Meghökkentő, hogy épp egy magyar cég a globális brókerösszehasonlítás úttörője, a Brokerchooser oldalán máshol el nem érhető komplexitással lehet brókerek szolgáltatásait összemérni. A cég nehéz indulás után exponenciális növekedésben van. Bedő Tibor és Korpos Gergely alapító-tulajdonosokkal az első négy év nehézségeiről, a nagyon strukturált tervezésről is beszélgettünk, de kiderül az is, hogyan lettek a Financial Times szakértői, és hogy dühíti őket a pénzügyi világ arrogáns hozzáállása a Robinhood-befektetőkhöz.
Beindult a szekeretek, a globális pénzügyi piacon írtok szép növekedési sztorit. Mik voltak az indulás óta a legfontosabb pillanatok, mérföldkövek, mióta tudjátok, hogy működhet, amit kitaláltatok? Bedő Tibor: Az első validáció az volt, amikor megkérdeztünk itthon embereket, hogy tetszene-e nekik egy Excel-összehasonlítás a brókercégekről, és igen volt a válasz. Pipa. A következő megerősítést akkor kaptuk, amikor külföldiek is azt mondták, hogy ez érdekes, hiszen a látogatottság elkezdett nőni. Fontos pont volt, amikor bejött az első euróbevétel, ekkortól éreztük, hogy lehet fantázia abban az üzleti modellben, amelynél az ügyfélnek ingyenes a szolgáltatás, nekünk a bróker fizet. A következő mérföldkő az volt, amikor a rendkívül pici, ötfős csapatot elkezdte eltartani az árbevétel.
Amikor már csak hónapok voltak addig, hogy valamelyikünk elmenjen dolgozni, mert fogyott a pénzünk, akkor döntöttünk úgy, hogy noha még nem optimális a volumen, de kezdjünk el monetizálni.
Ez mikor volt? B. T.: Mondhatjuk, hogy félúton. Négy éve indultunk, az első árbevétel érkezett másfél év után, az első profitabilitás két éve. Végül a legkellemesebb milestone, amikor lett komoly pénzügyi tartalékunk. Persze ez most is bebukhat, de már biztosan nem hétfőről keddre.
Sokszor megfordult közben a fejetekben, hogy abbahagyjátok? B. T.: Folyamatosan. Mindig meghatároztuk a limiteket, tudtuk, hol van a burn rate, amivel tudunk menni, amit nem léphetünk túl. Korpos Gergely: De csak agyaltunk azon, hogy mi lesz, ha elérjük ezeket a szinteket. Feladásról, kiszállásról nem volt szó, de arról igen, hogy ha úgy alakul, egyikünk elmegy dolgozni, és a másikunk csinálja tovább, hátha közben beindul. Meg terveztük, hogy ha kell, barátoktól, családtól kérünk pénzt.
Végül teljesen saját finanszírozásban tudott maradni? K. G.: Igen, ez elég egyedi, az is, hogy végig cash flow pozitívak tudtunk maradni. B. T.: VC-k (kockázatitőke-alapok) érdeklődtek, kétszer is közel kerültünk, hogy házasodjunk, de épp akkor léptünk át olyan milestone-okat, hogy azt tudtuk mondani, köszi, ezt most mégse kérnénk, mert tudtuk a továbbiakat az árbevételből finanszírozni. Onnantól, hogy mini csapattal havi szinten cash-flow pozitív lett az üzlet, már az volt a kérdés, hogy mi a megfelelő nagyság. Kétszer is eljátszottuk, hogy több embert vettünk fel, mint amit akkor elbírt a cég, de végül mind a kétszer kinőtte az árbevétel.
Fazekas Dóra, az angol Cambridge Econometrics magyar leányvállalatának vezetője minden bizonnyal akarva sem állhatna távolabb a fenntarthatóságért az utolsó csepp biomasszáig küzdő zöld hippi sztereotípiájától. Gazdaságösztönző szakemberként nem azzal fogja zöldebbé tenni a jövőt, hogy nem száll repülőre, hanem kőkemény számokkal győz meg kormányokat és nemzetközi szervezeteket, hogy a nonstop pöfékelés pénzügyileg sem tartható fenn.
