A második világháború utáni évtizedekben is alkottak nagyszerű magyar építészek, és nemzetközi viszonylatban is megállták a helyüket. Egyedi, helyspecifikus építészeti örökséget hagytak ránk, arról nem ők tehetnek, hogy melyik korba születtek. Szocmodern épületeiken meglátszik az idő múlása, de házaik merészek, gondolatgazdagok, és általában véve szerethetők. Egy olyan kor termékei, amit könnyebb nem szeretni, mint megérteni.
Tátika Étterem
Építész: Callmeyer Ferenc Helyszín: Badacsony Épült: 1958–1961
A Balaton-part mindig vonzotta a kísérletező, szabad kézzel és tiszta gondolatokkal alkotó magyar építészeket. Az 1950-es évek végén politikai döntés született a tópart nemzetközi üdülőhellyé fejlesztéséről. Badacsony adottságai megfelelőek voltak a borturizmus fejlesztésére (vagyis arra, hogy a vendégek vonattal vagy hajóval érkezzenek, majd a jobb-rosszabb borokkal alaposan megismerkedve ugyanígy távozzanak).
A kikötő és a part rendezési tervét, valamint a Poharazó és a Tátika Étterem terveit egyaránt Callmeyer Ferenc készítette. A programban egy 400 főt befogadó vendéglátóegység volt gyorsétteremmel, zenés cukrászdával, a strand felől büfével. Az épület monolit vasbetonból készült, mégis könnyed és nyugodt horizontalitást sugall a Badacsony hegytömbje előtt. Az emelet lebegni látszó tömbje akkor még a víz fölé nyúlt, de a tóparti részt azóta feltöltötték, az emeletet beüvegezték, az épületben egy ideig diszkó működött.
„A ház mozgalmas tömegkoncepciója túlélte az idő próbáját, az épület finomságát adó modern részletek elpusztultak. Formai egyszerűsége, fény-árnyék arányai és a tájjal való érzékeny kapcsolata miatt az identitás kereső balatoni építészet ma is érvényes példája” – írja róla Wettstein Domonkos építész-kutató. Az emblematikus épület 2011 óta védett és hamarosan felújíthatják, Tourinform és gasztrorendezvénytér kaphat helyet benne, amivel sokat nyerhet a bazármaffiától szenvedő Badacsony.
Tihanyi rév váróterme
Építész: Dianóczky János Helyszín: Tihany Épült: 1959–1962
A balatoni turizmus fejlesztésében nem csak a badacsonyi borok kaptak főszerepet. Tihany önmagában is vonzó célpont volt, az itt közlekedő révről és révészeiről pedig már az 1055-ből származó tihanyi alapítólevél is említést tesz. A kikötő máig jelentős átmenő forgalmat biztosít, a hatalmas kompok alig tíz perc alatt teszik meg az utat, akár 300 fővel a fedélzeten. Ennek fogadására épült ki a rév váróterme: radikális tartószerkezetű, játékos formavilágú, kör alaprajzú épület, igazi remekmű. A lebegő, alátámasztás nélküli, tányérszerű héjszerkezet alatt üvegfalakkal határolt, íves váróterem kapott helyet. Az egyedi, kúp alakú betonlemezzel befedett belső térben kis vízmedencét és vízlevezető vályút alakítottak ki, ami tovább oldotta a zártságot. Sokáig ez a látvány fogadta a félszigetre érkezőket, aztán jött egy vállalkozó, és emeletet épített a kávézójához. Ettől az épület minden lett, csak nem könyed és elegáns. Jelenleg eladó.
Déli pályaudvar
Építész: Kővári György Helyszín: Budapest Épült: 1962–1977
Ha már Balaton és turizmus, a tópartot el is kellett érni valahogy. Az első állomásépület 1861-ben nyílt meg itt, majd helyén 1962-ben nyílt új állomás, amit később több ütemben bővítettek. Az épületet síkság és hegyvidék találkozásánál, V alakban kellett elhelyezni. A MÁVTI építésze bravúrosan oldotta meg a feladatot, ráadásul integrálta a frissen megépült metróállomást, és helyet kapott itt postától IBUSZ-irodáig számtalan más funkció is, egy korabeli újságcikk állomásvárosnak nevezte.
