Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, Mosonmagyaróvárról beszélgetünk, és a menő fővárosi Radnóti a barátnőm számára máris végtelenül unalmasnak tűnik.
Az ember gyanútlanul feljön Budapestre az érettségi után, és ha itt ragad, a szempillantás alatt eltűnő tíz-húsz év után egyszer csak azon kaphatja magát: hatalmas szakadék választja már el azoktól az emberektől és dolgoktól, amik és akik a mindent jelentették a kisvárosban vagy faluban, ahol felnőtt. Közben persze mint ember sohasem válhat ugyanolyanná, mint az, aki a Radnótiba járt.
Azt képzelem, ha fizikailag leszek folyton úton, akkor lélekben kevésbé.
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
Tábla A falon a Kürt Akadémia aktuális végzőseinek búcsúüzenetei láthatóak. Tamás szereti ezeket olvasgatni, gyakran nyer belőlük inspirációt, és az új ügyfeleknek is meg szokta őket mutatni. „Legalább annyira gyűjtjük az építő kritikákat, mint az elismeréseket.”
Számológép „Fater annyi számológépet újított fel, hogy Szegeden nyitott belőlük egy múzeumot.” Édesapja, Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke és tulajdonosa Gattyán Györgynek is eljuttatott egy példányt az egyik általa restaurált számológépből. A Docler cégcsoport tulajdonosa külön kiemelte az eszközt, amikor a Forbes az ő irodájában járt. „Fater egy marketingzseni” – reagál Tamás arra, hogy a harmadik leggazdagabb magyar a családjuktól kapott ajándékról is megemlékezett.
1. Család Tamás négy gyermeket nevel, a legkisebbel, saját lányával, Hannával nagyon szoros kötelék van közöttük. A kislány gyakran bejár az irodába is, ahol gyurmák, kártyák és könyvek várják. Igaz, Tamás nemcsak lányával, hanem kollégáival is gyakran dolgozik ezekkel. „Úgy néz ki, mintha egy gyereksarok lenne, pedig többet használják a felnőttek. Például én is.”
2. Haszontalan doboz A doboz, ami nem jó semmire, mégis órákra le tudja kötni az embert. Ahogy bekapcsolják, kikapcsolja magát, és ez így megy az idők végezetéig. Tamás az öccsétől kapta, de nemcsak a személyes kötődés miatt szereti. „Sok mindent elmond a világról, például azt, hogy ha megcsinálsz valamit, az azonnal el is múlik. Másrészt rámutat arra is, mennyire fontos, hogy keretek biztosítsák a dolgok menetét. Csapatot is csak tiszta keretekkel lehet vezetni.” Kürtiéknél mindenki szeret barkácsolni, de ügyességben egyértelmű családi hierarchia uralkodik. „Ha valami elromlik, az öcsém meg én megpróbáljuk megjavítani. Ha nem megyünk semmire, megyünk a faterhoz, és ha neki sem sikerül, akkor a nagybátyám következik. Ő biztosan megcsinálja.”
3. Zene Szeret zenére dolgozni, irodájában korábban egy hangfal is volt, DJ-pulttal a tetején. Mivel nem akarta kollégáit zavarni, ezt egy mini verzióra cserélte. Kedvence a funky, de ha igazán fókuszálni akar, jazzt vagy komolyzenét hallgat. Gyereknevelésre időnként a trash metalt alkalmazza. „Képes vagyok max hangerővel üvöltetni a kocsiban, ha túl hangos a hátsó sor.”
4. Fittyfirittyek „Anyukám imádta a fittyfirittyeket (más szóval biszbaszokat), amit otthon faterral nehezen viseltünk. Egyszer aztán összeszedte őket, és nyitott belőlük egy boltot.” Önmagát figyelemzavarosnak tartja, éppen ezért leginkább fehér asztalnál dolgozik, a világos szín kevésbé vonja el a figyelmét. A fittyfiritty-üzletből megmenekült családi ereklyék is a munkaállomás mögé kerültek.
5. Elefántos bögre Tamást nem önmagukban a tárgyak érdeklik, hanem az, amihez kötődnek. Dél-afrikai útján ismerkedett meg a helyi ökoszisztéma sajátosságaival, itt tágította ismereteit az elefántok kommunikációjáról is. Lenyűgözi az a tény, hogy az állat batár lába valójában kifinomult kommunikációs eszköz, dobbantásával az elefántok képesek akár ötven kilométeres távolságban is egymással „beszélgetni”.
6. Nagymamák Az írógép az anyai nagymamáé volt, Tamás még gyerekként szedte szét. „Fater egyszer csak megfogta, és most Apple-állapotban van.” Tamás apai nagyanyja is fontos volt a család életében. „Mikor fater kicsi volt, a testvérével megkérdezte a nagymamámat, mik legyenek, ha nagyok lesznek. Azt felelte: »Legyetek mérnökök, mert azok szabadon tudnak alkotni az adott keretek között.« Mind a két fiúnak mérnök diplomája lett, és bejött.”
Erős optimizmussal és szándékkal vágott bele a Dorogi család, hogy újra kultüdítővé tegye a Bambit. A kádári nosztalgia marad, a cukortartalom és a szintetikus anyagok mennek.
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
Az elmúlt év legnagyobb kiszállói között az élelmiszeripar volt a sláger, magyarokkal az élen: a már régóta elkerülhetetlen piaci konszolidáció éllovasai a hazai nagyvállalatok voltak. A műanyagiparban külföldi cégek csipegettek, és a gyógyszer- és egészségiparban is volt mozgolódás. Mészáros Lőrinc és körei haraptak egy szeletet a Budapest–Belgrád-vasútépítésből, és belenyúltak a veszélyeshulladék-kezelésbe, továbbá egy klasszikus startupexitet is láthattunk az USA-ba, egy egészen különleges iparágban. A listát böngészve egy felfutó trendre is felfigyelhetünk: egyre gyakoribb, hogy magánbefektetők egy csoportja áll össze, és vásárolja be magát középvállalatokba, ezzel párhuzamosan egyre aktívabbak a piacon a rejtélyes befektetői hátterű, de kormányközeli szereplőkhöz köthető magántőkealapok is.