Dollármilliárdosok játszótere, a nagyhatalmak is versenyt futnak, hogy meghódítsák – az utóbbi évtizedekben gyorsított ütemben exportáljuk a kapitalizmust a világűrbe. Pedig az emberiség közös öröksége minden, ami az égbolton látható. Mi, magyarok is űrhajós nemzetté szeretnénk válni, már ami az állam törekvéseit illeti. Helyet kapunk-e az új uradalom felosztásának asztalánál?
Máshogy nézünk fel az égre, mint régen. Száz éve még csillagképek, ötven éve az emberiség első lépései, ma pedig már egészen más rajzolódik ki a Kármán-vonalon túl. Dollárjelek, valamint a végeláthatatlan üzleti potenciál villog a nagyhatalmak és a privátszféra szemei előtt. A rohamos technológiai fejlődés, a hatalmas mennyiségű befektetett tőke és az egyre inkább kiéleződő intézményi-vállalati verseny úgy rántotta közelebb hozzánk a világűrt, hogy közben sokszor az felejtődik el, ami a legfontosabb: az emberiség közös örökségéről beszélünk.
Habár a világűr és Földünk légköre között nincs éles határ, az általánosan elfogadott definíció szerint előbbi a magyar Kármán Tódor fizikusról elnevezett, a Föld felszínétől 100 km-re lévő vonalnál kezdődik.
Merthogy közös örökség, és ennélfogva nemzetek, nagyvállalatok által elidegeníthetetlen jószág az, ami a Földön kívül található. A nemzetközi egyezmények hiányossága, a jogi szabályozások féreglyukai azonban lehetőséget adnak a privát haszon hajkurászására és az állami csatározások kialakulására: mélyülhetnek a konfliktusok, a földi hidegháború után több pólusra szakadhat a világűr is.
A felosztásnál mi, magyarok is helyet kérnénk. Kompetenciánk még lenne is hozzá, de iparosodásban gyengélkedünk. Hogyan hozhatjuk be lemaradásunkat az űrhajós nemzetek árnyékában?
Az előételeknél még úgy tűnik, egyáltalán nem éreztek rá, mit szeretne pontosan a Marischka.
Pedig főételeiben ez egy ügyes bisztró, annak is kell egyelőre használni.
Már közhely, csak a kómából ébredőknek írom, hogy a nyolcvanötödik hullámban újra tetszhalottá vált turizmus mellett a budapesti étteremszcéna szívcsakrája áthelyeződött oda, ahol a fizetőképes helyi polgárok erőteljesen koncentrálódnak: Budára. Itt nyitott meg ősszel egy Vérmezőre néző trafóépületből lett luxusloftház aljában a Schmidt Máriához kötődő Marischka is, egy bárját is hangsúlyozó bisztrójellegű étterem – ha nem olvasnánk az üzletvezető credóját előre, utóbbiak akkor is egyből átjönnének a mívesen lezser beltérből.
Tatár, hortobágyi és apróbb tételek is vannak az előételek között, a mi szemünk megakad a tökös zsíron, ki is kérjük. A zsírban melegített zöldségnek kéne egy új ízt behoznia, hogy ne azt érezzük, feltalálták az ezerforintos zsíros kenyeret (még két karéj kenyeret kérünk hozzá, azzal ezeröt), de ez érdemben nem történik meg. Legalább a zsír színe szép. A napi ajánlatból pincérünk lelkesedésétől vezetve a kecskesajtszósszal kínált salátát választjuk, és a formázott bébirómai-darabokra folyatott öntettel valóban sikerül a fordított alkímia: a sajt visszaalakult tejes állagúvá, ráadásul ha valaki lágyságot várna, csalódna, mert erőteljes, érlelt sajtos ízt kap ott, ahova jut a szószból. Ahova nem jut, ott csak nyers salátát, amit érdemes lehetett volna, mondjuk, lepirítani, mert úgy tűnik, a római salátába csak serdülés közben érkezik meg az íz, bébi formájában még nincsen jelen.
Sült baconnel van megszórva, ami egy burgerbüfé vagy egy otthon konyhájába jobban illene, mint étterembe, és a tudomány 2021-es állása szerint a tökéletesen vízízű félbevágott novemberi koktélparadicsomok jelenlétét is lehetett volna frappánsabbra cserélni. A biztonság kedvéért mindkét előétel plusz sókristályokat kapott tálaláskor, noha erre egyik sem szorult rá.
