Dollármilliárdosok játszótere, a nagyhatalmak is versenyt futnak, hogy meghódítsák – az utóbbi évtizedekben gyorsított ütemben exportáljuk a kapitalizmust a világűrbe. Pedig az emberiség közös öröksége minden, ami az égbolton látható. Mi, magyarok is űrhajós nemzetté szeretnénk válni, már ami az állam törekvéseit illeti. Helyet kapunk-e az új uradalom felosztásának asztalánál?
Máshogy nézünk fel az égre, mint régen. Száz éve még csillagképek, ötven éve az emberiség első lépései, ma pedig már egészen más rajzolódik ki a Kármán-vonalon túl. Dollárjelek, valamint a végeláthatatlan üzleti potenciál villog a nagyhatalmak és a privátszféra szemei előtt. A rohamos technológiai fejlődés, a hatalmas mennyiségű befektetett tőke és az egyre inkább kiéleződő intézményi-vállalati verseny úgy rántotta közelebb hozzánk a világűrt, hogy közben sokszor az felejtődik el, ami a legfontosabb: az emberiség közös örökségéről beszélünk.
Habár a világűr és Földünk légköre között nincs éles határ, az általánosan elfogadott definíció szerint előbbi a magyar Kármán Tódor fizikusról elnevezett, a Föld felszínétől 100 km-re lévő vonalnál kezdődik.
Merthogy közös örökség, és ennélfogva nemzetek, nagyvállalatok által elidegeníthetetlen jószág az, ami a Földön kívül található. A nemzetközi egyezmények hiányossága, a jogi szabályozások féreglyukai azonban lehetőséget adnak a privát haszon hajkurászására és az állami csatározások kialakulására: mélyülhetnek a konfliktusok, a földi hidegháború után több pólusra szakadhat a világűr is.
A felosztásnál mi, magyarok is helyet kérnénk. Kompetenciánk még lenne is hozzá, de iparosodásban gyengélkedünk. Hogyan hozhatjuk be lemaradásunkat az űrhajós nemzetek árnyékában?
Klément Éva és Nádasy Zoltán parányi belvárosi üzletében hazai és külföldi tervezők természetes anyagokból készült, kis szériás portékái sorakoznak a polcokon. Éppen olyan a miliő, mintha a nagymama tipp-topp otthonában lennénk.
Ennek a szappannak a receptjét még XIV. Lajos udvarában találták ki, és ma is csak pár francia kisvállalkozás készíti az eredeti formula alapján, több száz éves rézüstökben. A vágódeszkákat kimondottan a mi megrendelésünkre faragja egy hazai asztalos, a szarufésűket egy almádi kisiparostól szerezzük be – vezet körbe Klément Évi a Vitkovics Mihály utcai apró boltban a reggeli nyitás előtt. Párja, Nádasy Zoli épp a frissen érkezett árut hordja be, aztán a kirakat előtt söpröget, majd a pénzügyekkel foglalatoskodik.
Ők ketten afféle kurátorai a tervezőknek és portékáiknak – az elcsépelt kézműves szót szándékosan nem használják –, és 2018-ban nyitott üzletükben ma már mintegy húsz beszállító legalább százféle használati és dísztárgyát árulják. Van a gyártók közt magyar egyéni vállalkozó, például aki a különleges posztertartó síneket hozza, és tizenöt fős német kis cég is – utóbbitól különféle takarítókeféket vásárolnak. A válogatás fontos kritériuma, hogy a termékek természetes anyagokból legyenek, például gyapjúból, lenvászonból, vörösrézből, agyagból, kerámiából vagy méhviaszból.
„A kínálat, főleg a kezdeti paletta reflektál a mi életünkre – mondja Évi. – Amikor a vállalkozást elindítottuk, éppen erős lelassulásban voltunk.” Ők ketten a harmincas éveik elején találtak egymásra, amikor már kezdtek kiégni a munkahelyükön. Évi közgazdász végzettségével addig egy telekom cég marketingese volt, a mérnökdiplomás Zoli éppen írországi munkájából tért haza. „Egy évig hátizsákkal jártuk a világot, megtanultuk, miként lehet felesleges dolgok nélkül élni.” Amikor új otthonukba – egy nagy belmagasságú, patinás belvárosi lakásba – beköltöztek, „kevesebbet, de jobbat” jeligével minimalizálták tárgyaik számát.
