Megtanulunk együtt élni a vírussal,  mint Trump tweetjeivel

Kifejezetten rossz magyar adatok jöttek augusztusban, a vártnál jobban zuhant a GDP, az infláció pedig magasabb lett. Ezek fényében milyen kilábalásra számíthatunk?
Nem könnyű az elemzők dolga ebben a nehéz helyzetben, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a GDP-várakozásoknál is nőtt a szórás. Tekintve, hogy a lezárások a második negyedévben voltak a legszigorúbbak, lehetett számítani a negatív adatra, annak mértéke volt megdöbbentő.
Régiós összevetésben is lefelé lógunk ki a Q2 alapján, de ha a teljes első félévet nézzük, a kép már árnyaltabb, a szlovákok és a csehek is hasonló cipőben járnak, mint mi. Az exportra erősebben támaszkodó gazdaságokat jobban megütötte a válság. A harmadik negyedév a gazdaságok újraindításával visszapattanást hozhat, már csak az a kérdés, mennyire lesz ez tartós.


Maradt még esély V alakú felpattanásra, miközben mindenki a járvány második hullámát várja?
Amit én várok, az inkább a Nike-jelre hasonlít, a gyors bezuhanást nem gyors visszapattanás, hanem lassabb kilábalás követi. Érdeklődéssel hallgatom, amikor azt mondják sokan, hogy jön a második hullám, miközben már rég itt van, benne élünk, csak most globálisan máshol vannak a gócpontok. A gazdaságok és a piacok teljesítménye azonban nem a vírus kifutásától függ, sokkal inkább a politika határozza meg, például, hogy lesznek-e még országos leállások.


A kérdés a járvány kitörése óta az, hogy az embereket rakod lélegeztetőgépre, vagy a gazdaságot? Az első hullámban a durva leállásokkal jól kezelték az országok az egészségügyi krízist, de ennek óriási lett az ára, nézzünk csak körül, mennyi pénz került a rendszerbe. Most egyelőre úgy tűnik, hogy amíg lehet, az újabb lezárást igyekeznek elkerülni az országok.