A két és fél éve bevezetett és nagyon népszerű szuperállampapír anno kiválónak gondolt reálhozamát felzabálja az infláció. Érdemes befektetni, illetve átpattanni az inflációkövető papírba? Nem egyszerű a matek.
Izgalmas színvilág, a magyar történelem nagy alakjai, elegáns megjelenés – így konferálta fel a rendkívül népszerű Magyar Állampapír (MÁP) Plusz nyomdai verziójának szenzációs megújulását a papír második születésnapján az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK). A postákon beszerezhető, szemet gyönyörködtető lakossági kötvény nagy novemberi ráncfelvarrása sajnos a kamatozását nem érintette, pedig az infláció elszállását látva igény biztos lett volna rá.
Hiába aggatta rá az online média a MÁP Pluszra már megszületésekor a szuperállampapír jelzőt, ma már egyre kevésbé tűnik versenyképesnek az inflációkövető kötvényhez képest. Sőt, hiába sávos a kamatozása, és fizet többet évről évre, már az se biztos, hogy az ötéves futamidő második felére nem érdemes-e lecserélni az inflációkövetőre. Csak az tuti, hogy minden lakossági kötvényesnek célszerű most néhány számítást elvégeznie, és utána preferenciái és várakozásai függvényében dönteni, hogy melyik papírnak szavaz bizalmat. Vagy ad nagyobb súlyt, mert mindkettő mellett szólnak érvek, de a megugró infláció egyszerűen felzabálta a szuperállampapír reálhozamát.
A MÁP Plusz és a Prémium Állampapír összevetésénél mindig figyelembe kell venni azt is, hogy eltérő a likviditásuk, illetve az eladásukkor eltérő költséggel szembesülünk.
A számolgatást, esetleg újratervezést, átcsoportosítást tehát az infláció hirtelen felpörgése tette hirtelen szükségessé, de arra is érdemes mindenekelőtt visszatekinteni, hogy az elmúlt bő két évben MÁP Pluszt rohamozók mai állás szerint jól döntöttek-e. A papírt 2019 júniusában dobták a piacra, az első vásárlók tehát mostanság jutnak el az ötéves futamidő feléig. Bő két éve még sehol se volt a covid, és infláció se látszott, a MÁP Plusz által öt évre ígért 4,95 százalékos éves hozam kimagasló volt, tisztes reálhozammal is kecsegtetett – kockázatmentesen. El is szívta a pénzeket mindenhonnan a betétektől a befektetési alapokig – főleg, hogy adómentessé is tették a lakossági állampapírok hozamát.
Holdraszállás-kaliberű nagy ugrásnak lehetünk szemtanúi, mielőtt véget érne az év – december végén indulhat végre útnak a jövő űrtávcsöve, a James Webb-teleszkóp. Segítségével másfél millió kilométeres magasságból nyerhetünk bepillantást a kozmosz mélységébe, új szempárunkon keresztül megérthetjük, honnan jöttünk. Vagy ami még fontosabb: hová megyünk.
Negyed évszázadnyi fejlesztés, jelentős technológiai korlátok és az eleinte félmilliárd dolláros büdzsé többszöri áttörése után, legkorábban december 22-én lövik fel a NASA második főigazgatójáról, James Webbről elnevezett űrteleszkópot. Hatalmas nemzetközi siker lesz, ha minden a terv szerint alakul: az Amerikai, Kanadai és az Európai Űrügynökség (NASA, CSA és ESA) együttműködésében készülő távcső elődeit túlszárnyalva pillanthat bele a múltba és jövőbe egyaránt.
Közel sem rutinmisszióról beszélünk. A Webbnek másfél millió kilométer magasságban, a világűr zord környezetében kell origamiként kihajtogatnia magát teniszpálya méretű, hattonnás teleszkóppá. Nanométereken is múlhat egy kolosszális hiba és tizenegymilliárd dollár, de megéri kockáztatni – az első galaxisok és csillagok kialakulása mellett más naprendszerek bolygóin lévő élet jeleit is megfigyelhetjük.