Az alig 28 éves Dóri annak ellenére imádta 2007 New Yorkját, hogy az Upper East Side fényűzésbe fulladó Gossip Girl-szökevény lakóival szemben neki csak egy 120. utcai olcsó bérlakás aprócska szobájára futotta Fulbright-ösztöndíjából. A padló ráadásul lejtett – valahányszor az íróasztalához tolt forgószékbe ült, tartania kellett magát a lábával, nehogy elguruljon. Szó, mi szó, a Columbia University campusa közel volt, és mivel csupán egy évet tölthetett a világ egyik legjobb egyetemén, igyekezett kihasználni az idejét.
Még akkor is, ha az ösztöndíj tényleg csak a megélhetésre volt elég, és az egyetem fenntarthatósági kutatásait összefogó The Earth Institute sem szolgáltatta a leghívogatóbb irodát. „Egy szerverszobából kialakított irodában találtak nekem helyet, egy íróasztalt és egy számítógépet kaptam. Néha még nyáron is téli kabátban ültem bent, annyira ment a légkondi” – nevet, de gyorsan leszögezi, hogy manhattani tartózkodása meghatározó volt a karrierjében.
Első cége fordítóiroda volt, ami nem véletlen: „Angolul és franciául jól beszélek, de olaszul és spanyolul is tudok. Elkezdtem németül tanulni, de az még a bakancslistámon van. Héberül még szeretnék megtanulni, meg a kínai is mindig érdekelt.”
Dóra nagy pohár almafröccs előtt ül, és noha már a doktoriját is az európai szén-dioxid-piacból írta, nyomát sem mutatja klímaszorongásnak.
Fazekas Dóra pont a cikk írása idején töltötte be a 41-et, a fagyos szerveriroda rég a múlté. Ahogy a vendégkutatói szerep is: két és fél éve vezeti a Cambridge Econometrics brit gazdasági tanácsadócég magyarországi leányvállalatát. Egy budai étterem kerthelyiségében találkozunk, közel a MOM Parkban levő irodához. Őszi délelőtt, nyári meleg. Dóra nagy pohár almafröccs előtt ül, és noha már a doktoriját is az európai szén-dioxid-piacból írta, nyomát sem mutatja a klímaszorongásnak. Pedig pontosan tudja, mi történik az éghajlatunkkal, évekig kutatta a témát. „A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére több eszköz is van, amivel én foglalkozom, az a gazdasági ösztönzés – mondja. – A Cambridge Econometrics E3ME modellje nem klímamodell, hanem a környezetet, a gazdaságot és az energiaszektort összekapcsoló ökonometriai modell.” Innen a három E: energy, environment, economy – Dóra csak ezzel a modellel foglalkozik, ez a cég projektjeinek kisebb hányadát jelenti.
Nem jó üzlet a szén-dioxid Az Európai Unióban a szén-dioxid kibocsátására feljogosító kvótákkal lehet kereskedni. A kvótaegységek elméletileg mindegy, hogyan kerülnek egy adott kibocsátóhoz – ingyen vagy pénzért, árverésen –, továbbadva tehát tulajdonképpen hozhatnak pénzt a konyhára. Valójában viszont a kibocsátók ezt csak egy újabb regulaként értelmezik, a szén-dioxid tonnánkénti ára pedig nem elég magas ahhoz, hogy ösztönözze az egységekkel történő kereskedést. A kibocsátott szén-dioxidot egyébként meg lehet kötni, és cseppfolyósítva eladni, de mivel ehhez évi több milliárd tonna gázt kéne befogni, ennek technikai megoldásai még nem járnak annyira előre, mint egyes fenntarthatósági modellek.
A Cambridge Econometrics többségében kormányoknak és nemzetközi szervezeteknek dolgozik, a projektek negyven százaléka az Európai Uniónak készül. Az ügyfelek a kapott adatok alapján előrelátóbbak lehetnek, hiszen többféle forgatókönyv kerül eléjük. Az egyik azt mutatja meg, hogy a párizsi egyezmény célkitűzéseit – vagyis például, hogy az iparosodás kezdetéhez mérten két fok alatt tartsuk bolygónk átlaghőmérsékletének emelkedését – milyen stratégiával lehet elérni, ennek milyen munkaerőpiaci, gazdasági hatásai vannak, illetve, mit is ér majd pontosan egy-egy befektetési vagy hitelezési portfólió 2030-ban vagy 2050-ben.
