Tizenöt éve akarja és csinálja, amit ma már az egész világ hajszol. Eltökélt zseni világjobbító szándékkal, médiapopulista módszerekkel, őrült szerencsével és olyan hájpteremtő képességgel, ami a Szilícium-völgyben is ritka. Ő a motor, az innováció és a vízió a világ legtöbbre értékelt elektromosautó-gyára mögött, ő tartja fenn a menőségfaktort, és ő a garancia rá, hogy a Tesla hosszú távú siker lehet. Trónkövetelők és kockázatok persze vannak, és bár a piac eddig mindent megvett, amit Elon Musk eladott neki, még rengeteg ígérettel adós, és be kell váltania egy nagy adag megelőlegezett bizalmat is. A magát CEO-ból a Tesla technokirályává koronázó guru most mindenesetre a csúcs közelében van – sikerében benne van a kor, amiben élünk, de nélküle a világunk is más lenne.
Írta: Ács Gábor és Galavits Patrik
Idén január 7-én Elon Musk lett a világ leggazdagabb embere. Egy olyan cég, a Tesla vezetője és legnagyobb tulajdonosa, ami szén-dioxid-kvóta-eladás nélkül ma is vaskosan veszteséges lenne. Tizenöt hónappal korábban húszmilliárd dollárral szerepelt a valós idejű Forbes-listán a 80. hely környékén, most az év elején becsült vagyona átlépte a 185 milliárdot (átszámítva a nehezen felfogható 55 billió forintot), megelőzve az Amazon-vezér Jeff Bezost. Ilyen gyors növekedéssel még soha senki nem rakétázott a csúcsra, igaz, a világ se volt még megközelítőleg se soha olyan, mint most. Elekromosautó-mánia, a koronavírus-járványra adott jegybanki reakcióként kiapadhatatlannak tűnő pénzeső és sok millió fiatal, tapasztalatlan, épp menő termékekre bukó, appon kereskedő tőzsdei befektető kellett ahhoz, hogy a Teslát többre értékelje a piac, mint a General Motorst, a Toyotát, a Volkswagent, a Fordot, a FiatChryslert, a Hondát és a Peugeot-t – együttvéve.
Amilyen egyszerű, olyan szép is: az Eperfa kézzel faragott és festett fajátékai a magyar tájak állat- és növényvilágát hozzák el a gyerekszobákba.
Az, hogy egy kisgyerek mit lát, milyen anyagokat érint meg élete első éveiben, kis túlzással meghatározza a felnőttkorát is. Márpedig műanyagokkal ismerkedni bőven lesz még ideje a következő évtizedekben. Az Eperfa fajátékai esztétikusak, jó őket megérinteni, és nem utolsósorban etikus vállalkozás gyártja őket.
„Az volt az alapkoncepció, hogy azt meséljem el, ami az én gyerekkorom meséje volt. Amit már félig elfelejtettem, de a gyerekek mellett megtanulhattam újra. Csak én nem mesekönyvet írok belőle, mert azt nem tudnék, hanem tárgyakká alakítom” – mondja Nagy Anna Nóra, a márka kitalálója. A Momén végzett, de építészként nem sokáig dolgozott. Miután kislányai megszülettek, megfogalmazódott benne, hogy gyerekjátékokat szeretne tervezni, de a vezérfonalra várni kellett.
Aztán egy téli napon, amikor a másfél éves Hangával madarakat etetett és már harmadszorra válaszolta a „mami, ez milyen madár?” kérdésre, hogy cinke, rájött, hogy a budai hegyvidéken felnőtt és a fél gyerekkorát a Balatonon töltő lány létére mennyire nem ismeri már a természetet. „Elszégyelltem magam, hogy egy másfél éves gyerek tudja, mi az oroszlán és a zsiráf, de én nem tudom megmondani, hogy egy madár vagy bogár pontosan micsoda. A cinkét ismerjük, a katicabogarat, meg jó esetben a tölgyfát.”
