em gondoltam volna, hogy a világűr megközelítéséhez a Lurdy Ház egyik liftjébe kell beszállnom. Persze nem arra a pár méteres vertikális emelkedésre gondolok, ami ugyan a szó szoros értelmében valóban közelebb visz a kozmoszhoz, de bármelyik felvonóval ellátott épületből megismételhető. Hanem arra a már tényleg kézzelfogható kapcsolatra, amit a liftből kilépve néhány balra és jobbra fordulás után, öt perccel később műholdmodellek tapogatásával átélek a pláza mellett levő Complex Systems & Small Satellites, vagyis a C3S Kft. irodájából.
Gyermeki lelkesedéssel vágok neki az izgalmas terepszemlének. Széll Alexandra, a cég üzletfejlesztési vezetője mutatja az utat, a legsikeresebb magyar fiatalokat soroló idei listánkról ismerős Milánkovich Dorottyával, a C3S projektmenedzserével követjük. Hiába a péntek késő délutáni interjúidőpont, több asztalnál még kemény mérnöki munka folyik.
„A koronavírus előtt azért többen dolgoztunk bentről” – mondja Szandra, miközben bepillantást nyerek a Bloomberg-terminálokhoz hasonló, hatalmas megfigyelőrendszerekkel telepakolt tárgyalóba vagy a kábelrengeteg lepte összeszerelő helyiségbe. „Ez itt a flat sat — kiterített műhold – mutat Szandra egy asztalra. – Ezen tudunk tesztelni bármit, mielőtt tényleg módosítanánk a Radcube-on.”
Kapcsolatban a kozmosszal – a Lurdy Ház tetejéről.
A Radcube a gyártó C3S (és a magyar űrgazdaság) egyik nagy büszkesége. A gyors körbemutatás után – kiegészülve Németh Péterrel, a C3S mérnökségvezetőjével, valamint a minőségbiztosításért és gyártásért felelő Kiss Gergővel – ülünk le feleleveníteni az augusztusi start sikersztoriját.
