Meghökkentő, hogy épp egy magyar cég a globális brókerösszehasonlítás úttörője, a Brokerchooser oldalán máshol el nem érhető komplexitással lehet brókerek szolgáltatásait összemérni. A cég nehéz indulás után exponenciális növekedésben van. Bedő Tibor és Korpos Gergely alapító-tulajdonosokkal az első négy év nehézségeiről, a nagyon strukturált tervezésről is beszélgettünk, de kiderül az is, hogyan lettek a Financial Times szakértői, és hogy dühíti őket a pénzügyi világ arrogáns hozzáállása a Robinhood-befektetőkhöz.
Beindult a szekeretek, a globális pénzügyi piacon írtok szép növekedési sztorit. Mik voltak az indulás óta a legfontosabb pillanatok, mérföldkövek, mióta tudjátok, hogy működhet, amit kitaláltatok? Bedő Tibor: Az első validáció az volt, amikor megkérdeztünk itthon embereket, hogy tetszene-e nekik egy Excel-összehasonlítás a brókercégekről, és igen volt a válasz. Pipa. A következő megerősítést akkor kaptuk, amikor külföldiek is azt mondták, hogy ez érdekes, hiszen a látogatottság elkezdett nőni. Fontos pont volt, amikor bejött az első euróbevétel, ekkortól éreztük, hogy lehet fantázia abban az üzleti modellben, amelynél az ügyfélnek ingyenes a szolgáltatás, nekünk a bróker fizet. A következő mérföldkő az volt, amikor a rendkívül pici, ötfős csapatot elkezdte eltartani az árbevétel.
Amikor már csak hónapok voltak addig, hogy valamelyikünk elmenjen dolgozni, mert fogyott a pénzünk, akkor döntöttünk úgy, hogy noha még nem optimális a volumen, de kezdjünk el monetizálni.
Ez mikor volt? B. T.: Mondhatjuk, hogy félúton. Négy éve indultunk, az első árbevétel érkezett másfél év után, az első profitabilitás két éve. Végül a legkellemesebb milestone, amikor lett komoly pénzügyi tartalékunk. Persze ez most is bebukhat, de már biztosan nem hétfőről keddre.
Sokszor megfordult közben a fejetekben, hogy abbahagyjátok? B. T.: Folyamatosan. Mindig meghatároztuk a limiteket, tudtuk, hol van a burn rate, amivel tudunk menni, amit nem léphetünk túl. Korpos Gergely: De csak agyaltunk azon, hogy mi lesz, ha elérjük ezeket a szinteket. Feladásról, kiszállásról nem volt szó, de arról igen, hogy ha úgy alakul, egyikünk elmegy dolgozni, és a másikunk csinálja tovább, hátha közben beindul. Meg terveztük, hogy ha kell, barátoktól, családtól kérünk pénzt.
Végül teljesen saját finanszírozásban tudott maradni? K. G.: Igen, ez elég egyedi, az is, hogy végig cash flow pozitívak tudtunk maradni. B. T.: VC-k (kockázatitőke-alapok) érdeklődtek, kétszer is közel kerültünk, hogy házasodjunk, de épp akkor léptünk át olyan milestone-okat, hogy azt tudtuk mondani, köszi, ezt most mégse kérnénk, mert tudtuk a továbbiakat az árbevételből finanszírozni. Onnantól, hogy mini csapattal havi szinten cash-flow pozitív lett az üzlet, már az volt a kérdés, hogy mi a megfelelő nagyság. Kétszer is eljátszottuk, hogy több embert vettünk fel, mint amit akkor elbírt a cég, de végül mind a kétszer kinőtte az árbevétel.
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
15 oldal a magánegészségügyről.
2020 minden korábbinál jobban megmutatta, mit jelent a piaci logika, és miért virágzik a magánegészségügy Magyarországon. Amikor a koronavírus-járvány első tavaszi hulláma lecsapott, és hirtelen mindenki csak kapkodta a fejét a gyorstesztek, PCR-vizsgálatok, antitestek és antigének világában, magánrendelők és magánlaborok már az első szállítmányok beszerzésén és árazásán dolgoztak. A nehezen átlátható központi protokollok és a vonakodó állami koronatesztelések közepette tapintható volt a növekvő privát kereslet, amire azonnal rákapcsolódott a magánszektor – egymást húzva egy hónap alatt legalább tucatnyi intézményben kiépült egy komplett új üzletág a legolcsóbb gyorstesztektől a házhoz menő PCR-vizsgálatokig.
