja, hogy húsmassza helyett gyümölcsből készül. Méghozzá irtó sokból: „Egy kiló legyártásához nyolc kiló gyümölcsöt használunk fel” – mondja Péter. Innen ered a szlogenjük is: 800 százalék gyümölcs.
Eszter és Péter 2010 környékén döntöttek úgy, hogy kipróbálják, milyen nyersen, azaz sütés-főzés mentesen étkezni. Ennek a kísérletfolyamatnak lett eredménye a Csinta, no, meg az azt megelőző, kézművességen alapuló vállalkozásötleteiknek. „A Csinta ezeknek az érett verziója – mondja Péter. – Kis dekorációk helyett valami olyasmit szerettünk volna, amit amellett, hogy jó érzés megalkotni, innovatív, és a világnak is jó.” A nyers étkezéssel végül egy év után felhagytak, de a gyümölcslepény készítésével nem.
A gyümölcsszeletek műfaja persze nem az ő fejükből pattant ki először, de a házaspár szerint fontos különbség, hogy míg a snackek többsége szárított gyümölcsökkel ízesített datolyamassza (ez tartja össze az összetevőket, és ezért ugyanolyan ízű kicsit mindegyik), addig a Csinta hazai gyümölcsökből készített szószok szárításából jön létre. „Nem csupán olyan ízű, hanem abból van” – foglalja össze Eszter.
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
Hat éve szerettünk bele ebbe az akkor hallatlanul romos épületbe – meséli Györgyi, miközben a birtokjáró golfautóval elhaladunk a modern 100 fős rendezvényhelyszín mellett, a kastély felé. „Akkor már egy jó ideje kerestünk olyan kastélyt, ami felújítás után hotelként tud működni. Évekig dolgoztam a turizmusban, az álmom egy olyan kastélyhotel volt, ahol a szobák az eredeti állapotukra helyreállítva fogadják a vendégeket. Ami most zajlik, az nem felújítás, inkább tűpontos restaurálás. Régi technika, régi anyagok, régi bútorok. Pontosan olyan lesz az épület, mint egykor” – mondja.
A Tisza-tó melletti épületet 1906-ban Graefl Andor földbirtokos építette, a család több ezer hektáron gazdálkodott és vadászott itt, még VIII. Edward angol király is megfordult a birtokon. A kastély aztán évtizedekig állt kihasználatlanul. „Már a történet kezdete is sorsszerű. Az innen néhány kilométerre lévő Egerlövőn lakunk, senki nem tudott róla. Beütöttem a keresőbe, hogy eladó kastély, így találtam rá, itt volt, 10 percre tőlünk. Azonnal beleszerettünk. Egy évig kellett takarítani, területet tisztítani, a most üzemelő apartmanok épületeit szó szerint az égig érő gazban találtuk” – mondja. Őszi délután van, az állatok kinn vannak a legelőn. A gazdaság igazi paradicsom a rohanó világ emberének, a majorságban testközelből megfigyelhető az állattartás, az ember elhalad a roskadozó magaságyások mellett, megszagolhatja a fűszernövényeket, de Györgyiék egyébként is élen járnak az edukációban. Rendszeresen vesznek részt fiataloknak tartott fenntarthasósági programokban, a hazai slow living mozgalom oszlopos tagjai. „Egyértelműen a Slow Living Hungary koronaékszere ez a hely, nem véletlen, hogy a kezdetektől, alapítóként velünk vannak” – mondja Szekeres Diána, a Slow Living Hungary elnöke, akivel útközben összefutunk a birtokon, éppen megbeszélésük volt.
Elhaladunk az újonnan épített kápolna mellett – a kis épületbe a kastélyból hozták át az oltárt, – majd a főépület felé vesszük az irányt. Az osztott ablakos télikert már kész „télen már fűthetünk is” – mondja Györgyi. Férjével azt tervezik, hogy áttelelni már itt, az alsó lakosztályban fognak, hogy még közelebb legyenek a történésekhez. A feladatleosztás szerint Györgyi fogja össze a gazdaságot, egyre több időt tölt itt, a vendégeket fogadja, mindenkit személyesen ismer. Azt mondja, a nagytakarítás után az átadás előtt még minden szobát átnéz újra, hogy minden tökéletes legyen. Férje, Péter dolgozik a logisztikai cégben, de ő a kivitelező ember is, és hosszú távon a gazdaság lesz az ő asztala.
“Azt gondoltuk, egyszer majd tudni kell lelassulni” – mondja Györgyi, de most még egyértelműen a lassulás megteremtésének feltételein dolgoznak, idejük megoszlik a kastély és a cég között. Látszik, hogy mindketten elkötelezettek és maximalisták, a major jelenleg inkább szenvedély, mint önmagában profitábilis vállalkozás.
A vendég mindenesetre már le tud lassulni, itt minden adott a kikapcsolódáshoz. Slow living, slow food: az ételek a helyben termelt bio alapanyagokból készülnek, szezonális, nullkilométeres gasztronómára számíthat az ide látogató. A 10 hektáron és a környező vadászmezőkön minden beszerezhető, ami Gyűjtő Ádám és Somodi Péter séfek kreatív konyhájának kell, az öko gazdaság mellett boldog állattartás zajlik. A sajtot, mézet, aszalványokat, befőtteket, lekvárokat maguk készítik. Jelenleg a vidéki stílusú 8 apartman mellett a konferencia- és rendezvényhelyszínként is üzemelő étterem működik. Sok az esküvő, de csütörtöktől vasárnapig bejelentkezéssel ebédre és vacsorára is fogadnak külső vendégeket. „A slow food nem csak jelszó, itt egy étkezés tényleg legalább 3 óráig tart. Szezonális és regionális konyhát viszünk, használjuk a régi recepteket, Slow Wine borászatok tételeit kínáljuk. Hirdetni nem hirdettünk még, a vendégek egymásnak adják a kilincset, gyakran jönnek messze földről, akár külföldről, nem ritka a szombati teltház sem” – mondja Györgyi. Érdemes tehát előre asztalt foglalni, ha valaki Kétútközbe látogatna.
A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