„Számtalan lányos bizniszben megjelennek a sorsszerű véletlenek” – meséli Anna, és talán így jutott el ő is Mányba, első igazi partneréhez. Az egyházi fenntartású műhely egy kétszáz éves iskolaépületben működik a templom mellett. „Együtt ebédelünk, a kertben egy hatalmas eperfa áll, igazi mesevilág” – mondja, és még a Zoomon is csillog a szeme. Az Eperfa hét-nyolc kis családi vállalkozással és műhellyel dolgozik rendszeresen, többségük hátrányos helyzetűeket foglalkoztat. Eleinte többféle faanyaggal kísérleteztek, aztán átálltak a legkiszámíthatóbbnak tartott bükkfára és a gyertyánra (az esztergált játékokhoz ez az igazi). A faanyagot nemzeti parkok segítségével, helyi fatelepekről vásárolják, így összesen 30–40 embert segítenek munkához.
A motívumvilágot a Budai-hegység és a Balaton-felvidéki tájak élővilága határozza meg, ennek ellenére – vagy talán pont ezért – a világ legtávolabbi pontjain is akadnak viszonteladóik. Az eladásokban kezdettől a külföldi piac dominál, tízből kilenc termék távoli gyerekszobákba kerül. A termékek kétharmada fajáték, de kapható náluk babajáték és bőrből készült gyerekövtáska is. A táskák Hanga rajzai alapján készültek. A csapat izgatott, mert napokon belül kezdődik az új kollekció tervezése: szintén játék lesz, de már kicsit nagyobb, hat–nyolc éves gyerekeknek.
„Én nem játékgyáros akarok lenni. Amikor új játékot tervezünk, az a kihívás, hogy mindig más legyen. Nem ugyanazon a portfólión belül építkezünk, ahogy a legtöbb cég csinálná.”
Eperfa Kids Kft.
Alapítás: 2020* Tulajdonos: Nagy Anna Nóra Befektetett összeg: 3 millió forint Árbevétel (millió forint): 2020 24 Adózott eredmény (millió forint): 2020 1,6 *2014-től 2020-ig egyéni vállalkozó volt
Balogh Sándor és felesége három évtized alatt felépítette az ország egyik legnagyobb erdőgazdálkodási és fakereskedő magánvállalkozását. Egy használt teherautóval kezdték, a ladánybenei telephelyről indulva ma már tucatnyinál is több autójuk járja az ország útjait. A legmodernebb technológiákra sosem sajnálták a pénzt, és ez a gondolkozás megtérülni látszik.
„Nemcsak a ruha nem teszi az embert, hanem az iroda sem” – mondja Lakatos István. A Bravogroup Holding ügyvezetője, a Cápák között tévéműsor új cápája puritán irodából irányítja a 11,9 milliárd forint értékűre becsült cégcsoportot. 2001 óta dolgozik a zuglói székházban, a berendezés sem igen változott. „Széles Gábor titkárnője döntötte el az új irodába költözéskor, milyen bútorom legyen. Azóta ez van.”
Báró Gelsey Vilmos, vagy ahogy a világban sok helyen ismerték, William de Gelsey az utolsó napokig dolgozott londoni otthonában, az elmúlt hónapokban az emlékiratait rendszerezte. Nem volt olyan ajtó a nemzetközi pénzvilágban, ami ne nyílt volna meg előtte, a huszadik század már rég tankönyvekbe került nagy alakjait pedig csak úgy emlegette, „persze, hogy ismertem, édes pofa volt”. Február 26-án, életének századik évében meghalt – páratlanul gazdag és színes életére néhány rövid epizóddal emlékezünk.
Rába, Dutra, csettegő. Nem is olyan rég még nehéz lett volna elképzelni nélkülük a hazai agráriumot. Mára ezek a traktorok és járművek eltűnőben vannak, egyre kevesebb működik belőlük országszerte, de megmentésükön jó néhányan dolgoznak.
