Boross Dávid legkorábbi céges munkáját tinédzserkorában kapta: növényeket locsolt az első, kissé rozoga Oázis-üvegházban. Kertészmérnök szülei egyplatónyi növénnyel kezdték a családi kertészeti céget, de az országos léptékű növekedést már a legidősebb fiú irányításával érték el. Boross István váratlan halála után fia sikeresen vette át a cég irányítását, de Dávid már korábban is bizonyított. Reformjai, a franchise-hálózat és a progresszív márkaépítés vérfrissítést hozott az Oázisba. Ideje volt, mert a közel harminc év alatt nemcsak a cég váltott generációt, hanem a piac is.
„Már megint itt van. Tessék, kérem kifáradni!” A 90-es évek elején a nyugat-európai gardencenterek dolgozói gyakran morogtak valami hasonlót, mivel rendszeresen elcsíptek raktáraikban egy besurranó magyar turistát. Boross István, az Oázis Kertészet alapítója nem lacafacázott: miközben a szocializmus tömegnövényeihez szokott családja az élményközpontnak is beillő holland kertészetben bámészkodott, ő felderítő utakra indult.
Kodak típusú gépével elegánsan bevonult az áruházak legtitkosabb zugaiba, és lefotózott mindent, ami Magyarországon épülő kertészeti vállalkozásához jól jöhetett. A kertészmérnök nemcsak fotómasinájával raktározta el a látott információkat. Szemrebbenés nélkül faggatta az üzletek dolgozóit is: miből van a forgalom, jó-e itt dolgozni, és egyáltalán, miből mennyi van.
A Balaton-felvidéki családi nyaralóban vagyunk 2020 nyarán. A kétéves Boross Lizát, Dávid lányát, István unokáját egyelőre még a cicák kötik le leginkább, a céges ügyek és a növények még nem az ő asztala. Büszkén mutogatja macskás zokniját, majd utánunk totyog a kerti tóhoz, hogy jelezze, ő is szívesen részt venne az interjún. A Boross családban veleszületett tulajdonság a nyitottság és a tettrekészség. Az alapító, Boross István a 90-es évek vadkapitalizmusában sikeresen építette fel a hazai kertészet máig legmasszívabb bástyáját, az Oázis Kertészetet. Édesapja öt évvel ezelőtti hirtelen halála után Dávid vette át a cég irányítását, de újító ötleteivel még István életében sikerült országos szintre emelnie a cégbirodalmat. •••
Rossz magyar makroadatok jöttek augusztusban, mélyebb lesz a válság a vártnál, aggódjunk? Vagy fektessünk a recesszió közepette égbe szálló technológiába? Hai Thanh Le Phuong, a Concorde Értékpapír elemzési vezetője segít.
Kifejezetten rossz magyar adatok jöttek augusztusban, a vártnál jobban zuhant a GDP, az infláció pedig magasabb lett. Ezek fényében milyen kilábalásra számíthatunk? Nem könnyű az elemzők dolga ebben a nehéz helyzetben, mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a GDP-várakozásoknál is nőtt a szórás. Tekintve, hogy a lezárások a második negyedévben voltak a legszigorúbbak, lehetett számítani a negatív adatra, annak mértéke volt megdöbbentő. Régiós összevetésben is lefelé lógunk ki a Q2 alapján, de ha a teljes első félévet nézzük, a kép már árnyaltabb, a szlovákok és a csehek is hasonló cipőben járnak, mint mi. Az exportra erősebben támaszkodó gazdaságokat jobban megütötte a válság. A harmadik negyedév a gazdaságok újraindításával visszapattanást hozhat, már csak az a kérdés, mennyire lesz ez tartós.
Maradt még esély V alakú felpattanásra, miközben mindenki a járvány második hullámát várja? Amit én várok, az inkább a Nike-jelre hasonlít, a gyors bezuhanást nem gyors visszapattanás, hanem lassabb kilábalás követi. Érdeklődéssel hallgatom, amikor azt mondják sokan, hogy jön a második hullám, miközben már rég itt van, benne élünk, csak most globálisan máshol vannak a gócpontok. A gazdaságok és a piacok teljesítménye azonban nem a vírus kifutásától függ, sokkal inkább a politika határozza meg, például, hogy lesznek-e még országos leállások.
A kérdés a járvány kitörése óta az, hogy az embereket rakod lélegeztetőgépre, vagy a gazdaságot? Az első hullámban a durva leállásokkal jól kezelték az országok az egészségügyi krízist, de ennek óriási lett az ára, nézzünk csak körül, mennyi pénz került a rendszerbe. Most egyelőre úgy tűnik, hogy amíg lehet, az újabb lezárást igyekeznek elkerülni az országok.
