A Takarékbank személyi bankárja akár Kenyában is távsegítséget nyújt. Közel egy éve indult a Takarékbank Zrt. formalizált privátbanki szolgáltatása, amelynek keretein belül az ügyfelek nem csupán profi befektetési tanácsokhoz és kiváló termékekhez juthatnak, hanem elkötelezett társat kapnak maguk mellé pénzügyeik menedzseléséhez is.
Kenyában tartózkodott a Takarékbank egyik privátbanki ügyfele, amikor egy szállodai számla kifizetése nem várt akadályba ütközött. Este volt, ráadásul egy húszfős csoport várt rá, így végső kétségbeesésében úgy döntött, megpróbálja felhívni a személyi bankárját – aki, kellemes meglepetésére, felvette. „Kiderült, hogy a kártyalimit nem volt megfelelő nagyságú. A beazonosítást követően a bankár két perc alatt belépett a rendszerbe, átállította, majd az ügyfél sikeresen rendezte a számlát” – idézi fel Fodor Béla, a Takarékbank Private Banking Központ vezetője. Számos történet igazolja a Takarékbanknál, hogy a kiemelt ügyfeleknek járó kiemelt kiszolgálás jóval több egyszerű szlogennél. Bár a fenti eset korántsem hétköznapi, jól szemlélteti, mit kínál a Takarékbank privátbanki szolgáltatása az ügyfeleknek: maximális professzionalizmust, biztonságot és hatékony megoldásokat.
A privát bankolás az elmúlt évek integrációs folyamatának lezárását követően, 2019 novemberében indult el a Takarékbanknál formalizált keretek között, 30 millió forintos belépési limittel, s nem minden előzmény nélkül, mivel a jogelődöknél már működtek a kiemelt ügyfeleket célzó szolgáltatások. Először az egykori Prémium Gold szolgáltatást igénybe vevőket szólították meg. Néhány hónap alatt az egy ügyfélre jutó állomány 70 millió forintra nőtt, elérve a riválisok limitszintjét. Ezt követően pedig elkezdték a Takarék Csoport egyéb, jelentősebb megtakarítással rendelkező ügyfeleit is megkeresni, így jelenleg már több mint kilencszázan élvezik a kedvezmények, egyedi termékek és személyre szabott szolgáltatások előnyeit.
Étteremként és találkozóhelyként is messzemenőkig üdvözölt a Dobrumba-birodalom feltűnése a Moszkva téri sivatagban.
Nagyon jó ütemben vagy nagyon türelmesen kellett gasztrohipszternek lenni a közel-keleti konyhákat a marokkóitól a zsidóig vegyítő, kocsmásan-rométtermesen lelazult Dobrumba pár évvel ezelőtti nyitásakor. El lehetett kapni a nyitás heteiben, aztán hosszú hónapokon át csak meggondolt, hetekre előre bejelentkezéssel, és talán mostanra eljutottunk odáig, hogy hétköznap meg lehet kísérelni spontán aznapi foglalásokat.
A budai unokatestvér, a Pingrumba a mindörökké Moszkva téri fekete lyukba települt – ahonnan a közeli dombok első alaptáboráig kellett menni, ha az ember kávénál-burgernél többre vágyott egy délutáni-esti találkozóhoz –, és a pesti alapgondolat kaukázusi–indiai mutációját hozta ide. Ez megint kellően széles merítés ahhoz, hogy különböző ízlésű emberek is képesek legyenek ebédelni egymással. Sőt szerintem szélesebbre is sikerült a Dobrumbáénál, ahol azért el kell egy kicsit vonatkoztatni, ha valakinek alapvetően kiütése van a humusztól.
