Vannak, akiket már felvásárolt a Doktor24, és vannak, akiket ezután fog – ez az ember érzése az elmúlt évek, hónapok lendületes expanziója és a további beruházási tervek láttán. Egy kis rendelő útja az ország következő nagy magánkórházáig.
Már-már tankönyvi esettanulmányként példázza a komplett hazai magánegészségügy felfejlődését a Doktor24 története: az eredetileg foglalkozás-egészségügyre szakosodott WorCare Kft. egy kis lakásból, egyetlen bérelt rendelővel, az első évben csupán és kereken tízmillió forintos árbevétellel elindulva tizenöt évvel később ott tart, hogy Doktor24 néven meggyőző organikus fejlődés után egyre nagyobb cégeket egyre nagyobb étvággyal bekebelezve már az élbolyt kerülgeti. És hogy igazán kerek legyen a történet, a WorCare egykori alapítói pontosan abban az épületben ismerték meg egymást, és kezdtek el még egy teljesen más iparágban együtt dolgozni, ahol ma a Doktor24 tulajdonosaiként és vezetőiként is együtt ülnek. Lancz Róbert, Lancz Ildikó és Kóka János közös sztorija a budapesti Váci út 37. alatt íródik több mint negyed évszázada.
Az orvosok csak gyógyítsanak Ha egy mezei páciens hajlamos meghökkenni a magyar egészségügyben olykor tapasztalható furcsa folyamatszervezési mechanizmusokon, akkor el lehet képzelni, mit érez egy informatikus. Márpedig a WorCare-t alapító Lancz házaspár és a melléjük tulajdonos befektetőként becsatlakozó Kóka János is mind informatikai háttérrel – Kóka János és Lancz Róbert az egykori Elender menedzsmentjéből, Lancz Ildikó az egyik első hazai internetszolgáltatóként nevet szerző Datanetből – nézett rá az egészségügyi szolgáltatások színvonalára, ahol ugyan sok remek orvost, de kritikán aluli munkaszervezést és hatékonyságot láttak.
Az orvos végzettségű Kóka János esetében minderre korábbi élményei is rárakódtak, hiszen pont azért hagyta el annak idején a pályát (és lett informatikai szakember, vállalkozó, politikus és most egészségügyi befektető), mert a traumatológián mindent csinált, csak a szakmáját nem. „Voltam adminisztrátor, betegkísérő, műtősfiú, ha kellett, de nagyon kis része volt a munkámnak a baleseti sebészet. És ezzel nem voltam egyedül, azt éreztem, hogy ha az orvosok nem csinálhatják csak azt, amihez tényleg értenek, akkor nincsenek megbecsülve. Itt mindent leveszünk a vállukról, az adminisztrációt, a marketinget, a számlázást, az asszisztenciát, adjuk a teljes infrastruktúrát, és ők gyógyíthatnak.”
Képzeld el, hogy a tésztától a húson és a sajton át a legutolsó bazsalikomlevélig a tányérodon minden a téged körülvevő birtokról származik. A Graefl Major nem divatból használja a fenntarthatóság és a „farm to table” fogalmakat, a személyes jelenlét és odafigyelés itt tapintható. Szerencsés Györgyi és férje, Szepesi Péter logisztikai cégük, a Wici Intertransport Kft. profitját forgatja vissza értékteremtésbe és -megőrzésbe. A 100 százalékban magyar tulajdonú vállalat így most saját erőből újítja fel az ország egyetlen megmaradt szecessziós kastélyát – ez a szemlélet semmikor nem volt még annyira aktuális, mint most.
Hat éve szerettünk bele ebbe az akkor hallatlanul romos épületbe – meséli Györgyi, miközben a birtokjáró golfautóval elhaladunk a modern 100 fős rendezvényhelyszín mellett, a kastély felé. „Akkor már egy jó ideje kerestünk olyan kastélyt, ami felújítás után hotelként tud működni. Évekig dolgoztam a turizmusban, az álmom egy olyan kastélyhotel volt, ahol a szobák az eredeti állapotukra helyreállítva fogadják a vendégeket. Ami most zajlik, az nem felújítás, inkább tűpontos restaurálás. Régi technika, régi anyagok, régi bútorok. Pontosan olyan lesz az épület, mint egykor” – mondja.
