Boross Dávid legkorábbi céges munkáját tinédzserkorában kapta: növényeket locsolt az első, kissé rozoga Oázis-üvegházban. Kertészmérnök szülei egyplatónyi növénnyel kezdték a családi kertészeti céget, de az országos léptékű növekedést már a legidősebb fiú irányításával érték el. Boross István váratlan halála után fia sikeresen vette át a cég irányítását, de Dávid már korábban is bizonyított. Reformjai, a franchise-hálózat és a progresszív márkaépítés vérfrissítést hozott az Oázisba. Ideje volt, mert a közel harminc év alatt nemcsak a cég váltott generációt, hanem a piac is.
„Már megint itt van. Tessék, kérem kifáradni!” A 90-es évek elején a nyugat-európai gardencenterek dolgozói gyakran morogtak valami hasonlót, mivel rendszeresen elcsíptek raktáraikban egy besurranó magyar turistát. Boross István, az Oázis Kertészet alapítója nem lacafacázott: miközben a szocializmus tömegnövényeihez szokott családja az élményközpontnak is beillő holland kertészetben bámészkodott, ő felderítő utakra indult.
Kodak típusú gépével elegánsan bevonult az áruházak legtitkosabb zugaiba, és lefotózott mindent, ami Magyarországon épülő kertészeti vállalkozásához jól jöhetett. A kertészmérnök nemcsak fotómasinájával raktározta el a látott információkat. Szemrebbenés nélkül faggatta az üzletek dolgozóit is: miből van a forgalom, jó-e itt dolgozni, és egyáltalán, miből mennyi van.
A Balaton-felvidéki családi nyaralóban vagyunk 2020 nyarán. A kétéves Boross Lizát, Dávid lányát, István unokáját egyelőre még a cicák kötik le leginkább, a céges ügyek és a növények még nem az ő asztala. Büszkén mutogatja macskás zokniját, majd utánunk totyog a kerti tóhoz, hogy jelezze, ő is szívesen részt venne az interjún. A Boross családban veleszületett tulajdonság a nyitottság és a tettrekészség. Az alapító, Boross István a 90-es évek vadkapitalizmusában sikeresen építette fel a hazai kertészet máig legmasszívabb bástyáját, az Oázis Kertészetet. Édesapja öt évvel ezelőtti hirtelen halála után Dávid vette át a cég irányítását, de újító ötleteivel még István életében sikerült országos szintre emelnie a cégbirodalmat. •••
Persze, majd pont a Forbes marad ki a karantén alatti kertészlázból! A szerkesztőség több tagja is belevágott a zöldítésbe, ki a haszonnövényekre, ki a látványra hajtva. Ha már az Oázis a címlapsztori, itt vannak a mi kertjeink is.
G. Tóth Ilda Virágaink eddig is voltak, meg némi fűszernövény (menta, bazsalikom, oregánó és kakukkfű), de a karantén nagy eredménye egy magaságyás lett. A kisebbik lányom és a férjem rakták össze, több száz kiló földből és levágott növénydarabokból, a legviccesebb pillanat az volt, amikor elkészült, és az éppen ezerrel érettségire tanuló nagyobbik lányunk kibújt a szobájából az „és ezt most hová teszitek?” kérdéssel. A nagyon pici kertünkben azóta is burjánzó pici ágyásban van minden napra termő koktélparadicsom, háromféle paprika, zsálya, petrezselyem, háromféle bazsalikom, no meg zeller. Utóbbiból annyi terem, hogy valaki igazán megmondhatná, mit kezdjek vele.
Fekete Emese Nem akarok senkit leparasztozni, de a haszonnövények vs. virágkertészet viszonylatában mindig beugrik Péterfy Gergely idézete: „A paraszt és a proli csak annak tulajdonít értéket, amiből közvetlen haszna van, meg tudja inni vagy enni, vagy rögtön pénzre cserélheti… A polgár hosszú távra tervez.” A regényben ezt amúgy az olvasásról mondja letűnt korok egy büszke polgára, nálunk meg a teraszon érvényesül. A virágok hálásak a karanténnak: az egynyáriakat hamarabb elültettem, és mindennap becézgettem, így a reggeli nagy vihar után is szépek a petúniák, begóniák, muskátlik és pár másik, aminek nem tudom a nevét, a leander hősiesen legyőzte a kórt, ami tavaly ősszel megtámadta, mielőtt becipeltük télre, a hortenziák szokás szerint kihajtottak idén is, és töretlenül bontják óriási – bár évről évre kicsit fakóbb színű – virágaikat. A bentről kivitt fikusz megbolondult örömében, egyedül a rózsákkal történt valami rossz, a leveleik lukacsosak, ennek még utána kell néznem, Péterfy ebben nem szaki.
