A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
Nem számít szokványosnak hazánkban Küllői Péter pályája. A szakember a kilencvenes években az egyik nemzetközi befektetési bank magyarországi igazgatójaként dolgozott, majd a pénzintézet londoni központjának egyik vezetője lett. Sikeres karrierjét azonban pályafutása elején tett ígéretének megfelelően 40 évesen befejezte és visszaköltözött Magyarországra, hogy életét nemes céloknak szentelje. Azóta elsősorban a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumi elnökeként és a Mosoly Alapítvány alapítótagjaként ismerik őt, aki hisz abban, hogy az élettől jó dolgokat kapó emberek hosszú távon visszaadnak a társadalomnak, különösen a leginkább rászorulóknak. „A vagyon nem cél, hanem jó eszköz arra, hogy nyugalmat kínáljon, és jó ügyeket lehessen a segítségével felkarolni” – mutat rá.
A vagyonkezelés terén az egykori bankár a diverzifikációban hisz. Vagyona egy részét profi szakemberekre bízza, a szívéhez közel álló befektetésekkel azonban személyesen szeret foglalkozni, és a jó ügyek támogatása mellett ilyen a művészet is. „A műtárgyakat a szívemmel közelítem meg, de az agyammal hozom a végső döntést, hogy érdemes-e megvenni őket. Sokat adok a lányaim véleményére is, és ha egy kép egyiküknek sem tetszik, onnantól kezdve inkább vagyontárgynak tekintem” – magyarázza. A saját kezelésében álló portfólió harmadik része a változó világhoz kapcsolódó trendekkel – így a digitalizációval – összefüggő kockázati befektetéseket foglalja magába, itt globálisan keresi, hogy milyen sikerre esélyes, korai fázisú projektbe érdemes invesztálni.
Vagyonnal kapcsolatos szemléletét Küllői Péter a gyermekeinek is igyekezett átadni: amikor például akadt olyan játék, amivel már nem játszottak, megbeszélte velük, hogy kinek ajándékozzák tovább és szerezzenek vele örömet. A napjainkat övező bizonytalanságot látva úgy döntött, hogy apaként az oktatásuk és az első lakásuk finanszírozásával tudja nekik megadni az alapvető biztonságot, ám egy ponton túl a saját lábukon kell megállniuk – ha például tanulmányaik mellett nem jönnek ki havi zsebpénzükből, munkával teremtsék elő a számukra szükséges plusz összeget. „Ha valaki mindennap kaviárt kap, utána azt érzékeli, hogy az már jár neki, ilyen márpedig nincs. Arra tanítottam a lányokat, hogy a nehézségeket tanulják meg legyőzni, miközben értékelik azt, ami nekik jutott. Nem a kertes háztól és a biztonságtól lesz teljes az életünk, hanem a változatos, érdekes élményektől, még akkor is, ha ezek közül nem mindegyik kellemes” – vallja Küllői Péter. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a következő generációknak kötelező a családi ügyeket tovább vinni, mivel ezzel óriási terhet lehet az utódokra tenni – sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy minden gyerek megtalálja a saját útját, miközben figyelnek a másikra és támogatják egymást. Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője szerint ezek a nevelési elvek összhangban állnak a filantróp pénzügyekkel kapcsolatos nézeteivel: „A vagyonra eszközként tekintő, az elengedést számos fronton gyakorló embertől nem meglepő, hogy a gyermekek vagyonra való felkészítésében és vagyonhoz való juttatásában is a saját felelősségvállalás fejlesztése áll a középpontban” – foglalja össze.
Idén ősszel új épületbe költözik a Forbes. A pesti házat egy Karfunkel Salamon nevű kereskedő építtette 127 évvel ezelőtt, akinek még a telefonszámát is tudjuk: 143-39.
Olyan ez, mint az „észak Velencéje”: semmi értelme, de jól hangzik. A várostörténeti zsurnalizmus legnagyobb közhelye szerint az Andrássy út a magyar Champs-Élysées. A két utat egy fél világ választja el egymástól, és még inkább így volt ez a városegyesítés idején. A Sugárút kiépülőben lévő házai egyfajta Patyomkin-faluként emelkedtek a környékbeli mezőkön, a mellékutcák helyén földszintes házak álltak, kisebb üzemek zörögtek, vagy konyhakertek zöldelltek.