Mivel minden körülmények között gyógyítani és keresni akar – akkor is, amikor az állami egészségügy műtéti stopot rendel el –, rugalmasan és gyorsan reagál.
A nyár végére a legnagyobb magánszolgáltatók kétharmada már úgy végezte a teszteléseket, mintha mindig ezt csinálta volna – finomodtak az eljárások, a verseny hatására bizonyos típusoknál kezdtek csökkenni az árak, és ahogy az egyik fővárosi egészségközpont tulajdonosa egy háttérbeszélgetésen megjegyezte, ha arra lett volna igény, a fűszoknyás mintavételt is percek alatt bevezetik.
A vírustesztelés persze csak egy mellékösvény az egészségügyi szolgáltatások komplex rendszerében, de a Covid-helyzet remek példa arra, hogy mire képes a magánszektor. Mivel minden körülmények között gyógyítani és keresni akar – akkor is, amikor az állami egészségügy műtéti stopot rendel el –, rugalmasan és gyorsan reagál.
Pillanatok alatt összerakat egy online bejelentkezési rendszert, átcsoportosítja erőforrásait, átrendezi kórházának tereit, új gépekre, extra fertőtlenítő és légtisztító eszközökre költ, átállítja szakrendeléseit a videókonzultációra, fokozott informatikai beruházásokkal elindul a telemedicina irányába, és fogadja a betegeket. Alternatívát kínál, extra szolgáltatást nyújt, tehermentesíti az állami egészségügyet, és persze mindennek megkéri az árát.
Lehet szeretni vagy nem szeretni, de magánban ma már szinte minden van. Messze távolodtunk attól, amikor a professzor privát rezidenciája csak akkor jött szóba, ha fogorvoshoz, nőgyógyászhoz vagy plasztikai sebészhez ment, akinek erre szüksége vagy igénye volt, a komplett éves szűrővizsgálatokat meg legfeljebb az itt dolgozó külföldiek és a magyar topmenedzserek vették igénybe.
A prevenciós csomagokat ma már bárki megveheti, és sokan meg is veszik, évente, kétévente egyáltalán nem megfizethetetlenek, és fizikailag is könnyen elérhetők. A nagyobb egészségközpontok egy sor különböző tartalmú csomagot kínálnak, és amióta közülük többen a plázákba is beköltöztek, porszívóvásárlás után és mozi előtt is beiktatható a tíz–húsz éve még misztikusan távolinak hangzó „menedzserszűrés”.
A különböző magánszakorvosi konzultációk még közelebb jöttek a hétköznapokhoz, és már nemcsak kiegészítik, de akár helyettesítik is az állami rendelőket. Persze megvannak, és a legnagyobb harmincba is befértek (lásd nyitó infografikánkat) a valamilyen réspiacra – lézeres szemműtétre, esztétikai műtétekre, meddőségi kezelésekre, mammográfiára, fogászatra – szakosodó speciális orvosi központok, de az igazán nagy fejlődés és verseny a sok szakmát lefedő, komplex járó-, esetleg fekvőbeteg-ellátást is nyújtó magánszolgáltatók között látszik.
És nem azért, mert egy fül- és hasfájást, őszi anyajegyvizsgálatot, bőrkiütést, vagy bármi átlagos problémát ne lehetne az állami kórházak szakrendelésein ingyen elintézni, hanem mert a tipikusan tízezer forintokban mérhető többletköltséget ellensúlyozza az idő- és a komfortfaktor. Egy nekifutással (háziorvos és beutaló nélkül), gyorsan, időpontra érkezve és kulturált körülmények között letudható az, ami amúgy fél nap szabadságot igényelne.
