Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, Mosonmagyaróvárról beszélgetünk, és a menő fővárosi Radnóti a barátnőm számára máris végtelenül unalmasnak tűnik.
Az ember gyanútlanul feljön Budapestre az érettségi után, és ha itt ragad, a szempillantás alatt eltűnő tíz-húsz év után egyszer csak azon kaphatja magát: hatalmas szakadék választja már el azoktól az emberektől és dolgoktól, amik és akik a mindent jelentették a kisvárosban vagy faluban, ahol felnőtt. Közben persze mint ember sohasem válhat ugyanolyanná, mint az, aki a Radnótiba járt.
Azt képzelem, ha fizikailag leszek folyton úton, akkor lélekben kevésbé.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Az első magyarországi MRI-készülék 1986-os üzembehelyezését a Semmelweis Egyetem szív- és érsebészeti klinikáján még a Wikipédia is számon tartja, de a második megérkezése sem volt kisebb szakmai szenzáció. Újabb öt évet kellett várni rá, no, meg a pillanatot, hogy közben eljöjjön a rendszerváltás, alakulhassanak vegyes tulajdonú magáncégek, jöhessen a külföldi tőke és technológia a magyar gazdaságba, és benne a különösen forráshiányos egészségügybe.
Az izraeli–magyar alapítású International Medical Center (IMC) tulajdonosai izraeli bankkölcsönből vásárolták meg tehát az ország második – a test szerkezetét minden addiginál pontosabban feltérképező – mágnesesrezonancia-berendezését, beállították a MÁV-kórházban létrehozott központjukba, és ezzel lehetővé tették, hogy a magyar radiológia apraja-nagyja ezen a gépen tanulhassa ki az MR-ezést.
Egy jó főnök alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Az IMC egykori jelenlétéről ma már csak egy muzeális tábla árulkodik a Dózsa György úti kórház falán, holott a cég nem tűnt el, csak átalakult és akkorára nőtt, hogy alapítói sem ismernének rá. Többszöri tulajdonos- és névváltás, pénzügyi befektetők jövés-menése után most egy egészségügyi befektetésekben régóta jeleskedő svájci csoport, a Waypoint Capital tulajdonában van, és lett a magyarországi bázisra építve Európa 16 országában a képalkotó diagnosztika megkerülhetetlen vállalata.
Idehaza az Affidea ráadásul a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók teljes rangsorában évek óta az első helyen áll, ami még úgy is nagy szó, ha tudjuk, hogy tizenkétmilliárd forintos éves forgalmának a felét közfinanszírozott ellátásban, kvázi az állami egészségügy alvállalkozójaként nyújtja. A másik évi hatmilliárdot tisztán magánforrásokból jövő bevételként számolja el – ha csak ezt a szeletet néznénk, azzal is a legnagyobbak között volna a piacon.
Az a bizonyos 1991-es gépbeszerzés ma is meghatározza tehát a fő profilt, a cég magasan uralja az MRI- és CT-piacot, de már rég nem csak ezen a területen aktív. Az elmúlt években különösen nagy lendülettel terjeszkedett, felvásárolt egy foglalkozás-egészségügyben erős céget (Főnix-Med), és megvette a legnagyobb plázarendelőket felépítő MSB-t, hogy a járóbeteg-ellátásban is erősítsen (Forbes, 2019/12). A hazai magánegészségügyi szféra koncentrálódásának egyik legnagyobb motorjává vált, miközben zöldmezős beruházással alapított egy férfiegészségügyi központot, megnyitotta önálló gasztroenterológiai, illetve endoszkópos high tech klinikáját a budapesti Bankcenterben, és mellékesen néhány éve már a kisállatok diagnosztizálásával is foglalkozik.
Utóbbi eltörpül az Affidea portfóliójában, de jól mutatja, mi mindenre van ma már igény és lehetőség. A külön központban, csak kisállat-diagnosztikára létrehozott VetScan tipikus kuncsaftjai kutyák és macskák, de feküdt már hiúz, papagáj és házi malac is az MRI-ben. Egy jó főnök pedig alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Kis multi, nagy felelősség Abban, hogy az Affidea ma már egy több pilléren álló, járóbeteg-ellátást is nyújtó vállalat, kulcsszerepe van Leitner Györgynek, a cég öt évvel ezelőtt kinevezett vezérigazgatójának. Hivatalosan csak topmenedzser, de ahogy a Covid-járvány miatt egy Cserpes-tejivó nyitott teraszán ülve átvesszük a társaság történetét egy túrósbatyu felett, tulajdonosi szemlélettel beszél. És ez nem is véletlen, a csoport úgy épül fel, hogy az egyes leányvállalatok vezetőinek egy tipikus multifőnöknél jóval nagyobb önállósága, és persze nagyobb felelőssége is van.
„Az kimondott stratégia, hogy miután az Affidea a diagnosztikában egész Európában megkerülhetetlen, próbáljon más területeken is erősíteni. De hogy ez hogyan valósul meg, az országonként eltérő, és mindenhol alulról jövő javaslatok mentén történik. Pártolják a helyi innovációt, és viszonylag gyorsan is döntenek cégfelvásárlásokról vagy zöldmezős beruházásokról” – mondja, és ez az önállóság nyomós érv volt, amikor annak idején igent mondott a pozícióra.