A másik forgatókönyv arra készít fel, mi lesz akkor, ha nem csinálnak semmit. Ahány ügyfél, annyi forgatókönyv és eredmény, de általánosságban Dóra szerint hosszú távon a fenntarthatóbb törekvések érik meg. Mivel pedig az ügyfelek hangzatos jelszavak és molinók helyett kőkemény számokat kapnak, cselekedni is inkább hajlandók. „Nemrég önszorgalomból kiszámoltuk, hogy a jelen járványhelyzet miatti gazdaságélénkítésben mivel járunk jobban, áfacsökkentéssel vagy fenntarthatósági intézkedésekkel, például energiahatékonysági beruházásokkal, infrastruktúra-fejlesztésekkel vagy megújulótámogatásokkal. Kiderült, hogy utóbbiak ugyanolyan eredményt hoznak, mint az áfacsökkentés, csak közben a környezetet is védik.”
Nagyon zöldfülűek voltunk Az egyke kis Dórinak kertészmérnök édesapja mutatta meg a növénytermesztés csodáját. Na, nem egy nagy kertben mindenféle veteményesek között, úgy túl könnyű! „Társasházban laktunk, és az erkélyen neveltünk paprikát, paradicsomot. Édesapám minden zöld helyet kihasznált – emlékszik. – Az osztályfőnököm felső tagozatban, Kereszty Péter, sokat vitt minket kirándulni. Szemetet szedtünk, és volt nyomkereső klub is” – sorolja, majd maga is elgondolkodik, milyen természetesen orientálták ezek a hatások a fenntarthatóság felé.
Kereszty Péter, az ELTE Gyertyánffy István Gyakorló Általános Iskola akkori biológia-földrajz szakos tanára (ma már a Cartographia Tankönyvkiadó Kft. természettudományi szerkesztője) nem sejtette, mekkora hatással voltak ezek a foglalkozások Dórára. „Régóta nem tanítok, pályát váltottam, de persze, emlékszem rá – mondja kissé meglepetten. – Ők voltak az egyik utolsó osztályom, nagyon jó képességű gyerekek jártak oda. Elég erős suli volt, de ahhoz, hogy valakire ennyire hassanak a foglalkozások, elengedhetetlen a jó családi háttér is.”
A környezettani érdeklődéshez társult némi számszerelem is, így Dóra a Közgázra ment. Kisvállalkozói főszakirányra és környezetgazdálkodási mellékszakirányra járt, még cégalapításra is jutott az erejéből, fordítóirodát nyitott az egyik csoporttársával. „Volt a UPC-nek egy tendere, be lehetett adni egy üzleti tervet” – idézi fel a Svájcban élő Orbán Katalin, aki ma is ápolja távbarátságát Dórával. „Online budget fordítóiroda volt az ötletünk – ma már mind ilyen, de akkoriban ez még újdonság volt. Nyertünk.” Bár Dóri kiszállt belőle, az Afford fordítóiroda még működik, tavaly 339 millió forintos forgalommal és 21 millió forintot meghaladó nyereséggel zárt. A sikerért persze meg kellett küzdeni. „Nagyon zöldfülűek voltunk. Az első tárgyalásra úgy mentünk, hogy gyakoroltuk a kézfogást egymással, mennyire legyen erős vagy mennyire ne” – meséli Katalin, milyen volt ötödévesen vállalkozást indítani. „Akkoriban ezt kisvállalkozó-fejlesztésnek hívták, nem volt olyan szexi neve, mint most a startup.”
Az egyetem után Dóra egy pályázatíró cégnél helyezkedett el, de nem élvezte annyira, így beiratkozott a doktori iskolába. Mivel a környezetvédelem érdekelte, olyasmit szeretett volna kutatni, ami illeszkedik a tematikába, de nem minden második doktorandusz témája. Így került a látóterébe a melléktermékként létrejövő szén-dioxid megkötésének és utólagos piaci felhasználásának kérdése. A Fulbrightra is ekkoriban jelentkezett, barátja (és későbbi férje, az OTP Portfolion kockázatitőke-befektető csapatának vezetője), Molnár András győzködte, hogy ugyan, ő is tanult Amerikában, vágjon bele, jó buli lesz. A felvételi nem volt sétagalopp, de végül elnyerte az ösztöndíjat, a Columbián töltött idejét pedig többek közt arra fordította, hogy felvegye a kapcsolatot egy, a gazdasági ökológia területén roppant elismert professzorral.
