A hazai biztosítási piac egyik legismertebb alakja, üzleti cápa és mecénás: Horváth Béla az elmúlt húsz évben egy félezer darabból álló gyűjteményt halmozott fel főleg birtoklási vágyból és hiúságból, alapítványa pedig évi ötmillió forintért vásárol fiatal, kortárs művészektől.
„Áhh, nekem nincs szépérzékem. Egy nyakkendőt sem tudok úgy kiválasztani, hogy ne röhögjenek ki” – mondja Horváth Béla, ahogy a könyvtárszobában egy óriási Szűcs Attila-festmény előtt állunk. Már a könyvtárszobáig eljutni sem egyszerű, a bejárattól egészen a hátsó dolgozószobáig minden szabad falfelületen nagyméretű festmények sorakoznak, színes, változatos, figuratív képek kortárs alkotóktól. „Ez egy Hecker Péter, az ott egy Braun András” – sorolja szinte unottan az értékesebb darabokat, akár többmilliós festményeket, ahogy hátrafelé sétálunk.
Nagyon agresszívan alkudozik. Úgy kezdi a tárgyalást: jó, akkor mennyit engedsz az ár feléből.
Báró Gelsey Vilmos, vagy ahogy a világban sok helyen ismerték, William de Gelsey az utolsó napokig dolgozott londoni otthonában, az elmúlt hónapokban az emlékiratait rendszerezte. Nem volt olyan ajtó a nemzetközi pénzvilágban, ami ne nyílt volna meg előtte, a huszadik század már rég tankönyvekbe került nagy alakjait pedig csak úgy emlegette, „persze, hogy ismertem, édes pofa volt”. Február 26-án, életének századik évében meghalt – páratlanul gazdag és színes életére néhány rövid epizóddal emlékezünk.
A család a Zala megyei Gelséről származik, a 19. században famegmunkálással foglalkoztak, a horvátországi Beliscsén is voltak gyáraik. Meggazdagodásuk és tekintélyük alapjait a dédapa, Gutmann Henrik tette le 1836-ban, a nagyapa már bárói címet kapott, Budára költözött, és Ferenc József tanácsadója volt.
Ha volt valami, amiről sokszor és sokat mesélt, az 1939. Nem volt még 18, amikor kitört a második világháború, a béke utolsó feszült heteit Berlinben élte át. Majd Angliába utazott, kijárta a cambridge-i Trinity College-ot, és közel negyven évig nem is járt Magyarországon.
Báró Gelsey Vilmos Bécsben született 1921-ben, de a budai várnegyedben, a család grandiózus palotájában nőtt fel. Nagyanyja városszerte híres estélyeket adott, anyját lánykorában Gustav Klimt is megfestette.
Vegyészdiplomával végül banki karriert épített. Izgalmas idők jutottak neki: London globális pénzügyi központtá vált, Kelet-Európában lazultak a falak, ő az Orion Bank elnökhelyettesi posztján óriási vállalati tranzakciókban, privatizációkban, felvásárlásokban vett részt. Nehéz volt olyat említeni, akit ne ismert volna személyesen az angol királynőtől, Margaret Thatcheren át a Rothschildokig vagy Lámfalussy Sándorig. A világ gazdasági és politikai elitje olyan természetességgel volt része az életének, ahogy már szüleinek és nagyszüleinek is a maguk korában.
A 80-as évektől sűrűn járt haza, mindig a budai Hiltonban szállt meg, mindig ugyanazt a szobát kérte, és mindig azzal a patinás Gucci bőrönddel utazott, amit ötven évvel ezelőtt méretre csináltatott magának. Ő volt a Richter gyógyszergyár elnöke, adott tanácsokat az UniCredit elnökének, majd az MNB alelnökének, első kormánya alatt Orbán Viktornak is.
Korán kelt,hétvégén is dolgozott, nem sportolt, ebédre csak csipegetett, soha nem nősült meg, de szerette a nagy társaságot, már készült a századik születésnapjára. Alapítója volt az egyik legmenőbb londoni privát klubnak, az Annabel’s-nek, kilencvenen túl is előkelő vacsorákat adott, és ha vendége volt, legszívesebben, úgy este hat körül, egy white ladyvel koccintott. Kedvenc koktélját még néhány hónapja is maga keverte.
Nem sok olyan növény létezik a világon, amiről Magyarországon a nagymamánk karácsonyi bejglijére, külföldön az ópiumfüggőségre asszociálnak. A mák ilyen. Kocsis Bertold biogazda Hajdúböszörményből látja el vele a fővárost.
Alakított már svéd focidrukkert, sőt szerepelt IKEA-reklámfilmben is – skandináv szőke haját látva ezen nem is csodálkozik az ember. De nem emiatt ismert, hanem arról, hogy hét évvel ezelőtt ő kezdett elsőként középiskolás lányokat kódolásra tanítani Magyarországon. Koleszár Szilviről azt tartják, hogy igazi vizionárius, azon kevés startupper egyike, akik nemcsak ötletelnek, de meg is valósítják az álmaikat. Ahogy a névjegyén szerepel: thinker, doer, idea-generator.
A magyar informatikatörténet és Örkény groteszkje gyakran mutat párhuzamokat. Mintha nem is a valóságban, mérnökök munkája nyomán születtek volna gépek, hanem Örkény találta volna ki az egész sztorit egy kávé mellett ülve. Az első hazai elektroncsöves számítógép ötlete például a börtönben pattant ki a kutatók fejéből.
Darwin óta tudjuk, hogy a túlélés feltétele az alkalmazkodás. Nincs ez másként a gazdasági életben sem. 2020. március 11-én hirdették ki az országos veszélyhelyzetet. Az intézkedéssorozat, amely e bejelentést követte, komolyan hatott a hazai vállalkozásokra. A tavasszal sokkot kapott gazdaságnak a koronavírus újabb hullámai miatt további megpróbáltatásokkal kellett megküzdenie. A nehéz helyzetben azonban a túlélésért küzdő vállalkozások folyamatosan új lehetőségeket is keresnek.
