Meghökkentő, hogy épp egy magyar cég a globális brókerösszehasonlítás úttörője, a Brokerchooser oldalán máshol el nem érhető komplexitással lehet brókerek szolgáltatásait összemérni. A cég nehéz indulás után exponenciális növekedésben van. Bedő Tibor és Korpos Gergely alapító-tulajdonosokkal az első négy év nehézségeiről, a nagyon strukturált tervezésről is beszélgettünk, de kiderül az is, hogyan lettek a Financial Times szakértői, és hogy dühíti őket a pénzügyi világ arrogáns hozzáállása a Robinhood-befektetőkhöz.
Beindult a szekeretek, a globális pénzügyi piacon írtok szép növekedési sztorit. Mik voltak az indulás óta a legfontosabb pillanatok, mérföldkövek, mióta tudjátok, hogy működhet, amit kitaláltatok? Bedő Tibor: Az első validáció az volt, amikor megkérdeztünk itthon embereket, hogy tetszene-e nekik egy Excel-összehasonlítás a brókercégekről, és igen volt a válasz. Pipa. A következő megerősítést akkor kaptuk, amikor külföldiek is azt mondták, hogy ez érdekes, hiszen a látogatottság elkezdett nőni. Fontos pont volt, amikor bejött az első euróbevétel, ekkortól éreztük, hogy lehet fantázia abban az üzleti modellben, amelynél az ügyfélnek ingyenes a szolgáltatás, nekünk a bróker fizet. A következő mérföldkő az volt, amikor a rendkívül pici, ötfős csapatot elkezdte eltartani az árbevétel.
Amikor már csak hónapok voltak addig, hogy valamelyikünk elmenjen dolgozni, mert fogyott a pénzünk, akkor döntöttünk úgy, hogy noha még nem optimális a volumen, de kezdjünk el monetizálni.
Ez mikor volt? B. T.: Mondhatjuk, hogy félúton. Négy éve indultunk, az első árbevétel érkezett másfél év után, az első profitabilitás két éve. Végül a legkellemesebb milestone, amikor lett komoly pénzügyi tartalékunk. Persze ez most is bebukhat, de már biztosan nem hétfőről keddre.
Sokszor megfordult közben a fejetekben, hogy abbahagyjátok? B. T.: Folyamatosan. Mindig meghatároztuk a limiteket, tudtuk, hol van a burn rate, amivel tudunk menni, amit nem léphetünk túl. Korpos Gergely: De csak agyaltunk azon, hogy mi lesz, ha elérjük ezeket a szinteket. Feladásról, kiszállásról nem volt szó, de arról igen, hogy ha úgy alakul, egyikünk elmegy dolgozni, és a másikunk csinálja tovább, hátha közben beindul. Meg terveztük, hogy ha kell, barátoktól, családtól kérünk pénzt.
Végül teljesen saját finanszírozásban tudott maradni? K. G.: Igen, ez elég egyedi, az is, hogy végig cash flow pozitívak tudtunk maradni. B. T.: VC-k (kockázatitőke-alapok) érdeklődtek, kétszer is közel kerültünk, hogy házasodjunk, de épp akkor léptünk át olyan milestone-okat, hogy azt tudtuk mondani, köszi, ezt most mégse kérnénk, mert tudtuk a továbbiakat az árbevételből finanszírozni. Onnantól, hogy mini csapattal havi szinten cash-flow pozitív lett az üzlet, már az volt a kérdés, hogy mi a megfelelő nagyság. Kétszer is eljátszottuk, hogy több embert vettünk fel, mint amit akkor elbírt a cég, de végül mind a kétszer kinőtte az árbevétel.
Vannak, akiket már felvásárolt a Doktor24, és vannak, akiket ezután fog – ez az ember érzése az elmúlt évek, hónapok lendületes expanziója és a további beruházási tervek láttán. Egy kis rendelő útja az ország következő nagy magánkórházáig.
Már-már tankönyvi esettanulmányként példázza a komplett hazai magánegészségügy felfejlődését a Doktor24 története: az eredetileg foglalkozás-egészségügyre szakosodott WorCare Kft. egy kis lakásból, egyetlen bérelt rendelővel, az első évben csupán és kereken tízmillió forintos árbevétellel elindulva tizenöt évvel később ott tart, hogy Doktor24 néven meggyőző organikus fejlődés után egyre nagyobb cégeket egyre nagyobb étvággyal bekebelezve már az élbolyt kerülgeti. És hogy igazán kerek legyen a történet, a WorCare egykori alapítói pontosan abban az épületben ismerték meg egymást, és kezdtek el még egy teljesen más iparágban együtt dolgozni, ahol ma a Doktor24 tulajdonosaiként és vezetőiként is együtt ülnek. Lancz Róbert, Lancz Ildikó és Kóka János közös sztorija a budapesti Váci út 37. alatt íródik több mint negyed évszázada.