A Tisza-tó melletti épületet 1906-ban Graefl Andor földbirtokos építette, a család több ezer hektáron gazdálkodott és vadászott itt, még VIII. Edward angol király is megfordult a birtokon. A kastély aztán évtizedekig állt kihasználatlanul. „Már a történet kezdete is sorsszerű. Az innen néhány kilométerre lévő Egerlövőn lakunk, senki nem tudott róla. Beütöttem a keresőbe, hogy eladó kastély, így találtam rá, itt volt, 10 percre tőlünk. Azonnal beleszerettünk. Egy évig kellett takarítani, területet tisztítani, a most üzemelő apartmanok épületeit szó szerint az égig érő gazban találtuk” – mondja. Őszi délután van, az állatok kinn vannak a legelőn. A gazdaság igazi paradicsom a rohanó világ emberének, a majorságban testközelből megfigyelhető az állattartás, az ember elhalad a roskadozó magaságyások mellett, megszagolhatja a fűszernövényeket, de Györgyiék egyébként is élen járnak az edukációban. Rendszeresen vesznek részt fiataloknak tartott fenntarthasósági programokban, a hazai slow living mozgalom oszlopos tagjai. „Egyértelműen a Slow Living Hungary koronaékszere ez a hely, nem véletlen, hogy a kezdetektől, alapítóként velünk vannak” – mondja Szekeres Diána, a Slow Living Hungary elnöke, akivel útközben összefutunk a birtokon, éppen megbeszélésük volt.
Elhaladunk az újonnan épített kápolna mellett – a kis épületbe a kastélyból hozták át az oltárt, – majd a főépület felé vesszük az irányt. Az osztott ablakos télikert már kész „télen már fűthetünk is” – mondja Györgyi. Férjével azt tervezik, hogy áttelelni már itt, az alsó lakosztályban fognak, hogy még közelebb legyenek a történésekhez. A feladatleosztás szerint Györgyi fogja össze a gazdaságot, egyre több időt tölt itt, a vendégeket fogadja, mindenkit személyesen ismer. Azt mondja, a nagytakarítás után az átadás előtt még minden szobát átnéz újra, hogy minden tökéletes legyen. Férje, Péter dolgozik a logisztikai cégben, de ő a kivitelező ember is, és hosszú távon a gazdaság lesz az ő asztala.
“Azt gondoltuk, egyszer majd tudni kell lelassulni” – mondja Györgyi, de most még egyértelműen a lassulás megteremtésének feltételein dolgoznak, idejük megoszlik a kastély és a cég között. Látszik, hogy mindketten elkötelezettek és maximalisták, a major jelenleg inkább szenvedély, mint önmagában profitábilis vállalkozás.
A vendég mindenesetre már le tud lassulni, itt minden adott a kikapcsolódáshoz. Slow living, slow food: az ételek a helyben termelt bio alapanyagokból készülnek, szezonális, nullkilométeres gasztronómára számíthat az ide látogató. A 10 hektáron és a környező vadászmezőkön minden beszerezhető, ami Gyűjtő Ádám és Somodi Péter séfek kreatív konyhájának kell, az öko gazdaság mellett boldog állattartás zajlik. A sajtot, mézet, aszalványokat, befőtteket, lekvárokat maguk készítik. Jelenleg a vidéki stílusú 8 apartman mellett a konferencia- és rendezvényhelyszínként is üzemelő étterem működik. Sok az esküvő, de csütörtöktől vasárnapig bejelentkezéssel ebédre és vacsorára is fogadnak külső vendégeket. „A slow food nem csak jelszó, itt egy étkezés tényleg legalább 3 óráig tart. Szezonális és regionális konyhát viszünk, használjuk a régi recepteket, Slow Wine borászatok tételeit kínáljuk. Hirdetni nem hirdettünk még, a vendégek egymásnak adják a kilincset, gyakran jönnek messze földről, akár külföldről, nem ritka a szombati teltház sem” – mondja Györgyi. Érdemes tehát előre asztalt foglalni, ha valaki Kétútközbe látogatna.
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
Két kezünk is kevés, hogy összeszámoljuk, hány műanyag borítású sípályája van Budapestnek. Ráadásul mindegyik azt állítja magáról, hogy ő a leghosszabb. Számít a méret, mi mégsem vettük elő a mérőszalagot, viszont a számológépet igen.
Erős optimizmussal és szándékkal vágott bele a Dorogi család, hogy újra kultüdítővé tegye a Bambit. A kádári nosztalgia marad, a cukortartalom és a szintetikus anyagok mennek.
„Amikor a kollégáim irodát keresnek, két dolog érdekel: legyen erkély és kilátás” – mondja Kürti Tamás. A jövő technológiáit ismerő és értő felső és középvezetők, valamint az adattudósok képzésével foglalkozó Kürt Akadémia tulajdonosa szenvedélyes hegyi bringás. Budai irodájában három erkély gondoskodik róla, hogy csapata is érezze a zöld közelségét. A saját elmondása alapján is hiperaktív Tamásból csak úgy dől a szó irodája kapcsán, csönd csak akkor van, ha mélyet szippant az elektromos cigarettájából.
Egyre kevésbé számít ufófilmbe illő jelenségnek, ha drón hozza ki a megrendelt ételt. Ugyan bőven vannak még technikai és jogi akadályok, a drónszolgáltatók piacában hatalmas a növekedési potenciál. A hazai szabályozás enyhén lemaradt, de legalább már kész az online légtérfoglalásra alkalmas központi applikáció – csak használni nem lehet.