Minden legyen házi, csak nagyobban

Észak felől átszelve a nagy magyar alföldet az ország egykori viharsarka felé az út egyforma, de legalább hosszú, jut elég idő a számos Berettyót és különböző Körösöket számolgatni. A célállomás, az Árpád-kori keresztség óta a Békés nevet viselő békés békési kisváros leginkább három dolgot adott a világnak: egy rokonszenves megyenevet, az ország első cigány vendéglőjét és a békési kolbászt.


Hogy az utóbbit felfedezzük, előbb át kell vágnunk a modern üzemépületekkel, inkubátorházzal, munkagépekkel és hatalmas kőfaragó telephellyel tarkított helyi ipari parkon. A Kisvasút névre hallgató szűk utcácskába jutunk, ahol az utolsó megállónál a Békés Húsfeldolgozó Kft. (más néven Békési Húsmanufaktúra) klasszikus téesz-melléküzemág stílusú, szépen felújított épületei tűnnek elő a januári ködből. Az üzemet Kovács István ügyvezető-tulajdonos kíséretében járjuk be. István nehezen tagadhatná le hentesdinasztiabéli származását, megjelenéséből és szavaiból is süt a rajongás a hús ízletessé tétele iránt.