Máshogy kommunikálsz, illetve intézed az ügyeidet, mióta tudod, hogy lehallgatnak?
Nem. Azért nem, mert engem már előtte is lehallgattak. Az, hogy a Pegasussal, ezzel az új technológiával, az meglepett. De régebben is kaptam már jelzéseket, saját magam is megnézettem bizonyos rendszereken az eszközeimet, ezért tudtam, hogy lehallgatnak és követnek.

Változik a befektetői stratégiád annak függvényében, hogy lesz-e kormányváltás Magyarországon?
Szerintem ez nem a választástól függ. Így is, úgy is hangsúlyos marad a magyar operáció, de a jövőben a külföldi befektetéseimet szeretném építeni. Valamennyi tapasztalatot szereztem már arról, hogyan kell külföldön üzletet csinálni. Szeretnék mind földrajzilag, mind iparágilag még jobban diverzifikálni. Úgyhogy alapvetően a külföldi terjeszkedés a cél. Ez pedig független a választástól.

Lengyelországban a kormányzás kezd hasonlítani a magyarhoz. Ezt az üzleti életben nem érezni?
Nem, abszolúte nem. Sok emberrel beszélek kint, és közvetlenül a gazdaságot ez még nem befolyásolja. Nincs az a típusú pályázatirendszer-eltérítés, mint Magyarországon. Nincs az a capture, amit itthon látunk, tehát sokkal egészségesebb a gazdasági környezet, sokkal kisebb a korrupció, ezért a szereplőknek még elviselhetőbb a gazdaságpolitika. Szerintem messze nincs az a rossz közérzet, és nem akkora a szakadék az ottani gazdasági szereplők és a politika között, mint itt.

Tehát akkor Lengyelország továbbra is kiemelt szerepet kap. De miért éppen ők?
Mert kelet-európai ország, ismerem a berögződéseket. Egy nagyon nyitott, nagyon jó munkakultúrával rendelkező társadalom, és lehet rájuk számítani. Nagy és értelmes piac, de még nem olyan drága, mint egy nyugat-európai. Ha valahol egy eszközt kellene vennem, mondjuk, Franciaországban vagy Németországban, az sokkal drágább lenne. Az eszközök árazása mindig korrelál a vásárlóerővel, a fejlettséggel, és én nyugaton nem nagyon tudnék labdába rúgni a médiában.

Mégis, a lengyel piacon az eladói oldalon tűntél fel, megváltál az alternatív mobilszolgáltatótól. Miért, illetve ott marad-e ez a pénz Lengyelországban?
Igen, a mobilszolgáltatóra kaptunk egy jó ajánlatot, és az árát a másik nagy lengyel befektetésünkbe, egy tankönyvkiadóba forgattuk vissza. A covid következménye, hogy Kelet-Európában is megjelentek nagyon érdekes, edukációval foglalkozó vállalatok.

De ezzel együtt a befektetési terveiddel továbbra is a médiára koncentrálsz?
Igen, még mindig médiatúlsúlyos a portfólió, mivel ezt megtanultam, és van egy nagyon jó infrastruktúra mögöttem. Ha valamilyen speciális tudásra van szükség, ahhoz csak odanyúlok, ott vannak a kollégáim, és tudnak segíteni. Egyébként mindenevő vagyok, ha valami izgalmas szembejön, azt mindig megnézem, mint ahogy megvizsgáltuk anno a Neckermannt is. De az alapvető fókusz az edukáció és a média.

Ezek szerint nincs teljesen kizárva a hazai befektetés se? Mennyire könnyű vásárolni?
Továbbra is vannak itthon komoly termékfejlesztéseink, de nem nagyon hiszem, hogy a magyar piacon tudunk valami nagyobbat venni. És nem azért, mert bénák lennénk, hanem mert nem nagyon van eladó termék. De volt olyan tranzakciónk is, ahol azért léptünk vissza, mert az állami hirdetés az adott terméknél óriási nagyságrend volt, és tudtuk, ha hozzánk kerül, rögtön eltűnik.

Volt olyan tranzakciónk is, ahol azért léptünk vissza, mert az állami hirdetés az adott terméknél óriási nagyságrend volt, és tudtuk, ha hozzánk kerül, rögtön eltűnik.

Ha tovább esik az ára, van olyan szint, ahol újra szívesen beszállnál a Wizz Airbe?
Van, csak nem árulom el. Erről jut viszont eszembe, hogy kinéztem egy céget még a válságban, amit nagyon megütöttek, be is tettem egy nagyon nagy vételi megbízást rá. Ez egy mélyhűtött termékeket gyártó nagy cég Európában, tényleg nagyon tetszett. Azt hiszem, két centen múlt, hogy nem kaptam meg. Azóta ötszörösére nőtt az ára.

