„Néztük a tévét, és volt egy riport az akvapóniáról. Megtetszett, és elkezdtünk kialakítani a rendszerünket” – mondja Gréta, a Green Drops egyik alapítója. A debreceni Rácz családban régóta dívik a kertészkedés, a nagyszülők hagyományos módon, a talajban ter­mesztettek minden földi jót. A fiatalabb családtagok is szerettek volna kiskertet, de a homokos talaj és a minimális szabadidő gátat szabott elképzeléseiknek. Aztán jött az említett tévéműsor 2011-ben.

Gréta és édesapja, Sándor ekkor találkoztak a hidropónia és az akvapónia fogalmával, és először – lévén egy halastó a kertjükben – utóbbi ragadta meg fantáziájukat. A kerti tó vizét a mellé felállított fóliasátorba szivattyúzták, és a növények a halak ürülékéből nyerték ki a tápanyagot, de mielőtt belekezdtek volna egy halfarm kiépítésébe, megvizsgálták az ágazat gazdasági aspektusait is. „Arra jutottunk, hogy a farm fenntartása nem illik össze a startupmodellel, ráadásul drága is.”

A Rácz család váltott, és átálltak a hidropóniás, azaz a termőföld nélküli növénytermesztésre. Az ilyen típusú termesztésnél előre elkészített tápoldat biztosítja a növények tápanyagát. Ezt folyamatosan keringetik egy zárt, föld nélküli rendszerben. A halas technológiával szemben ez nem igényel komolyabb szaktudást, alkalmazása hobbikertészeknek is gyerekjáték.
2014-ben Gréta már egy továbbfejlesztett projekttervvel jelentkezett egy középiskolásoknak szóló innovációs versenyre, ahol második lett. Bekerült a startupvilágba, és a kutatás és fejlesztés mellett egyre jobban kezdte érdekelni a projektben rejlő üzleti lehetőség is.

Ezzel nem volt egyedül: 2019 júniusában édesapjával és két befektetővel megalapította a Green Drops Farm Kft.-t. A Startup Campus ötmillió, a Hiventures kilencmillió forintos inkubációs befektetéssel szállt be a cégbe. „Fél év alatt megvolt az első pilotprogramunk, és négy olyan berendezést értékesítettünk, amit a hobbisták is tudtak használni.” Azóta voltak apróbb fejlesztések, de 2020 januárja óta fixen a piacon vannak.

Az öntözőrendszer panelekből áll, tetszőlegesen lehet belőlük vertikálisan építkezni és különböző magasságú tornyokat kialakítani. Leginkább salátafélék, fűszernövények és leveles zöldségek termesztésére alkalmas. Az öntöző­rendszerben szivattyúval oldják meg a tápoldatos víz keringtetését. A berendezés kezdő verziója, az Easy fantázianevű egység áfa nélkül 26 ezer forint. Az árat befolyásolják a panelek száma és a kiegészítők is, egy tízemeletes torony LED-világítással körülbelül 500 ezer forintra jön ki.

Nem a berendezés az érték, hanem a vízió
A koronavírus-járvány ezt a céget is övön alul érte, hamar célpiacot kellett váltaniuk. Az induláskor leginkább a vendéglátóipart célozták meg, de a tömeges bezárások miatt az ügyfelek visszamondták a megrendeléseiket. Grétáék gyorsan megtalálták az új vásárlókat. „Azt tapasztaltuk, hogy a kertészeti áruházak százszázalékon pörögnek, és óriási bevételeket generálnak. Hirtelen mindenki otthon volt, és kertészkedett, ezért a magánszemélyekre fókuszáltunk.”

Az üzleti modellt is átalakították, és elkezdtek dolgozni a partneri rendszer kiépítésén. A partnerek felvásárlói bázist alakíthatnak ki, tornyaikban megtermelt zöldségeiket magánszemélyeknek, cégeknek vagy éttermeknek tudják továbbértékesíteni. Gréta szerint a rendszer alternatív megoldás lehet a jövő élelmiszer-ellátásában, ami egyre nehezebb feladat olyan kihívások mellett, mint az éghajlatváltozás, a népességnövekedés és a mezőgazdasági területek töpörödése.

Domonyai András, Kenyában élő gasztrobotanikai és innovatív termesztési szakértő szerint a jövő egyértelműen a tervezett, mérnöki beavatkozású élelemtermelési megoldások felé halad. A szakember üdvözlendőnek tartja, hogy egyre több a Green Dropshoz hasonló kisléptékű, az épített környezetben is működő ehetőnövény-termesztési megoldás. Úgy látja, hogy ezek az azonnal szüretelhető növények egyelőre még leginkább a napi étkezéseket egészítik ki.

A Green Drops rendszere vertikális kialakítása miatt kis helyen is elfér, egy négyzetméteren 2,5–3 négyzetméternyi növényt is lehet termeszteni (ez a torony magasságának növelésével nő) az év minden napján. Ráadásul, szinte egyből a fogyasztó szájába lehet adni a zöldséget, ami fontos, mert a növény vitamin- és tápanyagtartalma az aratás pillanatától számítva fokozatosan csökken.

Csökkennek a szállítás költségei, ideje, és a károsanyagkibocsátás is. Annak ellenére, hogy a termék nagy része vízből áll, gazdaságosabb, mintha hagyományos módon kertészkednénk, az eszköz 90–95 százalékkal víztakarékosabb.

„Fontos, hogy nem a berendezés teremti az értéket. Vannak már ehhez hasonló kialakítású megoldások. Nekünk a mögöttes vízió és a partneri rendszer lehet a versenyelőnyünk – mondja Gréta. – Mi nemcsak egy berendezést szeretnénk eladni, hanem magát a technológiát, a tudást és a termelési recepteket is.” Versenytársuknak nem a hasonló cégeket tekintik, hanem például azokat a zöldség-nagykereskedéseket, akik 24 órás kiszállítással dolgoznak. A magyar piacon vannak hasonló startupok, de Gréta szerint ők magára a növénytermesztésre, és nem a technológiára fókuszálnak. „Mi nemcsak egy műanyag kaspót szeretnénk értékesíteni, hanem magát a gondolkodást is átfordítanánk.”

A csapat a nemzetközi piac felé is kacsingat, Spanyolországban és Németországban már vannak márkaképviselőik. Most magát a technológiát csiszolnák, a SZTAKI kilenc hónapos HydroCobotics nevű projektjében az automatizált hidropóniás növény­termesztés eljárásán dolgoznak. Olyan környezetet alakítanak ki, amiben a kobot (az együttműködő robot) is tudja működtetni a hidropóniás rendszert. A technológia lényege, hogy a robotizált és emberi folyamatok kiegészítsék egymást.

Hogyan álljunk neki?

Az első lépés a palánták nevelése. A magok nem földbe, hanem egy miniüvegházban elhelyezett tőzeggyapotkockákba kerülnek. A tápoldatos vízzel legalább két-három hétig kell öntözni őket, fontos, hogy melegben és világosban legyenek. Általában két hét után a palántákat átültethetjük a berendezésbe. Optimális esetben a termelés harminc százalékkal hatékonyabb és háromszor gyorsabb, mint a hagyományos termesztés.