Bizonyos diagnózisok felállításakor is azért keresnek sokan magánintézményt, mert nem mindegy, hogy három hónap vagy három nap múlva derül ki egy esetleges daganatos elváltozás, jóllehet itt már erősebben szűri a keresletet az ár. Mint ahogy egy magánklinikán végzett műtét is szinte csak pénzkérdés, csak itt már több százezer forintos, esetenként millión túli tételekről van szó.
Ha valaki olyan szerencsés, hogy a munkáltatója kötött rá egészségbiztosítást, vagy olyan előrelátó és takarékos, hogy ezt magának megteszi (erre is egyre több lehetőség van, Forbes, 2020/07), akkor viszont az ár sem akadály, a kínálat meg tényleg adott. Egynapos sebészetben, vagy klasszikus fekvőbeteg-ellátásban is állandóan bővül a választék és a verseny, legyen szó egy visszér-, sérv-, pajzsmirigyműtétről, egy komolyabb ortopédiai vagy akár onkológiai sebészeti beavatkozásról.
Ezek olyan területek, ahol még pár évvel ezelőtt sem tűnt reálisnak az igazi verseny, most meg ott tartunk, hogy ha ilyesmire van szükség, akkor végig lehet pörgetni a Medicover, a Dr. Rose, a Róbert, a Duna Medical, az Emineo, a tatai Kastélypark vagy a pécsi Da Vinci klinika ár- és stáblistáját, és akkor még a Doktor24 idén nyitó új nagy kórházának szolgáltatásait nem is ismerjük.
Ezek a körülmények és sok adat azt mutatják, hogy már a fizetőképes kereslet is megvan – ha nem így lenne, akkor nem lenne ez már egy 350 milliárd forintos piac, nem nőne évről évre legalább tíz százalékkal a magánszolgáltatók éves forgalma, nem dolgoznának kiegyensúlyozottan tíz–tizenöt százalékos nyereségrátával, és nem ez lenne az egyik legvonzóbb befektetési terep. Ismert hazai üzletemberek és milliárdosok álltakbe számos magánintézmény mögé,(Csányi Sándor a Budai Egészségközpont, Bolgár György a Dr. Rose, Wáberer György a Waberer Medical Center, Leisztinger Tamás a CMC Déli Klinika, Kóka János a Doktor24 tulajdonosai között van.) és az elmúlt két év abban is áttörést hozott, hogy felgyorsultak a hazai felvásárlások, és nemzetközi befektetők is beléptek a magyar piacra (erről bővebben lásd három cégportrénkat a következő oldalakon). Ráadásul a cégértékelésekre és akvizíciókra közelről rálátó forrásaink szerint itt vannak a legnagyobb szorzók más iparágakhoz képest, vagyis itt látják a legnagyobb potenciált a befektetők. Bizonyos ellátások ugyanakkor valószínűleg sohasem lesznek elérhetők a magánban, ennek szabályozási és racionális okai is vannak.
„Mindenkinek megvan a maga helye és kompetenciája” – mondja erről a legnagyobb magánszolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Leitner György szerint a nagyon drága, hosszú kezelést vagy sürgős és komplex szervezést igénylő területeket addig egyetlen magánbefektető sem kész finanszírozni, amíg nem válik a mainál jóval kiterjedtebbé az egészségbiztosítási piac, mert a betegek sem tudnák megfizetni.
Hiába vannak tehát már magán-onkológiaiműtétek, és két helyen – a Waberer Medical Centerben és az Emineóban – baleseti ügyeletet is fenntartanak a nem életet veszélyeztető sportsérülésekre vagy háztartási balesetekre, majdnem biztosra vehető, hogy a rákellenes terápiák és a klasszikus traumatológia például mindig állami feladat marad. Mint ahogy az sem képzelhető el, hogy a magánklinikák a jelenlegi műtéti palettájukon jóval túlnyújtózkodva tényleg minden területet lefedő, intenzív terápiát is nyújtó általános kórházakká váljanak egyenként akár tízmilliós, igazán komplex, sok komplikációs kockázatot és utógondozást igénylő nagyműtétekkel.