Kóka János, Lancz Ildikó, Lancz Róbert
Az orvosok csak gyógyítsanak Ha egy mezei páciens hajlamos meghökkenni a magyar egészségügyben olykor tapasztalható furcsa folyamatszervezési mechanizmusokon, akkor el lehet képzelni, mit érez egy informatikus. Márpedig a WorCare-t alapító Lancz házaspár és a melléjük tulajdonos befektetőként becsatlakozó Kóka János is mind informatikai háttérrel – Kóka János és Lancz Róbert az egykori Elender menedzsmentjéből, Lancz Ildikó az egyik első hazai internetszolgáltatóként nevet szerző Datanetből – nézett rá az egészségügyi szolgáltatások színvonalára, ahol ugyan sok remek orvost, de kritikán aluli munkaszervezést és hatékonyságot láttak.
Az orvos végzettségű Kóka János esetében minderre korábbi élményei is rárakódtak, hiszen pont azért hagyta el annak idején a pályát (és lett informatikai szakember, vállalkozó, politikus és most egészségügyi befektető), mert a traumatológián mindent csinált, csak a szakmáját nem. „Voltam adminisztrátor, betegkísérő, műtősfiú, ha kellett, de nagyon kis része volt a munkámnak a baleseti sebészet. És ezzel nem voltam egyedül, azt éreztem, hogy ha az orvosok nem csinálhatják csak azt, amihez tényleg értenek, akkor nincsenek megbecsülve. Itt mindent leveszünk a vállukról, az adminisztrációt, a marketinget, a számlázást, az asszisztenciát, adjuk a teljes infrastruktúrát, és ők gyógyíthatnak.”
A környezet valóban professzionális, nem hivalkodó, de látszik, hogy nem sajnálták a pénzt az infrastruktúrára. „Amikor a gyermekkardiológusunk, az egyik legjobb az országban, elénk állt, hogy ha egy bizonyos típusú gyerekszív-ultrahangot nem veszünk meg, akkor nem tudja garantálni a legjobb színvonalat, akkor mi beszereztük, holott pont kétszer annyiba került, mint egy másik gép” – derül ki, miközben Lancz Róbert büszkén vezet körbe a körülbelül 25 szakmát felvonultató komplexum rendelőiben. A drága műszereken túl van gyereksarok, a járvány miatt frissen felszerelt csírátlanító légtisztító berendezés a falakon, és például az ételallergiákra is odafigyelő büfé, amit a hosszabb szűrővizsgálatokra érkezők ingyen használhatnak, miután végeztek. Utóbbiak inkább külsőségek és az ügyfélélmény részei, de fontos kellékei a profi gépezetnek, amihez hosszú évek alatt jutottak el.
A kezdetben néhány órára bérelt pár négyzetméteres rendelő mögé előbb ügyfélszolgálatot, bejelentkezést, IT-támogatást és némi komfortot igyekeztek tenni, majd szűk tízévnyi organikus növekedés után léptéket váltottak. Addigra már – első körös kockázati tőkebefektetőjükkel, a milliárdos Futó család Finext Zrt.-jével a háttérben – egy egészségkártya formájában a Doktor24 név is létezett, körülbelül harminc emberük és 250 milliós árbevételük volt, mire eljött az első történelmi pillanat: felvásároltak egy náluk nagyobb múltú, nagyobb méretű, de épp nehéz időket élő konkurenst.
„Mindig majdnem dupláztunk, amikor valakit megvettünk” – mondja Kóka János, miközben papírra skiccel egy infografikát az árbevételi adatokról. Az egymást követő tornyok jól mutatják a növekedés két forrását és a tempót, amibe az Oxivit-ügylettel kezdődően belekezdtek, és rögtön utána a szintén vállalategészségügyre szakosodott Medicina B.M-mel folytattak. A cégek beolvasztását, a működés és az egyre bővülő csapat összecsiszolását kezdettől fogva Lancz Ildikó viszi, ő az, aki mindig stabil pályán tartja az egyre nagyobb szervezetet, levezényli a szükséges fejlesztéseket, őrzi a tüzet, míg a férfiak befektetőkre és újabb akvizíciós célpontokra vadásznak.
