A 90-es évek végén néhány tehetősebb üzletember úgy érezte, hogy valamit szívesen tenne a közéletért. „Akkoriban kezdtek a sportegyesületek is rákapni a vállalati adományokra, miközben a tudósok még bőven Trabanttal és Wartburggal jártak, pedig legalább annyit letettek a nemzet asztalára, mint a legnagyobb sztársportolók, sőt bizonyos értelemben többet is” – mondja Karsai Béla, a Karsai Holding Zrt. tulajdonosa. Ezért ők hárman, a Pharmavit-tulajdonos Somody Imrével és Lantos Csabával, aki akkor a CA IB Értékpapír Rt. vezérigazgatója volt, eldöntötték, hogy a tudományt fogják támogatni a vagyonukból.

Somody Imre ötlete volt, hogy az alapítvány Bolyai János nevét viselje, akkoriban ugyanis nagyon foglalkoztatta az erdélyi matematikus munkássága. „Azzal, hogy éppen rá esett a választásunk, azt is akartuk sugallni, hogy a tudomány szükségszerűen csak nemzetközi lehet, nem ismer határokat, de közben fontosnak tartottuk, hogy a díj neve magyar legyen” – mondja Lantos Csaba, arra utalva, hogy a díjat azóta is magyar állampolgárságú vagy magyar származású kutató, tudós kaphatja meg tudományos munkásságáért és annak társadalmi hatásáért. „A magyar Nobel-díjas tudósok közül is csak egyetlenegy élt Magyarországon, amikor átvehette az elismerést.”

A három cégvezető egy éven át gondolkodott, vitázott a részletekről, mielőtt 1998-ban elindították a Bolyai-díjat, amit azóta is kétévente adnak át. Eleinte ötvenezer dollár, majd euró pénzjutalom járt mellé, amit 2009-ben százezer euróra emeltek. (Ez a novemberi rekordgyenge árfolyamon 37 millió forint.) „Az alatt az egy év alatt többször leültünk beszélgetni, eltartott egy ideig, mire kiforrta magát, hogy mit is akarunk” – emlékszik vissza Karsai Béla. Akkoriban még nem voltak Magyarországon magánalapítású díjak, márpedig a civil háttér garancia, hogy ne legyen a politikának beleszólása a kiválasztásba.

Az alapítói okiratba gondosan beleírták, hogy az elismerésről mindig egy tizenöt tagú, független bizottság dönt, amelynek hét tagját a Magyar Tudományos Akadémia elnöksége, a másik hetet a Bolyai Díj Alapítvány alapítói delegálják. A tizenötödik tag pedig a mindenkori köztársasági elnök. „Nem akartunk abban a szerepben tetszelegni, hogy majd mi megmondjuk, ki a legtehetségesebb, legtöbb eredményt produkáló tudós-kutató az adott éven. Ezért találtuk ki, hogy legyen egy szakmai díjbizottság, és az összetételét úgy alakítottuk ki, hogy ne kerülhessen a döntésbe hiba” – szól az alapítói magyarázat.

A díjalaphoz sosem nyúlnak
Alapításkor az volt a cél, hogy olyan díjalapot rakjanak össze, aminek a kamataiból tudják kétévente fizetni a pénzjutalmat. „Tudatos döntés volt, hogy nem forintban határozzuk meg a díjösszeget, miután nemzetközi játéktérben mozgunk, és hosszú távra terveztünk az alapítvánnyal. Márpedig már 1998-ban sejthető volt, hogy a forint már csak a konvergenciapályája miatt is le fog értékelődni” – mondja Lantos, hozzátéve, hogy akkoriban hármuk közül nyilvánvalóan Somody volt a leggazdagabb, miután eladta a Pharmavit többségi tulajdonát a Bristol-Myers Squibb amerikai gyógyszercégnek. „Pontosabban mi adtuk el” – nevet. Az eladást ugyanis a CA IB vezényelte le, ahogyan korábban a tőzsdei kibocsátást is.

A tudósok még bőven Trabanttal és Wartburggal jártak, pedig legalább annyit letettek a nemzet asztalára, mint a legnagyobb sztárs­portolók.

