A Testvérek Tanácsa mostanában ritkábban ül össze. A négy testvér, Dávid, Bálint, Gábor és Bence gyakran a vasárnapi ebéd közben vagy a családi cseten beszélik meg a céges ügyek apróbb kérdéseit. Az egykor a nagykereskedelemért felelős Bálint édesanyjához, Hedvighez hasonlóan visszavonult a céges ügyektől, és már csak tulajdonos a vállalatban.

A legidősebb fiú, Dávid édesapja halála után, 2015-ben került a cég élére. „Nem volt kérdés, hogy ő legyen a főnök, akkor már de facto második ember volt. És azóta sem merült fel, hogy ki akarnánk rúgni” – nevet Boross Gábor, a harmadszülött fiú. Gábor épp a Balaton-felvidéki nyaralóban váltja Dávidot, így csak telefonon beszélünk.

A családban már korán leosztották a szerepeket, a cégalapító szülők kiskoruktól terelgették gyerekeik útját, akik szívesen is dolgoztak a családi bizniszben. Idősebb Bárány László, a Master Good Kft. tulajdonosa már jó ideje követte a legidősebb Boross gyerek pályafutását. A negyedik generációs baromfitenyésztő szerint Dávidból már fiatalabb korában áradt az egészséges ambíció és becsvágy. „Az apja rendesen pakolta rá a terhet, de nem látszott rajta, tartotta a tempót. Megvolt benne az a szuggesztivitás, ami később fontos tényezője volt a cég átvételének.”

Boross István fokozatosan vonult vissza az operatív vezetéstől, és adta át a feladatokat fiainak. „Nem volt olyan, hogy pezsgőt bontott a család, és kaptam egy Rolexet, miután hoztam egy komolyabb döntést” – mondja Dávid. Ugyanakkor kardinális kérdésnek gondolja, hogy szülei valódi felelősségeket adtak neki és testvéreinek, a kihívások és a munkakörök lépésről lépésre nőttek.

Dávid nemcsak a maguk cégében vezette le sikeresen a generációváltást, más családi vállalatokat is igyekszik támogatni ebben. Bárány László javaslatára lett a Felelős Családi Vállalatokért Magyarországon Egyesület (FBN-H) elnöke, a szervezet által még inkább rálát a családi cégekre és a szülőről gyerekre való átadásukra. Boross a legnagyobb öngólnak a látszatátadásokat tartja. A szeniorok sokszor képtelenek elengedni a gyeplőt, így az utódoknak nincs lehetőségük lényeges szerepekben bizonyítani. Ezen csak ront, ha az örököst ez nem zavarja, és elvan, mint a befőtt. A Boross családban egyik sem volt probléma.
•••

„Dávidban volt tökösség, ami jó példa lett a testvéreinek is” – mondja Kürti Tamás, a Kürt Akadémia tulajdonosa, az FBN-H alapítója. Ő is régóta követi a család működését, és jól látta, hogy a szülők mennyire tudatosan terelgették a gyerekeket. Kürti szerint noha a fivéreknek egészen más az érdeklődésük és a személyiségük, mégis van egy nagyon erős, otthonról hozott értékrendszerük.

Boross Dávid Oázis-szamárlétrája:
1997–2002:
eladó pénztáros, sofőr
2002–2010: marketingmenedzser
2010–2015:
marketing- és hálózatfejlesztési igazgató
2015-től:
ügyvezető, vezérigazgató

Már szüleik is eltérő személyiségek voltak. Az apa, István megoldáscentrikus, intuitív ember volt, aki minden helyzetből kivágta magát, és két lépéssel mások előtt járt. Ez a rátermettség meg is látszott a cég fejlődésén is, de időnként az alapító hajlamos volt túl nagy fába vágni a fejszét (Túl nagy fák: virágbolt a Westendben, vágott virág árusítása és a termelőegységként induló soroksári üzlet – veszteségesek voltak, hamar meg is szűntek.). Ilyenkor jött felesége, Hedvig, aki a háttérből terelte vissza férjét a helyes irányba.

