Besétáltam, és látták, hogy megjött a nagy Horváth Béla

„Áhh, nekem nincs szépérzékem. Egy nyakkendőt sem tudok úgy kiválasztani, hogy ne röhögjenek ki” – mondja Horváth Béla, ahogy a könyvtárszobában egy óriási Szűcs Attila-festmény előtt állunk. Már a könyvtárszobáig eljutni sem egyszerű, a bejárattól egészen a hátsó dolgozószobáig minden szabad falfelületen nagyméretű festmények sorakoznak, színes, változatos, figuratív képek kortárs alkotóktól. „Ez egy Hecker Péter, az ott egy Braun András” – sorolja szinte unottan az értékesebb darabokat, akár többmilliós festményeket, ahogy hátrafelé sétálunk.

[caption id="attachment_279209" align="alignnone" width="640"] Nagyon agresszívan alkudozik. Úgy kezdi a tárgyalást: jó, akkor mennyit engedsz az ár feléből.[/caption]

Ingyen? Ezen a piacon nincs olyan, hogy ingyen.


A dolgozószobában vár minket a majd ötszáz darabos műgyűjtemény legértékesebb darabja: Nefertiti teste. A világ egyik legrégebbi, több mint 3300 éves műkincsének, az ókori egyiptomi királyné, Nefertiti mellszobrának 2003-ban készített ideiglenes testet a Kis Varsó képzőművészcsoport. Béla komoly anyagi segítséget nyújtott a művészeknek, hogy a szobrot kiállíthassák a Velencei Biennálén. A mű aztán évekig járt kiállításról kiállításra, mire kikötött Béla dolgozószobájában.