Boross Dávid legkorábbi céges munkáját tinédzserkorában kapta: növényeket locsolt az első, kissé rozoga Oázis-üvegházban. Kertészmérnök szülei egyplatónyi növénnyel kezdték a családi kertészeti céget, de az országos léptékű növekedést már a legidősebb fiú irányításával érték el. Boross István váratlan halála után fia sikeresen vette át a cég irányítását, de Dávid már korábban is bizonyított. Reformjai, a franchise-hálózat és a progresszív márkaépítés vérfrissítést hozott az Oázisba. Ideje volt, mert a közel harminc év alatt nemcsak a cég váltott generációt, hanem a piac is.
„Már megint itt van. Tessék, kérem kifáradni!” A 90-es évek elején a nyugat-európai gardencenterek dolgozói gyakran morogtak valami hasonlót, mivel rendszeresen elcsíptek raktáraikban egy besurranó magyar turistát. Boross István, az Oázis Kertészet alapítója nem lacafacázott: miközben a szocializmus tömegnövényeihez szokott családja az élményközpontnak is beillő holland kertészetben bámészkodott, ő felderítő utakra indult.
Kodak típusú gépével elegánsan bevonult az áruházak legtitkosabb zugaiba, és lefotózott mindent, ami Magyarországon épülő kertészeti vállalkozásához jól jöhetett. A kertészmérnök nemcsak fotómasinájával raktározta el a látott információkat. Szemrebbenés nélkül faggatta az üzletek dolgozóit is: miből van a forgalom, jó-e itt dolgozni, és egyáltalán, miből mennyi van.
A Balaton-felvidéki családi nyaralóban vagyunk 2020 nyarán. A kétéves Boross Lizát, Dávid lányát, István unokáját egyelőre még a cicák kötik le leginkább, a céges ügyek és a növények még nem az ő asztala. Büszkén mutogatja macskás zokniját, majd utánunk totyog a kerti tóhoz, hogy jelezze, ő is szívesen részt venne az interjún. A Boross családban veleszületett tulajdonság a nyitottság és a tettrekészség. Az alapító, Boross István a 90-es évek vadkapitalizmusában sikeresen építette fel a hazai kertészet máig legmasszívabb bástyáját, az Oázis Kertészetet. Édesapja öt évvel ezelőtti hirtelen halála után Dávid vette át a cég irányítását, de újító ötleteivel még István életében sikerült országos szintre emelnie a cégbirodalmat. •••
Ne olvasd el ezt az oldalt az előtt, hogy becsuktad a szemed, és néhány percig gondolkodtál azon, mit jelent számodra az egyenlőség. Lapot kérni, széket foglalni. Megváltoztatni a játékszabályokat. Újraosztani a befolyást, újragondolni a hatalmat – ilyeneket dobáltunk be egy januári szerkesztőségi brainstormingon. Fáradtan, délután, az első Forbes Women’s Summitra készülve. Aztán aznap este az ágyban már lepergett előttem […]
Ne olvasd el ezt az oldalt az előtt, hogy becsuktad a szemed, és néhány percig gondolkodtál azon, mit jelent számodra az egyenlőség. Lapot kérni, széket foglalni. Megváltoztatni a játékszabályokat. Újraosztani a befolyást, újragondolni a hatalmat – ilyeneket dobáltunk be egy januári szerkesztőségi brainstormingon. Fáradtan, délután, az első Forbes Women’s Summitra készülve.
Aztán aznap este az ágyban már lepergett előttem az életem. Magyar nőként Magyarországon számomra az egyenlőség, ha már kislányként is tudom: nem vagyok köteles szexista vicceken kényszeredetten mosolyogni. Ha már tizen-pár évesen is cselekedni merek, amikor egy szórakozóhelyen egy sportoló megfogja a fenekem. Ha az egyetemi gólyatáborban nem kell bántalmazástól tartanom, és ha mégis megtörténik, érvényre juttathatom a jogaimat – anélkül, hogy meg kellene alázkodnom. Ha az első munkahelyemen sem kevesebb a fizetésem az azonos pozícióban dolgozó férfi kollégáménál. Ha eséllyel pályázom bármilyen pozícióra. Később pedig, hogy nem lehetetlenítenek el a munkahelyemen, ha közlöm, hogy gyermeket várok. Hogy sem több, sem kevesebb nem vagyok senkinél. Végső soron szerintem az egyenlőség nem más, mint annak biztosítása, hogy a startvonal minden embernek ugyanott van, és arról rajtolva bárki kifuthatja, kiélheti a teljes potenciálját.
Ez ennyi, és nem több: széket foglalni, lapot kérni vagy adni, csak úgy, mint bárki másnak.