A vágányok körül szigorúbb geometria uralkodik, míg a várócsarnokban mindezt egy kör alakú pénztár oldja. Az enyhe ívben kanyarodó homlokzatot a világos burkolóanyagok és a sötétített üvegfelület kontrasztja uralja: az árnyékolt üvegfal megszakítás nélkül fut végig a hosszan elnyúló homlokzaton, amitől a födém szinte lebegni látszik. „A homlokzat nagy méretét sötét üvegezés és a kihangsúlyozott födémlemezek csökkentik. A sötét üveg lehetővé teszi, hogy nyugodt épülethatás jelenjen meg a tér felé, eltakarva – de sejtetve – a mögötte levő nagy mozgalmasságot és nyugtalanságot” – írja az építész.
A váróterem belülről úgy működik, mint egy panorámás szélesvásznú mozi, és ugyanez igaz a bisztróra, amiből remek kilátás nyílt a Vár és a Vérmező felé. Ma is jól működhetne, mint találkozóhely, de hiába a körök, ívek, szögletességek rendszere, az elegáns homlokzat, ha a megszűnés árnya miatt évek óta nem költenek az épületre. Pedig újragondolva sokáig igazodási pont maradhatna a környéken és a magyar építészet történetében egyaránt.
Ritka az olyan piac, ahol akkora fejlődést hozott volna az elmúlt néhány év, mint a hazai magánegészségügyben. A 350 milliárd forintosra becsült szektorban a harminc legnagyobb cégnél már évente 80 milliárd forint bevétel landol, éppen épül egy új magánkórház, és miközben még mindig gombamód szaporodnak a szolgáltatók, látványos felvásárlásokkal és jelentős friss tőkéből új erőközpontok jönnek létre. Lassan felépül egy párhuzamos egészségügyi rendszer, amelyben néhány terület ugyan mindig állami privilégium marad, de egyre többen végleg búcsút mondhatnak a közkórházaknak. Ami egykor a gazdagok luxusa volt, az ma már az élet része.
15 oldal a magánegészségügyről.
2020 minden korábbinál jobban megmutatta, mit jelent a piaci logika, és miért virágzik a magánegészségügy Magyarországon. Amikor a koronavírus-járvány első tavaszi hulláma lecsapott, és hirtelen mindenki csak kapkodta a fejét a gyorstesztek, PCR-vizsgálatok, antitestek és antigének világában, magánrendelők és magánlaborok már az első szállítmányok beszerzésén és árazásán dolgoztak. A nehezen átlátható központi protokollok és a vonakodó állami koronatesztelések közepette tapintható volt a növekvő privát kereslet, amire azonnal rákapcsolódott a magánszektor – egymást húzva egy hónap alatt legalább tucatnyi intézményben kiépült egy komplett új üzletág a legolcsóbb gyorstesztektől a házhoz menő PCR-vizsgálatokig.
Mivel minden körülmények között gyógyítani és keresni akar – akkor is, amikor az állami egészségügy műtéti stopot rendel el –, rugalmasan és gyorsan reagál.
A nyár végére a legnagyobb magánszolgáltatók kétharmada már úgy végezte a teszteléseket, mintha mindig ezt csinálta volna – finomodtak az eljárások, a verseny hatására bizonyos típusoknál kezdtek csökkenni az árak, és ahogy az egyik fővárosi egészségközpont tulajdonosa egy háttérbeszélgetésen megjegyezte, ha arra lett volna igény, a fűszoknyás mintavételt is percek alatt bevezetik.
