Persze mindenki tudja, hogy a megvetően bulinegyednek vagy romkocsmanegyednek nevezett városrészben sokkal több van olcsó sörnél, de mi, hazaiak az utóbbi években pénteken vagy szombaton este már félve vagy sehogy sem merészkedtünk be a kerületbe, mert akár csak a Kazinczy utcán végigmenni is idegpróbáló vállalás volt. A járvány megtépázta a helyi vállalkozókat, mi, vendégek viszont most egy kicsit fellélegezhetünk: nem kell két héttel korábban asztalt foglalni, ha a környéken akarunk vacsorázni, és ha kora este jövünk, jó eséllyel még a kedvenc kocsmánkban is lesz asztal. Mivel a Forbes a nyáron ideiglenesen a Király utcába költözött, újra felfedezhettük a 7. kerület szívének, a Klauzál térnek és közvetlen környékének legszerethetőbb helyeit: kocsmákat, piacot, kávézót, pékséget – és persze a kultúra sem maradt ki.
Klauzál téri vásárcsarnok
A III-as számú vásárcsarnok (a kapun azóta is ott ez a felirat) épületét 1897-ben adták át, és ezzel került a Klauzál téren akkor már működő szabad téri piac tető alá. Az épület a Klauzál teret és az Akácfa utcát összekötő átjáróház, és szerencsére 2015-ös, teljes körű felújítása után is megmaradt az a vonzó tulajdonsága, hogy keresztül lehet sétálni rajta.
A vásárcsarnokban mostanság kevés árus van, cserébe jó minőségű élelmiszereket lehet kapni, és tömegnyomortól sem kell tartani. Van egy szuper sajtos különösen széles, minőségi választékkal – vendéglátóhelyeket is ellátnak –, egy prémium hentes és a zöldség-gyümölcs árusok kínálata is nívósabb az átlagosnál. Lenne még a piacban potenciál, mert a felújításkor galériát is kialakítottak benne, ahol ugyan megjelent például a Pozsonyi útról induló Nemsüti a vegetáriánus konyhájával, de fent nagyobbrészt üresen árválkodnak az üzlethelyiségek. Vasárnaponként antik piacot is tartottak a csarnokban; mivel ezt főleg turisták látogatták, tavasszal felfüggesztették a működését, de tervezik az újraindítását.
Pécsi Kinga és Pécsi Attila egy évre indultak külföldre világot látni, végül egy évtized lett belőle. Ausztrália, a Karib-térség és szinte az összes európai ország bejárása után tavaly egy közös gyerekkel és egy vállalkozásötlettel jöttek haza Budapestre. A Wesselényi utcában megnyílt Arán pékséget már a nyitás után egy hónappal a top pékségek között tartották számon.
1.Világutazók A pesti Rézkakas étteremben ismerkedtek meg, majd Attila Ausztráliában próbált szerencsét, Kinga megvárta, és együtt költöztek Dublinba. A vendéglátóscsaládban felnövő Attila és a szintén világ életében vendéglátásban dolgozó Kinga Dublinban is végigjárták az éttermi ranglétrát. A fapados repülőjáratoknak köszönhetően a kint töltött évek alatt bejárták Európát, a karibi térséget és Amerikát is. Az egyre több helyi barát és az egyre jobb munkalehetőségek mindig egy picit tovább csúsztatták a hazaköltözést, és végül egy év ír életből egy évtized lett. Kinga szeretett volna továbbtanulni, így amikor meglátta a dublini műegyetem pék-cukrász menedzsment szakát, beiratkozott. Saját helyet akartak, eleinte cukrászatban gondolkodtak, de egy San Franciscó-i út a kovász irányába terelte őket. „San Francisco az újhullámos kovászos kenyér Mekkája.”
2.Összetartó banda ez Az írül kenyeret jelentő Arán pékség tavaly júniusi megnyitására összegyűlt a budapesti kézművespék-közösség apraja-nagyja. „Összetartunk. Egy a célunk, hogy hintsük az igét, hogy mennyire fontos minőségi kenyeret enni. Ők is ezt képviselik. Hatalmas szakmai alázattal rendelkeznek” – mondja Kingáról és Attiláról Fekete Gergő, az Artizán pékség és a Fågel by Artizán zabkásázó alapítója. – Nem mellesleg a magos rozskenyerük szenzációs. Az egyik kedvencem.”
3.Elindultak, aztán jött a karantén A hirtelen felívelésüket megtörte a járványhelyzet. A lezárások és korlátozások kezdetén volt olyan napjuk, amikor tízpercenként csörgött a telefon. Minden ügyfél lemondta a rendeléseit, két nap alatt veszítették el a forgalom kétharmadát. A legtöbben amint tudtak, visszatértek. Most tíz pékség és kávézó rendeli tőlük a kenyeret és a péksüteményeket, köztük a Kadarka Borbár, a Portobello, a London Coffee Society és a rózsadombi Piccante Delicatesse is. Nagyjából ugyanolyan évük lesz, mint tavaly: 57, 7 millió forintos árbevétellel és 7,8 millió forintos adózott eredménnyel zártak.
4.Franchise nem, exit igen Az alapítók az Arán pékséget a következő pár évtizedben nem adnák ki a kezükből, és franchise-ban sem gondolkodnak. „Csak olyan üzlethez adjuk a nevünk, amit mi üzemeltetünk. Mire már nagyon sok Arán pékség lesz, és mi már egyre kevesebbet szereplünk, addigra valószínűleg kész lesz az exittervünk is” – mondja Attila.
Sok válságon túl vannak, nagy kérdés, hogy veszik ezt a minden példa nélküli mostanit a nagy magyar családi cégek. A gazdaságvédelmi akcióterv egyik lépése komolyan érinti az árazásukat, de a legtöbbjük a jelenlegi helyzetben is stabil tudott maradni.
Boross Dávid legkorábbi céges munkáját tinédzserkorában kapta: növényeket locsolt az első, kissé rozoga Oázis-üvegházban. Kertészmérnök szülei egyplatónyi növénnyel kezdték a családi kertészeti céget, de az országos léptékű növekedést már a legidősebb fiú irányításával érték el. Boross István váratlan halála után fia sikeresen vette át a cég irányítását, de Dávid már korábban is bizonyított. Reformjai, a franchise-hálózat és a progresszív márkaépítés vérfrissítést hozott az Oázisba. Ideje volt, mert a közel harminc év alatt nemcsak a cég váltott generációt, hanem a piac is.
2020 nyara nem éppen az étteremnyitásokról szól a budapesti belvárosban, úgyhogy már egy hónapos korában kipróbáltuk ebédre a Costes Downtown volt séfe jegyezte, portugál hangsúlyos Essênciát. Jó ötlet volt.
Baleseti túlélőknek nyújt lelki segítséget egy budapesti szervezet, ami még kicsi, de nagy tervei vannak. A Traumaambulancia ambíciói végtelenek, ahogy az egyesület dolgozóinak kitartása is. Ők tudják, mit jelent legyőzni a legyőzhetetlent: sokan maguk is súlyos baleseteket éltek túl.
