Miközben imáinkba foglaltuk Szkopelítisz kapitány nevét, két kanyarral hat görög szigetet vettünk be: a vírusmentes Kis-Kükládok lakott földdarabjait és az alig ismert, de viszonylag könnyen elérhető Tíloszt.
Dimítrisz Szkopelítisz, becenevén Mícosz 1956-ban alapította meg hajós cégét, és igencsak megküzdött azért, hogy a görög tengerjárók egyik ikonja, közismert és népszerű figura legyen belőle. Előtte senki se vette a bátorságot, hogy összekösse a Náxosz környéki egészen pici szigeteket, de Mícosz kapitány belevágott, és harminc év kemény munkával jutott el addig, hogy a kicsi bárkák után egy görög viszonylatban közepes méretű hajót meg tudjon vásárolni. Amikor 2014-ben, 88 évesen eltávozott, már évek óta a fia volt a kapitány, mára pedig a második generációváltáson is túl van a családi cég, az alapító unokája a főnök.
Noha a Szkopelítisz-hajók viszonylag kicsi területen ingáznak, a cég országos hírnévre tett szert már a 70-es években. Ezt a görög szigetvilágban szokatlan megbízhatóságával érdemelte ki: persze nem kevés tengeribeteg utas után kellett takarítani az évek során, de szinte nem tudott a tenger annyira háborogni, hogy a kis hajók ne szeljék biztonsággal a Kis-Kükládok szigetei között a habokat. Lassan húsz éve már, hogy a maximum 170 embert és tíz autót fuvarozni képes Express Skopelitisszel biztosítja a család, illetve a Small Cyclades Lines társaság a szigetek közti személy- és áruforgalmat.
A matrózok harmadik felszállásunkkor már szinte régi ismerősként köszöntenek.
Persze, majd pont a Forbes marad ki a karantén alatti kertészlázból! A szerkesztőség több tagja is belevágott a zöldítésbe, ki a haszonnövényekre, ki a látványra hajtva. Ha már az Oázis a címlapsztori, itt vannak a mi kertjeink is.
G. Tóth Ilda Virágaink eddig is voltak, meg némi fűszernövény (menta, bazsalikom, oregánó és kakukkfű), de a karantén nagy eredménye egy magaságyás lett. A kisebbik lányom és a férjem rakták össze, több száz kiló földből és levágott növénydarabokból, a legviccesebb pillanat az volt, amikor elkészült, és az éppen ezerrel érettségire tanuló nagyobbik lányunk kibújt a szobájából az „és ezt most hová teszitek?” kérdéssel. A nagyon pici kertünkben azóta is burjánzó pici ágyásban van minden napra termő koktélparadicsom, háromféle paprika, zsálya, petrezselyem, háromféle bazsalikom, no meg zeller. Utóbbiból annyi terem, hogy valaki igazán megmondhatná, mit kezdjek vele.
Fekete Emese Nem akarok senkit leparasztozni, de a haszonnövények vs. virágkertészet viszonylatában mindig beugrik Péterfy Gergely idézete: „A paraszt és a proli csak annak tulajdonít értéket, amiből közvetlen haszna van, meg tudja inni vagy enni, vagy rögtön pénzre cserélheti… A polgár hosszú távra tervez.” A regényben ezt amúgy az olvasásról mondja letűnt korok egy büszke polgára, nálunk meg a teraszon érvényesül. A virágok hálásak a karanténnak: az egynyáriakat hamarabb elültettem, és mindennap becézgettem, így a reggeli nagy vihar után is szépek a petúniák, begóniák, muskátlik és pár másik, aminek nem tudom a nevét, a leander hősiesen legyőzte a kórt, ami tavaly ősszel megtámadta, mielőtt becipeltük télre, a hortenziák szokás szerint kihajtottak idén is, és töretlenül bontják óriási – bár évről évre kicsit fakóbb színű – virágaikat. A bentről kivitt fikusz megbolondult örömében, egyedül a rózsákkal történt valami rossz, a leveleik lukacsosak, ennek még utána kell néznem, Péterfy ebben nem szaki.
