Kifejezetten rossz magyar adatok jöttek augusztusban, a vártnál jobban zuhant a GDP, az infláció pedig magasabb lett. Ezek fényében milyen kilábalásra számíthatunk?
Nem könnyű az elemzők dolga ebben a nehéz helyzetben, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a GDP-várakozásoknál is nőtt a szórás. Tekintve, hogy a lezárások a második negyedévben voltak a legszigorúbbak, lehetett számítani a negatív adatra, annak mértéke volt megdöbbentő.
Régiós összevetésben is lefelé lógunk ki a Q2 alapján, de ha a teljes első félévet nézzük, a kép már árnyaltabb, a szlovákok és a csehek is hasonló cipőben járnak, mint mi. Az exportra erősebben támaszkodó gazdaságokat jobban megütötte a válság. A harmadik negyedév a gazdaságok újraindításával visszapattanást hozhat, már csak az a kérdés, mennyire lesz ez tartós.

Maradt még esély V alakú felpattanásra, miközben mindenki a járvány második hullámát várja?
Amit én várok, az inkább a Nike-jelre hasonlít, a gyors bezuhanást nem gyors visszapattanás, hanem lassabb kilábalás követi. Érdeklődéssel hallgatom, amikor azt mondják sokan, hogy jön a második hullám, miközben már rég itt van, benne élünk, csak most globálisan máshol vannak a gócpontok. A gazdaságok és a piacok teljesítménye azonban nem a vírus kifutásától függ, sokkal inkább a politika határozza meg, például, hogy lesznek-e még országos leállások.

A kérdés a járvány kitörése óta az, hogy az embereket rakod lélegeztetőgépre, vagy a gazdaságot? Az első hullámban a durva leállásokkal jól kezelték az országok az egészségügyi krízist, de ennek óriási lett az ára, nézzünk csak körül, mennyi pénz került a rendszerbe. Most egyelőre úgy tűnik, hogy amíg lehet, az újabb lezárást igyekeznek elkerülni az országok.

Sokan félnek azonban az újrafertőződéstől és a vakcina késői bevezetésétől, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha van újrafertőződési kockázat, akkor van-e értelme a határlezárásoknak, szigorú korlátozásoknak? Megmarad egy csomó óvintézkedés, például a maszkhasználat és a távolságtartás, de a teljes gazdasági leállásnak, bezárkózásnak ennek fényében nem sok értelme van, az emberek többsége is megunja ezt a korlátozott életmódot.

Egy éve arról beszélhettünk, hogy a Tesla akár csődbe is mehet, mert reális veszély volt, hogy nem tudja refinanszírozni a hiteleit. Mára meg olyan, mintha a technológiai szektor lenne az új kockázatmentes eszköz.

Ha ez a verzió jön be, hogy soká lesz vakcina, akkor maradhatnak a mostani trendek, a részvénypiac kettészakadása kevés égbe szálló menőre és sok otthagyott lemaradóra?
Már régóta számítok a szektorok közti rotációra, ez azonban még nem jött el, a hagyományos, ciklikus szektorok továbbra is alulteljesítők. Érdekes, hogy egy éve arról beszélhettünk, hogy a Tesla akár csődbe is mehet, mert reális veszély volt, hogy nem tudja refinanszírozni a hiteleit. Mára meg olyan, mintha a technológiai szektor lenne az új kockázatmentes eszköz.
De a hagyományos szektorokat nem kell temetni, főleg, ha arra számítunk, hogy a vírus okozta „pánikbetegséget” fél, egy éven belül kiheveri a világ. Ha ez nem következik be, akkor viszont számomra nehezen magyarázható ez a technológiába vetett optimizmus.

Mintha a piacot nagyrészt technikai és pszichológiai tényezők mozgatnák.
Egy ideig lehetett az emelkedést fundamentális alapon is igazolni. Nehéz például vitatni, hogy az Amazonnak vagy a Netflixnek nagyon kedvez ez a mai helyzet. Az ismert nevek emelkedésében az is szerepet játszik, hogy Amerikában az utóbbi években sokat nőtt a retail befektetők aránya, tíz év alatt tíz százalékról húsz százalékra emelkedett, amihez a járvány alatt még a Robinhood-tréderek is hatványozottan hozzájárultak. (Róluk cikkünk a 76. oldalon.)