Tükröm, tükröm Más léptekben beszélünk stratégiai tervezésről, ha a világűrről van szó. Még pályájára sem állt – ötvenévnyi fejvakarás és fejlesztés után – a Hubble 1990 tavaszán, amikor az amerikaiak már egy éve azon gondolkodtak, mi lehet a kozmoszkutatás következő nagy dobása. Jól tették: tizennégy ország tudósainak, mérnökeinek és technikusainak negyvenmillió munkaórája, újabb huszonöt év kellett, hogy elérkezzünk a Webb-űrtávcső decemberi startjához.
Nem csak az eltöltött idő szempontjából gigászi a Webb-projekt. A Francia Guyanából induló, iskolabusznyi, 6,3 tonnás teleszkópot az ESA legerősebb hordozórakétája, az Ariane 5 juttatja a világűrbe. A távcső hatalmas, hat és fél méter átmérőjű, huszonöt négyzetméteres tükre túl nagy ahhoz, hogy beférjen egy rakétába. Ezért a mérnökök a fő műszert tizennyolc ugyanakkora hatszögre tagolták, így az origamiszerűen összehajtogatható, megoldva ezzel a szállítás problémáját.
A Webb-távcső gigantikus tükrével jóval nagyobb ugrásokra képes időgép kerül az emberiség kezébe.
Hosszú utat kell azonban még megtennie az űrtávcsőnek, mielőtt az első tudományos eredményeket elkezdhetik feldolgozni a NASAnál. A Földtől másfél millió kilométerre, az úgynevezett második Lagrange-ponthoz kell repülnie, hogy a Föld állandó takarásában felvehesse majd Nap körüli pályáját. Az út nagyjából egy hónap, megtétele alatt hajtogatja ki magát eredeti méretére és formájára.
Az érkezés után is van még egy igen fontos dolga, műszereinek használatához ugyanis mínusz 228 °C-ra kell hűlnie. A NASA mérnökei ezután a távcső távkalibrálásába kezdenek, a tizennyolc tükröt nanométernyi pontossággal kell beigazítaniuk, hogy nagy egészként működhessenek, és csak ezután – a decemberi startot követő hatodik hónapban – láthatjuk majd az első felvételeket.
Nagy lehet az izgalom az űrügynökségeknél, hogy minden flottul menjen. Drága baki lehet, ha nem sikerül a misszió, a hivatalosan 1996-ban elindított, 2007-re tervezett projektet a technológiai korlátok és a rendszeres költségtúllépések hátráltatták, végül az eredeti, félmilliárd dolláros cech huszonnégy év alatt tizenegymilliárdosra nőtt a NASA-nál. Az ESA ehhez még 790 millió dollárt, a Kanadai Űrügynökség 158 milliót rakott hozzá.
Múltunk és jövőnk A Webb történelmi jelentőségű felfedezések kapuját nyithatja ki előttünk. A NASA egyenesen az Apollo misszióhoz hasonlítja a távcső fellövését, a tudományos világ is hatalmas technológiai áttörésnek tartja a várt indulást: az emberiség egyik korábbi teleszkópja sem mérhető a Webb potenciáljához.
Összehajtogatva szállítják, hogy elférjen a rakétán. Másfél millió kilométeres útja alatt bontakozik ki teljesen az űrteleszkóp.
Míg a Hubble az emberi szem által látható fényt fotózta, a Webb gigantikus mérőszerei az infravörös sugárzásra specializálódtak. A nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás lényege, hogy képes áthatolni a sűrű molekulafelhőkön, így tovább és pontosabban lehet látni ebben a tartományban. A távoli galaxisokat is csak így láthatjuk: mire fényük eléri Naprendszerünket, a szüntelenül táguló univerzum a látható fény hullámhosszát kicsit „megnyújtja”, ezzel az átcsúszik az infravörös spektrumba.