Az Operaház helyén például kisebb mocsár terült el, partján rosszhírű betyárcsárda működött a 19. század közepén. A Sugárút kiépítésével rendezték a terepet, a szűkös Hermina téren – régi, németes nevén Schiffmannplatz – zsibvásár, egy fából ácsolt színház, később orfeum kapott helyet. Nem volt valami jó környék, annyi bizonyos. Báttaszéki Lajos ügyvéd és publicista szerint „nem is mindennapi ember az, ki a Hermina-térhez vezető utczákon keresztül bírhatni, anélkül, hogy orrát legalább százszor be ne fogja”.
A környék fejlődésének a korszak egyik csúcsépítkezése, a Magyar Királyi Operaház megnyitása adott lendületet. Ybl Miklós egyik főműve 1884. szeptember 27-én nyitotta meg kapuit I. Ferenc József császár jelenlétében. A Hajós utca nevének eredete a városi legendák homályába vész, annyi azonban bizonyos, hogy az 1720-as években már létezett a Schiffmanns Gasse, ahol szórványosan már egy-egy lakóépület is állt. Természetesen nem három-négy szintes házakat kell elképzelni, zömében földszintes, esetleg egyemeletes házak álltak itt ekkoriban.
Ennek az egyik utolsó tanúja a mai Hajós utca 21-es számú épület – közvetlenül az új szerkesztőségünk mellett –, jóval magasabb szomszédai között szinte eltörpülni látszik. 1839-ben épült föl klasszicista stílusban, Hild József tervei szerint, többszöri átalakítás után nyerte el mai, egyemeletes formáját, és valamilyen csoda folytán máig megmaradt ilyennek.
A földszinten működő hentesüzlet évtizedekig volt a környékbeli operadolgozók, ügyvédek és szobafestők kedvenc találkozási pontja – valószínűleg az egyetlen ilyen a világon –, a rohamtempóban változó belváros matuzsáleme idén nyáron adta át helyét egy amúgy klassz olasz tésztázónak. A mindennapi ebédmenüt így sült véres hurka helyett al dente tésztára cseréljük.
Schnitzer & Karfunkel A tehetős pesti polgárok keresték a befektetési lehetőségeket. Ilyen pesti volt Karfunkel Salamon is, a korabeli pesti élet egy tipikus utat bejárt figurája, aki szépen gyarapította vagyonát, majd megtakarításait idővel ingatlanokba fektette.
A Központi Értesítő 1876-os évfolyamából tKarfunkel Salamon 1914-ben, 70 éves korában hunyt elKarfunkel Salamon aláírása. Neve egyébként tökéletes lett volna akár ahhoz is, hogy folk-rock együttest alapítson vele Salamon & Karfunkel néven.
a Schnitzer & Karfunkel volt a korabeli Drogerie Markt.
Karfunkel Salamon az 1840-es évek közepén született, gyerekkoráról nem sokat tudunk. 1870. január 28-án közös vállalkozást alapított Schnitzer Mór vegyesáru-kereskedővel Pesten. A két magánzó – vagyis vállalkozó – hamarosan rokonságba is kerül, miután Schnitzer 1871-ben feleségül vette Förster Rózát, Karfunkel pedig 1873 májusában házasságot kötött annak tíz évvel fiatalabb húgával, Förster Herminával.
A két lány nem üres kézzel érkezett. A Központi Értesítő 1876-os évfolyamából tudjuk, hogy Róza húszezer forint készpénzt, míg Hermina tízezer forint készpénzt, ötezer forint hitbért és kétezer forint becsértékű ingóságbeli hozományt pakolt a cégbe. (A hitbér – avagy jegybér, móring, móringbér – az a díj, amit a férj a házasság megkötése és teljesítése esetére ígért a feleségnek, illetve a leány magának kikötött.)
Jól ment a bolt, Karfunkel egy drágának számító környéken, az Erzsébet tér 15. szám alatti házban lakott. Reggelente innen csak át kellett sétálnia az üzletbe, a két kereskedő üzlete ugyanis innen egy percre, a Sas utca 2. szám alatt működött. A címjegyzékekben Nürnbergerwaaren-Grosshändl áll nevük mellett, vagyis „norinbergi-áru-nagykereskedők” voltak.