A vírustesztelés persze csak egy mellékösvény az egészségügyi szolgáltatások komplex rendszerében, de a Covid-helyzet remek példa arra, hogy mire képes a magánszektor. Mivel minden körülmények között gyógyítani és keresni akar – akkor is, amikor az állami egészségügy műtéti stopot rendel el –, rugalmasan és gyorsan reagál.
Pillanatok alatt összerakat egy online bejelentkezési rendszert, átcsoportosítja erőforrásait, átrendezi kórházának tereit, új gépekre, extra fertőtlenítő és légtisztító eszközökre költ, átállítja szakrendeléseit a videókonzultációra, fokozott informatikai beruházásokkal elindul a telemedicina irányába, és fogadja a betegeket. Alternatívát kínál, extra szolgáltatást nyújt, tehermentesíti az állami egészségügyet, és persze mindennek megkéri az árát.
Lehet szeretni vagy nem szeretni, de magánban ma már szinte minden van. Messze távolodtunk attól, amikor a professzor privát rezidenciája csak akkor jött szóba, ha fogorvoshoz, nőgyógyászhoz vagy plasztikai sebészhez ment, akinek erre szüksége vagy igénye volt, a komplett éves szűrővizsgálatokat meg legfeljebb az itt dolgozó külföldiek és a magyar topmenedzserek vették igénybe.
A prevenciós csomagokat ma már bárki megveheti, és sokan meg is veszik, évente, kétévente egyáltalán nem megfizethetetlenek, és fizikailag is könnyen elérhetők. A nagyobb egészségközpontok egy sor különböző tartalmú csomagot kínálnak, és amióta közülük többen a plázákba is beköltöztek, porszívóvásárlás után és mozi előtt is beiktatható a tíz–húsz éve még misztikusan távolinak hangzó „menedzserszűrés”.
A különböző magánszakorvosi konzultációk még közelebb jöttek a hétköznapokhoz, és már nemcsak kiegészítik, de akár helyettesítik is az állami rendelőket. Persze megvannak, és a legnagyobb harmincba is befértek (lásd nyitó infografikánkat) a valamilyen réspiacra – lézeres szemműtétre, esztétikai műtétekre, meddőségi kezelésekre, mammográfiára, fogászatra – szakosodó speciális orvosi központok, de az igazán nagy fejlődés és verseny a sok szakmát lefedő, komplex járó-, esetleg fekvőbeteg-ellátást is nyújtó magánszolgáltatók között látszik.
És nem azért, mert egy fül- és hasfájást, őszi anyajegyvizsgálatot, bőrkiütést, vagy bármi átlagos problémát ne lehetne az állami kórházak szakrendelésein ingyen elintézni, hanem mert a tipikusan tízezer forintokban mérhető többletköltséget ellensúlyozza az idő- és a komfortfaktor. Egy nekifutással (háziorvos és beutaló nélkül), gyorsan, időpontra érkezve és kulturált körülmények között letudható az, ami amúgy fél nap szabadságot igényelne.
Bizonyos diagnózisok felállításakor is azért keresnek sokan magánintézményt, mert nem mindegy, hogy három hónap vagy három nap múlva derül ki egy esetleges daganatos elváltozás, jóllehet itt már erősebben szűri a keresletet az ár. Mint ahogy egy magánklinikán végzett műtét is szinte csak pénzkérdés, csak itt már több százezer forintos, esetenként millión túli tételekről van szó.
Ha valaki olyan szerencsés, hogy a munkáltatója kötött rá egészségbiztosítást, vagy olyan előrelátó és takarékos, hogy ezt magának megteszi (erre is egyre több lehetőség van, Forbes, 2020/07), akkor viszont az ár sem akadály, a kínálat meg tényleg adott. Egynapos sebészetben, vagy klasszikus fekvőbeteg-ellátásban is állandóan bővül a választék és a verseny, legyen szó egy visszér-, sérv-, pajzsmirigyműtétről, egy komolyabb ortopédiai vagy akár onkológiai sebészeti beavatkozásról.
