Grecsó Krisztiánt realista, a vidéki sorsot kíméletlen őszinteséggel ábrázoló írásai miatt Móriczhoz hasonlítják, eddigi talán legnagyobb sikerét mégis egy tizenegy éves kislány hirtelen felnőtté válásának története hozta el: tavaly Vera című regénye volt a legnagyobb példányszámban megjelent magyar szépirodalmi alkotás. Az viszont még az egyre szélesebb körben népszerű íróhoz legközelebb állóknak is csak két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kapcsán derült ki igazán, hogy – bár továbbra is az írás a legfontosabb az életében – nemcsak megszerette a szereplést, de egyenesen lételeme lett a színpad is.
Tini nindzsa harci turtles – mindössze ennyi volt a szöveg, magyarosan, fonetikusan ejtve, és a nehezen megszült egyetlen sor hallatán könnyesre röhögte magát a csongrádi panelben a „három kívánatos lányból álló” közönség. Arra, hogy a The Toors nevű rockzenekar debütáló koncertjének novellában rögzített történetéből mennyi fikció, mennyi igazság, talán már senki sem emlékszik pontosan, de a velős szöveg így hangzott, annyi biztos. Ez volt Grecsó Krisztián életének első kreatív szüleménye – ő írta ugyanis a dalokat.
Folyamatos önparodizálás, egy groteszk fricska volt az egész produkció, és mint a garázsrockzenekarok a 90-es évek elején általában, Krisztiánék is kis helyi klubokban és kocsmákban játszották Szekszi Csokoládé című albumuk dalait, jellemzően egy-egy fröccsért. Akkor még nem volt evidens, hogy a gimiben erős közepes átlaggal elevickélő, szegvári születésű fiút majd az irodalom vagy a zene sodorja végül az ismertség útjára – hiszen közben, tizenhat évesen már drámát és verseket is írt –, egyszerűen a tomboló kreativitás és az önkifejezési vágy akart utat törni magának.
Korai volt, végtelenül elfáradtam, alig tudtam lejönni a színpadról. Előtte mindenfélével beinjekcióztak, és belém tömtek egy zsíros kenyeret.
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
Hat éve szerettünk bele ebbe az akkor hallatlanul romos épületbe – meséli Györgyi, miközben a birtokjáró golfautóval elhaladunk a modern 100 fős rendezvényhelyszín mellett, a kastély felé. „Akkor már egy jó ideje kerestünk olyan kastélyt, ami felújítás után hotelként tud működni. Évekig dolgoztam a turizmusban, az álmom egy olyan kastélyhotel volt, ahol a szobák az eredeti állapotukra helyreállítva fogadják a vendégeket. Ami most zajlik, az nem felújítás, inkább tűpontos restaurálás. Régi technika, régi anyagok, régi bútorok. Pontosan olyan lesz az épület, mint egykor” – mondja.
A Tisza-tó melletti épületet 1906-ban Graefl Andor földbirtokos építette, a család több ezer hektáron gazdálkodott és vadászott itt, még VIII. Edward angol király is megfordult a birtokon. A kastély aztán évtizedekig állt kihasználatlanul. „Már a történet kezdete is sorsszerű. Az innen néhány kilométerre lévő Egerlövőn lakunk, senki nem tudott róla. Beütöttem a keresőbe, hogy eladó kastély, így találtam rá, itt volt, 10 percre tőlünk. Azonnal beleszerettünk. Egy évig kellett takarítani, területet tisztítani, a most üzemelő apartmanok épületeit szó szerint az égig érő gazban találtuk” – mondja. Őszi délután van, az állatok kinn vannak a legelőn. A gazdaság igazi paradicsom a rohanó világ emberének, a majorságban testközelből megfigyelhető az állattartás, az ember elhalad a roskadozó magaságyások mellett, megszagolhatja a fűszernövényeket, de Györgyiék egyébként is élen járnak az edukációban. Rendszeresen vesznek részt fiataloknak tartott fenntarthasósági programokban, a hazai slow living mozgalom oszlopos tagjai. „Egyértelműen a Slow Living Hungary koronaékszere ez a hely, nem véletlen, hogy a kezdetektől, alapítóként velünk vannak” – mondja Szekeres Diána, a Slow Living Hungary elnöke, akivel útközben összefutunk a birtokon, éppen megbeszélésük volt.
