Sikerült nekik? Elbuktak? Új bizniszbe kezdtek? Ezentúl minden hónapban megkérdezzük egy öt évvel ezelőtti portréalanyunktól, mi lett vele, amióta utoljára beszéltünk. A Debra net, az erotikus termékek kereskedelmének legnagyobb hazai szereplője köszöni, jól van, a cégnek nagyon bejött, hogy mindenki otthon ült a járvány alatt.
„Hát igen, ebben tévedtem” – nevet Bődy Zoltán, ahogy a cégéről írt, épp öt évvel ezelőtti portrénkat nézegetjük (Forbes, 2016/12). Akkor azt mondta, hogy a Debra net Kft. végre komoly piacra talált Nyugat-Európában, így neki „most fog kezdődni az igazi üzlet”. Nos, ez nem jött be. Valóban nagyot nőtt a nyugati értékesítés, de ezzel párhuzamosan akkorát bővült a kelet- és közép-európai piac, hogy bevételek terén továbbra is 80–20 az arány a keleti régió javára.
A vállalkozás adózott profitja öt év alatt több mint az ötszörösére nőtt, közben az árbevétele megduplázódott, és idén már 2,7 milliárd forint körül lesz a forgalom. Pedig a járvány első pár hetében gyakorlatilag megszűnt az értékesítésük. Minden alkalmazottat megtartottak, de optimalizálták a pénzügyi folyamatokat, lefaragtak minden lehetséges kiadást, így óriásit nőtt az eredményesség. „Aztán egy kis idő után, ahogy ez emberek otthon ültek a karanténban, meglódult, 35 százalékot nőtt a forgalom” – nevet Zoltán.
A hencidai központ is terjeszkedik, le sem lehet tagadni, hogy komoly fogyasztói szükséglet van az intim termékekre. A meglévő, nagyjából ezer négyzetméteres raktár mellé három éve felépítettek még egyet, ami két és fél ezer négyzetméterre rúg, idén pedig további ezer négyzetméterrel bővítik a kapacitást. Egyedül a termékpaletta csökkent, mivel Zoltán szerint ezen a téren „túlzásokba estek”. Alig hétezer terméket tartanak már csak raktáron, de ez minden igényt bőven lefed.
Mindegyik portékájuk kelendő, a tulajdonos nem igazán tud slágerterméket mondani, ami az elmúlt években kiemelkedően fogyott volna. „Vagyis van egy. A spanyolok tavaly olyan mennyiségben vásárolták a férfimaszturbátorokat, hogy szinte piaci hiány alakult ki.” A többit, erotikus segédeszközöket, étrendkiegészítőket, síkosítókat, masszázsolajokat, fétisfelszereléseket vagy fehérneműket ugyanolyan elánnal viszik a fogyasztók, mint korábban.
Bemutatkozó levél nélkül esélye sincs a leendő gazdáknak kutyát örökbe fogadni a bicskei Amanda Kutyaovitól. Ez csak az első rosta, de az óvatosság kutyák és gazdáik érdekét ugyanúgy szolgálja. Így ritkábban fordul elő, hogy egy megunt kedvencet visszavigyenek hozzájuk.
Ritkán kapok olyan heves fogadtatást, mint Bicske külterületén, az Amanda Kutyaoviban. Még a kapun sem kellett belépnem a fotósunkkal, amikor az udvarról már hangos ugatás jelezte a környéknek, hogy látogatók jönnek. Az udvarba érve aztán a Kutyaovi két társalapítója, Prockl Amanda és Varga Adrienn „lehetőleg játszósban gyertek” intelme is értelmet nyer. A farmerom pillanatokon belül összeugrálja Simi, Bonsai, Karola és még sokan mások (az elszórt jutalomfalatok csak másodpercekre mentenek meg az újabb adag sártól), míg a terrierkeverék Tiffany többedjére is makacsul ragaszkodik hozzá, hogy megint eldobjam a kék labdáját. A fotók kedvéért szabadjára engedett húsz–harminc kutya nagy része aztán visszamegy a kennelbe, hogy ideiglenes gazdáikkal beszélgethessek.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Nincs oltás hitelből Amanda és Adrienn tíz éve ismerik egymást, korábban több állatmenhelyen is együtt önkénteskedtek. „A vége felé már nagyon éreztük, hogyan nem akarjuk csinálni. Más elképzelésünk volt a kutyázásról” – mondja Adrienn, aki a kutyázást már észrevétlenül is az önkénteskedés szinonimájaként használja. Más helyeken főleg az nem tetszett nekik, hogy a jótékonyság nem elsősorban a kutyákról szólt, hanem arról, hogy az ott dolgozók elmondhassák magukról, valami hasznosat és szépet cselekszenek. „De beteg vagy nem szép kutyát már nem tettek volna a kocsijukba, mert az problémás és koszos.”
Az ilyen apróságok a 2018 eleje óta működő Amanda Kutyaoviban nem jelentenek akadályt. Amanda ekkoriban nézte ki a bicskei telket, ahol aztán elindították a menhelyet – ami a neve ellenére nem panzió, csak gyepmesteri telepekről (közismertebben: sintértelepekről) vagy menhelyektől átvett, esetleg gazdák által leadott kutyáknak nyújt átmeneti menedéket.
