Alakított már svéd focidrukkert, sőt szerepelt IKEA-reklámfilmben is – skandináv szőke haját látva ezen nem is csodálkozik az ember. De nem emiatt ismert, hanem arról, hogy hét évvel ezelőtt ő kezdett elsőként középiskolás lányokat kódolásra tanítani Magyarországon. Koleszár Szilviről azt tartják, hogy igazi vizionárius, azon kevés startupper egyike, akik nemcsak ötletelnek, de meg is valósítják az álmaikat. Ahogy a névjegyén szerepel: thinker, doer, idea-generator.
„Ott álltam a Skool feliratú pólómban, és arra gondoltam, itt gyerekek lesznek, akik, ha megunják, egyszerűen felállnak, és hazamennek. A város talán legvagányabb irodájába vittük őket, tűzoltólétrán lehetett lecsúszni az egyik szintről a másikra, akkoriban azért ez még nagyon extra volt, mégis aggódtam” – emlékszik vissza Koleszár Szilvi az első, 2014 júniusi Skool-foglalkozásra, amikor 15-16 éves lányoknak tanítottak kódolást a Dealogic Nyugati téri irodájában. A gyerekeknek persze eszük ágában sem volt felállni és hazamenni: nagyon élvezték a programot.
Szilviék a következő hétvégén már a Yahoohoz mentek újabb tucatnyi érdeklődő lánnyal. „A nap végére úgy elfáradtunk, hogy lementünk a Római-partra, és egy padon ülve órákon át csak bámultuk a Dunát” – mondja, és máris előkeres egy fotót arról a délutánról. Persze nem ők maguk vannak rajta, csak egy Skool feliratú kis figura, egy Duna-parti pad háttámlájára tűzve.
Koleszár Szilvi 2014 nyarán már hetedik éve HR-es volt a Logmeinnél, és csak néhány héttel az első Skool-workshop előtt jött haza egy amerikai kutatóútról. Munkaidő után találkozgatott a technológiai cégek képviselőivel, hogy meggyőzze őket: igenis fontos, hogy már általános és középiskolás korban felkeltsék a lányok érdeklődését az IT-munkák iránt, ha utánpótlást akarnak. Azt találta ki, hogy szombatonként egy-egy cég irodájába szervez egy csapat fiatal lányt, akik ott belekóstolhatnak a programozásba. HR-esként szerencsére megvolt a kapcsolati tőkéje.
A Lashka elég jó válasz, ha Észak-Budán valakinek az a kérdése, hogy mivel lehet feldobni egy nyomi karanténhétköznap estéjét.
Nekem másmilyen elvi problémáim vannak a tésztakiszállítással, mint a Lashka alapítóinak. Ők novemberben a Forbes.hu-n beszéltek arról, hogy nem azért nyitották pont a vírus érkezte előtt a kizárólag saját készítésű tésztákkal dolgozó műhelyüket, hogy ne frissen kitálalva fogyasszák az ételeket a vendégeik. Én meg azt szoktam gondolni az étteremétlapokat böngészve, hogy a legtöbb alapszósz gyorsabban kész van, mint ahogy kiérne egy rendeléssel a futár, szóval miért rendelnék pont kifejezetten könnyen elkészíthető ételt? Az én kérdésemre a kellően érdekes kínálat tud lenni a válasz, a Lashkáéra meg az, hogy látványosan jobb tésztát kell csinálni, mint amit a legfelső áruházi polcról levehet az ember, és ha most muszáj dobozban zötyögtetni, zötyögjön hát dobozban. (Nem muszáj egyébként, a Lashka kitelepüléseit hétvégente el lehet kapni különböző piacokon.)
Nem csak olasz az étlap: van egy magyar és egy nemzetközi (ázsiai, szláv) blokk is, viszont tényleg minden tésztás – alap, hogy a húslevesben is az van. A tortellini al brodóval valamiért a nevesebb budapesti olasz vendéglők is nagyon szeretik elszomorítani a vendégeiket (ízetlen lében jellegtelen tésztapárnák). Indulhatnának tanulmányútra a Lashka dombja felé, ahol a lé kacsából készül, és nemcsak tartása van, de egy meglepően savas oldala is, talán a lébe bőkezűen adagolt hagymától. Mivel tele van az utazást vidáman áttelelő kacsahúsos párnákkal, lényegében egyfogásos vacsora kétezer alatt.