Azért valahol mégis nonszensz, hogy a Tesla messze a világ legértékesebb autógyártója, közel 400 milliárd dollárt ér.
A piac mintha azt árazná, hogy néhány év múlva csak ő fog a világon elektromos autót gyártani, más labdába sem rúghat. Nagy a lemaradás, elég, ha csak az európai autógyártókra gondolunk, de ez idővel behozható. A Volkswagen például már egész jó úton halad ebben a kérdésben.
Ha a kisbefektetők maradnak is a közismert neveknél, és egymást hajszolják bele a menő cégekbe, az intézmények még vehetnének fundamentális alapon.
Szerintem az intézmények az elmúlt időszakban inkább alulsúlyban voltak, kevesebb részvényt tartottak, ami az utóbbi néhány hónapban változott.

Érdemes még követni őket?
Egy tízszázalékos korrekció bármikor bejöhet, főleg egy ilyen emelkedés után, de mi az alternatíva? Kötvényt az ember fél tartani, mivel most elég nagy esély van az inflációra Amerikában és Európában is. Az ingatlan jó reáleszköznek, de a home office és az online értékesítések miatt sok a bizonytalanság. Marad a részvény, meg az arany. Azt gondolom hosszú távon, három–öt évre valószínűleg a részvény lesz a nyerő.

A magyar tőzsde miért teljesít gyászosan?
Mert négy papír határozza meg az indexet, közel a felét egymagában az OTP adja. Aztán van még egy Mol, a két klasszikus, bank és energia. A régióban kevés a tech, márpedig ezek teljesítettek jól világszerte. Ha globálisan beindul az általam említett rotáció, akkor az egész közép-európai régió piacai is jobban teljesíthetnek.

Az meddig tartható fenn, hogy nagyobb visszaesés soha nem jön, mert a jegybankok az első apró jelre beizzítják a pénzszivattyút, és ez megmenti a piacokat.
Egyszer biztos meglesz ennek a böjtje, de semmi jele, hogy ezzel ma bárki foglalkozna. Nincs jelentősége, súlya, ez lett az új norma, csak legyen belőle, és lehetőleg minél több. Most már láthatóan nem elég a laza monetáris politika, kellett a fiskális élénkítés is, amiből egyre több kell majd, és biztosan eljön az a pont, amikor már ez sem lesz elég. De hogy ez mikor fog bekövetkezni, és milyen súlyos következményei lesznek, azt lehetetlen megmondani.

A forint újra gyengülőben van a vártnál rosszabb magyar makrokép miatt, merre mehet középtávon?
Az elmúlt évek gyengülésének mozgatórugója az volt, hogy nálunk eltűnt a reálkamat. Amikor berobbant a koronavírus, a régióban mindenki magasabb kamatszintről indult, ám a járványhelyzetre és a válságra gyorsan reagálva megérkeztek a kamatvágások, Magyarország pedig igazából talán utolsóként nyúlt az alapkamathoz, amihez az is hozzátartozik, hogy eddig a jegybank az irányadó kamat helyett inkább más eszközökkel tartotta fent a laza monetáris politikát.
Ami fontos lehet, az továbbra is az, hogy a régióhoz képest hogy állunk. A csehek majdnem nullán vannak, a románok is. Így már nem vagyunk kirívóan lazák, mert a válság másokat is ultralazává tett. Középtávon továbbra is a lassan gyengülő trend lehet a jellemző, a túl erős forint szerintem nem cél, a 330–360 közötti sáv lehet elfogadható. Ez elég széles sáv, inkább úgy fogalmaznék, hogy a nagy kilengésre léphet a jegybank, a kisebb, trendszerű mozgások beleférnek.

Elemzőként melyik volt az elmúlt időszak legizgalmasabb szakasza, illetve most mi a legérdekesebb feladat?
Azt hiszem, március volt a legizgalmasabb, sosem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap vírusügyben, illetve ehhez kapcsolódóan milyen lépéseket tesznek a kormányok, jegybankok. A túlfűtött gazdaság miatt némi lassulásra lehetett számítani, de a vírus kínai felbukkanásakor még a WHO is azt állította, ebből bizony nem lesz világjárvány. De amikor az olaszokhoz betört a vírus, az szinte egy pillanat alatt felülírt mindent.
Most az igazán érdekes az, hogy idén egyetlen dolog biztos, a visszaesés. Emiatt 2020-at talán nem is érdemes nézni, irányadóbb az, hogy mit várunk egy-két év múlva, és szerintem ezen az időtávon egyre kevésbé befolyásol bármit is a vírus. Megtanulunk együtt élni vele, mint ahogy megtanultunk Trump tweetjeivel és az egyszer tényleg bekövetkező Brexittel is.