Bánáti Anna „Megfogyva bár, de törve nem.” / „Halálhörgés, siralom.” Előbbi a márciusban szárba szökkenő lakáskertészeti lelkesedésemet írja le, utóbbi a növényeim erre adott reakcióját. De versidézetek helyett beszéljenek inkább a számok! Citrompalánták: 6/3 Paprikapalánták: 24/13, ebből termés összesen egyetlen palántán (az sem nálam) Mangó csíráztatása: 4/0 Bazsalikompalánták: végtelen/0 Menta: 100 százalékos ki-nem-növési arány
Melis Dóra Az öcsémtől megkaptuk a világ legrondább fröccsöntött varját, hátha jó lesz az egyre elviselhetetlenebb galambtámadások ellen. Az eredmény: a galambok szó szerint tojnak rá, de az anyósomtól kapott hajnalka virág legalább bátorítóan átöleli erkélyünk koronaékszerét. A balkoncsendéletnek a mini napraforgó és a háttérben látható, azóta már utolsókat rúgó paradicsomok adnak üde keretet. (Tudom, marha kicsi a cserép, de nem gondoltam volna, hogy egyáltalán bármi is kinő.)
Bánlaki D. Stella
Március utolsó hetét a fagyos föld kapálásával töltöttem. Ebből májusra semmi sem látszott. Mindegy, ez ennél is rosszabbul festett az elmúlt tíz év nagy részében.
Aztán a kis belvárosi kertet bemutattam a kedvenc szőlész-borászomnak. Neki egy órába telt, ami nekem két napba.
Szerencsére a 30. szülinapom júniusra esett.
Júliusban elindultam fűmagért. Augusztus végén úgy érzem, most már inkább megvárom a jövő tavaszt. Vagy a következő karantént.
Sándor Krisztián Tavasz óta tartós tejet sem igazán akartam már venni, így a karanténkertészkedés témában sem érhet az a vád, hogy hosszú távra rendezkedtem volna be, de túl sokszor mentem el a Füvészkert mellett, hogy visszafogjam magam. Így spanoltam le ezzel a derék japán kecskerágóval, aki Takuma Szato néven mutatkozott be. Szato-szannal bibliai csapásokkal küzdöttünk meg az együtt töltött pár hónap alatt. Először a levéltetveket vertük vissza, majd az egyik májusi felhőszakadás alatt omlott rá fél kiló vakolat, legutóbb pedig valami gombát szedett össze. De nem olyan fából faragták, hogy feladja: olyannyira nem viselték meg a viszontagságok, hogy augusztusban behúzta a második Indy 500 győzelmét!
Zsiborás Gergő Márciusban kezdtünk bele a kertészkedésbe, mindent magról ültettünk, mert „a palánta a gyengék fegyvere”. Amit ültettünk: paradicsom (Marzano), cukkini, uborka, paprika, dinnye. Termés mindegyiken lett. A cukkini gyönyörű növény, de sajnos összefonódott a teraszunkra felfutó szőlővel és fügével, a terméséhez pedig kell napfény, árnyékban hamar elfonnyad.
Cukkini
Marzano-tanulságok Ami kis betűvel van ráírva a zacskóra: nem, nem kell minden magot elültetni, több évig is jó. 70 palántát osztogattunk szét – természetesen mindenki másnak előbb lett termése, mint nekünk. Ami nagy betűvel van ráírva a zacskóra: 20–30 centi magas, nagy terméshozammal. Na, nálunk van 1, 86 méter magas is, egy árva paradicsom nélkül. Egy, más virágok közé szóródott magról kelt szakadár hozza eddig a legtöbb paradicsomot, az is jó nagy lett, de legalább elnyújtózott a korláton.
Marzano
Dinnyeprojekt Két szót ismerek: mindig és soha. Mindig is ültettem dinnyét, de soha nem lett ekkora. A magról nevelt palánta megjárta az anyósomék lakását, a Ráday utcában nevelkedett, aztán a tinédzserré érett ifjú a teraszunkon teljesedett ki. Tanulság: tudtam, hogy sok vizet kér, de amiről az ember azt gondolja, hogy elég, azt meg kell szorozni hárommal, és jó lesz.
Dinnye
Amire büszkék vagyunk: biofegyverrel vertük vissza a vándorpoloskák támadását – reggel és este is kézzel irtottam (nyomtam össze, gyújtottam fel, fullasztottam vízbe) őket. Működik. Full bió minden.
A United Consult megalakulásakor még valóságos sci-finek tűnt az önvezető autó vagy éppen az arcfelismerés, és az óriási digitális adathalmazok is csak a Mátrix filmek futurisztikus látványvilágából lehettek ismerősek az átlagember számára. Ezek azonban mára mindennapjaink részévé váltak, az idén húszéves budapesti IT-cég pedig továbbra is a jövő technológiáit keresi és építi a jelenben.
Sok válságon túl vannak, nagy kérdés, hogy veszik ezt a minden példa nélküli mostanit a nagy magyar családi cégek. A gazdaságvédelmi akcióterv egyik lépése komolyan érinti az árazásukat, de a legtöbbjük a jelenlegi helyzetben is stabil tudott maradni.
Egy csepeli családi házból nőtt ki a főváros egyik népszerű kézműves sörfőzdéje, és tette országszerte ismertté egy birkózóból főzdetulajdonossá vált sörfőző családnevét. A Rizmajernek csepeli és belvárosi sörháza is van, de Budán is szívesen nyitna egyet.
Pécsi Kinga és Pécsi Attila egy évre indultak külföldre világot látni, végül egy évtized lett belőle. Ausztrália, a Karib-térség és szinte az összes európai ország bejárása után tavaly egy közös gyerekkel és egy vállalkozásötlettel jöttek haza Budapestre. A Wesselényi utcában megnyílt Arán pékséget már a nyitás után egy hónappal a top pékségek között tartották számon.