„Hangsúlyozottan nem a szupergazdag milliárdosok vállalkozásaként indítottuk azonban az alapítványt, bár nem titok, hogy mindannyian jómódúak vagyunk. Szépen kiszámoltuk, hogy milyen gyakorisággal tudunk értékelhető pénzjutalmat fizetni a hozamokból, így alakult ki, hogy kétévente van díjátadás – vagyis ez a szokás lényegében pénzügyi racionalitásból fakad. Első körben nagyjából 250 ezer dollárt tettünk be összesen, de azóta ennek a többszörösét, már csak a díj összegének emelése miatt is” – mondja Lantos Csaba, hozzátéve, hogy szerencsére a Lehman Brothers csődjekor, amikor leestek a kötvényhozamok is, jól bevásároltak hosszú lejáratú papírokból, így még most is jól fial a befektetett összeg. Az alaptőke persze vagyonkezelésben van, és limitálták a kockázatot, amibe belemennek befektetéskor. Magához a díjalaphoz sosem nyúlnak, a díjátadó szervezési költségét is hozzáteszik az összeghez, ha szükséges.

Somody Imre és felesége időközben kiszálltak az alapítványból, ahogyan a vállalkozói színtérről is egyre inkább hátraléptek. Viszont 2001-ben belépett Alexander Brody író, reklámszakember és Várkonyi Attila kockázatitőke-befektető – ő is főleg innovatív startupokba fektet be, Lantos szerint érthető a tudomány iránti elkötelezettsége.
A Bolyai-díjasok elitklubjába bekerült tudósok rendre más díjakat is elnyertek az elmúlt években, így például az első díjazott, Freund Tamás az agykutatói Nobelnek tartott Brain Prize elismerést, Lovász László pedig a matematikusok Nobel-díjának is nevezett Abel-díjat. „Sokszor nehéz dolga volt a bizottságnak – idén nem. Karikó Katalin személyében igazi nagy formátumú tudós kapja a díjat. Más kérdés, hogy éppen díjesőben van, de megérdemli ezt is” – mondja Karsai Béla. Az eredeti tervek szerint Karikó Katalin idén október elsején vette volna át a kitüntetést, de nem tudott akkor Magyarországra utazni, most december 17. a díjátadó új dátuma.
„A magyar tudomány hagyományosan elefántcsonttoronyba zárkózó jellegű, kevesen vannak, akik képesek közérthetően beszélni róla.
Szerencsére ilyen például a tavaly díjazott Barabási Albert-László, aki konkrétan sztártudós lett, és Karikó Katalin is rendkívül egyszerűen, érthetően fogalmaz. Az, hogy a fejlett európai társadalmakban ilyen sokan nem fogadják el a koronavírus elleni oltást, megerősít bennünket, hogy 23 éve jól döntöttünk, amikor végső soron a tudomány népszerűsítése mellé álltunk a Bolyai-díjjal” – mondja Lantos Csaba. Mert szerinte pont a pandémia mutatta meg, hogy közelebb kell hozni az átlagemberekhez a tudományt.

Karsai Béla egy hatalmas képet is festetett Bolyai Jánosról, Szolnoki Szabolcs alkotásán a világhírű matematikus mellett apja és egyben tanítója, Bolyai Farkas, valamint Gauss is felbukkan.

„Harari könyve, a Sapiens például az emberiség történetét meséli el, amit egy átlagos műveltségű és képzettségű ember már milliószor hallhatott, ám olyan narratívát tudott adni hozzá, hogy mindenkit magával ragad. Ahogyan a tyúknak is kotkodácsolnia kell, ha tojást tojt – ha jól emlékszem, épp Várkonyi Attilától hallottam ezt a frappáns mondást –, a tudományban sem lehet megspórolni a népszerűsítéséhez, elfogadtatásához szükséges erőforrásokat.”

Eddigi Bolyai-díjasok:

2000
Freund Tamás neurobiológus, egyetemi tanár
2002
Roska Tamás villamosmérnök, informatikus, egyetemi tanár
2004
Bor Zsolt lézerfizikus, egyetemi tanár
2007
Lovász László matematikus, egyetemi tanár
2009
Ritoók Zsigmond klasszika-filológus, egyetemi tanár
2011
Perczel András kémikus, biokémikus, egyetemi tanár
2013
Nusser Zoltán állatorvos, biológus, neurobiológus
2015
Pál Csaba biológus, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
2017
É. Kiss Katalin nyelvész, a generatív nyelvelméletek és a magyar nyelvészet kutatója
2019
Barabási Albert-László, fizikus, hálózatkutató
2021
Karikó Katalin kutatóbiológus