Hasonlóan tud krémes maradni a vajszósszal fényezett, pompásan fűszerezett lazacos ravioli (az alap raviolit előkészítve, betöltve is el lehet vinni az üzletből, ha van olyan mániákus olvasónk, aki csak az azonnali kifőzésben hisz, és kellően motivált egy végigzoomolt nap után saját beurre blanc-nal szórakozni, de egyik sem indokolható). A kolbászmorzsás, marinált kaliforniai paprikás nudlinak meg eleve nincsen hova kiszáradnia (remek a lepirított nudlitól és az összes falatra szétterülő füstös kolbászíztől). Ezen a ponton a „legyen elég érdekes, hogy kirendeljük” feltétel is ki van már pipálva.
Kacsaleves tortellinivel
Kolbászos nudli
Tagliatelle al ragu
Lazacos ravioli
A tagliatelle al ragu már a nevével hirdeti, hogy nem a paradicsomos irányba terelt nemzetközi gyerekváltozat lesz, hanem az ortodox zeller-répa alapú húsos ragu: a szósz kiváló, a tagliatelle már a színével megválaszolja a kérdést, hogy mitől lehet több a konfekciótésztánál, viszont ha magának hozza el az ember, ez az, amibe a tisztesség kedvéért bele kell enni még az étterem előtti parkolóban, amíg igazán friss.
A desszertétlap elég egyszerű, mondhatnám, bináris: kérsz tiramisut vagy nem kérsz tiramisut? Szerintem kérjél, gyorsabban fog elfogyni, mint ahogy kicsodálkozhatnád magadat, hogy mennyire légies a tésztája. A Kolosy tér fölötti üzlet öt kilométeres körzetbe szállít saját futárokkal, aki beleesik a szórásba, valóban kiugró minőségű tésztavacsorát kérhet házhoz. A bónusz meg az, hogy bár eredetileg nyilván nem ez motoszkált az alapítók fejében, de mivel tésztát szerintem teljesen legális akár dobozból enni, akár egy mozdulattal tányérba csúsztatni, ez az egész tökéletes tv dinner.
Lashka Tésztaműhely Budapest III., Folyondár utca 22-24. A rendelés időpontja: március 17.
Ezt ettük: Kacsaleves tortellinivel: 1850 Ft Lazacos ravioli: 3750 Ft Kolbászos nudli: 2750 Ft Tagliatelle al ragu: 2850 Ft Tiramisu: 1450 Ft Összesen: 12 650 Ft
Agrárcsaládba született, nem meglepő, hogy marketingkarrierje után a gazdálkodáshoz tért vissza. Biró Mátyás őstermelő, az Ízes Udvar kosárközösség és a Parasztkamra webshop létrehozója amerikai mesterkurzuson mélyítette el tudását, és a bió mellett tette le a voksát.
Élre tört a mesterséges intelligencia és a biotechnológia is a Forbes másodszor összeállított startuplistáján. Ez nem a pandémiának köszönhető elsősorban, hanem annak, hogy ezen a téren komoly tudástőkét halmoztak fel a magyar startupok, és a nemzetközi, élvonalbeli befektetők fantáziáját is megmozgatták.
Nincs perc Covid nélkül. Ott van minden étkezésben, minden Facebook-hírfolyamban, minden kérdésben és válaszban, minden újságban. A koronavírus olyan erővel árasztotta el az életünket, hogy még kevés figyelem jutott az emlékezésre. Az áldozatokra és a hősi halottakra, az idős emberekre, akiknek még jó pár évük lehetett volna, vagy az egészségügyi dolgozókra, pedagógusokra, eladókra, futárokra és mindenkire, aki nem tehette meg, hogy nem megy emberek közé. Nekik állítunk itt csendes emléket.