Kétszáz emberrel, körülbelül kétmilliárdos forgalommal már két évvel ezelőtt is látszott, hogy a Doktor24 a nagyok ligájában akar játszani – ekkor nyitották meg 1300 négyzetméteres rendelőkomplexumukat a Váci úton. Ez egyrészt tükrözte, merre megy a piac – az elszórt, szigetszerű kis lakásrendelők helyett nagy, gazdaságosabban működtethető centrumok jönnek létre –, másrészt az iparág nemzetközi óriásbefektetőinek térképére is feltette a társaságot, további akvizícióknak és nagyberuházásoknak megágyazva.
A legértékesebb skalp A befektetőkeresés általában fáradságos és kétesélyes folyamat, mint ahogy egy akvizíció előkészítése és levezénylése is minimum fél év – az elmúlt időszakban ezek párhuzamosan zajlottak a Doktor24-nél, és valahogy minden klappolt. Nem akárkiket és nem akármennyi pénzt vontak be idén márciusban, a koronajárvány tavaszi hulláma miatti satufék előtti utolsó pillanatban. Az egyik új tulajdonos a 80 millió eurót kezelő Ananda Impact Ventures a kontinens egyik legnagyobb olyan alapja, amely társadalmilag vagy környezetvédelmi szempontból fontos célokat támogat a befektetéseivel. Ez az első üzlete Kelet-Európában, amit az egyik társalapító, a Budapesten élő Johannes Weber úgy indokol, hogy nagy potenciált lát a magyarországi magánegészségügyben, és szimpatizál a Doktor24 stratégiájával. Például azon elemével, hogy nem csupán a legfelső fél százaléknak akarnak ellátást nyújtani, hanem széles körben akarják elérhetővé tenni szolgáltatásukat.
A másik friss cápának, a Value for Capital (V4C) nemzetközi tőkealapnak kifejezetten nagy rutinja van a térség magánegészségügyi ágazatában, és az, hogy a román piac egyik nagyágyúja, a MedLife befektetőjeként most először a magyar piacra lépve éppen a Doktor24-nek szavazott bizalmat, sokat elárul arról, mire számít. Ahogy a kanadai születésű, amerikai állampolgárságú, Párizsban élő Bill Watson el is mondta egy nyári bemutatkozó videóüzenetében: olyasmi forgatókönyvet lát, mint a Medlife-befektetés előtt, vagyis egy erősen fővárosi központú magánklinikából hosszú távon országos elérésű, komplex szolgáltatást nyújtó piacvezetőt akarnak építeni.
A V4C és az Ananda, vagyis a két tőkealap részvételével közel tízmillió eurót, nagyjából 3,5 milliárd forintot vontak be ezekre a távlati célokra, és cserébe megváltak egy meghatározó kisebbségi (ötven százalékot el nem érő) paketttől (a Finext is kiszállt). A pénz egy része már megtalálta a helyét: idén tavasszal ugyanis a Svábhegyi Gyermekgyógyintézet és a tatai Kastélypark Klinika is a Doktor24-hez került.
Utóbbi az eddigi legnagyobb skalp, nem csupán mérete – milliárdon felüli árbevétele, tekintélyes EBITDA-ja és ehhez mérten 2,2 milliárd forintra becsült piaci értéke – okán, hanem mert Béres Györgyről, az ország talán legnevesebb térdsebészéről és az általa alapított ortopédiai és végtagsebészeti magánkórházról valószínűleg az is hallott, akinek sosem volt még szalagszakadása. A most 73 éves professzor egyébként a gyógyítástól nem, csak a cégtulajdonlástól vonult vissza, miután learatta életművének gyümölcsét, és Tata mellett hamarosan a Doktor24 újonnan felépülő budapesti magánkórházában is fontos szerepet kap.
Merthogy a következő lépés egy 2,5 milliárd forintból megépülő 3000 négyzetméteres magánkórház Őrmezőn, amit már a koronajárvány előtt elterveztek és elkezdtek. A projekthez 280 millió forintos beruházásösztönző állami támogatást is elnyertek, és ha ezen valaki meglepődik Kóka János korábbi ellenzéki politikusi múltja miatt, arra ő azt mondja, több mint tíz éve véglegesen kiszállt a politikából, tisztán gazdasági szereplőként kiegyensúlyozott kapcsolatot ápol a döntéshozókkal, nemzetközi kapcsolatrendszere pedig kifejezetten segíti a tőkepiacon való tájékozódásban.