Bosszantó. Ragaszkodtál a meghatározott áradhoz és nem szaladtál utána, amikor fordult és elindult felfelé?
Azt hittem, hogy le fog esni az ár, és én ott akkumulálni akartam, nagyon sokat venni. Ez nem trédingelés lett volna, hanem stratégiai vétel. Két éve néztem ezt a céget és amikor jött a pandémia, ott álltam pénzzel és megbízással. Nem jött le arra a szintre, amit szerettem volna, ezért nem vettem meg. Hibáztam.

Nagyon hamar reagáltatok a koronavírus érkezésére, de az kapott nagy figyelmet a magyar sajtóban, hogy fizetéscsökkentést jelentettetek be. Hogy volt ez pontosan?
Mi valóban nagyon korán felkészültünk a lezárásra. Pont azért, mert nagyon sok külföldi ismerősöm van, nagyon sok külföldi terméket olvasok, befektetési bankok és privátbankok anyagait, számos confcallban vagyok benne. Maga az, hogy Kínában baj van, vagy Vuhanban valami történik, az hozzám viszonylag gyorsan eljutott. Februárban nem értettem, hogy miért nem látszik a tőkepiacokon. Akkor én már shortoltam a piacokat, és még mindig ment föl minden az egekbe.

Amikor azt mondtam, hogy készüljünk, mert be kell zárkózni, a cégben mindenki hülyének nézett. Viszont nagyon fegyelmezett is volt mindenki, és március második hetében mi már home office-ban voltunk, és megvoltak a protokolljaink.

Varga Zoltán az októberi Forbes Flow-n is arról beszélt, hogy itthon a nem kormányközeli cégek számára nem egészen megfelelő az üzleti környezet.

Tavasszal a lockdown mellett a hirdetői aktivitás is összezuhant.
Az valóban durva volt, hirtelenjében leállt a költés. Április-májusban lényegében nem volt árbevételünk. Fejvakarós helyzetbe kerültünk, el kellett döntenünk, hogyan tovább.

Például bért csökkentettetek.
Nagy felelősség és nehéz döntés volt. A Centralt úgy kell működtetnünk, hogy mi vagyunk a magyar média függetlenségnek az egyik oszlopa, ezért a működőképességet minden áron fenn kell tartani, és itt az érdekeltek nemcsak a tulajdonosok, hanem a dolgozók is. A lényeg az volt, hogy megőrizzük a munkahelyeket, márpedig, ha nincsen árbevétel, akkor hosszú távon ezt nem lehet fenntartani. Öt hónapig mentünk csökkentett bérrel, viszont nagy szerencsénk volt, mert a kormányzat segítséget adott azzal, hogy a járulékokat is csökkentették. Tehát a kollégák összesen egy hónapig kaptak kevesebb bért.

Az őszi és az idén tavaszi hullámban már nem volt nagy visszaesés a bevételekben?
A Central szintjén nem, mert már sejthető volt, hogy próbáljuk lezárás nélkül megúszni. Kevés ember volt az utcán, a közlekedési csomópontokban nem tudtál újságot venni, tehát a példányszámok és a hirdetési bevételek nagyot estek. Közben a költség megmaradt.

Szépen nőttünk digitálisban, de nem tudta sajnos száz százalékban kompenzálni a printkiesést. Viszont azt kell mondjam, hogy nem lett rossz évünk, mert tényleg időben léptünk.

Hány terméket engedtetek el?
Egyedül az Elle-t. Pontosan tudtuk, hogy ha valaki az Elle-t elviszi, az azért van, mert vagy divatőrült, vagy céljai vannak vele, de abból nem lehet pénzt csinálni. Amikor megjelent egy csapat, hogy átvenné, teljesen meglepődtünk. Olyan feltételekkel vállalta be a versenytárs, ami arra utalt, hogy itt valami más van a háttérben.

Állami hátszél?
Nekem, ami az előválasztási kampányban a Pesti Hírlapnál történt, mindent megmagyaráz. (Az Elle-t a Pesti Hírlap kiadója vette át, ami Milkovics Pál érdekeltsége, a cégbe nyáron beszállt a Rogán Antallal jó kapcsolatot ápoló Shabi Michaeli – a szerk.)

