Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
Már a 80-as években is volt műanyag pálya Magyarországon, ahol az oktatók hómentesen, biztonságosabb körülmények között és nem mellesleg a külföldinél olcsóbban oktatták a nem annyira magyar sportot. A szezon azóta is minden októbertől áprilisig tombol, sőt: ha a műanyagot hó fedi be, akkor is használható, mint egy rendes havas pálya. Az élesedő piaci verseny előnyeit a lelkes sportolók rendszeresen frissített honlapok, kedves oktatók, minőségi pályák, kedvezményes eszközbérlés és széles körű szolgáltatások formájában élvezhetik (lásd: hófánkcsúszda és szülinapi parti). A testvérkedvezmény szinte alap.
Budapesti Gyermek síiskola
1021 Budapest, Hárshegyi út 3.
Az első hazai sísuliban az alapító Szabó Zoltán, azaz Zulaj a gyerekekre koncentrál. Három-négy éves kortól lehet jelentkezni azonos nevű sportegyesületébe a János-hegyi kilátó közelében, a szezon itt október első hetében indul, eszközt a kapcsolódó kölcsönzőben szerezhetünk.
Magánóra egy felnőttnek: 4500 Ft 6 hónapos, heti rendszerességű csoportos tanfolyam: 54 000 Ft/fő
A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
Nem számít szokványosnak hazánkban Küllői Péter pályája. A szakember a kilencvenes években az egyik nemzetközi befektetési bank magyarországi igazgatójaként dolgozott, majd a pénzintézet londoni központjának egyik vezetője lett. Sikeres karrierjét azonban pályafutása elején tett ígéretének megfelelően 40 évesen befejezte és visszaköltözött Magyarországra, hogy életét nemes céloknak szentelje. Azóta elsősorban a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumi elnökeként és a Mosoly Alapítvány alapítótagjaként ismerik őt, aki hisz abban, hogy az élettől jó dolgokat kapó emberek hosszú távon visszaadnak a társadalomnak, különösen a leginkább rászorulóknak. „A vagyon nem cél, hanem jó eszköz arra, hogy nyugalmat kínáljon, és jó ügyeket lehessen a segítségével felkarolni” – mutat rá.
A vagyonkezelés terén az egykori bankár a diverzifikációban hisz. Vagyona egy részét profi szakemberekre bízza, a szívéhez közel álló befektetésekkel azonban személyesen szeret foglalkozni, és a jó ügyek támogatása mellett ilyen a művészet is. „A műtárgyakat a szívemmel közelítem meg, de az agyammal hozom a végső döntést, hogy érdemes-e megvenni őket. Sokat adok a lányaim véleményére is, és ha egy kép egyiküknek sem tetszik, onnantól kezdve inkább vagyontárgynak tekintem” – magyarázza. A saját kezelésében álló portfólió harmadik része a változó világhoz kapcsolódó trendekkel – így a digitalizációval – összefüggő kockázati befektetéseket foglalja magába, itt globálisan keresi, hogy milyen sikerre esélyes, korai fázisú projektbe érdemes invesztálni.
Vagyonnal kapcsolatos szemléletét Küllői Péter a gyermekeinek is igyekezett átadni: amikor például akadt olyan játék, amivel már nem játszottak, megbeszélte velük, hogy kinek ajándékozzák tovább és szerezzenek vele örömet. A napjainkat övező bizonytalanságot látva úgy döntött, hogy apaként az oktatásuk és az első lakásuk finanszírozásával tudja nekik megadni az alapvető biztonságot, ám egy ponton túl a saját lábukon kell megállniuk – ha például tanulmányaik mellett nem jönnek ki havi zsebpénzükből, munkával teremtsék elő a számukra szükséges plusz összeget. „Ha valaki mindennap kaviárt kap, utána azt érzékeli, hogy az már jár neki, ilyen márpedig nincs. Arra tanítottam a lányokat, hogy a nehézségeket tanulják meg legyőzni, miközben értékelik azt, ami nekik jutott. Nem a kertes háztól és a biztonságtól lesz teljes az életünk, hanem a változatos, érdekes élményektől, még akkor is, ha ezek közül nem mindegyik kellemes” – vallja Küllői Péter. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a következő generációknak kötelező a családi ügyeket tovább vinni, mivel ezzel óriási terhet lehet az utódokra tenni – sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy minden gyerek megtalálja a saját útját, miközben figyelnek a másikra és támogatják egymást. Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője szerint ezek a nevelési elvek összhangban állnak a filantróp pénzügyekkel kapcsolatos nézeteivel: „A vagyonra eszközként tekintő, az elengedést számos fronton gyakorló embertől nem meglepő, hogy a gyermekek vagyonra való felkészítésében és vagyonhoz való juttatásában is a saját felelősségvállalás fejlesztése áll a középpontban” – foglalja össze.
Meghökkentő, hogy épp egy magyar cég a globális brókerösszehasonlítás úttörője, a Brokerchooser oldalán máshol el nem érhető komplexitással lehet brókerek szolgáltatásait összemérni. A cég nehéz indulás után exponenciális növekedésben van. Bedő Tibor és Korpos Gergely alapító-tulajdonosokkal az első négy év nehézségeiről, a nagyon strukturált tervezésről is beszélgettünk, de kiderül az is, hogyan lettek a Financial Times szakértői, és hogy dühíti őket a pénzügyi világ arrogáns hozzáállása a Robinhood-befektetőkhöz.
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt […]
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