Ezek után a két főételünk olyan, mintha egy másik konyháról jönnének (jó sok az ajtó az étterem utcától távoli frontján, úgyhogy lehet, hogy tényleg ez történt). A napi ajánlat rozé kacsamelle olyan magától értetődően tökéletes állagú, mintha nem törne bele minden második budapesti hely bicskája. A szépen formázott darabok mellé bőséges, tartalmas jus, szaftos sülthagyma-ívek, cékla és selymes fehérrépapüré jönnek. Ha ez a rendes étlapon lenne, simán írnám, hogy ezért érdemes indulni.
De ugyanezt a szintet hozza az állandó kínálat részét képező hagymás rostélyos is. Szépen kérgezett, belül rózsaszín és terjedelmes argentin rib-eye szelet, remek mustármagos pecsenyelével. A pirítotthagyma-halom rajta nem olajos, az újburgonya ugyan elég semmilyenke, de olyan örömteli a hús, hogy erre csak féltávnál leszek figyelmes, amikor egyáltalán keresni kezdem a köretet.
A kiszolgáláson még érződik, hogy közel volt az a szeptember végi nyitás: van némi drukk; a maszkok úgy az esténk felénél kerülnek fel, de akkor egyszerre; és amikor a mi vacsoránk vége felé kezd megtelni az ötven–hatvan székes hely, szolidan elkezd elúszni minden.
Ám ezt messze felülírja a túláradó általános kedvesség, így például azért sem tudok morcos lenni, hogy hagytak önmagában ugyan nagyon finom, de a mustártól savas pecsenyelével szemben érvényesülni képtelen bort választani ahelyett, hogy valaki szelíd határozottsággal elnavigált volna a figyelemre méltó, saját válogatású és sok poharazott tételt tartalmazó borlapon. Van még egy terjedelmes gin-tonic és egy szikár koktéllap is, de ahol hatféle pezsgővel és habzóborral lehet elindulni, ott részünkről erre már nem tud figyelem jutni.
A végére mákos gubát kérünk, amin – a csokitortát leszámítva az összes desszerthez hasonlóan – szerepet kap Purger Attila séf szilvalekvárja, megkóstolva érthető az elfogultság. Előzetesen úgy vagyunk vele, hogy egy mákos gubának mindig van még hely, de az itteni ránk cáfol: tömör és töményen édes, a fele hazajön. Nem baj: a Marischkában húst szeretnek és tudnak készíteni, hagyni kell őket.
A tökös zsír átugorható
Bébi római, kecskesajt
A lényeg: a rostélyos
Mákos guba
Marischka Budapest I., Attila út 99. A teszt időpontja: 2021. november 20.
Ezt ettük: Egy nagy mentes víz: 1150 Ft Tökös zsír: 900 Ft Plusz kenyér: 500 Ft Bébi rómaisaláta, kecskesajt: 2980 Ft Rosé kacsamell: 4200 Ft Hagymás rostélyos: 4450 Ft Mákos guba: 1600 Ft Két pohár pezsgő: 2100 Ft Két pohár bor: 2650 Ft Szervizdíj: 2055 Ft Összesen: 22 585 Ft
Ossza meg ismerőseivel:
T-Systems Magyarország
2021 December Támogatói tartalom T-Systems Magyarország
A pandémia felgyorsította az üzleti digitalizációt, miközben folyamatosan új trendek kerülnek előtérbe. Milyen vállalati folyamatokat érdemes felülvizsgálni, és mi szükséges ahhoz, hogy egy cég lépést tudjon tartani a technológiai fejlődéssel? Ezekről beszélgettünk Cseresnyés Örssel, a Deutsche Telekom IT Solutions (DT-ITS) Executive Board tagjával, aki azt is elárulta, milyen informatikai tudásra van jelenleg a legnagyobb igény.
Amikor nemzetközi ingatlanügynökségek és utazási irodák arról készítenek felmérést nyugati klienseik körében, hogy ha vége lesz a világjárványnak, hová utaznának el, vagy akár hol telepednének le, Bali mindig a három leggyakoribb válasz egyike. Nem véletlen, hogy az apró indonéz szigetet évente hatmillió külföldi turista látogatta meg a covid előtt. Az elmúlt másfél évben egy se, miközben egyre többen költöznek ide hónapokra vagy akár évekre egy kiegyensúlyozottabb, lassabb és zöldebb élet reményében. Most fokozatosan újranyitják a hindu szigetet a turizmus előtt.
Bemutatkozó levél nélkül esélye sincs a leendő gazdáknak kutyát örökbe fogadni a bicskei Amanda Kutyaovitól. Ez csak az első rosta, de az óvatosság kutyák és gazdáik érdekét ugyanúgy szolgálja. Így ritkábban fordul elő, hogy egy megunt kedvencet visszavigyenek hozzájuk.