Az első tárgyalásra úgy mentünk, hogy gyakoroltuk a kézfogást egymással, mennyire legyen erős vagy mennyire ne.
Szerencsés véletlen volt a brexit „Dóra hallott az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerével kapcsolatos munkámról, és megkérdezte, meglátogathat-e az MIT-n, hogy esetleges kutatási témákról beszélgessünk. Ez 2007 környékén lehetett – idézi fel megismerkedésüket Denny Ellerman, a Massachusetts Institute of Technology nyugdíjas professzora. – Nagyon érdekelt bennünket a kereskedelmi rendszer bevezetése az új tagállamokban, és azt javasoltam, hogy Dóra a magyarországi bevezetést kutassa. Megtisztelve érzem magam, amiért hatásom lehetett az érdeklődésére és a kutatási irányvonalára. Ahányszor találkoztunk, bátorítottam, és úgy gondolom, hogy a kutatása jól sikerült.” Dóra munkáját Ellerman és kollégái 2010-ben kiadott Carbon Pricing: The European Union Emissions Trading Scheme című szakkönyvükben is kiemelték.
A Fulbright után András és Dóra még külföldön akartak tapasztalatot gyűjteni, így az Egyesült Királyságba mentek. Dóra egy nonprofit kutatóhálózatnál dolgozott, itt kapott először menedzseri feladatokat is. A Cambridge Econometricsszel 2016-ban került kapcsolatba, akkor még csak egy projektbe bevont kutatóként. Mivel azonban elégedettek voltak vele, teljes állást kapott, annak ellenére, hogy kisfia megszületése miatt a házaspár 2009-ben visszatért Magyarországra. Dóra lett a cég első távmunkában dolgozó alkalmazottja. „Szerencsés véletlen volt a brexit a balszerencsében” – meséli, miként jutott el a cégvezetői forgószékig (amit már nem kell lábbal tartania, nem gurul el vele). „Mivel sok az EU-s projektünk, szóba jött, hogy kéne egy brüsszeli iroda. Én meg jelentkeztem, hogy hát itt vagyok Budapesten, logikus lépés a cég kontinentális terjeszkedését itt kezdeni.”
A magyar leányvállalat (Cambridge Econometrics Hungary Kft.) így két és fél évvel ezelőtt alakult meg, és már magyar partnerei is vannak. „Van egy új téma, én vettem át a vezetését, nagyon-nagyon lelkes vagyok miatta – mondja. – Nemzeti és kereskedelmi bankoknak, nyugdíjfolyósító intézeteknek és befektetési társaságoknak adunk tanácsokat egy holland partnerrel abban, hogy a mostani portfóliójuk mennyit fog érni, ha a klímaváltozás ellenére sem csinálnak semmit, vagy ha éppen igen.” Itthon az MNB és az MKB az elsők, akik igénybe veszik a szolgáltatásaikat, mivel azonban a magyar iroda a brexitelt Anglia közép-európai lába szeretne lenni, növekednie kell. „Épp most dolgozom az üzleti terven, szeptember végére lesz kész.”
Vannak, akik ezek után szeretnek magas lóról beszélni, Dóra azonban olyan természetességgel meséli a tudományos – és ezáltal tulajdonképpen megvétózhatatlan – sikereit, ahogy én egy unalmas reggelimről számolok be, ha bárki ilyesmire kér (nem kér). Mi több, társaságban inkább nem is beszél a munkáról. „Nem szeretem elmondani, hogy klímaváltozással foglalkozom, mert erről mindenkinek van véleménye” – mondja. És valóban: egyesek számon kérik rajta, miért vezet autót (nyugalom, gondolkodik egy elektromos modell beszerzésén), mások faggatni kezdik, hogy van-e még értelme tartós tejet venni (ugye, 2030 nem instant apokalipszist hoz, hanem a 2100-as klímacélok elérésének egyik mérföldkövét). „Ha megkérdezik, mivel foglalkozom, azt mondom, hogy egy brit gazdaságkutató cégnél vagyok. Ez nem annyira érdekes.”
