Kosár, erdő

Hetekre előre gondosan eltervezem, mit eszünk majd húsvétkor. Kötözött sonka egy bátaszéki családtól, tojás Kerekegyházáról, zöldségek Kiskunfélegyházáról, tejtermékek Esztergomból, Heit Lóránd reszelt tormája. Nem a piacra viszem a bevásárlólistát, hanem a számítógép előtt ülök, és a piacot hívom házhoz, pontosabban a házamtól 800 méterre található átvevőponthoz. Most aztán van időm ilyenekkel pepecselni, nem úgy, mint amikor az élet a korábban megszokott kerékvágásában ezerrel zakatol, és az ünnep előtt egy nappal pánikszerűen vásárolom túl magam random közeli hiper ipari és importtermékeiből.

A látszólag tarra vágott területek nagyon is élnek, és így is erdőnek számítanak, és a fakitermelők is bátran vállalkozó és keményen dolgozó, igazán természetszerető emberek.


Kisállat, barkács, házhozszállítás. Ezek a szektorok egyértelműen az elmúlt járványos év nyertesei, de (mint azt már mindenki jól tudja), a Covid-19-es a világtörténelem első olyan válsága, ami kivétel nélkül minden piacra és a világ minden emberére hatott valamilyen módon. A mezőgazdaság több hatás keresztmetszetében van.