A világ legjobb kedvű cukrászdája – a gazdagrétiektől nap mint nap megkapja ezt a címet Leopold Erika és Jutasi Eszter sütizője.
Tisztára, mint a Szomszédokban! – kiáltott fel a gazdagréti Cukker Sütibolt egyik vendége, miközben a cukrászdába sorra beköszönő ismerősöket szemlélte egy szelet torta mellett. Pedig Leopold Erika és Jutasi Eszter nem is a teleregényben híressé vált XI. kerületi lakótelepen, hanem a mellette levő családi házas városrészben nyitotta meg két éve parányi üzletét. Mindketten pályaelhagyók: Erika újságíróból először gasztroblogger lett, míg Eszter az ügyvédi pályára nem vágyott vissza a gyermeknevelés után. Mivel régóta szeretnek (és tudnak) sütni, egymástól függetlenül elvégezték évekkel ezelőtt az OKJ-s cukrásziskolát – gondolták, még szükségük lehet a papírra.
A 2010-es évek elején, az Ördögkatlan Fesztiválon barátkoztak össze, közös ismerősökön keresztül, és egyszer csak megbeszélték: mindketten szívesen nyitnának cukrászdát, de nem egyedül. „Innentől úgy vettük, hogy mi ezt eldöntöttük.” Három éve elkezdtek helyet keresni a sütiboltjuknak. Gazdagrétet szemelték ki, és felderítő sétáik egyikén megláttak egy helyiséget, belül szép burkolattal, csíkos tapétával. Az ablaküvegen benézve gondolatban azon nyomban be is rendezték. Szerencsére hatalmas beruházás sem kellett a sütéshez. „Minden gépünk háztartási, csak a mosogatóból kellett az előírásoknak megfelelően profit beépítenünk. És összesen két sütőnk van, mert úgyis csak ketten sütünk, négy kézzel.”
A MasterGood cégcsoport ugyan a korábbi generációk keze nyomát is magán viseli, de a világ 43 országába exportáló konszern id. Bárány László és fiai keze alatt került fel nemzetközileg is a térképre.
2006-ban balesete volt, ami időt és alkalmat teremtett id. Bárány Lászlónak az élete vagyoni értelemben vett áttekintésére is. A már korábban is sikeres út ekkor új aspektusokkal gazdagodott és tisztult is egyszerre az egyik leghasznosabb baráti tanács mentén: „A cégvagyon nem a Tiéd, hanem a cégé, csak és kizárólag a magánvagyon, ami a sajátod. Magára vessen, aki nem különít el magánvagyont.” Ezután fiaival együtt a saját vagyon kezelésének tanulási folyamatában osztalékágon kezdték felépíteni magánvagyonukat. Természetesen míg a generációs különbségek mentén ebben a két fiú merészebb volt, addig László konzervatívabb. Azt vallja, hogy mindenki csinálja azt, amihez igazán ért; számára nem volt kérdés, hogy professzionális vagyonkezelővel együttműködve állampapírban, devizában és újabban kisebb mértékben részvényekben tartja a pénzét.
A generációváltás kérdése 9-10 éve vált aktuálissá. Első körben a döntési kompetenciák átadása volt a központban. Ez a Bárány családban teljes konszenzusban zajlott, a céges döntéshozatal maradt 1/3-1/3-1/3 arányban, a céges vagyoni kérdésekben így közösen, egyenlő arányban döntenek. Minden bizonnyal a tulajdonosi rész átcsoportosítása a legnehezebb része a folyamatnak, nem is anyagi, sokkal inkább pszichológiai értelemben. „Ez a fázis jelentette a valódi kihívást” – mondja László, akit saját bevallása szerint ez viselt meg a leginkább, ám most már egyértelműen azt érzi, hogy végül sokkal többet kapott azzal az érzéssel, hogy a fiai ezt a gesztust sokszorosan viszonozták, mint amit elveszített azzal, hogy a magánvagyonából „korán” jelentős részt átadott. Ez olyan bizalmi tőkévé alakult, ami rendkívül erőssé teszi hármójuk összetartozását. Ma az osztalékokból egyaránt egyharmad arányban részesednek, a magánvagyon kérdésében pedig mindenki maga dönt. A tulajdonosi részek átcsoportosítása egy 4 éves, 3 lépésből álló tervben valósult meg, végül Lászlónál 5 százalékos tulajdonrész maradt.
Kétségek persze folyamatosan felmerültek a tulajdonátadás szinte minden elemét illetően: nem volt-e az átadás még korai, esetleg lehetett volna a fiúknak jobban kezelniük a friss felelősségeiket, mégis két fontos tényező segített számára tovább haladni: egyrészt László őszintén úgy látja, a fiainál nincs tehetségesebb utód a környezetében, másrészt vallja, hogy ha az ember rálépett egy útra, onnan már nem lehet visszafordulni, csupán az adott információk birtokában korrigálni. „Bármennyire is nagy gyakran a csábítás, az útról nem szabad letérni. Több hasonszőrű családnál azt látom, hogy vagy nincs meg a bátorság, hogy elinduljanak az úton, vagy ha elindulnak, nem monitorozzák a folyamatot és ezért térnek le róla.” Azóta havonta tartanak tulajdonosi találkozókat, és így kialakult egy őszinte és átlátható kommunikáció, ahol egyik fél előtt sincsenek rejtett forgatókönyvek.
Magánvagyona tekintetében azt vallja: „amíg az egészségem engedi, inkább a szakmai kihívások motiválnak, nem a magánva-
gyon gyarapodása”. Véleménye szerint most már a levezetés időszaka jön, ahol a komfort, szeretett felesége és a család van előtérben. Szorgalmazza büszke nagypapaként az öt unoka aktív képzését, az oktatásukat, majd a cégcsoportba való bevonásukat, ám a szülők felelősségébe nem avatkozik bele, látva, hogy fiai is ilyen szellemben nevelik gyermekeiket. Különösen fontosnak látja viszont, hogy az új generáció ne azt tanulja meg, hogy a családnak mennyi pénze van, hanem azt, hogy az miből származik, és megértse egyúttal, hogy az a cég pénze, nem az övék.
Korábban alkalmazkodott az elvárásokhoz, ma már bátran tart sajtótájékoztatót élre vasalt nadrágban és tornacipőben. Liptay Gabriellának nem csak göndör frizurája karakteres.
A világon jelenleg 16 milliárd fog hiányzik, így noha egy emberre átlagosan két hiányzó fog jut, pótlásuk még keveseknek elérhető luxus. Varga Endre, a szegedi Dicomlab alapítója azon dolgozik, hogy minél több embernek lehessen hibátlan fogsora.
Berta Zoltánt és családját a jó ötletek mellett a kényszer, a tudatos tervezés, a kudarcokból levont tanulságok segítették, és persze a szerencse is. Biogazdaságuk az egyik legsikeresebb lett Magyarországon, és ebben egy kicsit Csernobil is közrejátszott.