És hogy mi az a norinbergi árukereskedés? Röviden: drogéria. Régen nürnbergi áruknak nevezték a vegyiáruk felhasználását elősegítő nem vegyi termékeket. Mivel az 1380-as években először az itteni piacokon árulták a kereskedők ezeket a termékeket, ezért ez a szó máig így maradt meg a magyar nyelvben. Karfunkelék árultak fogkeféket, borotvapengéket, ecseteket, fésűket, szappantartókat, de egy korabeli hirdetés szerint a bécsi Schottenring székhellyel rendelkező Braunstein Frères cigarettapapírjait is meg lehetett kapni Schnitzer és Karfunkel uraknál. Ők voltak a boldog békeidők Erwin Müllerei, vagy másképpen, a Schnitzer & Karfunkel volt a korabeli Drogerie Markt.
Az 1880-as évek közepén mindkettejüket ott találjuk a legtöbb adót fizető fővárosiak sorában, 400 és 500 forint közötti összeggel. Ezzel nem tartoztak az élmezőnybe, de azért szép kis összegnek számított. Összehasonlításul: Weiss Manfréd ekkoriban 800 és 900 forint közötti összeget, gróf Andrássy Gyula 1156 forintot, a vendéglőkirály Gundel János 2611 forintot, a tekintélyes méretű építészirodát működtető Ybl Miklós pedig 2858 forintot fizetett. Karfunkel jól fektette be pénzét. Egy évtizeddel később, 1897-ben tagja volt az akkor alakuló Terézvárosi korona-takarékpénztár igazgatótanácsának, a Magyar Nemzet pedig 1899-ben megemlíti, hogy a pesti izraelita hitközség ülésén tíz forinttal támogatta a szegénygyámolítás ügyét.
Az ingatlan mindig jó befektetés A vállalkozás másfél évtizedig működött ebben a felállásban, de Karfunkelnek eddigre sikerült annyi pénzt megtakarítania, hogy más befektetések után nézzen. Megvásárolta a 3751. számú telket a terézvárosi Hajós utca és az Ó utca sarkán, és terveket készíttetett egy háromemeletes bérház felépítésére. A korszak vállalkozói akkoriban is maximalizálni akarták a bérházakból származó profitot, ezt szolgálta a homlokzat és a lépcsőházak díszes kialakítása, de az építést felügyelő hatóságok szűrőjén általában nem ment át minden, így elsőre az itteni terv sem. A tervet többször is módosították, míg végül felépülhetett a körfolyosós bérház. Az építtető nevét az SK monogram, a munkálatok végét az 1892-es évszám jelzi a lépcsőház terrazzoburkolatos padlóján.
Ha már így belejött, Karfunkel és felesége egy másik telket is megvásárolt innen pár lépésre, a Nagymező és az Ó utca sarkán, és arra is háromemeletes lakóházat terveztetett (először azt is elutasították). A 3520-as helyrajzi számú telekről azt is tudjuk az Építő Ipar című folyóirat vonatkozó számaiból, hogy az Andrássy út 41. szám alatt lakó Hauptmann József budapesti magánzótól vásárolta 1891-ben, a ház hozzávetőleges építési költsége pedig 101 700 forint volt. Az eklektikus ház 1894-ben készült el.
Nyomozás egy építész után A történészek munkája sokkal közelebb áll a nyomozókéhoz, mint első látásra hinnénk. Amikor az ember elkezd egy kutatási feladatot, sokszor egyetlen nyomból kiindulva kell egy történetet elmesélni. Nevek, évszámok, adatok, majd ezek alapján újabb nevek, évszámok, adatok. Folyton számolni kell, és meg kell látni az összefüggéseket a nyomok között, még ha első látásra nem is tartoznak össze. Sőt, sokszor az ellenőrzés alapján derül ki, hogy a sok óra alatt felállított hipotézist nem lehet megerősíteni. Még ha a digitalizált dokumentumok sokat segítenek is, sok száz, sok ezer átnézett oldal vezet a megfejtéshez.
A ház tulajdonosával ellentétben a Hajós utca 23. építészéről gyakorlatilag semmit sem tudunk. Egyetlen ismert épülete ez, se előtte, se utána nem rajzolt mást. Lehetséges, hogy a rutinos Karfunkel egy pályakezdő építészre bízta a tervezést, aki aztán eltűnt, mint Petőfi a ködben?
Neve Millnich Alfréd, így szerepel a területet feltérképező topográfiában és a terézvárosi helyi védettségű épületek jegyzékében, de nyomát máshol – levéltárban, könyvtárban, a korabeli sajtóban – nem lelni. Ennek oka lehet, hogy talán nem is létezett.
