A kapitalizmus utolsó csatája

Máshogy nézünk fel az égre, mint régen. Száz éve még csillagképek, ötven éve az emberiség első lépései, ma pedig már egészen más rajzolódik ki a Kármán-vonalon túl. Dollárjelek, valamint a végeláthatatlan üzleti potenciál villog a nagyhatalmak és a privátszféra szemei előtt. A rohamos technológiai fejlődés, a hatalmas mennyiségű befektetett tőke és az egyre inkább kiéleződő intézményi-vállalati verseny úgy rántotta közelebb hozzánk a világűrt, hogy közben sokszor az felejtődik el, ami a legfontosabb: az emberiség közös örökségéről beszélünk.

Habár a világűr és Földünk légköre között nincs éles határ, az általánosan elfogadott definíció szerint előbbi a magyar Kármán Tódor fizikusról elnevezett, a Föld felszínétől 100 km-re lévő vonalnál kezdődik.

Merthogy közös örökség, és ennélfogva nemzetek, nagyvállalatok által elidegeníthetetlen jószág az, ami a Földön kívül található. A nemzetközi egyezmények hiányossága, a jogi szabályozások féreglyukai azonban lehetőséget adnak a privát haszon hajkurászására és az állami csatározások kialakulására: mélyülhetnek a konfliktusok, a földi hidegháború után több pólusra szakadhat a világűr is.

A felosztásnál mi, magyarok is helyet kérnénk. Kompetenciánk még lenne is hozzá, de iparosodásban gyengélkedünk. Hogyan hozhatjuk be lemaradásunkat az űrhajós nemzetek árnyékában?