A Bank Gutmann sorozatában híres családok vagyonhoz fűződő viszonyáról írunk, számos jó gyakorlatot ismertetve. Mostantól magyar példákkal bővítjük a sorozatot, hogy azt is bemutassuk, hazánkban miként állnak a vagyonhoz és annak átadásához kapcsolódó kérdésekhez.
Nem számít szokványosnak hazánkban Küllői Péter pályája. A szakember a kilencvenes években az egyik nemzetközi befektetési bank magyarországi igazgatójaként dolgozott, majd a pénzintézet londoni központjának egyik vezetője lett. Sikeres karrierjét azonban pályafutása elején tett ígéretének megfelelően 40 évesen befejezte és visszaköltözött Magyarországra, hogy életét nemes céloknak szentelje. Azóta elsősorban a Bátor Tábor Alapítvány kuratóriumi elnökeként és a Mosoly Alapítvány alapítótagjaként ismerik őt, aki hisz abban, hogy az élettől jó dolgokat kapó emberek hosszú távon visszaadnak a társadalomnak, különösen a leginkább rászorulóknak. „A vagyon nem cél, hanem jó eszköz arra, hogy nyugalmat kínáljon, és jó ügyeket lehessen a segítségével felkarolni” – mutat rá.
A vagyonkezelés terén az egykori bankár a diverzifikációban hisz. Vagyona egy részét profi szakemberekre bízza, a szívéhez közel álló befektetésekkel azonban személyesen szeret foglalkozni, és a jó ügyek támogatása mellett ilyen a művészet is. „A műtárgyakat a szívemmel közelítem meg, de az agyammal hozom a végső döntést, hogy érdemes-e megvenni őket. Sokat adok a lányaim véleményére is, és ha egy kép egyiküknek sem tetszik, onnantól kezdve inkább vagyontárgynak tekintem” – magyarázza. A saját kezelésében álló portfólió harmadik része a változó világhoz kapcsolódó trendekkel – így a digitalizációval – összefüggő kockázati befektetéseket foglalja magába, itt globálisan keresi, hogy milyen sikerre esélyes, korai fázisú projektbe érdemes invesztálni.
Vagyonnal kapcsolatos szemléletét Küllői Péter a gyermekeinek is igyekezett átadni: amikor például akadt olyan játék, amivel már nem játszottak, megbeszélte velük, hogy kinek ajándékozzák tovább és szerezzenek vele örömet. A napjainkat övező bizonytalanságot látva úgy döntött, hogy apaként az oktatásuk és az első lakásuk finanszírozásával tudja nekik megadni az alapvető biztonságot, ám egy ponton túl a saját lábukon kell megállniuk – ha például tanulmányaik mellett nem jönnek ki havi zsebpénzükből, munkával teremtsék elő a számukra szükséges plusz összeget. „Ha valaki mindennap kaviárt kap, utána azt érzékeli, hogy az már jár neki, ilyen márpedig nincs. Arra tanítottam a lányokat, hogy a nehézségeket tanulják meg legyőzni, miközben értékelik azt, ami nekik jutott. Nem a kertes háztól és a biztonságtól lesz teljes az életünk, hanem a változatos, érdekes élményektől, még akkor is, ha ezek közül nem mindegyik kellemes” – vallja Küllői Péter. Azzal viszont nem ért egyet, hogy a következő generációknak kötelező a családi ügyeket tovább vinni, mivel ezzel óriási terhet lehet az utódokra tenni – sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy minden gyerek megtalálja a saját útját, miközben figyelnek a másikra és támogatják egymást. Varga Szabolcs, a Bank Gutmann magyar irodájának vezetője szerint ezek a nevelési elvek összhangban állnak a filantróp pénzügyekkel kapcsolatos nézeteivel: „A vagyonra eszközként tekintő, az elengedést számos fronton gyakorló embertől nem meglepő, hogy a gyermekek vagyonra való felkészítésében és vagyonhoz való juttatásában is a saját felelősségvállalás fejlesztése áll a középpontban” – foglalja össze.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Az első magyarországi MRI-készülék 1986-os üzembehelyezését a Semmelweis Egyetem szív- és érsebészeti klinikáján még a Wikipédia is számon tartja, de a második megérkezése sem volt kisebb szakmai szenzáció. Újabb öt évet kellett várni rá, no, meg a pillanatot, hogy közben eljöjjön a rendszerváltás, alakulhassanak vegyes tulajdonú magáncégek, jöhessen a külföldi tőke és technológia a magyar gazdaságba, és benne a különösen forráshiányos egészségügybe.
Az izraeli–magyar alapítású International Medical Center (IMC) tulajdonosai izraeli bankkölcsönből vásárolták meg tehát az ország második – a test szerkezetét minden addiginál pontosabban feltérképező – mágnesesrezonancia-berendezését, beállították a MÁV-kórházban létrehozott központjukba, és ezzel lehetővé tették, hogy a magyar radiológia apraja-nagyja ezen a gépen tanulhassa ki az MR-ezést.