Ezek olyan területek, ahol még pár évvel ezelőtt sem tűnt reálisnak az igazi verseny, most meg ott tartunk, hogy ha ilyesmire van szükség, akkor végig lehet pörgetni a Medicover, a Dr. Rose, a Róbert, a Duna Medical, az Emineo, a tatai Kastélypark vagy a pécsi Da Vinci klinika ár- és stáblistáját, és akkor még a Doktor24 idén nyitó új nagy kórházának szolgáltatásait nem is ismerjük.
Ezek a körülmények és sok adat azt mutatják, hogy már a fizetőképes kereslet is megvan – ha nem így lenne, akkor nem lenne ez már egy 350 milliárd forintos piac, nem nőne évről évre legalább tíz százalékkal a magánszolgáltatók éves forgalma, nem dolgoznának kiegyensúlyozottan tíz–tizenöt százalékos nyereségrátával, és nem ez lenne az egyik legvonzóbb befektetési terep. Ismert hazai üzletemberek és milliárdosok álltakbe számos magánintézmény mögé,(Csányi Sándor a Budai Egészségközpont, Bolgár György a Dr. Rose, Wáberer György a Waberer Medical Center, Leisztinger Tamás a CMC Déli Klinika, Kóka János a Doktor24 tulajdonosai között van.) és az elmúlt két év abban is áttörést hozott, hogy felgyorsultak a hazai felvásárlások, és nemzetközi befektetők is beléptek a magyar piacra (erről bővebben lásd három cégportrénkat a következő oldalakon). Ráadásul a cégértékelésekre és akvizíciókra közelről rálátó forrásaink szerint itt vannak a legnagyobb szorzók más iparágakhoz képest, vagyis itt látják a legnagyobb potenciált a befektetők. Bizonyos ellátások ugyanakkor valószínűleg sohasem lesznek elérhetők a magánban, ennek szabályozási és racionális okai is vannak.
„Mindenkinek megvan a maga helye és kompetenciája” – mondja erről a legnagyobb magánszolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület elnöke. Leitner György szerint a nagyon drága, hosszú kezelést vagy sürgős és komplex szervezést igénylő területeket addig egyetlen magánbefektető sem kész finanszírozni, amíg nem válik a mainál jóval kiterjedtebbé az egészségbiztosítási piac, mert a betegek sem tudnák megfizetni.
Hiába vannak tehát már magán-onkológiaiműtétek, és két helyen – a Waberer Medical Centerben és az Emineóban – baleseti ügyeletet is fenntartanak a nem életet veszélyeztető sportsérülésekre vagy háztartási balesetekre, majdnem biztosra vehető, hogy a rákellenes terápiák és a klasszikus traumatológia például mindig állami feladat marad. Mint ahogy az sem képzelhető el, hogy a magánklinikák a jelenlegi műtéti palettájukon jóval túlnyújtózkodva tényleg minden területet lefedő, intenzív terápiát is nyújtó általános kórházakká váljanak egyenként akár tízmilliós, igazán komplex, sok komplikációs kockázatot és utógondozást igénylő nagyműtétekkel.
Nem is ez a magánszektor feladata, nem kell senkinek senkit kiszorítania, ezt valamennyi általunk megkérdezett piaci szereplő így gondolja, és a korábbi egészségbiztosítási felügyelet volt elnöke, Kovácsy Zsombor is ezt mondja. „Teljesen normális, hogy valahol aranyfüst van a falon, máshol meg lemosható csempe, és különböző szintű szolgáltatásokat veszünk igénybe, amíg a szakmai színvonalat, a normális hangnemet és a betegjogokat mindenhol tiszteletben tartják.”
