Rófusz Ferenc mindössze harmincöt éves volt, amikor a hazai alkotók közül elsőként Oscar-díjat kapott. A légy című, kirobbanóan újszerű animációs filmjén három évig dolgoztak, de megérte: a háromperces repüléssel berajzolta magát a történelemkönyvekbe. Alkotója megtalálta a kiskaput a vasfüggönyön, Walt Disney kollégája fogadta barátságába, megbecsült szakember volt az NSZK-ban, menő reklámfilmes Kanadában, cége, a Super Fly Films jó nevet szerzett a szakmában. De hazatért, többek között azért, hogy elkészíthesse Ticket című, szívbemarkoló mesterművet, megmozdítsa a Leonardo-féle Utolsó vacsorát, és élővé tegye a Bosch által megfestett Gyönyörök kertjét. Budán, egy kanadai reklámfilmes közvetlenségével éli hétköznapjait, és naptárába mindig berajzolja, mi történt aznap.
„And the winner is Förenz Rafjúz!” Taps, és a díjazott elindul a színpad felé. Csokornyakkendője, keményre vasalt inge, szmokingja hibátlanul áll rajta, köszönőbeszédével és sármjával lenyűgözi a közönséget. A gála után a Sunset Boulevard egyik menő bárjában folytatódik az este, és két pezsgő között félrehívja Ralph Bakshi. Még aznap este hollywoodi állást ajánl neki, hiszen a dörzsölt filmguru pontosan tudja, mennyire föllendíti az üzletet, ha egy Oscar-díjast tudhat a csapattagok közt. A magyar rendező innentől a nemzetközi piacon is jó márkanév, megállíthatatlan sikerember.
Nos, így is történhetett volna, ha a magyar rendező történetesen nem 1946-ban születik, és nem a kontinensnek ezen felén. A fent idézett mondat valóban elhangzott valahogy így, de a díjazott közben Kuruclesi úti otthonában aludt, kockás pizsamájában. Az élet – ha nem is jobb, de – fordulatosabb forgatókönyvet írt. „Azt hittem, leesek az ágyról, amikor reggel bemondták a Szabad Európa Rádióban, hogy az én filmem nyert.” Márpedig ő nyert, és éppen harminc éve azon a téli reggelen nem az álmosság okozta, hogy a feleségéhez visszakecmeregve hiába próbálta elmagyarázni, hogy ő mostantól Oscar-díjas rendező. Nem nagyon jöttek szavak a szájára.
Az a szokása, hogy a Kanadából hozott bőrkötésű füzetében minden napot elmesél egy rajzban.
A mezőgazdaságban is egyre nagyobb teret nyer a digitalizáció, ami elengedhetetlen az ágazat szereplőinek versenyképességéhez. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) évek óta eredményesen dolgozik az innovatív digitális megoldások agráriumba csatornázásán. Győrffy Balázzsal, a szervezet elnökével beszélgettünk.
Miért vállalt a NAK vezető szerepet az agrárinnovációban?
A mezőgazdaság kihívásaira – mint például a szélsőséges időjárás vagy a generációváltás – az egyik leghatékonyabb válasz a digitalizációs szint növelése. A NAK, miként számos más területen, a digitális térben is képviseli a gazdálkodók érdekeit, ezért is indítottuk el három éve NAK TechLab agrár startup programunkat. Ennek keretében ígéretes startupokat vonzunk be az agráriumba, és a legnagyobb piaci szereplőkkel együttműködve segítjük megoldásaik fejlődését és széles körű elterjedését. Az elv egyszerű: a nagyvállalatok és a gazdák igényei alapján feltárjuk az agrárium legaktuálisabb problémáit, majd olyan cégeket toborzunk az innovációs ökoszisztémán belül, akik a leggyorsabban és a legújszerűbb megoldásokkal tudnak választ adni a kihívásokra. A nálunk felhalmozott magas szintű szakmai tudás és „terepismeret” révén jelentős mértékben tudjuk segíteni a velünk együttműködő csapatokat.
Kézzelfogható hasznot hoznak ezek az innovációk?
Csak gyakorlatba adaptálható megoldásokkal dolgozunk, amik forintosítható hasznot hoznak a gazdálkodóknak. Ezek egyrészt időigényes folyamatok automatizálását teszik lehetővé, másrészt támogatják az adatalapú döntéseket. Az innovatív megoldásokba való befektetés folyamatosan megtérül a gazdák számára, és azok nem csak a mennyiségi, de például a minőségi élelmiszer-előállításban is szerepet játszanak. Továbbá az új fejlesztésekkel csökkenthető a növényvédő szerek, antibiotikumok használata – ami elősegíti a környezeti fenntarthatóságot is. Nem mellékes, hogy a modern technológiákkal a fiatalok számára is vonzóbbá tud válni a szektor.
Hány startuppal dolgoznak együtt?
Eddig több száz ötlettel és mintegy ötven már érettebb startup vállalkozással dolgoztunk érdemben együtt. A program befektetésösztönző elemeinek köszönhetően az indulás óta több mint egymilliárd forint befektetés érkezett a startupokhoz. A velünk együttműködők a szakmai fejlődésen túl olyan nagyvállalati kapcsolatokkal is gazdagodhatnak, amik segítségével gazdálkodók nagyon széles körének nyújthatnak szolgáltatásokat.
Mennyire nyitott az ágazat az új megoldásokra?
A szektor egyelőre alacsonyabb digitalizációs szintje jelentős üzleti lehetőségeket rejt magában, ami segíti bevonzani az innovátorokat. Elmondható, hogy a programunk hatására olyan agrár startup ökoszisztéma alakult ki, amely egyedülállóan hozza össze a nagyvállalatokat, a fiatal fejlesztőket, az agrárszakembereket – ezáltal új löketet ad az agráriumnak. Ugyan egy jellemzően konzervatív piacról beszélünk, a NAK TechLab program a startupok becsatornázását jóval gyorsabbá és gördülékenyebbé teszi. Mindenképp javuló tendencia mutatkozik, azt gondolom, hogy a piac összes szereplőjének közös érdeke a digitalizáció térnyerése.
Klément Éva és Nádasy Zoltán parányi belvárosi üzletében hazai és külföldi tervezők természetes anyagokból készült, kis szériás portékái sorakoznak a polcokon. Éppen olyan a miliő, mintha a nagymama tipp-topp otthonában lennénk.
A két és fél éve bevezetett és nagyon népszerű szuperállampapír anno kiválónak gondolt reálhozamát felzabálja az infláció. Érdemes befektetni, illetve átpattanni az inflációkövető papírba? Nem egyszerű a matek.
A fintech iparág legnagyobb neveit hozta el az MKB Fintechlab Magyarországra. A Design Summit 2021 több mint 50 előadót felsorakoztató rendezvényén minden a bankszektor jövője és a felhasználói élmény körül forgott.
„Ha annak idején a burattinós Gyuri bácsi kifizet, most nincs Fakopáncs” – Szabó István szerint ennyin múlt, hogy a rendszerváltás után elindította fajátékboltját. Miután a pesti kereskedőtől nem kapta meg időben a pénzt az Erdélyből beszállított kisvonatokért, matektanár lévén azonnal osztott-szorzott, és üzletet alapított. Bár termékeinek többsége ma is import, azt mondja, akit lehetett, igyekezett felkarolni a hazai játékkészítők közül. És szinte nincs ma gyerek Magyarországon, akinek ne volna otthon legalább egy kirakója vagy építőkockája a Fakopáncsból.
