Dollármilliárdosok játszótere, a nagyhatalmak is versenyt futnak, hogy meghódítsák – az utóbbi évtizedekben gyorsított ütemben exportáljuk a kapitalizmust a világűrbe. Pedig az emberiség közös öröksége minden, ami az égbolton látható. Mi, magyarok is űrhajós nemzetté szeretnénk válni, már ami az állam törekvéseit illeti. Helyet kapunk-e az új uradalom felosztásának asztalánál?
Máshogy nézünk fel az égre, mint régen. Száz éve még csillagképek, ötven éve az emberiség első lépései, ma pedig már egészen más rajzolódik ki a Kármán-vonalon túl. Dollárjelek, valamint a végeláthatatlan üzleti potenciál villog a nagyhatalmak és a privátszféra szemei előtt. A rohamos technológiai fejlődés, a hatalmas mennyiségű befektetett tőke és az egyre inkább kiéleződő intézményi-vállalati verseny úgy rántotta közelebb hozzánk a világűrt, hogy közben sokszor az felejtődik el, ami a legfontosabb: az emberiség közös örökségéről beszélünk.
Habár a világűr és Földünk légköre között nincs éles határ, az általánosan elfogadott definíció szerint előbbi a magyar Kármán Tódor fizikusról elnevezett, a Föld felszínétől 100 km-re lévő vonalnál kezdődik.
Merthogy közös örökség, és ennélfogva nemzetek, nagyvállalatok által elidegeníthetetlen jószág az, ami a Földön kívül található. A nemzetközi egyezmények hiányossága, a jogi szabályozások féreglyukai azonban lehetőséget adnak a privát haszon hajkurászására és az állami csatározások kialakulására: mélyülhetnek a konfliktusok, a földi hidegháború után több pólusra szakadhat a világűr is.
A felosztásnál mi, magyarok is helyet kérnénk. Kompetenciánk még lenne is hozzá, de iparosodásban gyengélkedünk. Hogyan hozhatjuk be lemaradásunkat az űrhajós nemzetek árnyékában?
Bemutatkozó levél nélkül esélye sincs a leendő gazdáknak kutyát örökbe fogadni a bicskei Amanda Kutyaovitól. Ez csak az első rosta, de az óvatosság kutyák és gazdáik érdekét ugyanúgy szolgálja. Így ritkábban fordul elő, hogy egy megunt kedvencet visszavigyenek hozzájuk.
Ritkán kapok olyan heves fogadtatást, mint Bicske külterületén, az Amanda Kutyaoviban. Még a kapun sem kellett belépnem a fotósunkkal, amikor az udvarról már hangos ugatás jelezte a környéknek, hogy látogatók jönnek. Az udvarba érve aztán a Kutyaovi két társalapítója, Prockl Amanda és Varga Adrienn „lehetőleg játszósban gyertek” intelme is értelmet nyer. A farmerom pillanatokon belül összeugrálja Simi, Bonsai, Karola és még sokan mások (az elszórt jutalomfalatok csak másodpercekre mentenek meg az újabb adag sártól), míg a terrierkeverék Tiffany többedjére is makacsul ragaszkodik hozzá, hogy megint eldobjam a kék labdáját. A fotók kedvéért szabadjára engedett húsz–harminc kutya nagy része aztán visszamegy a kennelbe, hogy ideiglenes gazdáikkal beszélgethessek.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Nincs oltás hitelből Amanda és Adrienn tíz éve ismerik egymást, korábban több állatmenhelyen is együtt önkénteskedtek. „A vége felé már nagyon éreztük, hogyan nem akarjuk csinálni. Más elképzelésünk volt a kutyázásról” – mondja Adrienn, aki a kutyázást már észrevétlenül is az önkénteskedés szinonimájaként használja. Más helyeken főleg az nem tetszett nekik, hogy a jótékonyság nem elsősorban a kutyákról szólt, hanem arról, hogy az ott dolgozók elmondhassák magukról, valami hasznosat és szépet cselekszenek. „De beteg vagy nem szép kutyát már nem tettek volna a kocsijukba, mert az problémás és koszos.”
Az ilyen apróságok a 2018 eleje óta működő Amanda Kutyaoviban nem jelentenek akadályt. Amanda ekkoriban nézte ki a bicskei telket, ahol aztán elindították a menhelyet – ami a neve ellenére nem panzió, csak gyepmesteri telepekről (közismertebben: sintértelepekről) vagy menhelyektől átvett, esetleg gazdák által leadott kutyáknak nyújt átmeneti menedéket.
Alapvetéseket már induláskor lefektettek. Ilyen volt az, hogy más állatmentőkkel ellentétben nem fognak adósságokat felhalmozni az állatorvosoknál – és máshol sem. „Mindig azonnal fizetünk, semmilyen kintlévőségünk nincs” – jelentik ki határozottan. Ezért csak részben állatjóléti szempontok vezetik őket, amikor a szokásos harminc–ötven kutyánál több ellátására nem vállalkoznak. Kiadásaik havonta így is 800 ezer és egymillió forint körüli összeget tesznek ki, ebben a rengeteg ivartalanítás, oltás, csipeltetés, a jó minőségű eledel és a rezsi is benne van.