Egy jó főnök alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Az IMC egykori jelenlétéről ma már csak egy muzeális tábla árulkodik a Dózsa György úti kórház falán, holott a cég nem tűnt el, csak átalakult és akkorára nőtt, hogy alapítói sem ismernének rá. Többszöri tulajdonos- és névváltás, pénzügyi befektetők jövés-menése után most egy egészségügyi befektetésekben régóta jeleskedő svájci csoport, a Waypoint Capital tulajdonában van, és lett a magyarországi bázisra építve Európa 16 országában a képalkotó diagnosztika megkerülhetetlen vállalata.
Idehaza az Affidea ráadásul a magántulajdonú egészségügyi szolgáltatók teljes rangsorában évek óta az első helyen áll, ami még úgy is nagy szó, ha tudjuk, hogy tizenkétmilliárd forintos éves forgalmának a felét közfinanszírozott ellátásban, kvázi az állami egészségügy alvállalkozójaként nyújtja. A másik évi hatmilliárdot tisztán magánforrásokból jövő bevételként számolja el – ha csak ezt a szeletet néznénk, azzal is a legnagyobbak között volna a piacon.
Az a bizonyos 1991-es gépbeszerzés ma is meghatározza tehát a fő profilt, a cég magasan uralja az MRI- és CT-piacot, de már rég nem csak ezen a területen aktív. Az elmúlt években különösen nagy lendülettel terjeszkedett, felvásárolt egy foglalkozás-egészségügyben erős céget (Főnix-Med), és megvette a legnagyobb plázarendelőket felépítő MSB-t, hogy a járóbeteg-ellátásban is erősítsen (Forbes, 2019/12). A hazai magánegészségügyi szféra koncentrálódásának egyik legnagyobb motorjává vált, miközben zöldmezős beruházással alapított egy férfiegészségügyi központot, megnyitotta önálló gasztroenterológiai, illetve endoszkópos high tech klinikáját a budapesti Bankcenterben, és mellékesen néhány éve már a kisállatok diagnosztizálásával is foglalkozik.
Utóbbi eltörpül az Affidea portfóliójában, de jól mutatja, mi mindenre van ma már igény és lehetőség. A külön központban, csak kisállat-diagnosztikára létrehozott VetScan tipikus kuncsaftjai kutyák és macskák, de feküdt már hiúz, papagáj és házi malac is az MRI-ben. Egy jó főnök pedig alaposan ismeri cége szolgáltatásait: Leitner György kutyáját is MR-ezték már, ő maga meg most készül egy vastagbélrák szűrésre, hogy saját élményt szerezzen az Olympus gyártotta új csúcstechnológiás endoszkópjukról.
Kis multi, nagy felelősség Abban, hogy az Affidea ma már egy több pilléren álló, járóbeteg-ellátást is nyújtó vállalat, kulcsszerepe van Leitner Györgynek, a cég öt évvel ezelőtt kinevezett vezérigazgatójának. Hivatalosan csak topmenedzser, de ahogy a Covid-járvány miatt egy Cserpes-tejivó nyitott teraszán ülve átvesszük a társaság történetét egy túrósbatyu felett, tulajdonosi szemlélettel beszél. És ez nem is véletlen, a csoport úgy épül fel, hogy az egyes leányvállalatok vezetőinek egy tipikus multifőnöknél jóval nagyobb önállósága, és persze nagyobb felelőssége is van.
„Az kimondott stratégia, hogy miután az Affidea a diagnosztikában egész Európában megkerülhetetlen, próbáljon más területeken is erősíteni. De hogy ez hogyan valósul meg, az országonként eltérő, és mindenhol alulról jövő javaslatok mentén történik. Pártolják a helyi innovációt, és viszonylag gyorsan is döntenek cégfelvásárlásokról vagy zöldmezős beruházásokról” – mondja, és ez az önállóság nyomós érv volt, amikor annak idején igent mondott a pozícióra.
Tizenhat ország összes ötletére persze soha nincs elég pénz, így aztán kemény verseny folyik az Affidea-leányvállalatok között a befektetők elkölthető tőkéjéért. Számít a korábbi projektek sikere és az általa szerzett hitelesség, az adott ötlet reprodukálhatósága, skálázhatósága és a célország befektetői megítélése. Leitner György is sokszor állt már az egyébként havonta összeülő befektetési bizottság előtt, hogy prezentáljon egy újabb üzleti lehetőséget, amit „kőkemény pénzügyi modellezés, nagyon komoly számítások” előznek meg. Egy-egy beruházás után pedig – mint ahogy a tavalyi MSB-akvizíciót követően – életbe lép a szigorú monitoring rendszer, és még évekig figyelik, hogy a befektetés miként térül meg.
Mi mennyi?