Nem is ez a magánszektor feladata, nem kell senkinek senkit kiszorítania, ezt valamennyi általunk megkérdezett piaci szereplő így gondolja, és a korábbi egészségbiztosítási felügyelet volt elnöke, Kovácsy Zsombor is ezt mondja. „Teljesen normális, hogy valahol aranyfüst van a falon, máshol meg lemosható csempe, és különböző szintű szolgáltatásokat veszünk igénybe, amíg a szakmai színvonalat, a normális hangnemet és a betegjogokat mindenhol tiszteletben tartják.”
Az ezt garantáló állami szabályozásban azonban sok hiányosságot lát, és abban is, hogy nincs egy transzparens szempontrendszer, és nincsenek hozzá objektív mutatók, ami alapján össze lehetne hasonlítani a színvonalat, függetlenül attól, hogy magán- vagy közkórházról van szó. „Van egy krónikus betegségekben szenvedő és tüneti kezelésben részesülő állami egészségügy – mondja Kovácsy –, és van egy zabolátlan gyerek, a magán, amelyik még nem tudja, hogy a fociedzésre vagy a zongoraórára iratkozzon-e be, mert nincsen kellő szervezőerő körülötte, ő maga meg még nem elég érett, hogy segítség nélkül megfelelő döntéseket hozzon. Sokat kell még fejlődni, hogy a magán és az állami ízlésesen egymás mellett éljen.”
Most úgy néz ki, hogy az ízléses egymás mellett élés idén már több pofont is kapott. Év elején csendes meghökkenéssel nyugtázták a piaci szereplők, hogy hirtelen államosítottak hat meddőségi központot. Májusban az vetett hullámokat, hogy egy huszonöt éves szerződést egyoldalúan felmondva hirtelen kitették a Szegedi Egyetemről a diagnosztikai vizsgálatokat végző Affideát, ők erre pert indítottak. Most szeptemberben meg az okozott – már szélesebb körben – megütközést, hogy hatósági áras lett a PCR típusú koronatesztelés, és azt olyan árszinten lőtték be, ami szinte biztosan veszteséget termel. Különösebb felzúdulás nem volt, de a szolgáltatók köre egy nap alatt lefeleződött, a tizenhét legaktívabb koronatesztelőből nyolc azonnal levonult a pályáról. Ahogy tavasszal, most is működött a gyors reagálás, a rugalmasság, az üzleti logika.
Koronatesztelők Akik maradtak: szerológiai teszt: IGEN, PCR: IGEN
• Waberer Medical Center (szombaton is!) • Kelen Kórház (szombaton is!) • Synlab Hungary • Medicover Zrt. • Budai Egészségközpont • Dr. Rose Magánkórház • Róbert Magánkórház • Swiss Clinic • Da Vinci Klinika, Pécs … és akik a PCR-piacról kiszálltak: • Affidea Magyarország: szerológiai teszt: IGEN, PCR: már csak kiszállással • Rózsakert Medical Center: szerológiai teszt: IGEN, PCR: már csak kiszállással • Kardirex Egészségügyi Központ Győr: szerológiai teszt: IGEN, PCR: október 15. után csak kiszállással (plusz 20 ezer forintért) • CMC Déli Klinika: szerológiai teszt: IGEN, PCR: csak csomagban (más Covid-teszttel együtt 39 ezer forintért) • Margit Medical Center: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • Pozitron-Diagnosztika Központ: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • FirstMed-FMC: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • Emineo: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS
Idén ősszel új épületbe költözik a Forbes. A pesti házat egy Karfunkel Salamon nevű kereskedő építtette 127 évvel ezelőtt, akinek még a telefonszámát is tudjuk: 143-39.
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
Erős optimizmussal és szándékkal vágott bele a Dorogi család, hogy újra kultüdítővé tegye a Bambit. A kádári nosztalgia marad, a cukortartalom és a szintetikus anyagok mennek.
Az egyik testvér pék, a másik cukrász, szakmájukban mindketten a hazai élvonalba tartoznak. A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség jól meglovagolta azt a média- és vásárlócsalogató hullámot, amit a kettős Ország Tortája-győzelem gerjesztett. A Szó testvérek áruiért ma már Salgótarján mellett Balatonkenesén és Gyöngyösön is sorok kígyóznak.