Elhaladunk az újonnan épített kápolna mellett – a kis épületbe a kastélyból hozták át az oltárt, – majd a főépület felé vesszük az irányt. Az osztott ablakos télikert már kész „télen már fűthetünk is” – mondja Györgyi. Férjével azt tervezik, hogy áttelelni már itt, az alsó lakosztályban fognak, hogy még közelebb legyenek a történésekhez. A feladatleosztás szerint Györgyi fogja össze a gazdaságot, egyre több időt tölt itt, a vendégeket fogadja, mindenkit személyesen ismer. Azt mondja, a nagytakarítás után az átadás előtt még minden szobát átnéz újra, hogy minden tökéletes legyen. Férje, Péter dolgozik a logisztikai cégben, de ő a kivitelező ember is, és hosszú távon a gazdaság lesz az ő asztala.
“Azt gondoltuk, egyszer majd tudni kell lelassulni” – mondja Györgyi, de most még egyértelműen a lassulás megteremtésének feltételein dolgoznak, idejük megoszlik a kastély és a cég között. Látszik, hogy mindketten elkötelezettek és maximalisták, a major jelenleg inkább szenvedély, mint önmagában profitábilis vállalkozás.
A vendég mindenesetre már le tud lassulni, itt minden adott a kikapcsolódáshoz. Slow living, slow food: az ételek a helyben termelt bio alapanyagokból készülnek, szezonális, nullkilométeres gasztronómára számíthat az ide látogató. A 10 hektáron és a környező vadászmezőkön minden beszerezhető, ami Gyűjtő Ádám és Somodi Péter séfek kreatív konyhájának kell, az öko gazdaság mellett boldog állattartás zajlik. A sajtot, mézet, aszalványokat, befőtteket, lekvárokat maguk készítik. Jelenleg a vidéki stílusú 8 apartman mellett a konferencia- és rendezvényhelyszínként is üzemelő étterem működik. Sok az esküvő, de csütörtöktől vasárnapig bejelentkezéssel ebédre és vacsorára is fogadnak külső vendégeket. „A slow food nem csak jelszó, itt egy étkezés tényleg legalább 3 óráig tart. Szezonális és regionális konyhát viszünk, használjuk a régi recepteket, Slow Wine borászatok tételeit kínáljuk. Hirdetni nem hirdettünk még, a vendégek egymásnak adják a kilincset, gyakran jönnek messze földről, akár külföldről, nem ritka a szombati teltház sem” – mondja Györgyi. Érdemes tehát előre asztalt foglalni, ha valaki Kétútközbe látogatna.
Írta: Macsuga János Hiába dőltek meg sorra a járvány első hulláma alatt a napi rekordok több budapesti biciklis mérőponton, szép lassan visszaállt az élet a rendes kerékvágásba – és visszajöttek a kifogások is. „Majd ha lesz alternatíva!” – hangzik el gyakran az érv a magyaroktól, amikor felmerül a kérdés: miért kell minden egyes nap autóba ülni, hogy megoldjuk napi teendőinket? Ha […]
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt […]
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Rengeteg vállalkozás kínálhat gyors és kényelmes elektronikus fizetési lehetőséget ügyfeleinek az OTP Mobil legújabb fejlesztése, a SimpleBusiness applikáció segítségével, amely ráadásul 1,3 millió Simple-felhasználó, sőt az OTP Bank hárommillió ügyfelének elérését is megkönnyíti.