Ez nem egy műanyag kaspó, hanem olyan technológia, ami a jövő élelmiszerellátásának fontos lépcsője lehet – Rácz Gréta, a Green Drops Farm alapítója hidropóniás tornyait kombinálná a modern technológiákkal, és forradalmasítaná a növénytermesztést.
„Néztük a tévét, és volt egy riport az akvapóniáról. Megtetszett, és elkezdtünk kialakítani a rendszerünket” – mondja Gréta, a Green Drops egyik alapítója. A debreceni Rácz családban régóta dívik a kertészkedés, a nagyszülők hagyományos módon, a talajban termesztettek minden földi jót. A fiatalabb családtagok is szerettek volna kiskertet, de a homokos talaj és a minimális szabadidő gátat szabott elképzeléseiknek. Aztán jött az említett tévéműsor 2011-ben.
Gréta és édesapja, Sándor ekkor találkoztak a hidropónia és az akvapónia fogalmával, és először – lévén egy halastó a kertjükben – utóbbi ragadta meg fantáziájukat. A kerti tó vizét a mellé felállított fóliasátorba szivattyúzták, és a növények a halak ürülékéből nyerték ki a tápanyagot, de mielőtt belekezdtek volna egy halfarm kiépítésébe, megvizsgálták az ágazat gazdasági aspektusait is. „Arra jutottunk, hogy a farm fenntartása nem illik össze a startupmodellel, ráadásul drága is.”
Rácz Gréta és édesapja Sándor önműködő rendszere új korszakot hozna a növénytermesztésbe
Nem sok olyan növény létezik a világon, amiről Magyarországon a nagymamánk karácsonyi bejglijére, külföldön az ópiumfüggőségre asszociálnak. A mák ilyen. Kocsis Bertold biogazda Hajdúböszörményből látja el vele a fővárost.
„Nem éreztem magam sosem elkésve azért, mert azt a hat éticsigát félretettem az útból” – mondja Kocsis Bertold. Eső után általában tele van csigákkal a kapubejárója, de sohasem hajtana rájuk. A biogazdálkodás szerinte életmód, amire valakinek vagy van hajlama, vagy nincs, de az ő háza táján vegyszert nem találni.
Bertold mezőgazdasági technikusként végzett, a családi biogazdálkodást 2008-ban vette át szüleitől. Szélesebb körben a mákjáról ismerik, de közvetlenül a családi ház mellett tizenkét hektárnyi földjén epret, tönkölybúzát, céklát és olajtököt is termeszt.
A hajdúböszörményi biomákot szeptembertől decemberig szombatonként a MOM Biopiacon, és tavaly óta a Babka Deli delikátboltban is beszerezhetjük. „A tavalyelőtti karácsonyi sütésnél a piacon vásárolt, ismeretlen származású mák annyira silány minőségű volt, hogy eldöntöttem, a következő karácsonyra felkutatok egy olyat, ami igazán jó” – mondja Mautner Zsófi, a Babka társtulajdonosa. Szerinte azoknak éri meg hazai biomákot venni, akik értékelik a minőségi alapanyagokat, megbecsülik a termelésükbe fektetett munkát, és ezért készek is többet fizetni, mint egy ipari élelmiszerért. A Babkában például fél kilogrammos kiszerelésekben juthatunk hozzá 2500 forintért. Bertold szerint még mindig kevesen mernek belevágni a biogazdálkodásba a plusz papírmunka miatt. A máktermesztéssel azontúl, hogy a növény extra figyelmet igényel, ugyanez a helyzet, de éppen ezért is lehet rajta többet keresni. A családi gazdálkodás tavaly 25 millió forintos árbevétellel zárt, idén hasonlóra számítanak.
Bertold a vegyszermentességet és a természetközeli életmódot komolyan veszi, de önmagát nem. Ahogy a vetésről, aratásról beszél, mondatai végét rendszeresen szóviccekkel turbózza fel. Például azzal az örök igazsággal, hogy ahhoz, hogy valakiből sikeres gazda legyen, a tanuláson túl „fontos az is, hogy az embernek mákja legyen”.
A túrázók, kirándulók gyakran szembesülnek azzal, hogy kedvelt útvonalaikon egyik évről a másikra eltűnik az erdő, már csak letarolt területeket látnak. Valójában ilyenkor a csemeték már ott vannak a földben, és ha kell is hozzá néhány évtized, de újra nagy tölgyesek, bükkösök lesznek. A magyar erdőgazdálkodásban a közjóléti és természetvédelmi funkciók egyre fontosabbá válnak. Ugyanakkor továbbra sem hanyagolható el a gazdasági szempont sem – és egy erdészeti léptékben viszonylag új, az elmúlt évtizedben gyorsan terjedő módszerrel ezek az érdekek összhangba hozhatók. Az örökerdő-gazdálkodásban ugyanis sosem „tűnik el” az erdő.
Pataki Zita és férje több sikertelen lombikeljárást csinált végig, amikor a dühön, gyászon és elkeseredésen túljutva úgy döntöttek, hogy orvosokkal és szakemberekkel összefogva segítenek a hozzájuk hasonló helyzetben lévő pároknak. Az RTL Klub időjósa a tizedik és egyben utolsó, 2019-ben zárult lombik után, meg nem született kislányukról elnevezve hozta létre a Réka Alapítványt.
Nincs perc Covid nélkül. Ott van minden étkezésben, minden Facebook-hírfolyamban, minden kérdésben és válaszban, minden újságban. A koronavírus olyan erővel árasztotta el az életünket, hogy még kevés figyelem jutott az emlékezésre. Az áldozatokra és a hősi halottakra, az idős emberekre, akiknek még jó pár évük lehetett volna, vagy az egészségügyi dolgozókra, pedagógusokra, eladókra, futárokra és mindenkire, aki nem tehette meg, hogy nem megy emberek közé. Nekik állítunk itt csendes emléket.
Élre tört a mesterséges intelligencia és a biotechnológia is a Forbes másodszor összeállított startuplistáján. Ez nem a pandémiának köszönhető elsősorban, hanem annak, hogy ezen a téren komoly tudástőkét halmoztak fel a magyar startupok, és a nemzetközi, élvonalbeli befektetők fantáziáját is megmozgatták.
A Brick Visual fiatal csapatának egy évtized sem kellett, hogy felépítsék a világ egyik legkeresettebb építészeti látványtervező cégét. Klasszikus startupsztori: egy budapesti bérház előszobájából indultak, árbevételük ma már milliárdos, filmeket készítenek, szoftvert fejlesztenek, és olyan világsztárokkal dolgoznak, mint a Zaha Hadid Architects vagy a japán Kengo Kuma. Ha kell, egy jó képért akár pincérnek is beöltöznek.