Gyerekkorunkban sokszor hallhattuk, hogy ha felpillantunk a csillagokra, a múltba tekinthetünk vissza. Mivel a fény utazási ideje a hozzánk legközelebbi törpegalaxistól huszonötezer év, ha a Nagy Kutya csillagképet nézzük, huszonötezer évvel ezelőtti állapotát látjuk. A Webb-teleszkóp óriási tükreivel messzebbre hatolva így nézheti a jóval távolabb lévő első galaxisok kialakulását, a kutatók pedig egyszerre több galaxist megfigyelve rakhatják össze az univerzum keletkezésének lépéseit.
A Webb-távcsőhöz hasonlóan a tavaly év elejéig működő Spitzer is az infravörös tartományban vizslatta a múltat, a hatvanszor nagyobb területű tükörrel azonban most jóval nagyobb ugrásokra képes időgép kerül az emberiség kezébe. A Webb mérőrendszere olyan erős, hogy a tőle egymillió kilométerre lévő Holdon képes lenne érzékelni egy méhecske hőkibocsátását, így akár 13,5 milliárd évvel korábbra, a nagy robbanás után alig pár százmillió évre is visszatekinthet.
Nemcsak a múltba utazhatunk, a jövőnkre is fordíthatjuk a tekintetünket az űrteleszkóppal. A Webb infravörös szempárjának segítségével érzékelhet többek között metánt és vizet is, így kutathat a Földön kívüli élet jelei után. Ugyan távoli gondolat lehet még az űrkolonizáció, de következő ugrásunkra is felkészülhetünk, ha tudjuk, lábunknak hol kell földet érnie.
Rófusz Ferenc mindössze harmincöt éves volt, amikor a hazai alkotók közül elsőként Oscar-díjat kapott. A légy című, kirobbanóan újszerű animációs filmjén három évig dolgoztak, de megérte: a háromperces repüléssel berajzolta magát a történelemkönyvekbe. Alkotója megtalálta a kiskaput a vasfüggönyön, Walt Disney kollégája fogadta barátságába, megbecsült szakember volt az NSZK-ban, menő reklámfilmes Kanadában, cége, a Super Fly Films jó nevet szerzett a szakmában. De hazatért, többek között azért, hogy elkészíthesse Ticket című, szívbemarkoló mesterművet, megmozdítsa a Leonardo-féle Utolsó vacsorát, és élővé tegye a Bosch által megfestett Gyönyörök kertjét. Budán, egy kanadai reklámfilmes közvetlenségével éli hétköznapjait, és naptárába mindig berajzolja, mi történt aznap.
Miért érzi fontosnak egy bank a fenntarthatóságot? Mit tesz és mit tehet egyáltalán egy pénzintézet a témában? Erről kérdeztük Tóth Balázst, az UniCredit Bank elnök-vezérigazgatóját.
25 évvel ezelőtt, szakorvosi tapasztalattal és gyakorlattal a hátuk mögött egy szegedi orvos házaspár úgy gondolta, gyógyszerek és kiváló minőségű, gyógyító hatású és megelőzést támogató készítmények fejlesztésével többet tudna tenni a páciensekért, mint a kórházi orvosi gyakorlatban. Tapasztalataik lehetővé tették, hogy felmérjék az igényeket és olyan készítményeket fejlesszenek, melyekre a pácienseknek szükségük van és a piacon hiánypótló megoldási lehetőséget kínálnak összetétel, ár vagy minőség szempontjából. A semmiből váltak meghatározó piaci szereplővé, miközben – kezdetben – távol álltak az üzleti szférától. Dr. Jójárt Ferenc és felesége, Dr. Kardos Mária 1997-ben hozták létre saját, 100 százalékban magyar gyógyszeripari vállalkozásukat, mely mára meghatározó a páciensek ellátásának biztosításában. A Goodwill Pharma az ő sikertörténetük.