Szombaton ebédidőben először telt házas sóhaj a jussunk, aztán a nagyon igyekvő személyzet talál nekünk egy asztalt a remek átriumban. Vannak hideg és meleg mezék, mindkettőből válogatás is, meg főételek az irigyeknek, akik nem osztozkodnak. Utóbbiak fele a saksukás-kebabos Dobrumba-világot hozza, de becsúszott egy-egy iránias hal és ragu, meg két curry is. Mi a kis tálak felé megyünk: az üzbég savanyított tojással szeretnénk köszönteni a mindenféle -isztánokat (pont a tojás a legkevésbé érdekes benne, de a humusz meg a savanyított zöldségek újak és jók együtt), az aszalt fügés sült kecskesajtot meg az asztalunkat is elintéző pincér javasolja. Gránátalmás, fenyőmagos, csodálatos, önmagában ezért vissza lehet majd járni.
A meleg mezékből egyszerűbb a válogatást kérni, mint nem. A báránycurry óvatos semmilyenkedés helyett mentás-kókuszos, és Budapest indiai éttermeinek átlagával ellentétben valaki hősiesen ki is inazta a bárányt a finnyásabbaknak. A raszam (paradicsomleves) válasz a kérdésre, hogy kell-e még külön kérni valamit, ha csípőset is ennénk (nem). A faszénen sütés füstje megváltás a sajtnyársnak és a derekasan túlsózott sült zöldségeknek is, de a legjobb a joghurtos lencseragu, a dhal, ami simán jó egytálétel lesz majd környékbelieknek egy hétköznapra.
Ez a válogatás önmagában valahol az egy- és kétszemélyes adag között van. A két kiegészítővel és egy kosár arab kenyérrel mi pont ott tartunk, hogy az egyébként nem feltétlenül veszedelmes méretű főételekre máskor kell majd visszakanyarodni. A desszertekből a kardamomos-mazsolás rizspudingra próbálunk még rá (tahinis csokitorta és egy kétszemélyesnek hirdetett, vajban sült, sajtos tészta lenne még), műfajában jó, és aki még nem döntötte el, hogy úgy általában éli-e a fondorlatos módokon édes keleti desszerteket, nyugodtan elkezdheti itt. Nem az étterem tehet róla, hogy mi például történetesen nem annyira, és jó süteményt pont lehet szerezni máshol is a környéken. Mostantól a Pingrumba révén jó ételek fölött sörözni-borozni-hibiszkusoslimonádézni is.
Pingrumba Budapest II., Széll Kálmán (Moszkva) tér 6. A teszt időpontja: 2020. szeptember 5.
Ezt ettük: Mezeválogatás-thali: 4800 Ft Üzbég tojás: 1200 Ft Sült kecskesajt fügével: 1500 Ft Sáfrányos-kardamomos rizspuding: 950 Ft Hibiszkuszos limonádé: 900 Ft Egy dl prosecco: 1100 Ft Szervízdíj 1115 Ft Összesen: 12 265 Ft
Hiába nem egy könnyed hegyvidéki andalgás, a Magas-Tátra bizonyos szakaszai időnként zsúfoltabbak, mint egy elektronikai üzlet a Black Friday idején. A táj és a világ végi szállás nyújtotta élmény sokaknak csalogató, de ez a túra más miatt is kapós: a Rysy megmászásával a hegység legmagasabb jelzett túraösvényét pipáljuk ki. Hétfős társaságunk augusztusban végezte ki.
Az egyik testvér pék, a másik cukrász, szakmájukban mindketten a hazai élvonalba tartoznak. A G&D Kézműves Cukrászda és Pékség jól meglovagolta azt a média- és vásárlócsalogató hullámot, amit a kettős Ország Tortája-győzelem gerjesztett. A Szó testvérek áruiért ma már Salgótarján mellett Balatonkenesén és Gyöngyösön is sorok kígyóznak.
Majakovszkij utca. Többségetek nem fogja tudni, melyik budapesti utcát hívtak negyven évig így. Én sem tudtam egészen addig, amíg el nem hallgatott a budapesti belváros, és a turisták özöne már nem terelte el a figyelmemet arról, ami itt volt, van, és úgy fest, lesz is. Romos, nem ritkán lakatlan házak, lepukkant (sokszor nagyon lepukkant) udvarok. Pontosítok: turistákkal együtt […]
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.