A megfejtés pedig egyszerre kézenfekvőbb és bonyolultabb is, mint első látásra tűnik. Már napok óta dolgoztam a cikken, mindent felkutattam, hogy Millnich Alfréd nyomára bukkanjak. A Monarchiában viszonylag nagy volt a mérnökök mobilitása, számtalan fővárosi épületet tervezett hosszabb-rövidebb ideig itt dolgozó külföldi építész. Volt, aki egyetlen terv után továbbállt, más pedig örökre letelepedett, ezért még a bécsi építészek jegyzékét is átnéztem. Úgy tűnt, hogy hiába, a leadási határidő közelgett, de nem hagyott nyugodni a dolog.
Nem zárható ki, hogy egyszerűen elírták a nevét. Akkor sem dolgozott mindenki precízen, és egy nevet könnyű félrehallani. (Csak egyetlen példa: Karfunkel sógora, Fejér Jenő az egyik forrásban minden további nélkül Fehér Ernőként szerepel.) De akkor ki lehetett ez a rejtélyes mérnök, aki egy nem kiemelkedő, de nívós bérház terveit elkészítette? A megfejtés talán Wellisch Alfréd, a korszak egyik legtöbbet foglalkoztatott szakembere lehet.
Az 1854-ben született Wellisch irodája számos ismert középület mellett több száz pesti bérházat tervezett. A Hajós utcai bérház építésének idején a 30-as évei végén járt. A közelben több ingatlanja volt neki is, ekkoriban épült például a Nagymező utca 49. szám alatti épület, ennek tervezője és tulajdonosa is volt. Az épületek közötti stiláris egyezések is szembetűnők, Karfunkel és Wellisch ráadásul szinte biztosan ismerték is egymást, ha máshonnan nem, a hitközségből. Az adakozók névsorában ott találjuk az építészt is, ő negyven forintot adományozott a szegényeknek.
Miután a bérház elkészült, a kereskedő maga is beköltözött családjával az ingatlanba, innentől egyébként mint háztulajdonos jelenik meg a lakcímjegyzékekben. A címe az Erzsébet tér 15. helyett immár Hajós utca 23. Korán előfizet a telefonra, sőt még a számát is tudjuk: 143-39.
A korszak szokásához híven valószínűleg az építtető-tulajdonos is az úgynevezett piano nobile lakója lett: a korabeli bérházak első emelete mindig díszesebb volt a többinél. Az itteni lakások nagyobbak, elegánsabbak voltak a hátsó szárnyak és a többi emelet lakásainál.
A tulajdonos, ha valahova beköltözött, akkor biztosan ide. A magyar magazin ugyanazokban a fizikai terekben készül majd, ahová az építtető családja költözött még 24 évvel azelőtt, hogy az amerikai Jersey Cityben elhagyta a nyomdát az első Forbes.
Grecsó Krisztiánt realista, a vidéki sorsot kíméletlen őszinteséggel ábrázoló írásai miatt Móriczhoz hasonlítják, eddigi talán legnagyobb sikerét mégis egy tizenegy éves kislány hirtelen felnőtté válásának története hozta el: tavaly Vera című regénye volt a legnagyobb példányszámban megjelent magyar szépirodalmi alkotás. Az viszont még az egyre szélesebb körben népszerű íróhoz legközelebb állóknak is csak két évvel ezelőtt, súlyos betegsége kapcsán derült ki igazán, hogy – bár továbbra is az írás a legfontosabb az életében – nemcsak megszerette a szereplést, de egyenesen lételeme lett a színpad is.
Írta: Macsuga János Hiába dőltek meg sorra a járvány első hulláma alatt a napi rekordok több budapesti biciklis mérőponton, szép lassan visszaállt az élet a rendes kerékvágásba – és visszajöttek a kifogások is. „Majd ha lesz alternatíva!” – hangzik el gyakran az érv a magyaroktól, amikor felmerül a kérdés: miért kell minden egyes nap autóba ülni, hogy megoldjuk napi teendőinket? Ha […]
Minden gyerek megérdemel egy családot, származástól, bőrszíntől függetlenül, csak meg kell neki keresni – ez a Gólyahír Alapítvány missziója. Amíg a párok várják a gyermeket, addig az alapítvány felkészíti őket életük legnagyobb örömére. Aztán segít nekik származástörténetüket ismerő és elfogadó, egészséges lelkületű, sikeres felnőtteket nevelni.