Simán Kutyaoviként szerepelnek a közösségi médiában – így ők „A” Kutyaovi.
A költségeket részben zsebből finanszírozzák, de támogatók nélkül nem tudnák működtetni a Kutyaovit. „Van egy néni, aki már indulásunk óta havonta ötszáz forintot fizet” – mondja Adrienn. Mások meg a munkahelyi búcsúajándékukként gyűjtenek nekik, vagy éppen a menyasszonytáncból befolyt pénzt ígérik a Kutyaovinak.
Minket igazából a kerítés érdekel Amandáék sokat tesznek azért, hogy szem előtt legyenek a támogatóiknak és követőiknek. Ezért jelentkeznek lehetőleg mindennap tartalommal a Facebookon és az Instagramon. Marketingre ugyan nem költenek, egy reklámszakember sem tanácsolhatott volna nekik jobbat annál, minthogy simán Kutyaoviként szerepeljenek a közösségi médiában – így ők „A” Kutyaovi, mindenki más legfeljebb követheti őket. Ennél is fontosabb azonban, hogy alaposan megválogatják, kik fogadhatnak tőlük örökbe. Első körben minden gazdajelölttől bemutatkozó levelet kérnek, aztán a kéthetente szervezett nyílt napokon találkozni is lehet a kiszemelt kedvenccel.
Meglepő dolgokat vesznek figyelembe a gazdaválasztásnál. „A honlapunkon leírtuk, minek kell szerepelnie a bemutatkozásban. Van, aki bő lére ereszti, más ezer fotót küld a családról. Ezek jók, de minket igazából a kerítés érdekel, hogy ne szökhessen el a kutya” – mondják nevetve. Ha úgy látják, egy kutya nem megfelelő gazdához kerülne, nem félnek visszautasítani. „Volt, aki azt gondolta, hogy a budapesti belvárosi lakása miatt diszkrimináljuk. Pedig elmondtuk neki, hogy egy bántalmazott kutyának nem tesz jót, ha először nem tud szabadságot kapni a kertben” – mondja Amanda. Ennek eredménye, hogy kevés náluk a magát meggondoló gazda, bár a járvány után így is van, aki a szakítás után visszavitte Bicskére az elején még közösen nevelni akart kutyát (egyébként a labdamániás Tiffanyt).
Az adományokból a mindennapokat akarják finanszírozni. És bár a legkisebb költségeik is meglepően nagyok, azt mondják, „nincsen kis adomány”. „Egy oltás a csippel együtt ötezer forint, az ivartalanítás súlytól függően 20–40 ezer. Mivel sok bántalmazott, rossz körülmények közül jött kutyánk van, tápból sem elégszünk meg a gyengébb minőséggel, drágábbat veszünk, ezért emészt fel ennyi pénzt. Mi azt akarjuk, hogy a kutyák már nálunk is jól érezzék magukat” – mondja Amanda. Pille és Kormi az ölébe ugorva jelzi, hogy egyetért.
Kutyaovi Állatvédő Egyesület
Alapítás: 2018 A csapat: 2 fő + alkalmi önkéntesek Éves költségvetés: kb. 15 millió forint (ebből 13 millió az egyszázalékos felajánlásokból)
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két oltást finanszíroznának belőle, csippel. 100 000: Két nagy testű, vagy három közepes kutya ivartalanítására lenne elég. 1 000 000: Féltetőt készíttetnének belőle a telekre.
Nem kevesebb mint 36 Nobel-díjas tudós használt munkája során ZEISS mikroszkópot, Neil Armstrongot egy ZEISS objektívvel fotózták le, a világon legyártott csipek 80 százaléka ZEISS optikai rendszeren keresztül készül, de a német cég két technikai Oscar-díjjal is büszkélkedhet. Ernst Abbe és Carl Zeiss közös cége idén ünnepli 175 éves születésnapját.
A mindig kísérletező és nagy adag bütykölhetnékkel megáldott gyógyszerész, Váncza József és fia saját recept alapján 1924-ben kezdte el gyártani azt a sütőport, amire aztán az ifjabbik Váncza sikeres vállalkozást épített. Kivételes marketingérzékkel gyorsan növesztette nagyra a céget, fejlődését csak a nagy gazdasági válság, majd a második világháború akasztotta meg. Addigra viszont a legtöbb magyar háztartásban sütöttek Váncza sütőporral, az édességrajongók polcán ott lapult a Váncza süteményeskönyv, és nem csak karácsonykor került elő.
Miért érzi fontosnak egy bank a fenntarthatóságot? Mit tesz és mit tehet egyáltalán egy pénzintézet a témában? Erről kérdeztük Tóth Balázst, az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatóját.