Alapvetéseket már induláskor lefektettek. Ilyen volt az, hogy más állatmentőkkel ellentétben nem fognak adósságokat felhalmozni az állatorvosoknál – és máshol sem. „Mindig azonnal fizetünk, semmilyen kintlévőségünk nincs” – jelentik ki határozottan. Ezért csak részben állatjóléti szempontok vezetik őket, amikor a szokásos harminc–ötven kutyánál több ellátására nem vállalkoznak. Kiadásaik havonta így is 800 ezer és egymillió forint körüli összeget tesznek ki, ebben a rengeteg ivartalanítás, oltás, csipeltetés, a jó minőségű eledel és a rezsi is benne van.
Simán Kutyaoviként szerepelnek a közösségi médiában – így ők „A” Kutyaovi.
A költségeket részben zsebből finanszírozzák, de támogatók nélkül nem tudnák működtetni a Kutyaovit. „Van egy néni, aki már indulásunk óta havonta ötszáz forintot fizet” – mondja Adrienn. Mások meg a munkahelyi búcsúajándékukként gyűjtenek nekik, vagy éppen a menyasszonytáncból befolyt pénzt ígérik a Kutyaovinak.
Minket igazából a kerítés érdekel Amandáék sokat tesznek azért, hogy szem előtt legyenek a támogatóiknak és követőiknek. Ezért jelentkeznek lehetőleg mindennap tartalommal a Facebookon és az Instagramon. Marketingre ugyan nem költenek, egy reklámszakember sem tanácsolhatott volna nekik jobbat annál, minthogy simán Kutyaoviként szerepeljenek a közösségi médiában – így ők „A” Kutyaovi, mindenki más legfeljebb követheti őket. Ennél is fontosabb azonban, hogy alaposan megválogatják, kik fogadhatnak tőlük örökbe. Első körben minden gazdajelölttől bemutatkozó levelet kérnek, aztán a kéthetente szervezett nyílt napokon találkozni is lehet a kiszemelt kedvenccel.
Meglepő dolgokat vesznek figyelembe a gazdaválasztásnál. „A honlapunkon leírtuk, minek kell szerepelnie a bemutatkozásban. Van, aki bő lére ereszti, más ezer fotót küld a családról. Ezek jók, de minket igazából a kerítés érdekel, hogy ne szökhessen el a kutya” – mondják nevetve. Ha úgy látják, egy kutya nem megfelelő gazdához kerülne, nem félnek visszautasítani. „Volt, aki azt gondolta, hogy a budapesti belvárosi lakása miatt diszkrimináljuk. Pedig elmondtuk neki, hogy egy bántalmazott kutyának nem tesz jót, ha először nem tud szabadságot kapni a kertben” – mondja Amanda. Ennek eredménye, hogy kevés náluk a magát meggondoló gazda, bár a járvány után így is van, aki a szakítás után visszavitte Bicskére az elején még közösen nevelni akart kutyát (egyébként a labdamániás Tiffanyt).
Az adományokból a mindennapokat akarják finanszírozni. És bár a legkisebb költségeik is meglepően nagyok, azt mondják, „nincsen kis adomány”. „Egy oltás a csippel együtt ötezer forint, az ivartalanítás súlytól függően 20–40 ezer. Mivel sok bántalmazott, rossz körülmények közül jött kutyánk van, tápból sem elégszünk meg a gyengébb minőséggel, drágábbat veszünk, ezért emészt fel ennyi pénzt. Mi azt akarjuk, hogy a kutyák már nálunk is jól érezzék magukat” – mondja Amanda. Pille és Kormi az ölébe ugorva jelzi, hogy egyetért.
Kutyaovi Állatvédő Egyesület
Alapítás: 2018 A csapat: 2 fő + alkalmi önkéntesek Éves költségvetés: kb. 15 millió forint (ebből 13 millió az egyszázalékos felajánlásokból)
Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két oltást finanszíroznának belőle, csippel. 100 000: Két nagy testű, vagy három közepes kutya ivartalanítására lenne elég. 1 000 000: Féltetőt készíttetnének belőle a telekre.
Tízéves könyvkiadási csúcs dőlt meg tavaly, szélesebb a kínálat, mint valaha, igaz, a példányszámok csökkentek. Miközben a nyomdák papírhiánnyal küzdenek, mi szubjektív ajánlónkkal próbálunk segítséget adni a választáshoz. Mi most ezeket olvassuk.
Rófusz Ferenc mindössze harmincöt éves volt, amikor a hazai alkotók közül elsőként Oscar-díjat kapott. A légy című, kirobbanóan újszerű animációs filmjén három évig dolgoztak, de megérte: a háromperces repüléssel berajzolta magát a történelemkönyvekbe. Alkotója megtalálta a kiskaput a vasfüggönyön, Walt Disney kollégája fogadta barátságába, megbecsült szakember volt az NSZK-ban, menő reklámfilmes Kanadában, cége, a Super Fly Films jó nevet szerzett a szakmában. De hazatért, többek között azért, hogy elkészíthesse Ticket című, szívbemarkoló mesterművet, megmozdítsa a Leonardo-féle Utolsó vacsorát, és élővé tegye a Bosch által megfestett Gyönyörök kertjét. Budán, egy kanadai reklámfilmes közvetlenségével éli hétköznapjait, és naptárába mindig berajzolja, mi történt aznap.