Az ezt garantáló állami szabályozásban azonban sok hiányosságot lát, és abban is, hogy nincs egy transzparens szempontrendszer, és nincsenek hozzá objektív mutatók, ami alapján össze lehetne hasonlítani a színvonalat, függetlenül attól, hogy magán- vagy közkórházról van szó. „Van egy krónikus betegségekben szenvedő és tüneti kezelésben részesülő állami egészségügy – mondja Kovácsy –, és van egy zabolátlan gyerek, a magán, amelyik még nem tudja, hogy a fociedzésre vagy a zongoraórára iratkozzon-e be, mert nincsen kellő szervezőerő körülötte, ő maga meg még nem elég érett, hogy segítség nélkül megfelelő döntéseket hozzon. Sokat kell még fejlődni, hogy a magán és az állami ízlésesen egymás mellett éljen.”
Most úgy néz ki, hogy az ízléses egymás mellett élés idén már több pofont is kapott. Év elején csendes meghökkenéssel nyugtázták a piaci szereplők, hogy hirtelen államosítottak hat meddőségi központot. Májusban az vetett hullámokat, hogy egy huszonöt éves szerződést egyoldalúan felmondva hirtelen kitették a Szegedi Egyetemről a diagnosztikai vizsgálatokat végző Affideát, ők erre pert indítottak. Most szeptemberben meg az okozott – már szélesebb körben – megütközést, hogy hatósági áras lett a PCR típusú koronatesztelés, és azt olyan árszinten lőtték be, ami szinte biztosan veszteséget termel. Különösebb felzúdulás nem volt, de a szolgáltatók köre egy nap alatt lefeleződött, a tizenhét legaktívabb koronatesztelőből nyolc azonnal levonult a pályáról. Ahogy tavasszal, most is működött a gyors reagálás, a rugalmasság, az üzleti logika.
Koronatesztelők Akik maradtak: szerológiai teszt: IGEN, PCR: IGEN
• Waberer Medical Center (szombaton is!) • Kelen Kórház (szombaton is!) • Synlab Hungary • Medicover Zrt. • Budai Egészségközpont • Dr. Rose Magánkórház • Róbert Magánkórház • Swiss Clinic • Da Vinci Klinika, Pécs … és akik a PCR-piacról kiszálltak: • Affidea Magyarország: szerológiai teszt: IGEN, PCR: már csak kiszállással • Rózsakert Medical Center: szerológiai teszt: IGEN, PCR: már csak kiszállással • Kardirex Egészségügyi Központ Győr: szerológiai teszt: IGEN, PCR: október 15. után csak kiszállással (plusz 20 ezer forintért) • CMC Déli Klinika: szerológiai teszt: IGEN, PCR: csak csomagban (más Covid-teszttel együtt 39 ezer forintért) • Margit Medical Center: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • Pozitron-Diagnosztika Központ: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • FirstMed-FMC: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS • Emineo: szerológiai teszt: IGEN, PCR: NINCS
Tíz mikulás, a rendszerváltás szele és Amerika is kellett, hogy a Sápi család medencebiznisze hetven fővel és két külföldi leányvállalattal ünnepelhesse jövőre a harmincadik születésnapját. Az első medencét még Sápi Miklós, az alapító építette egy grófnő udvarán, ma már kizárólag kereskedéssel foglalkozik az Aqualing, méghozzá nyáron medencéket, télen karácsonyi dekort árul.
Na, ez az érzés nekem sosem adatik meg” – panaszkodik egy tősgyökeres budapesti barátnőm, miután már fél órája nosztalgiázom egy vadidegennel. Előttünk a Balaton és egy-egy pohár bor, és épp csak kiderült, hogy a lány, aki mellé szabad helyek hiányában leültünk, néhány év különbséggel ugyanabba a vidéki gimnáziumba járt, mint én. Alig tér napirendre, a meglepetéstől le van nyűgözve, […]
Huszonöt éve felsővezető, egy mostanra 12 milliárd forintos árbevételű céget vezet, 750 embert irányít, cégek felvásárlásán dolgozik, kemény megtérülést elváró tulajdonos befektetőknek riportol, mellesleg a hazai magánegészségügy érdekképviseletét is magára vállalta, de sem a mérhetetlen ambíció, sem a sok stressz nincs a homlokára írva. Leitner György higgadtan vezeti a magánegészségügy befoghatatlan óriását.