A legfiatalabb Boross, a Dávidnál tizenkét évvel fiatalabb Bence nemcsak édesanyja személyiségét örökölte, de az Oázis pénzügyi menedzselését is. A páros interjún érzékelhető, testvérével mennyire más karakterek: Dávidból csak úgy dől a szó, rámol, pörög, Bence jóval visszafogottabb. „Logikus, végül is ő a főnök. De nekem egyébként sem kényelmes annyira a szereplés.” Bence válaszolja ezt, mikor arról kérdezem, nincs-e abból családi perpatvar, hogy címlapunk alapvetően a bátyjáról szól.

„Dávid és Bence között tizenkét év van, és jól láthatók a generációs különbségek” – mondja Gábor, a harmadik legidősebb testvér. A cég marketingmenedzsere szerint ezek nem is igazán ellentétek, inkább csak különböző szemléletek.

Bence és Gábor korábban kikacsintottak a családi cégből. A legfiatalabb fivér a Microsoftnál kezdte, majd egy adótanácsadó cégtől tért vissza az Oázishoz pénzügyi igazgatónak, de rögtönzött kézmodellként is segítette a céget. Egy hirtelen jött kesztyűfotózásra ugrott be, a csomagoláson ma is az ő keze látható. Gábor Dávidhoz hasonlóan egykor pénztárosként kezdett a cégben, de a karácsonyfa-árusításra szívesebben emlékszik vissza.

A szociológia szak elvégzése után egy PR-kommunikációs ügynökségnél dolgozott, majd másfél év után visszatért az Oázishoz. Az operatív dolgokba akkor már egyre inkább belefolyó Dávidtól vette át a marketinget. Gábor irányítása alatt az Oázis megjelent a közösségi médiában, erősödött a print és az online marketing, és ő szerkeszti az Oázis magazint is.

Bárány László úgy látja, hogy az Oázis az alapító elvesztése után nemhogy megdöccent, hanem tovább fejlődött. Szerinte a Boross család erőssége, amellett, hogy a fiúkat egyre nagyobb feladatokkal bízták meg, a családon belüli szerepek tisztázása és tiszteletben tartása volt. „Veszekedő focicsapatot még nem láttam győzni” – mondja Magyarország tizenötödik leggazdagabb embere.

2010-es családi alkotmányukban Borossék kötöttek egy családtagok közötti vagyoni, gazdasági és etikai megállapodást, hogy a jövőben minden eshetőségre felkészülhessenek. Az alkotmány garantálja, hogy a családtagok örökös tagok maradnak a cégben, és mindenkinek a legtesthezállóbb feladatot kell végeznie. Figyelnek arra, hogy a cégben minden pozícióban az arra alkalmas jelölt üljön, aki nem biztos, hogy a család tagja. Gábor szerint az egyre nagyobb Oázisban a céges kultúra még mindig inkább családi jellegű, de az, hogy valakinek Boross a vezetékneve, még nem garancia arra, hogy mindenhez értsen.

Az alkotmány értelmében a Boross testvérek gyerekei is tulajdonosok lesznek a cégben. Abban kivétel nélkül mindhárman biztosak, hogy a harmadik generáció mégis más módon fog szerepelni a vállalat életében. „Nyolc–tíz családtagnak már képtelenség irányítani egy céget. Láttam erre is példát, de az már inkább a csoda kategória” – mondja Dávid. Testvére, Gábor is úgy látja, hogy az ő gyerekeik már nem feltétlenül fognak részt venni az operatív irányításban. Az unokatestvérek között ez már egyébként is nehezebben működne.

A három testvérnél a céghez tartozás érzelmi kötődés, nehezen tudják elképzelni magukat az Oázis nélkül. „Nem gondolom, hogy boldogabb lennék még több pénzzel, de a munkám nélkül” – mondja Dávid. Hozzáteszi, nincsenek nagy igényeik, amit valószínűleg szüleitől örökölt, akik a puritánabb életmódban hittek. „Nem vagyunk spórolósok, de inkább a működő tőkében hiszünk.”