Tizenhat ország összes ötletére persze soha nincs elég pénz, így aztán kemény verseny folyik az Affidea-leányvállalatok között a befektetők elkölthető tőkéjéért. Számít a korábbi projektek sikere és az általa szerzett hitelesség, az adott ötlet reprodukálhatósága, skálázhatósága és a célország befektetői megítélése. Leitner György is sokszor állt már az egyébként havonta összeülő befektetési bizottság előtt, hogy prezentáljon egy újabb üzleti lehetőséget, amit „kőkemény pénzügyi modellezés, nagyon komoly számítások” előznek meg. Egy-egy beruházás után pedig – mint ahogy a tavalyi MSB-akvizíciót követően – életbe lép a szigorú monitoring rendszer, és még évekig figyelik, hogy a befektetés miként térül meg.
Mi mennyi?
CT-vizsgálat: 20 000 – 190 000 Ft MRI-vizsgálat: 40 000 – 140 000 Ft CT-készülék: 100 – 150 millió Ft MR-készülék: 180 – 450 millió Ft
Leitner Györgyöt kívülről nézve mindez nem frusztrálja. Kiegyensúlyozott alkat, inkább látszik lendületes, befutott teniszedzőnek, semmint egy 750 embert foglalkoztató piacvezető egészségügyi vállalat nagyfőnökének. Persze nem is tegnap kezdte a cégvezetést, amikor öt évvel ezelőtt fejvadászok megtalálták az Affidea – akkor még Diagnoscan – élére, már húszévnyi csúcsmenedzseri gyakorlat volt mögötte. A gyógyszeripart hagyta ott az új terület és pozíció kedvéért, és ahogy Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója mondja, aligha van ember, aki az ágazatban vagy az egészségügyi döntéshozók körében ne ismerné őt.
„Gyuri emblematikus alakja volt a gyógyszeriparnak, és nemcsak azért, mert az egyik legnagyobb szereplőt, a GlaxoSmithKline-t vezette évtizedeken át, hanem mert a multinacionális gyógyszercégek itteni leányvállalatait érintő érdekérvényesítésben is nagyon fontos szerepet vállalt.” És ahogy GSK-vezérként évekig az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke volt, most Affidea-főnökként is motorja az iparági összefogásnak, több éve ő a legnagyobb egészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Szereti, ha befolyásolhatja a folyamatokat, és a jelek szerint ehhez meg is kapja a bizalmat.
A leginkább azonban két esetben lubickol, ha új üzletfejlesztési irányokat lát maga előtt, vagy ha csapatot kell építenie. Ilyenkor kerüli a bólogató Jánosokat, és örül, ha különböző habitusú és képességű emberek alkotta csapatában összecsapnak a vélemények, sokszor tapasztalta már, hogy épp egy vitában alakul ki a jó megoldás. „Viták márpedig folyamatosan vannak – mondja Kardos Lilla orvosigazgató, aki 27 éve dolgozik a cégnél –, és sokszor Gyuri az, aki elengedi az álláspontját.”
Legkeményebb tanulóévei Lengyelországban, az ottani GSK elődjénél voltak, ahová húsz évvel ezelőtt direkt azzal küldték, hogy – miközben már Magyarországon is vezető volt – reformálja meg a szervezetet, tegyen rendet Varsóban. Sokat lendített rajta még rögtön a pályája elején egy MBA-képzés is, ahol – a rendszerváltás utáni magyar diákként az elsők között Amerikában tanulva – vérbeli üzleti képzést kapott. „Ott világosodtam meg” – mondja a pittsburgh-i hónapokról, pedig ezután még jött némi munkatapasztalat is egy gyógyászati segédeszközöket gyártó dél-karolinai cégnél. Onnan megint hazahozott valamit, ami azért a mai magyar egészségügy egészétől még elég távol van – nem rakétatudomány, egyszerű szemléletbeli dolog. „Minden nap volt egy óra, amikor mindenki összeült, és csak arról beszélt, hogy milyen vevői visszajelzéseket kaptunk.”
Affidea Magyarország (a Főnix-Med és az MSB számaival együtt, millió Ft)
Egyre kevésbé számít ufófilmbe illő jelenségnek, ha drón hozza ki a megrendelt ételt. Ugyan bőven vannak még technikai és jogi akadályok, a drónszolgáltatók piacában hatalmas a növekedési potenciál. A hazai szabályozás enyhén lemaradt, de legalább már kész az online légtérfoglalásra alkalmas központi applikáció – csak használni nem lehet.
Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
Rengeteg vállalkozás kínálhat gyors és kényelmes elektronikus fizetési lehetőséget ügyfeleinek az OTP Mobil legújabb fejlesztése, a SimpleBusiness applikáció segítségével, amely ráadásul 1,3 millió Simple-felhasználó, sőt az OTP Bank hárommillió ügyfelének elérését is megkönnyíti.
