Több sikeres vállalkozáson át vezetett Guru útja Indiából a győri startupvilágig és a kriptopiaci kereskedőszoftvert fejlesztő B-cube-ig: biztos benne, hogy az utóbbival sikerül is az álma, bejutni a NASDAQ-ra. De ehhez az is kellhet, hogy többször már ne omoljon össze a kriptopiac.
Két igazi startupper ül velem szemben az online interjún: az egyiknek hosszú, kócos haja van, a másiknak a másiknak erős borostája, mindketten cégük egyenpólójában – elsőre inkább nézném őket egy rockbanda énekesének és dobosának, mint két üzletembernek. A B-cube terméke egy mesterségesintelligencia-alapú kriptovaluta-kereskedelmi szoftver, amely a piaci trendek alapján kereskedik, tanulva a saját hibáiból. Van már a piacon jó pár kereskedőszoftver, ügyfélből is kevés van még, de ők biztosak benne, hogy a B-cube meg se áll a Wall Streetig.
Húsz–harminc bitcoint kaptam az órákért, bárcsak máig megtartottam volna mindet.
Az egyik alapító, az indiai–francia Guruprasad Venkatesha, becenevén csak Guru, már gyerekkorában is lelkesedett a tőzsdézésért. Indiában 16 évesen már befektetési céget alapított, a Sharegiants Wealth Advisors Private Limitedet, már az is automatizált kereskedést kínált az ügyfeleknek. Alapítótársával jó időben szálltak ki a cégből, Guru pedig eligazolt kereskedőnek a Morgan Stanley-hez. „Ott tanultam meg a kereskedés intézményi oldalát, hogy milyen óriási különbség van a B2B és a B2C befektetések közt.”
A MasterGood cégcsoport ugyan a korábbi generációk keze nyomát is magán viseli, de a világ 43 országába exportáló konszern id. Bárány László és fiai keze alatt került fel nemzetközileg is a térképre.
2006-ban balesete volt, ami időt és alkalmat teremtett id. Bárány Lászlónak az élete vagyoni értelemben vett áttekintésére is. A már korábban is sikeres út ekkor új aspektusokkal gazdagodott és tisztult is egyszerre az egyik leghasznosabb baráti tanács mentén: „A cégvagyon nem a Tiéd, hanem a cégé, csak és kizárólag a magánvagyon, ami a sajátod. Magára vessen, aki nem különít el magánvagyont.” Ezután fiaival együtt a saját vagyon kezelésének tanulási folyamatában osztalékágon kezdték felépíteni magánvagyonukat. Természetesen míg a generációs különbségek mentén ebben a két fiú merészebb volt, addig László konzervatívabb. Azt vallja, hogy mindenki csinálja azt, amihez igazán ért; számára nem volt kérdés, hogy professzionális vagyonkezelővel együttműködve állampapírban, devizában és újabban kisebb mértékben részvényekben tartja a pénzét.
A generációváltás kérdése 9-10 éve vált aktuálissá. Első körben a döntési kompetenciák átadása volt a központban. Ez a Bárány családban teljes konszenzusban zajlott, a céges döntéshozatal maradt 1/3-1/3-1/3 arányban, a céges vagyoni kérdésekben így közösen, egyenlő arányban döntenek. Minden bizonnyal a tulajdonosi rész átcsoportosítása a legnehezebb része a folyamatnak, nem is anyagi, sokkal inkább pszichológiai értelemben. „Ez a fázis jelentette a valódi kihívást” – mondja László, akit saját bevallása szerint ez viselt meg a leginkább, ám most már egyértelműen azt érzi, hogy végül sokkal többet kapott azzal az érzéssel, hogy a fiai ezt a gesztust sokszorosan viszonozták, mint amit elveszített azzal, hogy a magánvagyonából „korán” jelentős részt átadott. Ez olyan bizalmi tőkévé alakult, ami rendkívül erőssé teszi hármójuk összetartozását. Ma az osztalékokból egyaránt egyharmad arányban részesednek, a magánvagyon kérdésében pedig mindenki maga dönt. A tulajdonosi részek átcsoportosítása egy 4 éves, 3 lépésből álló tervben valósult meg, végül Lászlónál 5 százalékos tulajdonrész maradt.