A fizetős online tartalom rizikós vállalkozás, hozta a terveket a noklapja.hu?
Felemás érzéseim vannak. Rendszeresen teszteljük, mi az, amiért az emberek hajlandók fizetni. Egy női terméknél alapvetően mindent elérsz ingyen. A magyar olvasók még szeretnek ingyen tartalmat fogyasztani. Ha fizetnek valamiért, akkor elvekért fizetnek, mondjuk egy Telexért vagy egy 444-ért. Az inkább egy kiállás, hogy megmaradjon a termék.

A 24.hu-val elégett vagy?
A 24.hu a helyén van, és összekovácsolódott a csapat is. Amilyen mélységből jött a 24.hu, és amit elért, az nagyon nagy munka eredménye. És már nemcsak a vicces cikkekért néznek meg minket, hanem a komoly, független politikai elemzésekért is.

Azokért nem a Telexre mennek például?
A Telex nem gyárt annyi tartalmat. Nagyon örülök, hogy vannak, fantasztikus, amit megcsináltak, és az a bátorság, hogy föl mertek állni, le a kalappal. Szűkösebbek az erőforrásaik, de egyébként minőségi termék. Most épp kikerült a top 10-ből, a 444 pedig a tizenhetedik talán a látogatottságot tekintve.

De az új Index jól fut.
Az Index nagyon erős brand. Amikor nem volt gyártás, már felálltak a régiek, és épp érkeztek az újak, akkor is négyszázezer látogatójuk volt. Aztán azt láttuk, hogy iszonyatos mennyiségű gyártásba kezdtek. A legtöbb cikket szerintem ma az Index és az Origo gyártja egy nap, az Index kb. 150–160-at, az Origo 170–180 cikket naponta. A 24.hu 130–140-et. Mi úgy érünk el hasonló látogatottságot, hogy kevesebb cikket gyártunk, mint az Index. Ebbe náluk sok pénz megy bele, tehát pénzügyileg szerintem az Index nem áll olyan jól.

Tartalmilag is meglepődtél rajtuk?
Nem, szerintem tanultak az Origo példájából, ezért szoftosabban állnak bele a sztorikba. A Városháza-ügy beszédes ebből a szempontból is.

A Central mennyivel tudna többet piaci körülmények között? Meg lehet-e becsülni, hogy mennyit visz el, hogy vannak, akik állami megbízásaikat féltve nem mernek az ellenségnek kikiáltott vállalkozó lapjaiban hirdetni?
Erre nincs adatunk, de ha megnézzük, hogy mennyit költ a magyar állam printben és online-ban, és mellé tesszük, hogy a mi piaci részesedésünk mekkora, akkor látjuk, hogy mennyi maradt ki az életünkből. 4–4,5 milliárd forint, ami hozzánk kellene, hogy jöjjön évente. Ha megnézzük, hogy GDP-arányosan a magyar állam mennyit költ propagandával együtt, ez háromszázmilliárd forint fölötti összeg. Európában soha, sehol, senki nem költött ennyit. Ez waste of money, aminek csak politikai célja lehet.

Én most már nagyon sok éve mondom, hogy a Central nem eladó. Szerintem ez mostanra már átment.

Továbbra is kapsz ajánlatokat a cégre innen is, onnan is?
Az elmúlt fél évben már nem kaptam, de előtte sokat és intenzíven. Csak kormányzati oldalról vagy olyan emberektől, akik a kormányzattal üzletelnek. Ma Magyarországon médiát más nem vesz, szerintem külföldi erő nincsen. Nagyon sok olyan vevő van, aki kedveskedni akar a kormányzatnak, és adott esetben megvenne valamit, hogy jó fiú legyen. Sok beszélgetésen vagyok túl, ahol gyakorlatilag a tizedik perc után fölálltam, és azt mondtam, hogy nincs miről beszélni. Itt nincs eladó termék.

Konkrét árat is mondtak már?
Elhangzottak árak, magas árak is.

És van olyan magas, ami képes meggyőzni?
Szerintem nincs.

A lengyel mobilcégnél volt, itt nincs? A reptér tulajdonosainak is úgy tűnik, lesz olyan ár.
A budapesti reptér tulajdonosai külföldi professzionális befektetők, akiknek egy kötelezettségük van: elszámolni a befektetőiknek. Nekem meg van egy olyan érdekem is, hogy üzletileg jól működő, független médiát szeretnék látni, aminek van hatása Magyarországon. Ha eladnám, nem lenne olyan színes az ország, és nagyon sokat veszítenénk mindannyian. Ez csapdahelyzet is, mert biztos, hogy jól el tudnám adni, csak utána tükörbe is kell nézni. És az nekem nehezen menne.