Bánáti Anna „Megfogyva bár, de törve nem.” / „Halálhörgés, siralom.” Előbbi a márciusban szárba szökkenő lakáskertészeti lelkesedésemet írja le, utóbbi a növényeim erre adott reakcióját. De versidézetek helyett beszéljenek inkább a számok! Citrompalánták: 6/3 Paprikapalánták: 24/13, ebből termés összesen egyetlen palántán (az sem nálam) Mangó csíráztatása: 4/0 Bazsalikompalánták: végtelen/0 Menta: 100 százalékos ki-nem-növési arány
Melis Dóra Az öcsémtől megkaptuk a világ legrondább fröccsöntött varját, hátha jó lesz az egyre elviselhetetlenebb galambtámadások ellen. Az eredmény: a galambok szó szerint tojnak rá, de az anyósomtól kapott hajnalka virág legalább bátorítóan átöleli erkélyünk koronaékszerét. A balkoncsendéletnek a mini napraforgó és a háttérben látható, azóta már utolsókat rúgó paradicsomok adnak üde keretet. (Tudom, marha kicsi a cserép, de nem gondoltam volna, hogy egyáltalán bármi is kinő.)
Bánlaki D. Stella
Március utolsó hetét a fagyos föld kapálásával töltöttem. Ebből májusra semmi sem látszott. Mindegy, ez ennél is rosszabbul festett az elmúlt tíz év nagy részében.
Aztán a kis belvárosi kertet bemutattam a kedvenc szőlész-borászomnak. Neki egy órába telt, ami nekem két napba.
Szerencsére a 30. szülinapom júniusra esett.
Júliusban elindultam fűmagért. Augusztus végén úgy érzem, most már inkább megvárom a jövő tavaszt. Vagy a következő karantént.
Sándor Krisztián Tavasz óta tartós tejet sem igazán akartam már venni, így a karanténkertészkedés témában sem érhet az a vád, hogy hosszú távra rendezkedtem volna be, de túl sokszor mentem el a Füvészkert mellett, hogy visszafogjam magam. Így spanoltam le ezzel a derék japán kecskerágóval, aki Takuma Szato néven mutatkozott be. Szato-szannal bibliai csapásokkal küzdöttünk meg az együtt töltött pár hónap alatt. Először a levéltetveket vertük vissza, majd az egyik májusi felhőszakadás alatt omlott rá fél kiló vakolat, legutóbb pedig valami gombát szedett össze. De nem olyan fából faragták, hogy feladja: olyannyira nem viselték meg a viszontagságok, hogy augusztusban behúzta a második Indy 500 győzelmét!
Zsiborás Gergő Márciusban kezdtünk bele a kertészkedésbe, mindent magról ültettünk, mert „a palánta a gyengék fegyvere”. Amit ültettünk: paradicsom (Marzano), cukkini, uborka, paprika, dinnye. Termés mindegyiken lett. A cukkini gyönyörű növény, de sajnos összefonódott a teraszunkra felfutó szőlővel és fügével, a terméséhez pedig kell napfény, árnyékban hamar elfonnyad.
Cukkini
Marzano-tanulságok Ami kis betűvel van ráírva a zacskóra: nem, nem kell minden magot elültetni, több évig is jó. 70 palántát osztogattunk szét – természetesen mindenki másnak előbb lett termése, mint nekünk. Ami nagy betűvel van ráírva a zacskóra: 20–30 centi magas, nagy terméshozammal. Na, nálunk van 1, 86 méter magas is, egy árva paradicsom nélkül. Egy, más virágok közé szóródott magról kelt szakadár hozza eddig a legtöbb paradicsomot, az is jó nagy lett, de legalább elnyújtózott a korláton.
Marzano
Dinnyeprojekt Két szót ismerek: mindig és soha. Mindig is ültettem dinnyét, de soha nem lett ekkora. A magról nevelt palánta megjárta az anyósomék lakását, a Ráday utcában nevelkedett, aztán a tinédzserré érett ifjú a teraszunkon teljesedett ki. Tanulság: tudtam, hogy sok vizet kér, de amiről az ember azt gondolja, hogy elég, azt meg kell szorozni hárommal, és jó lesz.
Dinnye
Amire büszkék vagyunk: biofegyverrel vertük vissza a vándorpoloskák támadását – reggel és este is kézzel irtottam (nyomtam össze, gyújtottam fel, fullasztottam vízbe) őket. Működik. Full bió minden.
Tisza Kata tíz év különbséggel kétszer is berobbant a magyar médiába. Első néhány könyvét sokáig letagadta, de egy évtized hallgatás után újra ír. Van hangja, meri vállalni, és többször már nem hallgat el. Ami változott: a médiaszemélyiségből néhány diploma megszerzése mellett életútkutató és coach lett. Praxisában sokszor az abúzusból menekülőket támogatja vissza a saját erejükbe.
Átvette a hatalmat az Y generáció a Wall Streeten, az ingyenkereskedést kínáló Robinhood tréderei elképesztő magasságba hajtják a legmenőbb részvényeket a koronaválság közepén. Csúnya vége lesz, de vajon mikor?