CT-vizsgálat: 20 000 – 190 000 Ft MRI-vizsgálat: 40 000 – 140 000 Ft CT-készülék: 100 – 150 millió Ft MR-készülék: 180 – 450 millió Ft
Leitner Györgyöt kívülről nézve mindez nem frusztrálja. Kiegyensúlyozott alkat, inkább látszik lendületes, befutott teniszedzőnek, semmint egy 750 embert foglalkoztató piacvezető egészségügyi vállalat nagyfőnökének. Persze nem is tegnap kezdte a cégvezetést, amikor öt évvel ezelőtt fejvadászok megtalálták az Affidea – akkor még Diagnoscan – élére, már húszévnyi csúcsmenedzseri gyakorlat volt mögötte. A gyógyszeripart hagyta ott az új terület és pozíció kedvéért, és ahogy Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója mondja, aligha van ember, aki az ágazatban vagy az egészségügyi döntéshozók körében ne ismerné őt.
„Gyuri emblematikus alakja volt a gyógyszeriparnak, és nemcsak azért, mert az egyik legnagyobb szereplőt, a GlaxoSmithKline-t vezette évtizedeken át, hanem mert a multinacionális gyógyszercégek itteni leányvállalatait érintő érdekérvényesítésben is nagyon fontos szerepet vállalt.” És ahogy GSK-vezérként évekig az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének elnöke volt, most Affidea-főnökként is motorja az iparági összefogásnak, több éve ő a legnagyobb egészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Szereti, ha befolyásolhatja a folyamatokat, és a jelek szerint ehhez meg is kapja a bizalmat.
A leginkább azonban két esetben lubickol, ha új üzletfejlesztési irányokat lát maga előtt, vagy ha csapatot kell építenie. Ilyenkor kerüli a bólogató Jánosokat, és örül, ha különböző habitusú és képességű emberek alkotta csapatában összecsapnak a vélemények, sokszor tapasztalta már, hogy épp egy vitában alakul ki a jó megoldás. „Viták márpedig folyamatosan vannak – mondja Kardos Lilla orvosigazgató, aki 27 éve dolgozik a cégnél –, és sokszor Gyuri az, aki elengedi az álláspontját.”
Legkeményebb tanulóévei Lengyelországban, az ottani GSK elődjénél voltak, ahová húsz évvel ezelőtt direkt azzal küldték, hogy – miközben már Magyarországon is vezető volt – reformálja meg a szervezetet, tegyen rendet Varsóban. Sokat lendített rajta még rögtön a pályája elején egy MBA-képzés is, ahol – a rendszerváltás utáni magyar diákként az elsők között Amerikában tanulva – vérbeli üzleti képzést kapott. „Ott világosodtam meg” – mondja a pittsburgh-i hónapokról, pedig ezután még jött némi munkatapasztalat is egy gyógyászati segédeszközöket gyártó dél-karolinai cégnél. Onnan megint hazahozott valamit, ami azért a mai magyar egészségügy egészétől még elég távol van – nem rakétatudomány, egyszerű szemléletbeli dolog. „Minden nap volt egy óra, amikor mindenki összeült, és csak arról beszélt, hogy milyen vevői visszajelzéseket kaptunk.”
Affidea Magyarország (a Főnix-Med és az MSB számaival együtt, millió Ft)
Írta: Macsuga János Hiába dőltek meg sorra a járvány első hulláma alatt a napi rekordok több budapesti biciklis mérőponton, szép lassan visszaállt az élet a rendes kerékvágásba – és visszajöttek a kifogások is. „Majd ha lesz alternatíva!” – hangzik el gyakran az érv a magyaroktól, amikor felmerül a kérdés: miért kell minden egyes nap autóba ülni, hogy megoldjuk napi teendőinket? Ha […]
A rendszerváltás egyeseknek szekrényből kihulló csontvázakat, másoknak a szabadságot jelenti – Rácz Árpád egyértelműen az utóbbi táborba tartozik. A Rubicon folyóiratot azzal az ígérettel alapította 1990-ben, amit a névbe is megpróbált belefoglalni: felszámolni a régit, a megszokást és hagyni, hogy valami új kezdődjön. Ez az új harminc éve tart.
Az elmúlt év legnagyobb kiszállói között az élelmiszeripar volt a sláger, magyarokkal az élen: a már régóta elkerülhetetlen piaci konszolidáció éllovasai a hazai nagyvállalatok voltak. A műanyagiparban külföldi cégek csipegettek, és a gyógyszer- és egészségiparban is volt mozgolódás. Mészáros Lőrinc és körei haraptak egy szeletet a Budapest–Belgrád-vasútépítésből, és belenyúltak a veszélyeshulladék-kezelésbe, továbbá egy klasszikus startupexitet is láthattunk az USA-ba, egy egészen különleges iparágban. A listát böngészve egy felfutó trendre is felfigyelhetünk: egyre gyakoribb, hogy magánbefektetők egy csoportja áll össze, és vásárolja be magát középvállalatokba, ezzel párhuzamosan egyre aktívabbak a piacon a rejtélyes befektetői hátterű, de kormányközeli szereplőkhöz köthető magántőkealapok is.