Sokan félnek azonban az újrafertőződéstől és a vakcina késői bevezetésétől, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha van újrafertőződési kockázat, akkor van-e értelme a határlezárásoknak, szigorú korlátozásoknak? Megmarad egy csomó óvintézkedés, például a maszkhasználat és a távolságtartás, de a teljes gazdasági leállásnak, bezárkózásnak ennek fényében nem sok értelme van, az emberek többsége is megunja ezt a korlátozott életmódot.
Egy éve arról beszélhettünk, hogy a Tesla akár csődbe is mehet, mert reális veszély volt, hogy nem tudja refinanszírozni a hiteleit. Mára meg olyan, mintha a technológiai szektor lenne az új kockázatmentes eszköz.
Ha ez a verzió jön be, hogy soká lesz vakcina, akkor maradhatnak a mostani trendek, a részvénypiac kettészakadása kevés égbe szálló menőre és sok otthagyott lemaradóra? Már régóta számítok a szektorok közti rotációra, ez azonban még nem jött el, a hagyományos, ciklikus szektorok továbbra is alulteljesítők. Érdekes, hogy egy éve arról beszélhettünk, hogy a Tesla akár csődbe is mehet, mert reális veszély volt, hogy nem tudja refinanszírozni a hiteleit. Mára meg olyan, mintha a technológiai szektor lenne az új kockázatmentes eszköz. De a hagyományos szektorokat nem kell temetni, főleg, ha arra számítunk, hogy a vírus okozta „pánikbetegséget” fél, egy éven belül kiheveri a világ. Ha ez nem következik be, akkor viszont számomra nehezen magyarázható ez a technológiába vetett optimizmus.
Mintha a piacot nagyrészt technikai és pszichológiai tényezők mozgatnák. Egy ideig lehetett az emelkedést fundamentális alapon is igazolni. Nehéz például vitatni, hogy az Amazonnak vagy a Netflixnek nagyon kedvez ez a mai helyzet. Az ismert nevek emelkedésében az is szerepet játszik, hogy Amerikában az utóbbi években sokat nőtt a retail befektetők aránya, tíz év alatt tíz százalékról húsz százalékra emelkedett, amihez a járvány alatt még a Robinhood-tréderek is hatványozottan hozzájárultak. (Róluk cikkünk a 76. oldalon.)
Azért valahol mégis nonszensz, hogy a Tesla messze a világ legértékesebb autógyártója, közel 400 milliárd dollárt ér. A piac mintha azt árazná, hogy néhány év múlva csak ő fog a világon elektromos autót gyártani, más labdába sem rúghat. Nagy a lemaradás, elég, ha csak az európai autógyártókra gondolunk, de ez idővel behozható. A Volkswagen például már egész jó úton halad ebben a kérdésben. Ha a kisbefektetők maradnak is a közismert neveknél, és egymást hajszolják bele a menő cégekbe, az intézmények még vehetnének fundamentális alapon. Szerintem az intézmények az elmúlt időszakban inkább alulsúlyban voltak, kevesebb részvényt tartottak, ami az utóbbi néhány hónapban változott.
Érdemes még követni őket? Egy tízszázalékos korrekció bármikor bejöhet, főleg egy ilyen emelkedés után, de mi az alternatíva? Kötvényt az ember fél tartani, mivel most elég nagy esély van az inflációra Amerikában és Európában is. Az ingatlan jó reáleszköznek, de a home office és az online értékesítések miatt sok a bizonytalanság. Marad a részvény, meg az arany. Azt gondolom hosszú távon, három–öt évre valószínűleg a részvény lesz a nyerő.
A magyar tőzsde miért teljesít gyászosan? Mert négy papír határozza meg az indexet, közel a felét egymagában az OTP adja. Aztán van még egy Mol, a két klasszikus, bank és energia. A régióban kevés a tech, márpedig ezek teljesítettek jól világszerte. Ha globálisan beindul az általam említett rotáció, akkor az egész közép-európai régió piacai is jobban teljesíthetnek.