A beruházás tehát annak ellenére zajlik, hogy a járványhelyzet megütötte az egész szektor, így a Doktor24 üzleti tervét is. A fejlesztésekkel azonban nem álltak le, öntik a pénzt a projektekbe, és előremenekülnek, ahogy tulajdonképpen korábban is tették. Még sehol sem volt például a Covid-19, és a videokonzultációs távorvoslás sem volt elfogadott vagy támogatott Magyarországon, de tavaly ősszel már azért mentek ki a Medica nevű éves orvostechnológiai világkiállításra, hogy a telemedicinában használható eszközöket megismerjék és tesztelhessék.
A Covid persze megütötte az egész szektor, így a Doktor24 üzleti tervét is, de a fejlesztésekkel nem álltak le, öntik a pénzt a projektekbe, előremenekülnek.
„Két éven belül akartuk élesben kipróbálni őket, de úgy felgyorsultak az események, hogy már közel ötezer online konzultáción vagyunk túl. Nagyon pozitív hozadéka lenne a járványnak, ha a telemedicina velünk maradna, és beépülne az orvoslásba” – mondja Lancz Róbert, miközben lelkesen kicsomagol egy szettet. Egyes elemeivel – ha azok mondjuk ott vannak egy idősotthonban vagy egy messzebb élő családnál – az orvos távolról is meg tudja hallgatni a páciens szívét, vagy virtuálisan is megvizsgálhatja a fülét, mert „erre megy ma a világ”.
Az informatikai szemlélet tehát itt is átjön, de azt mindhárman hangsúlyozzák, hogy a lényeg nem a kütyükön, hanem az embereken múlik. „Már tudunk olyan körülményeket kínálni, hogy külföldről is szívesen hazaköltöznek az orvosok, több példa is volt már rá, és az is cél, hogy minél többen maradjanak nálunk főállásban” – mondja Lancz Ildikó. A kimutatott bruttó bérek – minden munkakört egybemosva – átlagosan havi 305 ezer forintot tettek ki 2019-ben, de mivel az orvosok egy része vállalkozóként kötődik a Doktor24-hez, önmagában ezekből az adatoktól nem lehet megítélni a fizetések versenyképességét.
A tulajdonosok kimondott célja mindenesetre egy „világszínvonalú” orvosi gárda felállítása, ami nem csupán sztárorvosok szerződtetését jelenti, hanem Kóka János szavaival a „secret szósz” bevetését, vagyis hogy hogyan lehet csapatot építeni a most éppen 230 orvosukból, azért, hogy ennek végső soron a még jobb orvoslás legyen az eredménye. Ez Spányik András szemléletével is találkozik, aki, miután néhány évvel ezelőtt elindította az ország első pszichoszomatikus szakrendelőjét Pasaréten (Forbes, 2017/09), egy ideje a Doktor24 orvosigazgatója. Orvosi megközelítése maradt a régi: a panaszokat holisztikusan kell közelíteni, a két egység, a test és a lélek orvosainak – szakorvosoknak és pszichológusoknak, pszichiátereknek – együtt kell dolgozniuk, és arra is szükség van, hogy a ház orvosai rendszeresen összeüljenek, és megbeszéljék egymással az eseteiket.
Doktor24 Medicina Zrt.
Meghatározó tulajdonosok: Lancz Róbert, Lancz Ildikó, Kóka János, Skorán Ottó, Ananda Impact Ventures, Value for Capital
Adózás utáni eredmény (millió forint) 2017 72 2018 82 2019 77 2020* 105 *A felvásárolt Kastélypark Klinikával és a Svábhegyi Gyermekgyógyintézettel együtt. Forrás: Bisnode
Két ellentétes erő feszül egymásnak a gazdaságban a koronavírus után. Az egyik sarokban a teljes bizonytalanság, a másikban a brutális pénzbőség. Ki akar magyar cégeket venni? Megkérdeztünk három M&A-tanácsadót, mire számíthatnak az eladósorba kerülő magyar cégek a tavaszi sokk után.
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]
A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
A második világháború utáni évtizedekben is alkottak nagyszerű magyar építészek, és nemzetközi viszonylatban is megállták a helyüket. Egyedi, helyspecifikus építészeti örökséget hagytak ránk, arról nem ők tehetnek, hogy melyik korba születtek. Szocmodern épületeiken meglátszik az idő múlása, de házaik merészek, gondolatgazdagok, és általában véve szerethetők. Egy olyan kor termékei, amit könnyebb nem szeretni, mint megérteni.
