Besétáltam, és látták, hogy megjött a nagy Horváth Béla

„Áhh, nekem nincs szépérzékem. Egy nyakkendőt sem tudok úgy kiválasztani, hogy ne röhögjenek ki” – mondja Horváth Béla, ahogy a könyvtárszobában egy óriási Szűcs Attila-festmény előtt állunk. Már a könyvtárszobáig eljutni sem egyszerű, a bejárattól egészen a hátsó dolgozószobáig minden szabad falfelületen nagyméretű festmények sorakoznak, színes, változatos, figuratív képek kortárs alkotóktól. „Ez egy Hecker Péter, az ott egy Braun András” – sorolja szinte unottan az értékesebb darabokat, akár többmilliós festményeket, ahogy hátrafelé sétálunk.

Nagyon agresszívan alkudozik. Úgy kezdi a tárgyalást: jó, akkor mennyit engedsz az ár feléből.

Ingyen? Ezen a piacon nincs olyan, hogy ingyen.