Először gyapjútakarókat, gyertyákat és más, az otthonosságot sugalló termékeket árultak, aztán natúrkozmetikumokkal, környezetbarát tisztító- és takarítószerekkel bővítették készleteiket – például az ikonikus Marseille szappant is főző Marius Fabre manufaktúra piperecikkeivel. Majd a vevők kívánságára például a szódabikarbóna és a nátrium-perkarbonát is megjelent a polcokon, méghozzá csomagolásmentes, kimérhető formában. Az üzlet kialakításakor a vidéki paraszti életből inspirálódtak, és egy csendes utcát választottak a felújított Kamermayer tér szomszédságában, hogy aki betér hozzájuk, máris picit kiszakadjon a zajos, forgalmas belvárosból. A pandémiában az övék volt szinte az egyetlen aktívan működő üzlet az utcában, és úgy felfutott a webshop, hogy ma már hatvan százalékot hoz a forgalmukban – azelőtt fordított volt az arány a személyes vásárlás javára.
Árbevételük jövőre elérheti azt a szintet, amikor el kell majd gondolkodniuk: bírják-e tovább ketten, alkalmazott nélkül. Márpedig nem akarnak az év 365 napján 120 százalékkal hajtani, hiszen pont a lelassulás volt a cél a vállalkozással. „Az organikus növekedésben és a kis lépések politikájában hiszünk. Lassan eltart a cég mindkettőnket, bár még nem vagyunk azon az életszínvonalon, amit magunk mögött hagytunk.”
Slow Design Kft. (márkanév: Pauza)
Tulajdonos: Nádasy Zoltán Alapítás: 2017 Befektetett összeg: kb. 12 millió forint (boltkialakítás, webshopfejlesztés és induló árukészlet) Árbevétel (millió forint): 2019 26,1 2020 47,0 Adózott eredmény (millió forint): 2019 4,1 2020 6,5
A 2018-ban alapított SIP Food Nonprofit Kft. sok rubrikát pipál ki a tudatos termelők képzeletbeli listáján: elmaradott térségben, megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztatva készítenek prémium hipoallergén kiegészítő kutyaeledelt. A cég ügyvezető igazgatójával, Fülöp Katalinnal beszélgettünk arról, hogy mit jelent számukra a felelős működés, a küldetéstudat, de szó esett a nonprofit nemzetközi terjeszkedésről is.
Az átlagos Ferrari-vevő laza. Az Aston Martinosok összejárnak. Aki Bentley-t vesz, annak az ideje a legdrágább. Elmentünk három hazai luxusautó-szalonba, hogy megnézzük, milyen ez a világ. Nem a köbcentik, hanem a különc vásárlóik és szokásaik érdekeltek.
Ez nem sorrend, „csak” egy lista: az első és a Forbesban debütáló Bridge Booklist. Vállaltan szubjektív, hagyományteremtő céllal mostantól minden évben összeállítandó lista ötven olyan üzleti könyvről, amelyik az értékvezérelt üzleti mentalitás, a vezetői szemlélet, a fenntartható és jövőálló működés felé irányítja olvasóit. A könyveket kilencvenkét gyakorló céges és civil vezető, a magyar vállalkozók által alapított nonprofit Bridge Budapest tagjai ajánlották, mert megfogták őket, formálták a látásmódjukat, építkeztek belőlük. A kilencfős kuratórium a saját olvasmányélményei mellett az ő ajánlásuk alapján állította össze az első Bridge Booklistet. Íme, az ötven cím, és a kilenc kurátor kedvencei.
Egyszerre a multis közeget megunó karrierváltó, a pszichológusi szerepre kislányként is készülő és abból a mindennapokban nehezen kibújó barát, aki nem mellesleg minden idők egyik legsikeresebb magyar pszichológiai témájú könyvét írta meg három éve. Az Örökölt sors sikerében ott van az agyontraumatizált egyének tömegeinek válaszkeresése és Orvos-Tóth Noémi története: hierarchikus alapokkal, bátor váltásokkal, szorongással és mély kötődésekkel.