Az meddig tartható fenn, hogy nagyobb visszaesés soha nem jön, mert a jegybankok az első apró jelre beizzítják a pénzszivattyút, és ez megmenti a piacokat. Egyszer biztos meglesz ennek a böjtje, de semmi jele, hogy ezzel ma bárki foglalkozna. Nincs jelentősége, súlya, ez lett az új norma, csak legyen belőle, és lehetőleg minél több. Most már láthatóan nem elég a laza monetáris politika, kellett a fiskális élénkítés is, amiből egyre több kell majd, és biztosan eljön az a pont, amikor már ez sem lesz elég. De hogy ez mikor fog bekövetkezni, és milyen súlyos következményei lesznek, azt lehetetlen megmondani.
A forint újra gyengülőben van a vártnál rosszabb magyar makrokép miatt, merre mehet középtávon? Az elmúlt évek gyengülésének mozgatórugója az volt, hogy nálunk eltűnt a reálkamat. Amikor berobbant a koronavírus, a régióban mindenki magasabb kamatszintről indult, ám a járványhelyzetre és a válságra gyorsan reagálva megérkeztek a kamatvágások, Magyarország pedig igazából talán utolsóként nyúlt az alapkamathoz, amihez az is hozzátartozik, hogy eddig a jegybank az irányadó kamat helyett inkább más eszközökkel tartotta fent a laza monetáris politikát. Ami fontos lehet, az továbbra is az, hogy a régióhoz képest hogy állunk. A csehek majdnem nullán vannak, a románok is. Így már nem vagyunk kirívóan lazák, mert a válság másokat is ultralazává tett. Középtávon továbbra is a lassan gyengülő trend lehet a jellemző, a túl erős forint szerintem nem cél, a 330–360 közötti sáv lehet elfogadható. Ez elég széles sáv, inkább úgy fogalmaznék, hogy a nagy kilengésre léphet a jegybank, a kisebb, trendszerű mozgások beleférnek.
Elemzőként melyik volt az elmúlt időszak legizgalmasabb szakasza, illetve most mi a legérdekesebb feladat? Azt hiszem, március volt a legizgalmasabb, sosem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap vírusügyben, illetve ehhez kapcsolódóan milyen lépéseket tesznek a kormányok, jegybankok. A túlfűtött gazdaság miatt némi lassulásra lehetett számítani, de a vírus kínai felbukkanásakor még a WHO is azt állította, ebből bizony nem lesz világjárvány. De amikor az olaszokhoz betört a vírus, az szinte egy pillanat alatt felülírt mindent. Most az igazán érdekes az, hogy idén egyetlen dolog biztos, a visszaesés. Emiatt 2020-at talán nem is érdemes nézni, irányadóbb az, hogy mit várunk egy-két év múlva, és szerintem ezen az időtávon egyre kevésbé befolyásol bármit is a vírus. Megtanulunk együtt élni vele, mint ahogy megtanultunk Trump tweetjeivel és az egyszer tényleg bekövetkező Brexittel is.
Sok válságon túl vannak, nagy kérdés, hogy veszik ezt a minden példa nélküli mostanit a nagy magyar családi cégek. A gazdaságvédelmi akcióterv egyik lépése komolyan érinti az árazásukat, de a legtöbbjük a jelenlegi helyzetben is stabil tudott maradni.
Szentendre főterétől egy mellékutcányira van egy kedves kis bolt, ahol a gyerekkönyvek mellett hazai dizájnerek grafikáit és más, igényes ajándéktárgyakat árulnak. Egy szűk lépcsővel feljebb pedig nyugalom, jegeskávé és művészi dizájn várja a betérőt.
Tisza Kata tíz év különbséggel kétszer is berobbant a magyar médiába. Első néhány könyvét sokáig letagadta, de egy évtized hallgatás után újra ír. Van hangja, meri vállalni, és többször már nem hallgat el. Ami változott: a médiaszemélyiségből néhány diploma megszerzése mellett életútkutató és coach lett. Praxisában sokszor az abúzusból menekülőket támogatja vissza a saját erejükbe.
Üzletember, befektető, mentor, nyilvánosbeszéd-tanár és evangélikus prédikátor – ez mind állhatna a névjegykártyáján, ha lenne neki. De nincs, és azt vallja, hogy nincs is rá szüksége, mert a beszéd, különösen a nyilvános beszéd az ember biológiai névjegye. Ő pedig már letette a sajátját. Aki ma Magyarországon modern beszédkultúrával és retorikával foglalkozik, annak biztosan nem kell bemutatni a hardverileg magyar, szoftverkészletében inkább amerikai Benkő Vilmost, a Toastmasters itthoni meghonosítóját és a Speak Academy megalapítóját. Mintegy ezer tanítványának mester, példakép, motivációs atombomba, vagy csak röviden: „A” Vili.