Kétségek persze folyamatosan felmerültek a tulajdonátadás szinte minden elemét illetően: nem volt-e az átadás még korai, esetleg lehetett volna a fiúknak jobban kezelniük a friss felelősségeiket, mégis két fontos tényező segített számára tovább haladni: egyrészt László őszintén úgy látja, a fiainál nincs tehetségesebb utód a környezetében, másrészt vallja, hogy ha az ember rálépett egy útra, onnan már nem lehet visszafordulni, csupán az adott információk birtokában korrigálni. „Bármennyire is nagy gyakran a csábítás, az útról nem szabad letérni. Több hasonszőrű családnál azt látom, hogy vagy nincs meg a bátorság, hogy elinduljanak az úton, vagy ha elindulnak, nem monitorozzák a folyamatot és ezért térnek le róla.” Azóta havonta tartanak tulajdonosi találkozókat, és így kialakult egy őszinte és átlátható kommunikáció, ahol egyik fél előtt sincsenek rejtett forgatókönyvek.
Magánvagyona tekintetében azt vallja: „amíg az egészségem engedi, inkább a szakmai kihívások motiválnak, nem a magánva-
gyon gyarapodása”. Véleménye szerint most már a levezetés időszaka jön, ahol a komfort, szeretett felesége és a család van előtérben. Szorgalmazza büszke nagypapaként az öt unoka aktív képzését, az oktatásukat, majd a cégcsoportba való bevonásukat, ám a szülők felelősségébe nem avatkozik bele, látva, hogy fiai is ilyen szellemben nevelik gyermekeiket. Különösen fontosnak látja viszont, hogy az új generáció ne azt tanulja meg, hogy a családnak mennyi pénze van, hanem azt, hogy az miből származik, és megértse egyúttal, hogy az a cég pénze, nem az övék.
A vírus sújtotta Amerikára hosszú, kemény tél vár, mégis van ok a reményre. Méghozzá nem is kevés. Az amerikai Forbes húsz kategóriában összeállított 30/30 listáira hatszáz fiatal vállalkozó, tudós, aktivista és művész került fel, ők mindenek ellenére töretlenül építik bizniszüket a válságban, vagy épp segítenek azt leküzdeni – akár az üzletfejlesztésben, az egészségügy frontvonalában vagy a laboratóriumokban gyógymód után kutatva. Összesen egymilliárd dollár kockázati tőkével a hátuk mögött az idei amerikai 30/30-asok megmutatják, hogy az innovációt és az ambíciót nem lehet karanténba zárni. Az amerikai listáról kilenc terület number one-jait mutatjuk be.
Berta Zoltánt és családját a jó ötletek mellett a kényszer, a tudatos tervezés, a kudarcokból levont tanulságok segítették, és persze a szerencse is. Biogazdaságuk az egyik legsikeresebb lett Magyarországon, és ebben egy kicsit Csernobil is közrejátszott.
A világon jelenleg 16 milliárd fog hiányzik, így noha egy emberre átlagosan két hiányzó fog jut, pótlásuk még keveseknek elérhető luxus. Varga Endre, a szegedi Dicomlab alapítója azon dolgozik, hogy minél több embernek lehessen hibátlan fogsora.
Többet ér egy antikvár könyv, ha az író a szerelmének dedikálta, mint akkor, ha csak egy tanárának. A legtöbbet persze az igazi ritkaság ér, ami kiváló állapotban van, aláírták, és még valami szívhez szóló üzenetet is találunk benne. A Régi Könyvek Kft.-nél ugyan bőven akadnak ilyen kötetek, de a bevétel döntő része a pár száztól a pár ezer forintig terjedő árú könyvek kereskedelméből fut be. De hogyan lehet nem könyvmolynak lenni félmillió könyvvel a raktárban?