„Akár bele is halhattam volna abba a hatalmas nyomásba, amit az okozott, hogy túl fiatalon lettem túl sikeres egy erősen szexista társadalomban.” „Nem álltam ki magamért. Azt gondoltam, hogy örülnöm kéne, hogy itt a lehetőség, és hogy ehhez hozzátartozik, hogy utálnak.” „Meg kellett tanulnom meggyőzni az embereket, hogy egy huszonéves nő is tudhat pálinkát főzni. Ez volt a legnehezebb: elfogadtatni magamat.” Tisza Kata, Oravecz Nóra, Dubai Éva és a Women melléklet más szereplőinek történetéből is kirajzolódik: ma még nem tartunk itt.
Annak az egy szónak ott a Forbes Women’s Summit után jelentősége van. Végül is azt választottuk: „jövőépítők”. Azért is jött létre ez az esemény – és tartjuk meg aztán a járványos március helyett szeptemberben –, mert a jövőre nézve konkrét megoldásokat, lehetséges jó utakat akarunk keresni magunknak és másoknak.
Az egyenlőség nem vélemény kérdése, hanem tudásé. Tudás nélkül nem tudunk változtatni önmagunkon, a döntéseinken, a környezetünkön. A párbeszéd kezdeményezésével a tudást szeretnénk gyarapítani.
Azok, akik ebben a mellékletben szerepelnek, beszélnek is róla, tudják is. Ők csinálják. Tisza Kata ma a bőrét is vásárra viszi, hogy a családon belüli erőszak áldozatain segítsen, és azt mondja, egy-egy felállásból több erőt merít, mint amennyit elveszít. Almási Kitti (azonos szakmában, de teljesen más stílusban) naponta tömegekhez szól, hogy minél többekhez eljusson az impulzus, azokhoz is, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak a szakszerű segítséget. Krikker Zsuzsanna a magyar honvédség első tábornok asszonya történelmet írt, Kozma Andrea a CEU innovációs laborjából, az egykori fiúklubból mára mindenkinek elérhető lehetőséget teremtett. Oravecz Nóra huszonévesen szinte mindenkinél többet tudott a korszerű marketingről, tőle, ahogy Magyarország pálinkafőző mesternőitől is agg férfiak kérnek szakmai tanácsot.
Bármelyikük szerepelhetne a Forbes magazin első felében is. De ebben a mellékletben, egymás mellé rendezve erősebben kidomborodik portréjukból: céljaik eléréséhez a nőkre jellemzőnél több önbizalom, edzettebb lélek és az általánosnál sokkal több kitartás kellett. Mert a férfiaknál távolabbról indultak.
Ezek a nők, akár elismerik, akár nem, akár kimondják, akár nem, feministák. És jövőépítők. Mert ez ennyi és nem több: széket foglalni, lapot kérni vagy adni, csak úgy, mint bárki másnak.
Populáris, humoros előadásaival, tízezres példányszámban fogyó könyveivel és közösségimédia-szerepléseivel az egyik legismertebb pszichológus lett, zárt Facebook-csoportjában ezrek osztják meg egymással párkapcsolati problémáikat. Almási Kitti ma már ideje nagyobb részében előadó és influenszer, mint amennyiben terápiás pszichológus: egy-egy kliens helyett tömegekhez szól. Pénzről viszont nem beszél.
Árvai Péter tizenkét év után adja át a Prezi vezetését, hogy a generációnk legnagyobb társadalmi problémáinak megoldásával foglalkozhasson. De – mint ahogy az a lemondása utáni első, a forbes.hu által készített interjújából kiderül – a vállalkozás és a civil aktivizmus az ő fejében elválaszthatatlanok, mindkettő ugyanarról szól: változást elérni. Bridge, Pride, Bagázs – összeszedtük, hogy volt eddig civil Árvai Péter és a Prezi.
Persze, majd pont a Forbes marad ki a karantén alatti kertészlázból! A szerkesztőség több tagja is belevágott a zöldítésbe, ki a haszonnövényekre, ki a látványra hajtva. Ha már az Oázis a címlapsztori, itt vannak a mi kertjeink is.
Készíthetünk Forbes-listákat, mondta ki két határozatában is az ügyben illetékes magyar hatóság. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság szigorú az ilyen ügyekben, ezért is örültem, amikor megérkezett a több mint ötven oldalas határozat szövege. Ennyi oldalon sok minden elfér, és valóban, van más része is a döntésnek. A NAIH azt is kimondta, hogy nem tájékoztattuk a megjelenéssel elégedetlen listatagokat megfelelő […]
Számos háztartási kellék van, amit egyszer-kétszer kell megvenni az életben, és ezek mellett ma már a takarító-, tisztító- és tisztálkodási szerek is beszerezhetők környezetkímélő verzióban. Két barátnő webshopjából akár pár kattintással.