A világ megmentését különben sem abban látja, hogy elmegyünk a falig, és mától sem húst nem eszünk, sem műanyagot nem használunk, nem beszélve az autók azonnali bezúzásáról, hanem az arányosságban és a jó kommunikációban – utóbbi elengedhetetlen, hogy mindenki megértse, mit kell tennünk a környezetünk megóvásáért. Bevallottan nem gubbasztana egy parkban, hogy a bolygóért tüntessen, ám Greta Thunberg és követőinek akcióit hasznosnak tartja. „Felhívták a figyelmet erre az egészre. Ma már mindenki hallott a klímaváltozásról.”
Ez a folyamat mindenre hatással van. Arra, hogy mit fogunk enni, miként dolgozunk majd, vagy épp mely területek néptelenednek el. Ezért is fontos kutatni a minden bizonnyal elkerülhetetlen hatásmechanizmusokat, és nem mindegy, mennyire lesznek szélsőségesek a körülmények. „Egy EU által támogatott kutatási projekten dolgoztunk Dórival extrém klímaforgatókönyvek összeállításán és hatáselemzésén” – mondja Pintér László, a CEU Környezettudományi és Környezetpolitikai Tanszékének vezetője, aki ajánlásra vette fel Dórát, amikor olyasvalakit keresett, aki „a fenntarthatósági tudomány és a kommunikáció határterületének specialistája”. Egyebek mellett az volt a feladata, hogy közérthetővé tegye az integrált gazdasági és klímamodellek bonyolult nyelvezetét, hogy a projektben részt vevő nem klímakutatók és a szélesebb célközönség is értsék, miről van szó.
Mostanában is gyakran kamatoztatja ezt a képességét: Andrással két kisgyermeküknek próbálnak minél többet átadni a természet szeretetéből. „Ők annyival előrébb járnak, mint mi – mondja Dóra. – A kisfiam most lesz kilencéves, és olyan kérdéseket tesz fel, amik nekem eszembe sem jutottak ekkoriban. Múltkor azt kérdezte, hogy az óramutató járásával megegyező vagy ellenkező irányba forog-e a Föld. A kislányom meg hatévesen olyan, mint én voltam ennyi idősen.”
Most egy kicsit mindenki megállt A fröccs elfogyott, Dóra kávét kér, közben egy korábbi cikkemről kérdez. („Láttam, hogy egy jóbarátomról, Trón Viktorról is írtál!”) De szóba kerül a Linkedin, a fenntarthatósággal kapcsolatos általános vélekedés és a gyerekek kontra okostelefon témakör is – kötetlenül, barátságosan beszélget. És bármit is mondjak, úgy figyel, mintha a világ legérdekesebb dolgát magyaráznám éppen – élénk, kíváncsi tekintete és érdeklődő mosolya issza az ember mondandóját, és ez nem csak az én benyomásom. Empátiás és kommunikációs készségeit többen kiemelik azok közül, akikkel együtt dolgozott.
És hát ezek a tulajdonságok a sikeres vezető fontos ismérvei is. A budapesti irodát Dóra pár év munkatapasztalattal rendelkező közgazdászokkal töltötte fel, egyelőre öten dolgoznak a keze alá. A koronavírus miatt az irodába ritkán járnak be, noha a személyes kapcsolat akkor is elengedhetetlen egy munkahelyen, ha ide-oda kell repkedni érte, ezzel is növelve az ökológiai lábnyomunkat. „Úgy látom, hogy ez egy próbatétel volt, most egy kicsit mindenki megállt – mondja a járványról. – Az biztos, hogy a klímakonferenciákra repkedés a múlté. Régen előfordult, hogy reggel kimentem Cambridge-be, és este visszajöttem, de többet nem csinálok ilyet. Ez valóban fenntarthatatlan.”
Cambridge Econometrics Limited Alapítás: 1978-ban a University of Cambridge profitcélú vállalkozásaként, jelenlegi cégformáját 1985-ben kapta
Létszám: 50 fő
Árbevétel (millió font): 2018* 3,4 2019* 3,7 *az üzleti év előző év július 1-jétől tárgyév június 30-áig tart
Cambridge Econometrics Hungary Kft.
Alapítva: 2018
Létszám: 5 fő
Árbevétel (millió forint): 2018 29,7 2019: 103,3
Adózott eredmény (millió forint): 2018 −14,2 2019 25,6
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
Jövőre kisebb lehet a kilábalás, mint amennyivel idén bezuhan a magyar gazdaság, de ha a járványt nem sikerül gyorsan megfogni, még csúnyább világ is jöhet. A Forbes negyedéves jelentése.
Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
